Néhány héttel ezelőtt egy furcsa Nikon szabadalomra lettem figyelmes a neten. Elgondolkodtató koncepció.
Sokáig a keresők tekintetében két koncepció létezett: OVF vagy EVF vagyis optikai és elektronikus kereső (illetve harmadikként az LCD-n keresztüli keresőkép, de ezt technológiáját tekintve közel azonos az EVF-el). Az összes DSLR-be optikait építettek, mióta DSLR, sőt mióta tükörreflexes vázak léteznek, vagyis tükrökkel és prizmákkal vetítették a fotós szemébe a képet, amit az objektív lát. Az újabb Sony gépekben már elektronikus kereső van, egész hatékony, eddig egy Sony a77-be sikerült belekukkantanom és azt kell mondjam meggyőző. Azért még nem ugyanaz, mint egy optikai, de tetszetős. Talán a Fujié volt az első gép, ahol vegyítették a két technológiát, és az optikai keresőképre egy áteresztő LCD segítségével expozíciós adatokat vetítettek, illetve az aktuális képkivágást.
A Nikon tovább vitte a dolgot egy új technológiával, melyet nemrég szabadalmaztattak. Persze ez még semmit nem jelent, az is meglehet, hogy az ötlet egy fiókban végzi majd, mindenesetre érdekes koncepció. Ez pedig nem más mint a kihajtható, féligáteresztő LCD.
Ha ez megvalósul, valószínűleg a kompakt gépek fogják előnyként élvezni, de érdekes koncepció. A lényege, hogy a kihajtható LCD-n keresztül valós képet látunk (mivel félig áteresztő anyagból készül), de az optikai képre az LCD rávetíti az expozíciós adatokat és a képhatárokat. Ezáltal lehetőségünk van például arra is – ami a távmérős gépeknél bevett szokás volt korábban is -, hogy lássuk a képhatáron kívüli történéseket, hogy mit csinál például a fotóalanyunk, mielőtt belép a kamera képébe, de ez a technika ahhoz is nagy segítséget jelentene, hogy egy mozgó témát lekövessünk a géppel. Hogy tetszik?