Van egy olyan angol kifejezés, hogy storytelling. A Gugli szerint ez magyarul mesemondót jelent. Mick Bustonra ez akár igaz is lehet, bár meséit a való életből meríti.
Mick pár éve gondolt egyet és teljesen laikusként, fotós ősök vagy előélet nélkül vett egy tükrös gépet és elkezdett hobbiból fotózgatni. Mivel vállalkozó típusú ember, már ebben az időszakban azon gondolkozott, hogy hogyan tudna ebből pénzt csinálni. Képezte magát, majd próbálkozott modellfotózással, néhány esküvővel, stockfotók értékesítésével, de nem igazán jött be neki az élet, nem érezte magát otthon egyik szakágban sem. Az igazi szerelme az utcai fényképezés (street photography) volt, és az utcán jövet-menet készült “stockfotóira” kutya sem volt kíváncsi. Saját bevallása szerint mindig is szeretett volna regényíró lenni, de nem volt türelme a billentyűzet előtt gubbasztani, ezért könyve sosem jelent meg. Vizuális típus lévén rájött, hogy regényt írhat képekkel is, és így indult be a karrier. Képekben kezdett el mesélni, így a fotográfia olyan szegmensébe tört be, amit nem sokan művelnek. A klipet nézve valóban olyan, mintha filmet néznénk, a szereplők mégsem mozognak. Persze néha gondolkodni is kell hozzá, Mick nem feltétlenül rágja a szánkba a történetet, de a gondolkodás, a képzelőerő sosem árt. Jelenleg olyan zenekaroknak készít videoklipeket, akiknek nincs pénzük komolyabb stábra, klipforgatásra, de mégis szeretnék zenéjüket multimédiás formában bemutatni, mondjuk a YouTube-on. Szerintem szuper!
„A DSLR-el való fotózás élménye, valamint látni, hogy a képek hogy mutatnak a számítógépem monitorán, hihetetlen újdonság volt számomra a korábbi kompakt gépes képeimet követően. De elég hamar eljött az idő, hogy ez már nem volt elegendő. Próbáltam modelleket fotózni, akiket a Model Mayhemen találtam, de elég hamar elkezdett frusztrálni, hogy csak annyit tudok tenni, hogy megismétlem azt, amit előttem már 1000-en megcsináltak, ráadásul jó eséllyel náluk alacsonyabb technikai színvonalon. De az emberek elégedettek voltak, sokan közülük hajlandóak voltak fizetni is. Ellenben én nem akartam lélektelen képeket készíteni, a pénz nem volt minden számomra. Tehát esküvő ugrott, portré ugrott, tájkép ugrott, valami sokkal kreatívabbat szerettem volna. Azt akartam, hogy minden egyes fotó történetet meséljen el, vagy arra késztesse a nézőt, hogy olvassa a történetet, a saját történetét minden képben. Nem mellesleg szerettem volna élvezni, amit csinálok. Persze pénzt is akartok keresni azzal, amit szeretek, de nem minden áron.”
Alábbi műve a The Good Ship Band zenekar Boomerang Girl című számához készült. Ha lehet teljes képernyőn és HD felbontásban nézzétek, úgy az igazi!
Ezen kívül megosztanám veletek Mick üzenetét a világ fotósainak:
– Bármilyen fotózási ágat művelsz, szánj időt személyes projektekre.
– Adj magadnak olyan kihívásokat, melyek jóval túlmutatnak a határaidon.
– Több munkádról készíttess printet.
– Mentorálj valakit, akivel közös az érdeklődési körötök.
– Kalibráld a monitorodat.
Érdemes megfogadni!
