Érdekes cikket találtam a neten, gondoltam lefordítom. A címe Bye bye Fuji, hello Nikon!
Robert-Paul Jansen cikkét itt találjátok a blogján. Picit romantikus, picit szubjektív, de mégis elgondolkodtató. Nem muszáj minden pontjával egyetérteni, de azt sem mondhatjuk, hogy nincs benne igazság.
“Nem gondoltam volna, hogy ez meg fog történni, de megtörtént. És bizonyos vagyok abban, hogy már picit korábban is meg kellett volna történjen: visszatértem a DSLR-hez. Igen. Egy nagydarab elektronikához, egy régivágású kamerához tükörrel, olyan amilyened azelőtt volt, mielőtt mirrorlessre váltottál.
Hogy miért?
Kb 4 éve fotózom MILC géppel és nagyjából az összes Fujifilm X-szériás kamerát kipróbáltam, amióta az X100 megjelent a piacon. Szerettem a Fujit, de mindig éreztem, hogy nem a tökéletes kamera számomra. Mindig hiányoltam valamit, talán emiatt váltogattam őket olyan sokat. Igen, a Fujik csodaszépek, jó építésűek és szuper képeket gyártanak úgy, hogy nem olyan nehezek, mint egy nagyobb DSLR.
De a kép, mint olyan egyre fontosabb lett számomra. A létező legjobb képeket akartam az ügyfeleimnek szállítani és nem bánom, hogy néhány grammal többet kell cipelnem emiatt. Úgy döntöttem, hogy a maximális képminőségre törekszem és nem a legjobb “csomagolású” gépvázra. Jóllehet azt kell mondjam a Nikon (D750) csinosan néz ki, és nem is annyira nagy, mint amilyenre számítottam.
Nincs passzolás
Nem azt mondom, hogy a Fujik nem képesek csodaszép képeket kreálni. Tudnak. Különösen a JPEG-ek lenyűgözőek, de vannak apróságok. Ha RAW file tájképfotót dolgozok fel a Lightroomban, vannak problémák a zöld színekkel (google szerint watercolor effectnek hívják, maszatosak). Nem minden képen, de előfordult már, hogy törölnöm kellett emiatt ügyfélnek szánt fotót. Ezzel indult.
A másik dolog a sebesség. A 4.00-as firmware egy nagy fejlesztés volt, de még így sem olyan reszponzív a gép, mint egy DSLR. A Fujifilm rengeteg örömöt adott nekem az elmúlt években, és az X-T1 egy remekbe szabott kamera, mostanában azonban nem olyan lelkesen használtam már.
Hajdanában imádtam használni, mára már nem passzol annyira.
A tökéletes kamera
Egy Hasselbladdal fotózva rá kellett jönnöm, hogy a hordozhatóság nem a legfontosabb dolog. A Hasselblad nehéz, de imádtam cipelni. Nem csak a gépből jövő fotók csodálatosak, de a folyamat is, ahogy készülnek. Egyszerűen jó elkattintani a zárat egy Hasselbladban. Sokkal inkább tűnik folyamatnak, vagy mégjobbat mondok: egy folyamat végének. Valami mechanikus dolog történik, ami lezárja a képkészítés folyamatát. Nevezzetek romantikusnak, de nekem nagyon tetszik ez. Ugyanígy a DSLR-rel is. (…)
Aztán ott van a kereső. Az EVF hiánya sokkal inkább rákésztet, hogy odakoncentráljak a fotóra, mintsem kulcsrakészen látnám azt a kijelzőn. Sokan ezt a mirrorless kamerák előnyének tartják, és valójában az is, de engem lusta fotóssá tesz. A filmre fotózás óta márpedig tudom, hogy nem bánom, ha meg kell dolgozni egy képért.
(…)Szükségem volt egy gyors digitális gépre, amit igáslóként használhatok a tájképeknél, stockfotóknál és más kereskedelmi célú munkáimnál. (…)Elkezdtem egy listát írni, hogy mely kulcsfontosságú pontoknak kell megfelelnie nálam egy gépnek.
- Fullframe kell legyen
- Időjárásálló kell legyen.
- Olyan rendszerbe invesztálnék, ami tartós.
- Gyors(abb) autofókusz kell
- Wifi kell
- Kihajtható LCD kell
- Maximális képminőség és dinamikatartomány
- Max. 24 megapixel
Végül a Sony a7II és a Nikon Df / D750 maradt a listámon, de miután kipróbáltam a D750-et, a dolog eldőlt. Kétségtelen, hogy az A7II egy szuper kamera, imádtam az A7-tel is fotózni, amíg megvolt tavaly. De a helyzet az, hogy több bizadalmam van a Nikonban, mint a fotóipar egyik stabil képviselőjében, ellentétben a Sonyval. A Sony őrült módon szórja ki a fényképezőgépeit, még attól sem fél, hogy a saját szériáit megölje. Ez arra jó ugyan, hogy felforgassa a piacot, de azt is jelenti, hogy kitalálják, hogy leállítják a jelenlegi szériájukat és csinálnak egy újat 2017-ben, magamra hagyva a méregdrága objektívekkel (ahogy ezt tették kb az SLT rendszerrel). Remélhetőleg ez nem fordul elő, mert a jelenlegi a7 széria szuper.
A Nikon valamivel nagyobb, de azt vettem észre, hogy épp ez teszi számomra jobbá a kezelését. Nagyobb fogófelület, nem szükséges drága hüvelykujjtámaszt vennem hozzá. A kisméretű váz immáron nem az egyetlen dolog, amit keresek.
A D750-nel azt hiszem a Nikon megcsinálta a számomra ideális full-frame fényképezőt. Sokkal kisebb, mint a D800, de ugyanaz az 51 pontos AF rendszere van. Van benne wifi, kihajtható az LCD-je, 6.5fps sorozatot tud, könnyű és időjárásálló…és csodaszép képeket produkál, amikből 1300-1500-at tudok lőni egyetlen akksival!
Amim eddig volt: Fujifilm X-T1, Fujinon 14mm f/2.8, Fujinon 35mm f/1.4
Amim most lett: Nikon D750, Sigma 24mm f/1.4 ART, Nikon 50mm f/1.4 G”
A kommentekben kötözködőket megelőzvén leírnám, hogy nem a MILC ellen akarom “uszítani” az olvasókat. Magam is jó rendszernek tartom őket, és meg vagyok győződve, hogy ez lesz a fototechnika közeljövője. Ez csak egy cikk, ami más véleményt is bemutat és amivel lehet egyetérteni vagy vitatkozni vele.
