A magyar forgalmazó volt olyan kedves, és átküldött némi extra infót a Sigma új 50mm f/1.4 DG HSM Art objektívéről. Köszönjük szépen, közzéteszünk majdnem mindent.
Merthogy azért a sajtóközleményt nem fordítom le magyarra helyettük (ejnye-bejnye!), így a szépen megírt marketingszöveg ezúttal kimarad, de a fontos részletekből természetesen szemezgetek.
Először is lássuk a szokásos ábrákat:
A felső ábra a végtelenbe állított lencserendszert mutatja, az alsó ábra pedig a közelpontra, vagyis a miniális tárgytávolságra állítottat, ami egyébként 40 centiméter az új Sigma 50/1.4 esetében, így 1:5,6 nagyítási arányt érhetünk el vele.
Ahogy a képen láthatjuk, 3db SLD vagyis különösen alacsony színszórású lencsetagot találunk az objektívben, mely révén a gyártó szerint igen jól tudják kezelni a kromatikus aberrációt. Ezen lencsetagoknak köszönhetően éles és magas kontrasztú leképzést kapunk.
Apropó élesség. A Sigma sajtóközleményében azt írja, hogy saját MTF analízis módszert fejlesztettek ki, melyet egy 46 megapixeles Foveon szenzorral készítenek, és szerintük olyan nagyfrekvenciájú részleteket is vizsgálni tudnak általa, amire a korábbi, hagyományos MTF módszer nem adott lehetőséget. Az új módszert A1 (Aizu 1) tesztnek keresztelték el és szállítás előtt minden új Sigma objektív átesik rajta.
- Diffrakciós MTF
- Geometriai MTF
Az MTF ábra értelmezéséről itt.
Az alábbi ábrán a torzítást láthatjuk…vagyis nem láthatjuk, mert nem igazán van. Megeszem a kalapom, ha ez igaz, ugyanis például a Canon 50/1.4 ennél lényegesen jobban hordósít, a Lenstip oldal mérése szerint 1,98%-ot (a Nikon 50/1.4G 2,01%-ot). Ha a lenti táblázat igaz, akkor a Sigma torzítása 0,2-0,3% körüli.
No és mi a helyezet a perem alatt szélén? A vignettálást három rekeszállással az alábbi ábrán láthatjuk. f/1.4-en még jócskán számolhatunk vele, 2.8-tól viszont lényegesen csökken, 5.6-nál szinte ugyanaz, mint 2.8-on. Mindezért a tekintélyes méretű, 77mm-es frontlencse a felelős. A legszűkebb rekesz egyébként f/16.
A szép háttérelmosásért 9db lekerekített rekeszlamella felel, így ha rekeszelünk, a fényfoltok nem lesznek szögletesek. A fókuszrendszer az 50-esnél is ultrahang alapú, algoritmusán csiszolgattak, így még finomabban működik, mint elődje esetében. Full-Time-Manual fókuszt kapunk, tehát autofókusz esetén is bármikor beavatkozhatunk kézzel. Ha mégis bármi probléma adódna az élességgel, lehetőségünk van a Sigma piacon egyedülálló USB-dokkolójával és a Sigma Optimization Pro szoftverével finomhangolni az objektívünket, otthon saját magunk. A dokkoló persze opcionális tartozék, de minél több új generációs Sigmája van valakinek, annál inkább megéri beszerezni egyet. Márpedig egyre több az ezzel az eszközzel kompatibilis objektív. Lásd:
- Sigma 18-35mm f/1.8 DC HSM Art (APS-C),
- Sigma 17-70mm f/2.8-4 OS DC HSM Contemporary (APS-C),
- Sigma 30mm f/1.4 DC HSM Art (APS-C),
- Sigma 35mm f/1.4 DG HSM Art (FullFrame),
- Sigma 50mm f/1.4 DG HSM Art (FullFrame),
- Sigma 24-105mm f/4 OS DG HSM Art (FullFrame),
- Sigma 18-200mm f/3.5-6.3 OS DC HSM Contemporary (APS-C),
- Sigma 120-300mm f/2.8 OS DG HSM Sport (FullFrame)
