A fenti videointerjúban Kazuto Yamaki nyilatkozik, aki a Sigma első számú embere, vagyis a vezérigazgató a cégnél. A legtöbb weboldalon a Sigma videózáshoz fűződése révén hozták le ezt az interjút, pedig vannak benne más érdekességek is, ami nem feltétlenül a fotózáshoz kapcsolódik.
Jó kivehető például a japánok híres munkamorálja. Yamaki elmeséli, hogy már az apja is ezt a céget vezette, és annyira elfoglalt ember volt, hogy a családra nem igazán jutott ideje, de ő maga sokat tanult az öregtől így is, és a fater már 7-8 éves kora óta mondogatta a fiának, hogy idővel majd át kell vennie a bizniszt.
Yamaki minden nap 5-kor kel és 6:30-ra bent van a cégben. Hogy miért? “Mert muszáj ezt csinálnia, hiszen az apja is korán bent volt a gyárban. Már 6:10-kor.” Nem akarom belemagyarázni a látottakba, de esküszöm mintha bűntudat lenne Yamaki szemében, hogy az öregje 6:10-re járt, ő meg olyan “lusta hétalvó”, hogy csak 6:30-ra megy dolgozni. Sőt, előtte 6:35-öt mond, aztán ezt szépíti. :D Európai aggyal szerintem fel sem fogjuk ezen dolgok jelentőségét.
Az iroda többi dolgozója 8:30-ra jön. Aztán meeting. De nem ám csak a top vezetők reggeli értekezlete, ahogy lenni szokott multiéknál. A központ mind a 200 dolgozója együtt van reggel! Eztán indul a munka, mindenki foglalkozik a saját dolgával, Yamaki általában tárgyalásokon vesz részt. Azt mondja igyekszik minél korábban hazaérni, ami jellemzően
este 7-8 óra.
Az interjú további részében belevág a szakmába, elmondja, hogy objektívek terén a prioritás náluk a Canon EF, ha a bajonettekről beszélünk, ugyanis ennek a legnagyobb az elterjedtsége a piacon. Ha az objektív típusokat vesszük, akkor a cél a differenciálás, vagyis az, hogy olyan obikat csináljanak, ami különb másokénál. Azt is megemlíti, hogy a tömeg, a méret és a képminőség kéz a kézben jár, és bár próbálnak minél kisebb és kompaktabb optikákat gyártani, egy bizonyos szint alatt nem lehet, mert az a képminőség kárára menne. Emberünk nem a levegőbe beszél, ugyanis CEO-sága előtt az optikatervező divízió vezetője volt, pontosan tudja mit lehet és mit nem. Azt mondja, hogy ha a mérnökök tudják mi az elsődleges cél, akkor kiváló munkát végeznek. Ha viszont azt mondja nekik, hogy fontos a képminőség, de fontos a méret és fontos a tömeg is, akkor csak összezavarja őket. Értelemszerűen tehát az ART kategóriás optikáknál a képminőség az elsődleges szempont és nem a méret, vagy tömeg. Jól reprezentálja ezt az új Sigma ART 85mm f/1.4, ami egy remekbeszabott objektív lett, cserébe viszont burtálnagy és olyan nehéz, mint egy 70-200.
Yamakit arról is kérdezik, hogy mi az oka annak, hogy régen a Sigma olcsó optikáiról volt ismeretes, aztán az új termékpalettával minőségi szintet léptek és drágábbak is lettek. A válasz a marketing bullshiten kívül az, hogy a Sigma egyetlen gyára máig Japánban van, így magasabbak a termelési költségek, mintha Kínában, Malajziában, Vietnámban, Tajvanban vagy Thaiföldön gyártatnának. A magasabb költségek miatt viszont nem tehetik meg, hogy low-cost termékeket gyártsanak. Egy másik interjúban egyébként erre is magyarázatot adtak, a Sigma máig egy családi vállalkozás és rengeteg munkát ad annak a vidéki kisvárosnak, ahol jelenleg van. Mivel ők nem egy profitorientált multicég, ezért fontosabb nekik az emberi oldal mint a részvényárfolyam, ezért nem hagyják el Japánt.
A videó ezt követő részében Yamaki arról beszél, hogy jelenlegi kameráik azért nem tudnak videó funkciót, mert Foveon szenzorosak, és olyan hatalmas mennyiségű adatot produkálnak az egyes pixelek, hogy abból jó minőségű videót kihozni nem könnyű, emiatt inkább a fotó-minőségre helyezik a hangsúlyt. Hozzáteszi viszont, hogy ez nem jelenti azt, hogy nem fognak a jövőben piacra dobni magas minőségű videokamerát.
Ne feledjük, hogy a Sigma nemrég rukkolt elő a cine optikákkal, bár Yamaki azt mondja, hogy ezt a vonalat 3 éve pusztán lelkesedésből kezdték el fejleszteni. A Sigma a hanyatló iparágban egyébként képes volt növekedni és piaci részesedést szerezni, igaz csupán a japán piacot tekintve azért ők küszködnek árfolyamproblémák miatt. Innovációkkal és különleges termékekkel próbálják felrázni a fototechnikai piacot, mert szerintük a vásárlók nem tűntek el az elmúlt években, pusztán csak azért nem vásárolnak új termékeket, mert nincs igazi innováció a területen.
Egyértelműen kijelenti, hogy a fototechnikai piac hanyatlása a gyártók hibája.
Az interjú végén egy komolytalanabb téma kerül kitárgyalásra, a riporter elmondja, hogy az ő álomobjektíve egy jóminőségű, fényerős és elérhető árú fullframe objektív 18-105mm-es átfogással, vagy ha az nem kivitelezhető, akkor 24-105mm átfogással. A kérdésre, hogy Yamakinak mi az álomoptika, elmondja, hogy nekik is ez, és dolgoznak rajta, hogy az ehhez vezető akadályokat leküzdjék.
