Nem piti MILC gépet mutatott be a Sony a NAB kiállításon, több szempontból is leg-leg a piacon, melyből következtethetünk a jövő gépeire (bár ezekre eddig sem volt nehéz).
A Sony az A7 és A7R 24 illetve 36 megapixeles MILC gépeket is pionírként tette le az asztalra a gyártók közül, ugyanis ez volt az első fullframe MILC (páros). A két gép között a különbség annyi, hogy az R-változat nagyobb felbontással bír és nincs benne AA szűrő (mint a D800E-ben), így részlettelibb képet produkál. A Sony A7S bejelentésével folytatják a megkezdett pionírmunkát, ugyanis ez a gép is bővelkedik olyan tulajdonságokban, amiben első, vagy elsők között áll a piacon.
Az A7S is természetesen fullframe érzékelőt kapott, de közelében sincs a 36 megapixelnek, ugyanis mindössze 12 megapixeles. A Sony azon kevés gyártó egyike lett, aki ha csak – egyelőre – egy gép erejéig is, de ellenáll a megapixel-háborúnak. Mióta könyörögnek a fotósok, hogy inkább a képminőségre/érzékenységre/dinamikára gyúrjanak a gyártók és ne a megapixelekre? Hiszen kevés embernek van szüksége 36-ra, rossz fényviszonyok között viszont annál többen szeretnének fotózni. Erre a Sony válasza a 12 megapixel mellett az ISO409.600-as érzékenység lett, ami eddig csak a Nikon D4S-ben fellelhető. És itt jön a SŐT! A D4S natív ISO tartománya ugyanis 25.600-ig terjed (innen terjeszthető ki 51.200, 102.400, 204.800 és 409.600-ig), ezzel szemben a Sony a7S-é 102.400-ig, vagyis elméletben két fényértékkel többet tud a szenzor (pontosabban a szoftver, hiszen a szenzornak csak egyfajta érzékenysége van), mint a D4S. Aztán hogy milyen minőségben, az majd kiderül. A minimum ISO egyébként natív módban 100, kiterjesztve 50.
Az autofókusz az a7S-ben is kontraszt alapú, de állítólag -4FÉ-ig működőképes, ami annyira nem piti, hogy veri többek közt a Canon 6D-t, mely “csak” -3FÉ-ig működik (és már ez is elég komoly érték, tapasztalatból tudom), ráadásul a Canon 6D csak a középső fókuszponttal képes ilyen teljesítményre, a kontraszt alapú fókusznál meg nincs ilyen megkötés, a képkivágás bármely pontján használható.
A váz video képességeire is rágyúrt a Sony, 4K video felbontásra képes a masina, és olyan finomságok is bele kerültek, mint a 120fps képfrissítési ráta HD (és 1,5x crop) módban, az 50Mbps tömörítés, a pixel-összevonás nélküli kiolvasás, és még sorolnám, ha érteném miről beszélek… ;)
De hogy mondjak valami negatívumot is: nagytudású (tényleg!) ismerősöm megvizsgálta a Sony A7R masinát és arra a következtetésre jutott, hogy a gép RAW formátuma nem 100%-ig tiszta, szenzorból kijövő nyers adat, hanem előfeldolgozáson esik át, és ez bizony nem veszteséges eljárás. Mivel ő eléggé minőségmániás, ezért azt mondta, hogy emiatt nem fog venni A7R-t, de hogy mi földi halandók ezt valaha megtapasztaljuk-e, azt nehezen hiszem. De nem árt, ha tudjátok. (Szerinte egyébként csak a Canon .cr2 formátuma a 100%-ig nyers szenzoradat, az összes többi márka RAW formátuma előfeldolgozáson esik át kártyára rögzítés előtt hol veszteségmentesen /Nikon/, hol veszteséggel /Sony/…nem tudom, ne is kérdezzétek, én csak leírtam amit hallottam.) Ehhez képest a Sony a7 gépeket világszerte istenítik, egyedül az ára jelent akadályt, hogy gombamód terjedjen, így olyan túl nagy baj bizonyára nem lehet vele.
