Talán sokan leírták már, hogy fotózzunk kékórában, de mivel évek óta ezzel foglalkozom, gondoltam hátha tudok még valamit hozzátenni a témához.
Fotósként a legelső ügyfelem egy közvilágítással foglalkozó cég volt, akiket a mai napig a megbízóim között tisztelhetek, immáron 4. éve. Felkérésükre a 4 év alatt bejártam már Magyarország legtöbb nagyvárosát, ahol többek közt esti városképeket, kivilágított utcákat, tereket kell fotóznom. A dolog pofonegyszerűnek tűnik, de valójában van vele macera és nem ritka a hajnali ébredés sem.
Lássuk mi szükséges ahhoz, hogy a legjobb esti, kivilágítot városi fotókat készítsük el.
Kékóra: sokaknak triviális, sokan pedig azt sem tudják mi ez. A kékóra reggel és este van, reggel pirkadatkor, este szürkületkor. A legjobb, ha a kékóra meghatározása érdekében ellátogatunk egy releváns weboldalra (pl. bluehoursite.com, ami egyébként magyar fejlesztés), vagy letöltünk az okostelefonunkra egy appot, ami mutatja (pl. Sun Surveyor). Ha egyikre sincs módunk, akkor derítsük ki mikor kel a nap és számoljunk vissza egy órát, illetve hogy mikor megy le a nap, és számoljunk rá egy órát. Ekkor kezdődik a kékóra, ez az az időszak, amikor az égbolt már nem világos, de még nem tökfekete, hanem mélykék, ugyanis ebben az időszakban a legszebbek az éjszakai városi fotók. A nevével ellentétben a kékóra viszont csak hivatalosan egy óra, fotós szemszögből a ténylegesen használható kékóra maximum 30-35 perc! Nyáron. Télen ez akár 15-20percre is lecsökkenhet. Előtte még túl világos van és nem kapcsolják fel a közvilágítást, utána pedig már annyira sötét az égbolt, hogy nem mutat olyan jól a képeken, mint abban a bizonyos 20-30 percben.
E héten készült fotósorozat. Az első és az utolsó használható kékórás fotó között 20 perc telt el, de az utolsó már így is necces, túl sötét az ég, túl nagy az aura a lámpák körül.
Azt sem mindegy ugyanakkor, hogy mely irányba fotózunk. Este hamarabb befeketedik az égbolt Kelet irányába, és később a nyugati irányba, ahol nyilván azért marad tovább világos az égbolt, mert ott ment le a nap, tehát érdemes a fotóinkat – lehetőséghez mérten – úgy időzíteni, hogy az első esti kékórás fotókat Kelet felé készítsük el, a második felét pedig Nyugat felé, így valamelyest jobban kitolhatjuk a hasznos kékóra időintervallumát. Ha hajnalban fotózunk, ugyanez a helyzet, először Kelet felé kezd el a fekete égbolt világosodni, tehát arrafelé kezdjük a fotózást, majd félidőben átfordulunk Nyugat felé, ahol még kevésbé világos. Mindebből adódik, hogy bizony egy kékórás fotózásra rendesen rá kell készülni, mivel pár percünk van csak elkészíteni a fotókat, ezért előre ki kell találnunk a pozíciónkat, a kompozíciót stb., mert ezeken gondolkodni a kékórában már nincsen idő. Éppen ezért gyakori a hajnali kelés, ugyanis egy-egy kékórás szett lefotózására gyakorta nincs elég idő este, és muszáj kimenni hajnalban befejezni. Sötétben, mert ugye amint világosodik, addigra nekünk már ott kell állni az utcán beállított fényképezőgéppel. A közvilágítást egyébként jellemzően akkor kapcsolják fel este, amikor a hasznos kékóra kezdődik, és akkor kapcsolják le hajnalban, amikor a hasznos kékóra befejeződik.
- Szabadság híd este, Nyugat felé fotózva.
Még talán annyit érdemes elmondani, hogy a téli, kora-tavaszi kékórák valahogy szebbek, mint a nyáriak. Nyáron rendszerint csak simán mélykék az égbolt, télen, kora tavasszal viszont gyakorta előfordul, hogy narancs és rózsaszínben úszó felhők is tarkítják a látványt, amit a horizonton túli nap világít meg, de a városi fények már/még égnek.
- Januárban készült kép színpompás kékórával
Fehéregyensúly: a kamera fehéregyensúlyát nyugodtan automatára lehet állítani, hiszen a fehéregyensúlyunk folyamatosan változni fog. A kékóra kezdetén még 5500K körüli lesz az optimális, ami a kékóra végére leesik akár 2800K-re is, függően attól, hogy milyen a városképünk világítása. Ha a hagyományos nátriumos lámpák sárga fénye világít az utcákon, akkor ez még lemehet 2500K-re is, ha LED-es közvilágítással van dolgunk (pl Siófok, Hódmezővásárhely, Paks), akkor 3200-4000K körüli lesz a szép fehéregyensúly. Ezeken az értékeken lesz az ég mélykék, és ezeken az értékeken fognak a színek szépen előjönni a fotókon. Utóbbihoz egyébként a LED kiváló, sokkal több színt lát a kamera, mint a sárgás nátriumlámpás megvilágításnál, az ég kékjéhez viszont a sárga világítás passzol jobban. Érdemes RAW-ban fotózni és utólag játszani a fehéregyensúllyal, nem csak a Kelvinnel, hanem a Tinttel is, egészen érdekes látványvilágokat lehet produkálni alacsony fehéregyensúllyal és magentába eltolt Tinttel.
- Siófoki utcakép before-after (LED-re cserélték a nátriumos közvilágítást). A fű zöldjén látszik a legjobban, hogy a LED-nél hogy kijönnek a színek.
Állvány: értelemszerűen állványról készítjük a képeket. Igaz, hogy a mai gépek többsége már ISO-bajnok, de magas ISO-n fakulnak a színek és romlik a dinamikatartomány. Nomeg egy városképet leggyakrabban szűk rekesszel fotózunk, hogy az előtér és háttér is éles legyen, ez meg drámaian meg tudja növelni a záridőt. Kékórában 1-2 másodperces expók sem ritkák, ehhez pedig muszáj egy háromlábú állvány használata.
Rekesz: fentebb azt írtam, hogy szűk rekesszel fotózunk jellemzően. Egyet viszont érdemes figyelembe venni, ez pedig az utcai lámpák körüli aura. Ez az aura annál nagyobb lesz, minél nagyobb a kontraszt a lámpák fénye és a környezet (jelen esetben égbolt) fénye között. A kékóra elején – amikor még világosabb az ég – egyáltalán nincs aura a lámpák körül, a kékóra vége felé pedig már jelentős. Ha szűk rekeszt használunk, akkor ez az aura ráadásul csillag formát vesz fel. A csillagosodást felhasználhatjuk képelemként is, ha viszont zavaró, nyissunk a rekeszen és egyre kevésbé lesznek csillagalakúak a pontszerű fényforrások. Sokan azt hiszik, hogy a záridő is befolyásolja a csillagosodás (pontosabban az aura) mértékét, ez azonban csak annyiból igaz, hogy ha hosszabb záridőt használunk azonos rekesz mellett, akkor az aura jobban beexponálódik, ezért jobban látszik a fotón. Ha azonban a rekeszt változatlanul hagyjuk, rövidítünk a záridőn és növelünk az ISO érzékenységen, az aura épp akkora lesz, mint az előző beállításon, tehát ilyen tekintetben kijelenthetjük, hogy a záridőnek nincs szerepe az aura mértékében.
- Kora haljnali bevezető út Pécsre. A körforgalom világítása az f/11-es rekesz és a számos világítótest miatt durván csillagos lett, de kivételesen egész jól áll neki. :)
Kioldó, tükörfelcsapás:ha tükörreflexes gépet használunk, akkor vegyünk figyelembe egy szabályt: minél nagyobb szenzor van a gépünkben, annál inkább forszírozzuk a tükörfelcsapást (vagyis a kamera előre felcsapja a tükröt és csak később exponál), ugyanis a nagyobb szenzoros gépekben a tükör is nagyobb. Minél nagyobb a tükör, annál inkább beremeg tőle az állványra tett kamera. Amíg APS-C szenzoros gépem volt, addig nem láttam értelmét a tükörfelcsapásnak, sosem vettem észre a különbséget. Az első fullframe-es munkám után viszont egy nagy rakat bemozdult képpel tértem haza, ugyanis az 5D Mark II tükre már csúnyán bemozdította a kamerát még állványon is, ellentétben mondjuk a hajdani 50D-vel. Szóval baj nem lehet belőle, inkább kapcsoljuk be. Ha nem társítjuk időzítővel, akkor egy gombnyomás a tükörfelcsapás és még egy gombnyomás az exponálás. Érdemes azonban 2 másodperces önkioldóval is társítani, ekkor ugyanis egy gombnyomásra felcsapódik a tükör, visszaszámol a kamera 2 másodpercet (ez pont elég arra, hogy a vibráció megszűnjön) és utána exponál, vagyis így egyszer kell csak a géphez nyúlnunk. A 2 másodperces időt egyébként könnyedén le lehet csekkolni, tegyünk egy viszonylag hosszabb objektívet az állványon lévő fényképezőgépre, kapcsojuk be az élőképet (LiveView), nagyítsunk be maximumra és figyeljük a kijelző képét hogy remeg, ha hozzányúlunk a kamerához és mennyi idő alatt merevedik ki, ha elengedtük. Ez nagyjából 2 másodperc szokott lenni, ha masszívabb állványunk van.
- Tükörmozgás miatti függőleges bemozdulás állványon
UV szűrő: lehetőség szerint szabaduljunk meg mindenféle szűrőtől, amit előzőleg az obira csavartunk, ha nem akarunk borzasztó becsillanásokat a képünkön. Egy-egy ellenfényes portrénál a természetes objektív-becsillanás ajándék, de egy tájképnél egy sokkal vacakabbul kinéző szűrős becsillanás csak tönkreteheti a képünket, hozzátenni biztosan nem fog. És sajnos ilyen körülmények között a legdrágább, legmárkásabb szűrők is könnyen becsillanhatnak.
ISO: írtam már fentebb, hogy törekedjünk az ISO 100-ra. Ha nagyon macerás valami miatt akkor ISO200-at esetleg ISO400-at még használhatunk, felette már zajosodni fog a képünk a hosszú záridő miatt. Inkább a rekeszen nyissunk, ha rövidebb záridőt akarunk.
