A Canon G.X-sorozat vetélytársának, továbbá a Sony RX-ek…jaj és még sorolhatnám az 1″-es kompaktok sorát…tehát ebbe a szegmensbe hozta be némi lemaradását a Nikon, és bemutatta a DL prémium kompakt sorozatot három új géppel, melyből egy egészen rendhagyó.
A Nikon a DL gépeket az általuk képviselt fullframe-ekvivalens zoomtartomány szerint nevezte el. Mindegyikben ugyanaz az 1″-es 20,8MP-es BSI szenzor ketyeg, ugyanazt a processzort, és AF-motort kapták, és mindhárman támogatják a 4K-videózás lehetőségét. ISO skálájuk 12800-ig megy, objektívjeik stabilizáltak és fluorine lencsebevonatot kaptak. A stabi ráadásul duplaszenzoros, amit annyit tesz, hogy a rázkódást a képadatokból és a kamerába épített gyorsulásmérőből egyaránt érzékeli. Az obik körül manuális fókuszgyűrűt és zoomgyűrűt is kapunk, ám a zoomot lehetőség van gombbal is irányítani. Az LCD-juk OLED technológiát használ és érintőképes, kapunk továbbá WiFi-t, NFC-t és Bluetooth-t, utóbbit a Nikon új Snapbridge szolgáltatásához. Fontos, hogy a Nikon DL gépek nem csak kontraszt-alapú AF-fel rendelkeznek, hanem Hibrid AF-et használnak, tehát fázisdetekciós és kontrasztérzékelős AF egyszerre dolgozik a gépekben, ami egyedülállóvá teszi őket az 1″-es kompaktok szegmensében. Emiatt rögzített fókusznál 60fps, követő fókusznál 20fps sorozatra képesek ezek a gépek, ami szintén a legjobb jelenleg e területen.
A fenti elv szerint az első masina a
Nikon DL 18-50,
mely az 1″-es szenzorához egy ekvivalens 18-50mm f/1.8-2.8 objektívet villant, ami ugyanolyan N-es lencsebevonatot kapott, mint a nagyok (a kompaktok közül elsőként), tehát vélhetőleg a képminőségre nem igazán lesz panasz. Van még benne továbbá egy 3-fokozatos ND szűrő. Ekvivalens 18mm-es gyújtótávjával ez a legnagyobb látószögű masina az 1″ szenzoros prémium kompaktok piacán. Ára 850 dollár.
A második gép a sorozatban az olcsóbb és egyszerűbb,
Nikon DL 24-85,
mely ekvivalens 24-85mm f/1.8-2.8 optikát kapott. ND-szűrő és N-es lencsebevonat nincs benne, ellenben 1:1-es makró teljesítményt tud produkálni a 3cm-es közelpontjával. A makrózást továbbá focus peaking és manuál fókusz lehetősége segíti. Ez a gép valamivel keskenyebb az egyszerűbb objektív miatt, mint a fenti, így vélhetőleg zsebben is könnyebben elfér. Ára 650 dollár.
A harmadik gép pedig egy klasszikus bridge-kamera, komoly zoom teljesítménnyel, a Nikon DL 24-500mm f/2.8-5.6. Ezen a blogon ilyen gépekkel nem igazán foglalkozunk, igazából nem is értem, hogy ma még minek léteznek…na jó ez picit erős, biztos van aki még veszi a nagy zoomátfogású bridge-eket, történetesen a haveromnak is ilyenre fáj a foga.
A fenti Nikon DL sorozat épp oda lett pozícionálva, ahonnan kb fél éve próbálok gépet választani, de máig nem sikerült. Ide tartozik a remek Sony RX100 sorozat, mely mint kiderült lehet hogy jó, de már túl pici, szinte csak ujjbeggyel tudja megfogni az ember, mint egy mobilt. A Canon G1 X Mark II, G5 X és G7 X is ide tartoznak, utóbbinak most mutatták be az új, Mark II-es verzióját, de ez se sokkal nagyobb, mint a Sony RX100, a kis méret a használhatóság rovására mehet, a G1 X pedig 1,5″ méretű szenzorral rendelkezik, ez már egy nagyobb darab. Én a G5X-et próbálgattam a boltban és egész pofás, ráadásul nem annyira nagy, mint gondolná az ember, zsebben még elfér. Aztán ide tartozik még a Panasonic TZ100 például, ezt is nemrég mutatták be. Azt hiszem a Nikonnak a DL sorozattal sikerült azért vonzó alternatívát kínálni a konkurencia mellett.
Számomra az örök dilemma, amin fél éve nem tudok túllépni az az, hogy inkább fix objektív + APS-C szenzor (Fuji X70, az összes X-Trans és Classic Chrome jóságával együtt), vagy inkább zoom objektív és 1″ szenzor (Canon G5X illetve most a Nikon DL). Nincs igazság, bár mostanában árgus szemmel figyelem a mobilos fotózásaimat, és arra jutottam, hogy bizony sokszor elkélne a zoom azért…
Íme néhány méretarányos összehasonlítás a Camerasize.com jóvoltából. A méretarány úgy tűnik stimmel, de a 24-85 szélességét rosszul írták be, széltére megegyezik a 18-50-nel:
