10 tévhit, ami kiszívja belőled az életerőt

Mivan, ha azt mondom, hogy nem az iparág, nem a rossz gazdasági helyzet, nem a város ahol élsz, nem a fényképezőgép, amit használsz, és nem a vakuid, vagy a Facebook követőid száma az oka annak, hogy nem haladsz előre. Egyik sem igazán képes valakit megállítani, hiszen ezek csupán kihívások, melyek szembe jönnek.

Ezekkel a sorokkal nyitja cikkét a wizwow nevű szerző, a Lighting Essentials blogon. Az eredeti szöveg angol nyelven itt olvasható, a lényeget pedig lefordítottam nektek.

Az egyetlen akadály, ami valóban vissza tud fogni téged, az a saját hited. Miután ennek nincs anyagszerűsége, bármekkorára megnőhet, akkorára, hogy elég nagy legyen ahhoz, hogy visszatartson téged a fejlődéstől. (…) Ha egy egyszerű fal áll előtted, több lehetőség is van kiküszöbölni a problémát. Lebontod, megkerülöd, felrobbantod…és így tovább. De ha ez a fal az elmédben lakozik, nem tudod megkerülni, mindig magasabb lesz, mint amekkora létrád van és ellen fog állni bármilyen robbantási kísérletnek. Mégpedig azért, mert te így akarod: te szabályozod a méretét és az erejét.

Íme tíz meggyőződés – és remélhetőleg ezek cáfolata -, mely’ ha nem vigyázol, nagyobbra nőhet a fejedben, mint amilyen problémát jelent a valóságban.

1. Profi szintű felszerelésünk kell legyen ahhoz, hogy profik legyünk.

Nem. Egy bizonyos szint után szükségünk lehet rá, de mielőtt elérjük ezt a szintet, csilliárd fotót kell készítenünk a már meglévő felszerelésünkkel. Ha pedig nem készítünk ezzel a felszereléssel olyan képeket, amelyekért emberek hajlandóak pénzt fizetni, jó eséllyel azokért sem fognak, amit pro-felszereléssel készítünk majd. Egy vacak kép mindenhogyan vacak kép, függetlenül a pixelek számától.

2. Nagyvárosban kell élnünk.

Nem. Az azért nem árt, ha könnyen elérsz egy nagyvárost, de aztán ott az Internet, a futárszolgálat, a posta és a telefon. Rengeteg nagy ügyfélnek dolgozó fotográfus él általa választott vidéki kisvárosban. Egész egyszerűen csak azért, mert ott akartak élni és megtalálták annak módját.

3. Ahhoz, hogy komolyan vegyenek, olyan portfóliónk kell legyen, mint Avedonnak vagy McCurrynek.

Nem. Persze kell egy saját portfólió és kellenek bele csodálatos képek, de mindenki elkezdi valahol és ezt az ügyfelek jól tudják. Lehet, hogy egy kisebb portfólióval nem a Vogue fog leszerződni veled, de bizonyára van más magazin is, aki felbérelne, fizetne és segítene felépíteni a munkádat úgy, hogy azt már egy Vogue is értékelje.

4. Többezer óra gyakorlásra van szükségünk.

Nem…teljesen. Szükségünk van gyakorlásra, tapasztalatra. Muszáj, hogy jópár kattintás benne legyen már az ujjunkban ahhoz, hogy megszerezzük a nagy melókat. De először rengeteg kisebb melót kell megcsinálni ahhoz, hogy olyan portfóliót tudjunk építeni, ami a nagyobb melókhoz vezet…aztán a még nagyobbakhoz. Ez egy folyamat, ami kicsiben kezdődik és onnan kezd növekedni.

5. Soha ne dolgozzunk ingyen.

Nem. Sok esetben az egyetlen módja a tapasztalatszerzésnek és a megbízhatóságunk bizonyításának, ha ingyen dolgozunk. Sok esetben az ingyen meló vezethet a fizetős meló felé. Ugyanakkor SOHA ne hagyd, hogy kihasználjanak azáltal, hogy ingyen dolgozol!!! Tanuld meg felismerni a lehetőségeket, azokat, amelyek többet érnek némi kisebb fizettségnél. (Figyelem! Ha nem tudod megkülönböztetni a lehetőséget a kihasználástól, valószínűleg még NEM állsz készen…ez esetben tanuld még kicsit az üzleti oldalát a fotózásnak.)

6. Hatalmas internetes rajongótábor kell ahhoz, hogy észrevegyenek.

Nem. Igazság szerint a legtöbb dolgozó fotográfusnak van egy portfóliója és egy blogja. Néhányuknak jópár követője van a közösségi oldalakon, de a többségüknek egyáltalán nincs ilyen. Ehelyett inkább az ügyfelek tartják szemmel őket, akiknek keményen dolgoznak, emiatt a közösségi hírnévvel kevésbé áll módjukban törődni. A munka világa továbbra sem zárkózott fel az internethez, jóllehet egy masszív online brand kiépítése fontos lehet, ám ez kevesebb jelentőséggel bír, mint szerezni egy valódi ügyfelet egy nagyobb melóval.

7. Mi nyilvánvalóan szívunk, hiszen a profik olyan könnyedén csinálják.

Nem. A profiknak egyszerűen csak több a tapasztalatuk, több órát töltöttek a fények beállításával, nagyobb múltjuk van ugyanazon dolgok újra és újra végrehajtásában…és továbbra is kidolgozzák a belüket, hogy szebben és jobban csináják ugyanazt legközelebb, mint ahogy legutóbb csinálták. Úgy tesznek, hogy könnyűnek TŰNJÖN, de hidd el nekem ők ugyanúgy vért izzadnak és szimplán csak ügyesebben fedik el, mint te.

8. “Csak egy …-ra lenne szükségem”

Nem. Ezt hívjuk varázsütés szindrómának. Mire lenne szükséged? “Csak egy jó melóra”, vagy “csak egy új objektívre”, vagy “csak egy nagyobb stúdióra”, vagy…NEM! Nincs varázsütés, nincs kiskapu, nincs egérút, nincs kihívás-kiküszöbölő-kézikészülék, amit meg lehetne vásárolni. Csak elkötelezettség van, hogy küzdjünk, és az eredményre fókuszáljunk.

9. A profi fotósok különlegesek, különleges tehetséggel és különleges élettel.

Nem. Olyanok, mint bárki más. Nem szerencse, vagy felszentelés révén kerültek oda, ahol vannak, hanem keményen és hosszan dolgoztak érte, a céljukra fókuszálva. Igen, néhányuk hihetetlen módon látja a világot, de ezen dolgoztak is. Láthatod, rengeteg fotót készítettek, mitöbb elképesztő mennyiségű fotót készítettek, hogy kifejlesszék ezt a látásmódot.

10. Már nem lehet megélni a fotózásból.

Nem. Ez hülyeség. Többezer dolgozó reklámfotós van, és ők holnap is fotózni fognak. Néhányukat ismerheted, de többségükről soha nem hallottál. Nem minden fotós sírdogál a Facebookon, hogy milyen rossz kint a világban…csak azok, akik tényleg rosszak odakint. Biztosíthatlak, minden fotósra aki panaszkodik és sírdogál jut egy, aki csinálja. Készíti a képeket, csinálja a marketinget, fejleszti a látásmódját és mindig, minden alkalalommal az a kép lebeg a szeme előtt, ahová el szeretne jutni.

Igen, sok a kihívás, aminek meg kell felelnünk. Más ez a világ, mint ami egy jópár, vagy akár csak két éve volt, de ez továbbra is egy hivatás, amiben növekedés és lehetőségek vannak.(…)

Van egy egyszerű módja annak, hogy megfelelj a kihívásoknak. Csinál több képet! Csinálj képeket, amik arra összönöznek másokat, hogy megnézzék őket. Egy fotós esetében a lehető legjobb módszer arra, hogy fejlessze a munkásságát és az üzletét, az ha képeket készít. Egyszóval kapcsold ki a számítógépet és menj ki a világba…kattints, baby, kattints!

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen hazai stúdióvilágítással foglalkozó blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • Péter

    Szerintem nem kell ezt túlbonyolítani. Aki tehetséges és rendelkezik minimális üzleti érzékkel az meg tud élni vállalkozóként – legyen szó fotóról vagy filmről. Aki meg csak sír, másokat okol a saját tehetségtelensége miatt, másokra irigykedik és köpködi őket az élete végéig szánalmas marad és sosem fog sem fejlődni sem rendesen megélni ebből. És igazából az ilyen ember önmaga legnagyobb ellensége, mert nem tud túllépni a saját korlátolt önző gondolkodásán. És akkor ebben most benne volt a fenti 10 pont :)

    • Hát jah, de valamiről muszáj írni ;) Néha vért izzadok, hogy találjak érdekes témát a neten, mert a fotós napi hírek többsége kutyát sem érdekel. Az ilyet legalább elolvassák az emberek, mert mindenkit érdekel, mégha legbelül tudja azt amit Te leírtál.

  • Istivagyok

    Ez hasznos kis cikk volt, sok dolog kavargott az én fejemben is ezekből. Tény, hogy vannak az életedet megkönnyítő dolgok, amik jól jöhetnek (1. jól fizető főállás, amiből meg tudod finanszírozni az elején a kevésbé jól fizető fotós mellékállásod, azért, hogy főállás lehessen; a tanfolyamot, a felszerelést, stb.; 2. előnyös környezet ha pl. természetfotós vagy és egy karnyújtásnyira vannak az ír sziklás tengerpartok vagy gyönyörű északolasz tájak; 3. megfelelő érzék az online jelenléthez; 4. plusz ami Magyarországon nem elhanyagolható: ismeretség, ismeretség, ismeretség).
    A fotó és felszerelés kapcsolata is egy állandó forró téma. Egy Forma1-es hasonlattal élve, Vettel sem ToroRosso-ban lett világbajnok. Versenyt lehet nyerni vele, de az ahhoz kell, hogy beléphess egy magasabb osztályba. Nyilván nem belépőszíntű Canonnal és kitobival lesz valakiből elismert fotós. Vannak persze kiemelkedő tehetségek, akiknek olyan a látásmódja, hogy egy iPhone-nal is képes igényes munkát készíteni, láttunk is ilyen sztorikat mostanában, de azért nem ez a jellemző a többségre :)

    • Talán annyi a különbség, hogy az F1 egy verseny, ahol csak az első három helyezettet díjazzák, ezért nagyon kiélezett a dolog, kihegyezett a technika. Fotóban azért nem teljesen ez a helyzet, ha a saját városodban a 10., országosan a 110. legjobb vagy, akkor is meg lehet élni belőle és több múlik a vizuális érzéken, az ízlésen, mint a technikán. A technika általában csak könnyít a dolgon. Sőt, simán előfordulhat hogy az 50. legjobb jobban megél belőle, mint a 10. legjobb (itt jön képbe az ismeretség). Nyilván ez csak elmélet, hiszen mi alapján mérnénk meg, hogy ki a legjobb?

      • Istivagyok

        Igen, ezzel abszolút egyetértek. Eszköz a kezünkben, csak ki kell tudni használni. Én is lőttem 40 ezres telével minőségi képeket, igaz fullframe váz van mögötte, de akkor is munka volt és meglett az eredménye.