Kicsit megcsúsztam ezzel a poszttal, lévén, hogy már tegnap megszülettek a 2014-es Sajtófotó eredmények, de azért írnék róla pár sort és ajánlanék egy helyet is, ahol interaktív módon lehet böngészgetni a képek között.
Lassan már mondhatjuk, hogy a Sajtófotó pályázaton riportereink hozzák a kötelezőt. Többségében zseniális képek, és szinte mindig ugyanazok a nevek, kis hazánk legjobbjai, akiknek képeivel nap mint nap találkozhatunk a legnagyobb magyar hírportálokon. A teljesség igénye nélkül Stiller, Hajdú D, Bődey, Tuba, Hirling, Kallos, Béli, Koszticsák és még sorolhatnám. Érdekes mondjuk, hogy Kálló Peti nevét nem látom a listán, pedig ő is rendszeres díjazott volt az elmúlt években…na majd jövőre Pietro! :)
Karácsony tájékán került a kezembe egy olimpiai évkönyv tele fotókkal, melyből Erdélyi Gábor képei igencsak kiemelkedtek, lapozgattam a könyvet és szinte minden esetben, amikor egy kiemelkedően jó képet láttam, a sarokban(?) ott állt, Erdélyi Gábor. Bevallom őszintén Gábor nevét eddig nem is hallottam, ami különösen furcsa elnézve a weboldalán látható kiváló képeket. Ebben az évkönyvben volt a portrésorozata is a vízilabdásokról, amiknél szinte ujjongtam, hogy milyen pofonegyszerű, mégis szuper ötlet, és hát mit ád Isten, egy hónap múlva díjat is nyert (portré – sorozat 2. hely). Mondjuk a képeken azt látom – amit magam is tapasztaltam már élsportolók fotózásakor -, hogy vélhetően nem volt túl sok ideje a fotósnak megcsinálni a munkát (az élsportolók szinte sosem érnek rá, vagy edzésre kell menni, vagy sportorvoshoz stb) és talán nem is sikerült egy körben mindenkit lefotózni (ami egy válogatott esetében nem meglepő). Ha nem így volt, akkor tévedtem, de nem tűnnek azonosnak a fények és a hátterek. Sebaj, jópofa ez így is.
A netadó tüntetéses, mobillal világítós fotó egyértelmű, hogy bekerült a díjazottak közé, de a zsűrinek bizonyára nehéz dolga lehetett ezzel az eseménnyel, mert ha ez a kép (ill. különféle variánsai) 15 fotóriporternek nem volt meg, akkor egynek se. Dehát valakinek nyernie kellett, persze nem kívánom ezzel Móricz-Sábján Simon érdemeit elvenni, a fotó teljesen rendben van.
Hirling Bálint nagybani piacos sorozata zseniális, szénné röhögtem magam az alanyokon, de közben meg belegondol az ember, hogy micsoda nehéz sorsuk van, milyen kemény melót csinálnak nap mint nap, én meg csak b.szom a billentyűzetet a számítógép előtt. Mindig mondják a haveraim, hogy az nem munka, amit én csinálok (se a fotózás se a blogolás). Bónusz az egészhez, hogy a fehérre kihúzott éjszakai fények, és a fényszennyezett, éjjeli budapesti égbolt egészen különleges hangulatot ad ezeknek a képeknek, egynémelyik már-már olyan, mint egy profin bevilágított reklámfotó.
Csudai Sándor és az ukrán konfliktus…khm, hát most biztos nem leszek népszerű, pláne Csudai szemében, pláne úgy, hogy ismerjük is egymást. Ennél a sorozatnál úgy érzem, hogy bizony Csudai igencsak közel ment a tűzhöz, nem féltette a hátsóját egy-egy jó képért. Magyar viszonylatban eddig azért viszonylag ritka volt, hogy konfliktuszónába menjen fotózni egy-egy magyar fotóriporter (és itt most tekintsünk el a szabadúszóktól, elsősorban lapnál dolgozó, full-time-job fotóriporterekről beszélek), ám tavalyelőtt Bielik István Szíriában járt, Csudai Sándor pedig tavaly Ukrajnában (ahogy István is). Ezzel viszont a World Presses “nagyfiúk” “területére” léptek és ott biza’ magas a léc, önkéntelenül is ezekhez hasonlítjuk(hasonlítom?) a képeket. Így nézve azt mondanám, hogy itthoni viszonylatban szuper képek, nemzetközi viszonylatban erős közepes. Hozzáteszem kíváncsi lennék, hogy egy “wordpresses bigboynak” mennyi ideje van a helyszínen tevékenykedni, mozogni, ismeretségeket kötni és fotózni, és mennyi ideje van egy magyarnak, aki itthon kiesik a napi munkából. Utóbbi saccolásom szerint 1-2 hétnél nem igazán tud több időt kint lenni, míg egy AP/AFP/Reuters riporter akár hónapokat is, sőt nagy rá az esély, hogy ők ott is élnek, hiszen ezeknek az ügynökségeknek mindenhol vannak helyi fotóriperei, akik nem kicsit lépéselőnyben vannak a világ többi riporteréhez képest. Szóval azért gratula Csudainak is és Bieliknek is!
Koszticsák Szilárd Orbán Viktoros mangalicatelep avató fotóján nem tudom mit kell nézni, fogalmam sincs miért kapott második helyezést. Van rajta valami, amit én nem látok? Felvilágosítást kérnék, hogy ez mitől olyan jó, hogy egy országos pályázaton második helyezést érjen el. Vagy csak a téma az érdekes? Hogy a miniszterelnök gyerekkori jóbarátja telepét avatja fel, és hogy így mutyi meg úgy akármi? Ez nem jön át a képről, a képaláírás nélkül sosem derülne ki, hogy itt miről van szó és azt elolvasva is az volt az első gondolatom, hogy “Aha, felavatja. Oké, és…? Most akkor mit kell nézni?” Lehet hogy én vagyok vizuális analfabéta, de hátha nem, ha már egyszer fotós a szakmám, jóllehet fotóriporter nem vagyok, mégha rajongok is a jó riportképekért.
UPDATE, olvasónk kommentje a fentiekhez: “Az Orbán kép az abszurditása miatt nagyon jó. Nem kell tudni, hogy hol van, pontosan látható, hogy valami átadásának a szalagátvágásos része, szokás szerint pompa, a vágás kitartása, nézés előre másodpercekig a média miatt. Ezzel szemben meg, hogy áll ott fázós, rádobott kabátos magányában?” “(rosszul megkötött nyakkendőben, természetesen nem összegombolt zakóban… )”
De megemlíthetném még Szabó Gábor festményszerű Boleroját, Eöri Szabó portréját Törőcsik Mariról, és külön örülök Süveg Áron snowboardos fotójának, csodaszép minimál. Snowboardos fotót a Sajtófotón látni legalább akkora öröm, mint annak idején Bodnár Laci esküvői fotóját.
EZ A CIKK TOVÁBB FOLYTATÓDOTT, DE HÁLA A MAGYAR TELEKOM “MEGBÍZHATÓ” ADSL INTERNETÉNEK, VAGY ÉPP AZ APPLE NETKAPCSOLATOT RENDSZERESEN ELVESZÍTŐ SAFARIJÁNAK A WORDPRESS VALAMIÉRT NEM TUDTA AUTOMATIKUSAN MENTENI A TOVÁBBI RÉSZEIT, EZÉRT ELVESZETT. ÉN MEG JUSZT SEM ÍROM LE ÚJRA, ÍGY IS ÓRÁKAT DOLGOZTAM VELE, ÉS ÉJJEL 11 VAN. SZTORIZTAM RÓLUK ÉS MAGASZTALTAM MÉG AZ ASSZONYOK C. SPORTFOTÓ SOROZATOT, MÁTÉ BENCE TERMÉSZETFOTÓIT ÉS A FÁCÁN VADÁSZATOT, STILLER ÁKOS BICIKLIZŐ ROMALÁNYÁT, ÉS ELSZIDTAM A SAJTÓFOTÓ PORTÁL HASZNÁLHATATLANSÁGÁT.
NINCS IDEGESÍTŐBB DOLOG ANNÁL, MINT HA VALAMIT ÓRÁKON ÁT MEGSZÜLSZ, AZTÁN EGY GOMBNYOMÁSRA ELVESZIK, PLÁNE ÚGY HOGY KÖZBEN MENNIE KELLENE AZ AUTOMATIKUS MENTÉSNEK. A GOOGLE BLOGGER LEGALÁBB FIGYELMEZTET, HA NEM SIKERÜL AZ AUTOMATIKUS MENTÉS. :( SZÉTVET AZ IDEG!
Végszóra pedig itt találtok egy interaktív slideshowt a díjnyertes képekkel, ami könnyebben kezelhető és élvezetesebb formája a képek nézegetésének. A képekből készült kiállítás a Robert Capa Központban lesz 2015. március 20-tól.
Én mentem aludni…