Sokan fotóznak modellportfóliót, de nem mindenki csinálja jól. A komoly modellügynökségek részéről vannak bizonyos technikai elvárások, és vannak fotóesztétikai elvárások is. Ezeket próbálom most összeszedni.
Sokan hirdetnek 20-30 képes modellportfóliót, amiről aztán kiderül, hogy jórészt használhatatlan. Van jónéhány férfi fotós, aki ráadásul így akar csajozni, de azért egy valamirevaló fotós (merem állítani, hogy a komoly fotósok azért döntő többsége) a modellre alkotótársként, témaként tekint. Nem a melleit nézi, hanem azt, hogy milyen az arca, hogyan kell világítani. Nem a fenekét bámulja, hanem arra figyel, hogy látszanak-e a kezek, és jó-e az arckifejezés. Mondani szokás, hogy ez a szakma olyan mint a nőgyógyászé: ha már eleget látott az ember, akkor ez is csak munka (az más kérdés, hogy a nőgyógyász önfeledten kiált fel a kocsmába érve: “Végre! Arcok!!!”)
A fő elvárás az, hogy egy modellportfólió változatos legyen. Ez azt jelenti, hogy nem csak beállítjuk a lányt a papírra, és 20-szor átöltöztetjük. Egy kezdő modell portfóliója tesztfotókból áll össze, a tesztfotó pedig nem a ruháról szól, nem a hajról és nem a sminkről. Itt a termék maga a lány, annak arcai, tehetsége, akár színészi képességei. Egyszóval a kisugárzása.
A jó portfólió, vagy nevezzük modellalbumnak, egy ütős nyitóképpel indul. Szuggesztív portréval, ami magára vonja az albumot kézbe vevő tekintetét. Ugyanis egy castingon van, hogy 50 meg 100 lány portfólióját nézik végig, nyilván ilyenkor kell az, hogy valakinek az arcán megakadjon az ügynök szeme.
Az albumban előre és hátulra helyezzük a jobb képeket, a gyengébbeket középre, szintén hasonló okok miatt: rengeteg jelentkező esetén csak belelapoznak az albumba, az első pár oldalt vagy az utolsó néhányat nézik meg.
Ami a tartalmat illeti, oldalpárokban gondolkozunk. Egy oldalpár rendszerint egy egészalakos és egy félalakos képből áll, vagy félalak plusz portré. Szerencsés, hogy ha az egyik képen a modell nem néz a kamerába, akkor másikon nézzen bele, bár ez nem ökölszabály, de nem is hátrány. Figyeljünk arra, hogy a modell szemében lehetőleg legyen csillogás, ha megnézitek a filmekben is mindig csillan a szereplők szeme, még a legsötétebb jelenetekben is. Ez tölti meg élettel az arcot a fényképen is.
Viszont ami a legfontosabb, hogy minden oldal külön ruha, külön világítás, külön stílus. Hiszen a termék ezúttal a modell maga, így törekedjünk arra, hogy minél több arcát megmutassuk, minél különb körülmények közt. Nem jó az a portfólió, amikor egyféle világítás mellett lefotózzák a modellt négyféle ruhában. Esztétikum szempontjából ügyeljünk arra, hogy a modell kezei, lábai rendben legyenek. Ne legyen “csonkolt” kézfej például, mert a kezeknek mindig nagy jelentőségük van a fotón. A kezekkel érzelmeket lehet kifejezni, a testbeszéd egyik legfontosabb eleme. A modell végtagjai lehetőség szerint ne nézzenek a kamera felé, mert rövidülni fognak, ami nem tesz jót se a lábaknak, se a kezeknek. (UPDATE olvasó megjegyzésre reagálva: értelemszerűen egész alaknál kezek-lábak-arc, félalaknál kezek-arc, amire figyeljünk!) Gondolkodjunk sziluettben! Ha sziluettben jól néz ki a póz, jól fog kinézni megvilágítva is. Próbáljunk hangulatokat megörökíteni a portfólióban: dögös sexy, érzéki erotikus, vidám nevetős, szomorú depressziós, vágyakozó, mérges, kacér, csalódott stb stb. Ha a modell pillangókkal meg indákkal a szeme körül, strasszokkal kirakott arccal néz bambán balra el, az nem fog akkorát a latba nyomni, mintha őszintén kacérkodik a képnézővel, vagy önfeledten nevet. A pillangó a sminkes érdeme, az őszinte pillanat a modellé.
A modell portfólió kezdetben tesztfotókból, változatos tesztfotókból áll. 7-8-9 oldalpár + nyitókép. Idővel a modell cserélgeti az albumban a tesztfotókat éles munkákra.
Az egyik iskolában kaptam etalonként a Ford Models oldalát, így továbbadom Nektek is. Mindent tud, amit fentebb leírtam. És hogy az ő fotósuk mindezt hogyan teszi? Erről szól a mai videónk: