Itt van nekünk ez a gép, ami azt hiszem fenekestül felforgatta a fototechnikai piacot. Mint ilyen persze jócskán rendelkezik már negatív véleményekkel is a sok pozitív mellett.
Olyan még nem volt a világtörténelemben, hogy egy gyártó kiad valami iszonyatosan jó terméket, fellelkesül a fél világ, majd 2 nap múlva ne lenne valaki, aki megpróbál mindenáron belekötni. Mindig vannak ügyeletes belekötők, szerintem – bevallom férfiasan – jómagam is vállaltam már ezt a szerepet, pl a Nem minden arany ami fénylik posztommal anno. Ebben a Sony akkor istenített A7 sorozatáról próbáltam pár negatívumot összeszedni, hogy a sok “szerelemtől elvakult” fotósnak picit megpróbáljam felnyitni a szemét. Ebben inkább a jóindulat, az objektívitás játszott szerepet, mint a gonoszkodás, vagy az irigység. Az A9 esetében már nem írnék ilyen cikket. Szinte mindent kijavított a Sony, amibe az A7-nél belekötöttem, szóval én a magam részéről megemelem a kalapom előttük. Mostmár tényleg. Mostmár tényleg ott tartok, hogy ha tehetném, ha itt és most rámszakadna Nemzeti Bank, akkor elpasszolnám egy az egyben a komplett Canon felszerelésemet, és beszereznék egy A7R II és egy A9 párost natív Sony objektívekkel. Még azon is elgondolkoztam, hogy csak a vázakat cserélném le, és adapterrel Canon obikkal használnám, de tartok tőle, hogy ez olyan kompromisszum lenne AF ügyben, hogy nem érné meg a belefektetett pénzt, és azt a lemondást, hogy a CaNikonra súlyozott világítástechnikában, vagy épp a kiegésztők terén alig lenne valami kompatibilis az új rendszeremmel.
Miért mondom ezt? Számomra a Sony a dinamika (A7RII) mellett leginkább az autofókusszal, mégpedig a szemkövető, témakövető AF-fel (A9) vívta ki azt az érzést, hogy ez b.meg kell. Ez nagyon kéne. Nézzük meg ezt a videót kéremszépen. Az A9 (és két A7) szemkövető fókusza rossz fényviszonyok között:
Ne mondd, hogy nem kéne…! Tudom, tudom, ott a 6D, meg a középső fókuszpontja, ami még sötétben is lát. Én is használom. Amióta megjelent a 6D azóta használom. Tudom, te nem is használsz mást, csak a középső AF pontot. Sokáig én sem használtam mást. Aztán lett mellette egy 5DIII és rájöttem, hogy milyen frankó a sok fókuszpont és a követőfókusz, több esetben mint gondoltam volna. Nem csak sportfotósoknak. Egyúttal megtapasztaltam, hogy mennyi hibája is van még, bár tény, hogy ég és föld különbség lehet egy jól és egy rosszul beállított követő AF (témamódok!) között. De itt van ez az arckövetés, sőt szemkövetés. Hát ez konkrétan besz.rás! Én ezt ki sem kapcsolnám a gépemen, csak tárgyfotóhoz, meg tájképhez. Ez kb akkora lépés, mint mikor a manuál fókusz mellé megjelent az autofókusz. Akkor is sokan mondták, hogy minek, meg bénácska, meg kézzel sokkal gyorsabban megy, meg meg kell tanulni úgy húzni a fókuszt, ahogy közeledik az F1-es autó a pályán stb. Aztán ma már mégsem manuális fókusszal fotóznak sportot, sőt a sportfotósok sírnak a legjobban egy kafa AF után. Mielőtt még tovább olvasnánk, kukkantsunk bele ebbe a videóba 5:13-tól, magáért beszél. Ilyet DSLR nem tud, akárhogy is szépítjük.
Szóval értem én a remek 6D középső pontot, én is imádtam 5 évvel ezelőtt. De a világ halad tovább, és például – ismét férfiasan kell bevalljam – azt a bizonyos 6D középső pontot én nem mindig oda rakom, ahová kéne. Kövezzenek meg érte, de én elég gyorsan fotózom, én nem szoktam agyalni, meg állítgatni, hanem felkapom a kamerát, érzésre komponálok (ennyi év alatt, azért már eléggé rutinosan megy) és katt-katt. Így rengeteg gyorsan múló pillanatot tudok elkapni, legyen szó riportról, vagy akár egy modell ösztönszerű mozdulatáról, vagy épp a gyerekeimről. És persze mindig ezek a legjobb képek. Viszont könnyen meglehet, hogy egy kapáslövésnél könnyebb/gyorsabb egy inggallérra, vagy egy nyakkendőre AF-et állítani, mint megpróbálni eltalálni a szemet, és abban bízni, hogy éles lesz a kép, mert a nyak kb egyvonalban van a szemekkel. Néha sikerül néha nem. F/1.8-on ez azért veszélyes játék. Aztán persze van, hogy jó helyre rakom a fókuszpontot, de a gép téveszt, mert ugye ebben nagyon jók a DSLR-ek, legyen szó Canonról vagy Nikonról. Nincs különbség, pont ugyanannyi Nikonos kollégát hallottam már panaszkodni, mint Canonost, hogy a hazavitt képek 1/4-t kukázni kell, mert nem a megfelelő helyen éles. Ez a júzer-féle bénázás, és a kamera AF-bénázás összeadódásának eredménye.
Azt gondolom, hogy egy Sony A9 ezzel a szemkövető AF-fel ezt az egész dolgot jó eséllyel feledtetné, és ha csak 15-20%-kal megnöveli az éles és használható képeim számát, a maradék 80%-ban meg simán csak megkönnyíti a dolgomat, már megéri. Én régen azt vallottam, hogy ha már ennyi pénzt ki kell adnunk egy kameráért, akkor a meló egy részét igenis csinálja meg helyettünk. Emiatt például sosem fotóztam régen Manuálban, mindig A, vagy is rekeszelőválasztás módot használtam. Úgy voltam vele, hogy dolgozzon a kamera, nekem csak a kompozícióval és az egyéb dolgokkal kelljen foglalkoznom. Aztán később rájöttem, hogy magamat szívatom, mert nem olyan jó az automatika, hogy rábízzam magam, így félautomata módban otthon minden fotómat egyenként kell korrigálni. Ha manuálban fotózom akkor a képek egységesek és sokkal kevesebb az utómunka velük. Ha elrontok valamit akkor 30 képen rontom el ugyanúgy és egyszerre lehet őket javítani. Ennek köszönhetően pár hónap alatt az ember szemébe beépül a fénymérő és +/- 1-1,5FÉ pontossággal meg tudja saccolni a kamerabeállításokat.
Na most kb ugyanígy vagyok az AF-fel. Legyen már éles ott ahol lennie kell. Ennyi pénzért tegye már meg nekem a kamera, hogy éles képet készít, hogy nekem emiatt ne kelljen aggódnom. Hogy erre annyira ne kelljen figyelnem. Luxus kívánság? Lehet. De ez azt hiszem korral jár. 10-15 éve még leszóltam az automata váltót, mondván, hogy én akarom eldönteni, hogy mikor váltok, mennyire húzatom ki, mikor kapcsolok vissza, ma meg sóvárgok érte, mert rájöttem, hogy városban araszolni és 1-2-es között váltogatva, 1,5 órán át csúsztatni a kuplungot annyira nem vicces, autópályán meg van hogy 20km-én át elfelejtek 6-odikat kapcsolni, pedig 2,5 éve hatsebességes kocsim van.
Kicsi ez az A9…
Ez az egyik ellenérve a károgóknak. Igen, sajnos az. Felmerül a kérdés, hogy mi fotósok akarjuk-e ezt? Van-e ilyen igény, hogy a fényképezőgépek kisebbek és könnyebbek legyenek? Azért tudjuk ugye, hogy egy DSLR-nek mennyire kényelmes fogása van. De tudnunk kell azt is, hogy azért van nagy markolata és kényelmes fogása, mert alapvetően rohadt nehéz. Megint csak saját példával tudok előjönni. Régen volt 5D-m, rajta portrémarkolat két akkuval, meg 70-200/2.8. Együtt 2,5 kg volt a szett ha jól emlékszem. Aztán néhány “átmulatott éjszaka” után (értsd rendezvényfotózás órákon át, kezemben, nyakamban, vállamon a 2,5kg-os géppel meg a válltáskával) rájöttem, hogy annyira nem vicces, hogy 2 óra után fáj a hátam, és otthon meg fájdalomcsillapítóval tudok elaludni. Hamar száműztem hát a portrémarkolatot, a dögnehéz zoomokat, és nagyon örültem a kis könnyű 6D-nek és a könnyű kicsi fixobjektíveknek. Máig ezt használom, meg egy holster övet, hogy ne a házamat húzza a két gép. De még most is néha előfordul (pl. esküvőn kicsoportos képeknél), hogy átveszem a gépet a másik kezembe és meg kell mozgatnom az ujjaimat, mert elgémberednek a gépfogástól. Ez azt jelzi, hogy bizony még most is nehéz a szett, de ennél könnyebb már sajnos nem lehet. Vagy mégis? Megoldás erre a kicsi és könnyű mirrorless? Az lenne, ha az optikák nem lennének pont akkorák és olyan nehezek, mint a DSLR-ek esetében. Nem is értem ezt igazán. A Leica tud kicsi és fényerős obit gyártani, pedig az is fullframe. Az Olympus, a Panasonic és a Fujifilm tud kicsi és fényerős obit gyártani pedig az is autofókuszos. Ezek szerint a fullframe képkör és az autofókusz együtt már nem fér el egy kis házban?
Na mindegy, egy szó mint száz, az a végkövetkeztetés, hogy igen, a Sony A9 kicsi és azért kicsi mert a hozzá használatos optikák semmivel sem kisebbek, mint a DSLR-eké. Így a Sonyra mindenképp kelleni fog portrémarkolat – szerintem.
Túlmelegszik az A9
Igazából emiatt kezdtem el írni az egész cikket, csak kicsit hosszú lett a bevezető. :)
Az elmúlt időszakban felröppentek a hírek, hogy az A9 nagyon hamar túlmelegszik, ha sorozat módban használjuk. Állítólag ez a A7-nél is létező jelenség volt. Ilyenkor a gép letilt és nem lehet használni egy darabig, ami elég kellemetlen.
Sajnos nem fogok tudni igazságot szolgáltatni ez ügyben, de folyamatosan jelennek meg pro és kontra vélemények is a neten. Van aki végigfotózott egy esküvőt, de olyat is olvastam, hogy Roland Garrost az A9-cel és nem volt túlmelegedés. Sőt, olyan véleményt is olvastam, hogy ha lassú kártyát rakunk a gépbe, akkor melegszik csak túl a Sony, egy jó és gyors SD kártyával megszűnik a jelenség. Olyat is írnak, hogy ez a gépek csak egy bizonyos százalékát érinti. Olyat is, hogy a Sony dolgozik a probléma elhárításán. Ebben a videóban például elmondják, hogy valaki arra panaszkodott, hogy a géppel 20 perc alatt 1000 képet lőtt (20fps sorozat ugye), és túlmelegedett és kikapcsolt, majd bemutatja a srác, hogy 20 perc alatt lő 4400db fotót, 4 perc után megjelent a túlmelegedésre figyelmeztető ikon a kijelzőn, de a gép nem kapcsolt ki, hanem dolgozott tovább. 20 perc és 4400 fotó után az akksi 73%-on állt egyébként. Mindezt 26 fokban közvetlen napsütésben.
Igazságot nem tudok szolgáltatni, de azt azért le merem írni, hogy a való életben ez a túlmelegedés probléma nem fog előjönni senkinél nagy valószínűséggel. Épeszű ember nem lő 20 perc alatt 4400 képet, de még 1000-et sem. Szóval van pár károgó, de a nagy többség ódákat zeng a gépről a neten, esküvői fotósok, sportfotósok írják, hogy még csak egy hete van náluk a gép, de már imádják és semmi mással nem akarnak dolgozni. Volt aki Youtube-on közvetített az esküvőről, ahol dolgozott a géppel.
Az A9-nek nincs olyan dinamikája…
…mint az A7R II-nek. Bár DXO teszt még nem jelent meg, de a Dpreview labortesztjében már kimutatta, hogy a Sony A9 dinamikatartománya és ISO invariancája nem rossz ugyan, de elmarad a mostani fullframe élmezőnytől, amit a Pentax K-1, a Sony A7R II, a Nikon D810, és – fogjuk rá – az 5D Mark IV és az 1DX Mark II tartanak. Annyira azért nem “gyenge”, mint a régebbi A/D koverter konstruckiójú Canon gépek, de meg sem közelíti a mostani élmezőnyt. Sőt, 20fps sorozatra állítva a Sony A9 12bites RAW produkál 14bites helyett, így ezt megsínyli a dinamikatartomány is. De gyorsan megjegyezném, hogy ezek szélsőséges értékek, 13 FÉ dinamikára ugyanis csak ritkán van szükségünk, ahogy 20fps sorozatra is csak ritkán van szükség. Számomra az ideális szett egy A7R II és egy A9 lenne, így mindkét világból lenne egy faja gépem. Az meg nagyon ritka lenne, hogy egyszerre legyen szükségem 42 megapixelre, 13FÉ dinamkára, brutál AF-re és 20fps sorozatra. Ha mégis előfordulna, hát így jártam, ezt ugyanis jelenleg egy gép sem tudja a piacon. Engedjük el ezt a dolgot szerintem…
Nektek mi a véleményetek? A múltkori kérdést teszem be ide, akkor 45% jelezte, hogy nem venne ilyen gépet, 38% azt válaszolta, hogy mostanság vagy később, de venne és 16% talán. Lássuk az elmúlt hetek, hónapok tükrében változik-e az eredmény?
