Nemrégiben a kezembe nyomtak egy Rézangyal koktélkatalógust, tele gyönyörűszép tárgyfotókkal. A feladatom az volt, hogy kiszaszeroljam hogyan készült. Ezt osztanám meg most veletek. A recept nem 100%, de 90-et azért adnék neki. :)
Első körben azt szögezném le, hogy a feladat nem az, hogy kitaláljuk, Photoshopban hogyan lehet ilyet összehozni vignettálással meg maszkolással. A feladat az, hogy az alábbi képek így jöjjenek ki a fényképezőgépből…vagyis ne grafikus, hanem amolyan rendes fotós módjára oldjuk meg a feladatot, ahogy azt Gálos Viktor tette a Rézangyal megbízásából.
Lássuk először a hátteret
Tárgyfotós barátaim elmondása alapján ez egy régi, gyakran alkalmazott technika, melynek lényege, hogy a koktélos poharak fekete alapon elhelyezett üvegre, vagy víztiszta plexire vannak téve, értelemszerűen sötét környezetben. A poharak alatt és mögött látható fényfolt valójában nem a háttér (hiszen nincs horizont a képen), hanem egy a pohár fölött lévő, képhatáron kívüli háttér tükröződése a plexin. Ez a képhatáron kívül lévő háttér pedig egy féligáteresztő anyag, ami egy szűkítővel ellátott vakuval, vagy spotfénnyel van megvilágítva úgy, hogy a kört alkosson a fény. Mivel szögben tükröződik, nem biztos hogy szabályos kört kell világítanunk, mert akkor a szögből tükröződött képen ovális lesz a folt, elképzelhető, hogy eleve oválisat világítunk (föntről lefelé vagy lentről fölfelé világítunk a háttérre), hogy a tükröződésben a perspektivikus rövidülés miatt kereknek lássuk a foltot. A féligáteresztő háttér anyaga sem mindegy, a szöveg anyagok kilőve (pl. 5in1 derítőlap közepe), mert a szövet anyag a szövés miatt egyfajta csillagszűrőként viselkedik, így nem homogén foltot kapunk majd a tárgy mögött, hanem foltot megspékelve egy bazinagy négyágú csillaggal. Ha sikerült a foltot összehoznunk, akkor már csak a fényképezőgép szögével és a tárgy előre-hátra, jobbra-balra húzogatásával, illetve a háttérre foltot világító lámpa tologatásával kell játszanunk, hogy a folt látszólag a pohár vagy egyéb tárgy mögé kerüljön és szimmetrikus legyen. Előre szólok pepecs munka. Minden centi számít!
A fenti amatőr rajzot nézzétek el nekem, így sikerült. Valójában a fény amilyen szögbe érkezik, ugyanolyan szögben pattan vissza a felületről, ezt nem sikerült tökéletesen ábrázolnom, de a lényeget visszaadja. :)
A poháron lévő jobboldali élfény
Ez a könnyebbik eset. A pohár jobb oldalára beteszünk egy softboxot, ez adja az élfényt. Két dologra kell csak ügyelni, az egyik hogy nem a pohár mellé rakjuk, hanem inkább kicsit mögé, hogy tényleg a pohár élén fusson a fény. A másik, hogy egy softbox annyi fényt ad, hogy önmagában hazavágja a sejtelmes világításunkat, így le kell maszkolni két fekete kartonlappal, mindössze csak egy függőleges csíkot meghagyva a közepén. Így a poháron vékony élfényünk lesz, és a box nem világít akkorát, hogy a sötét, sejtelmes világításunkat megölje.
A poháron lévő baloldali főfény
Na ez már egy keményebb dió, nem is sikerült 100%-osan megoldanom. Ha a hagyományos elvet követjük, beteszünk kb 45 fokban egy softboxot, ami csíkot húz a pohár oldalára, tokától bokáig. Ezzel csak két gond van. Az egyik, hogy szétvilágítja a kompozíciónkat, nem lesz feketénk, nem lesz a háttéren fénykörünk. Ez még megoldottam azzal, hogy a softboxot 45 fokban helyeztem el ugyan, de nem a pohár felé fordítva, hanem a pohár elé világított, így a kompozíciónkat valójában alig világította meg, inkább csak a fénye tükröződött a poháron. Én nem is rendes softboxot használtam, hanem egy vékony stripboxot. Addig kellett játszani, amíg el nem értem azt az állapotot, hogy a poháron lévő csík még elég vastag, de a kompozíciót már alig éri a fénye a boxnak. A jelszó az alig: nem fogjuk tudni megúszni, hogy a háttérre ne menjen picit a fénye, emiatt balról be kell lógatni egy újabb fekete kartont, hogy kitakarja a háttérre eső fényt.
Igen ám, de ha megnézitek, a Rézangyal katalógusképein látható fénycsík nem egy határozott élű, egyenes csík, hanem két irányban szépen elfog a fény a poháron. Ebből én arra következtetek, hogy ezek a fotók nem vakuval készültek, hanem állandófényű fresneles reflektorral, amivel rávilágítottak például egy hungarocell táblára és az tükröződik a poháron, ugyanis a fresnel képes arra, hogy szépen elfogyó fényt produkáljon. Tehát ez nem direkt fény, hanem visszavert fény. De az is lehet, hogy a háttérhez hasonlóan egy foltot világítottak féligáteresztő anyagra, és ez tükröződik a poháron. Ez a kérdés nyitott marad, ha van ötletetek, osszátok meg a kommentek között.
Íme az én világításom diagramja, a végeredményemet nem csatolom, mert nekem nem volt ilyen szép koktélom a próbálkozáshoz, csak egy pohár nyamvadt ice-tea. :)
UPDATE: időközben Gálos Viktor jelentkezett és további részleteket árult el a megoldásról. Alább idézem:
“A lényeg az hogy a spot az nem átlőtt, hanem a háttérre rálőtt spot. Ez egy Hensel speciális spotból származik. A jobboldali fény Hensel striplite, a baloldali egy 3×3 méteres kereten levő derítő hátulról méhsejttel átlőve. Van egy nagyon kicsi spot felülről is a koktélokra. Sok fekete flag van beállítva a négerezésekhez, az optika tilt-shift. A gép Hasselblad H2 PhaseOne hátfallal. Semmi Photoshop munka nincs rajta !
(…) csak azért pontosítottam mert sok téves elnevezés kering a “fotós” köztudatban. Sokan a csík softboxot is striplite-nak hívják, pedig teljesen más struktúrájú, karakterű fénye van. A spot-nál meg nagyon fontos, hogy igazi spot vetítőt kell alkalmazni, nem pedig afféle spot feltéteket, mert nem adnak igazán szép eredményt. Fresnelt nem használtam, de ha használnék akkor igazi fresnel spotot használnék, nem pedig feltétet mert az is félmegoldás. Persze tudom ezek az eszközök nem mindenki számára elérhetőek, de szerintem igazán profi végeredménynél és egy ilyen munkánál ezek elengedhetetlenek.
Nagyon sok esetben jó eredményeket lehet elérni nagyon egyszerű eszközökkel is, akár egy softboxszal, de jelen esetben indokolt volt csavarni egyet a képeken.”
Köszönjük Viktornak a kiegészítést!
