Most sokan biztosan csodálkozni fognak, hogy belekötök a szeretett Sony márkába, dehát a függetlenség már csak ilyen. Nem tartom magam elfogult embernek, ezért elkezdtem kísérletezni és furcsa eredményre jutottam. A Sony-féle Pixel-Shift funkció nem is annyira nagy szám, mint ahogy sokan állítják, és ahogy én is állítottam az első tesztben.
A történet előzménye úgy néz ki, hogy a Sony A7R III képes szenzoreltolással ún. “pixel-shift multi shooting” (PSMS) fotót készíteni, ekkor minden pixel rögzít minden színinformációt, így nem életlenedik a kép a Bayer-minta, a demozaik, az interpoláció, és minden hasonló, csúnya nevű eljárás miatt, hiszen pixel-shift esetén ezek “kimaradnak” a képalkotásból. Ennek eredménye elvileg egy, a normál fotónál színhelyesebb, élesebb, nagyobb tónustartományú, és kevésbé zajos fotó lesz. Mivel minimum 1mp eltelte szükséges az egy-egy pixellel eltolt fotók készítése között, így ultrastatikus téma, és ultrastabilan elhelyezett állvány szükséges ennek használatához. Eddig az elmélet.
A gyakorlatban ez úgy nézett ki eddig, hogy a Sony A7R III PSMS üzemmódban 4db .ARW fájlt rögzít (1-1 pixel eltolással), ami a Sony alapértelmezett RAW formátuma, és amit csak a Sony saját Imaging Edge szoftvere tud 4 különböző, vagy inkább eltérő RAW fájlként felismerni (meg is jelöli őket 01/04, 02/04, stb formában), és egy gombnyomásra fűzi össze őket egy darab PSMS fájllá, aminek a formátuma már nem ARW, hanem ARQ.
Látható a 01/04, 02/04…stb jelölés a fájlok mellett
A korábbi tesztből kiderült, hogy sajnos ezt az ARQ fájlt a Sony Imaging Edge szoftverén kívül semmi nem támogatja, így csak erre tudtunk hagyatkozni az eredmény megítélésekor, illetve azt tudtuk még tenni, hogy az Imaging Edge-ből kikonvertáltuk TIFF-be az ARW, illetve az ARQ fotókat, és így nyithattuk meg mondjuk Photoshopban, hogy összehasonlítsuk.
Menet közben azonban megjelent egy ARQ-DNG konverter, amit egy kis programozó csapat állított össze. Ezzel lehetőség volt az ARQ-fájlokat DNG-vé alakítani, amit már meg tudott nyitni a Lightroom és Capture One is. Az eredménytől nem dobtam el az agyamat, így hagytam a fenébe az egészet. (az alább leírtak tudatában már értem miért nem dobtam el az agyamat tőle)
Tegnap viszont kiderült, hogy az új, 7.3-as Lightroom Classic CC is támogatja már az ARQ formátumot, csak ezt nem verték nagy dobra. Nem kell DNG-be konvertálni, hanem magát az ARQ-t tudja megnyitni és szerkeszteni (az ARW-t meg már ugye korábban is ismerte). Adta magát hát a lehetőség, hogy kipróbáljam, ki mit tud kihozni ebből a szipiszupi pixel-shift fotóból…és hát csalódás ért….egy pici.
Az kétségtelen, hogy a Sony Imaging Edge szoftverében ég és föld a különbség a normál RAW (ARW) és a pixel-shift RAW (ARQ) között. De mint kiderült ez azért van, mert a normál RAW-t a Sony szoftvere annyira bénán jeleníti meg, hogy nem nehéz mellette brillírozni.
Abban a pillanatban ugyanis, hogy Lightroomban megnyitjuk az ARW és ARQ fájlokat egymás mellett, eltűnik ez a különbség, sem élességben, sem színben nincs differencia a normál RAW és a pixel-shifttel készült RAW fájlok között. …és persze a normál RAW, vagyis az ARW Lightroomban sokkal jobban néz ki, mint a Sony saját szoftverében. Capture One-ban a konvertált DNG-vel ugyanez a helyzet: nincs különbség az ARW, és a DNG-vé kovertált ARQ között, de mindkettő jobban mutat, mint a Sony Imaging Edge-ben megnyitott ARW.
Balra Sony IE RAW, középen Lightroom Pixel-Shift, jobbra Lightroom RAW
Ha képélesség és részletgazdagság tekintetében sorba kellene állítani a RAW formátumokat, akkor a legrosszabbtól a legjobb felé haladva így nézne ki a történet:
A táblázatból nem tűnik ki, de valójában a gyenge és a jó között sokkal nagyobb a különbség, mint a jó és a kiváló között
Ebből bárki következtethet, hogy ha a gyenge mellé rakjuk a kiválót, akkor persze, hogy ég és föld a különbség, ám ha a jóhoz viszonyítjuk, akkor már nem olyan egetverő. Kétségtelen, hogy élesség tekintetében a Sony szoftvere viszi a prímet, de nem sokkal. Ebben közrejátszik az is, hogy az Imaging Edge kevésbé kontrasztosan jeleníti meg a képeket (ez mikrokontrasztra is igaz aka clarity), miáltal finomabbak lesznek a tónusok akár pixelszinten is. Cserébe viszont laposabb a kép, mind a Capture One, mind pedig a Lightroom képe plaszitkusabb, 3D-sebb, de egy hangyaf.sznyival kevésbé éles.
200%-on…bizony…
Mindehhez ugyanis 2x-es nagyításban kell nézni a fotókat, hogy lássunk valami különbséget – legalábbis 5K retina monitoron -,
mivelhogy 100%-os nézetben az égvilágon semmit nem fogunk észrevenni a fenti sárga és zöld négyzetekbe sorolt fotók között.
Valaki meg tudja mondani melyik a normál fotó, és melyik a Pixel-Shiftes? Én nem tudom, csak ha puskázok: balra a normál, jobbra a pixel shift…asszem. (200% nagyítás)
Színben annál inkább. A Capture One-ban, és a Lightroomban megnyitott fotóknál a zöld üdezöld, a magenta rikító magenta, míg a Sony Imaging Edge-ben a zöld sárgás, a magenta fakó.
Balra a Sony szoftvere, jobbra a Lightroom. A zöld és a magenta üvölt, a neonzöld bringáskesztyű meg egyiknél se lett neonzöld.
Persze a Sony Imaging Edge szoftverében is beállíthatunk a Standard helyett Vivid vagy Landscape színprofilt, előbbi esetben a zöld nem üdezöld lesz, hanem harsány zöld, de a magenta marad fakó, Landscape esetében pedig a zöld marad harsány, ha nem még harsányabb, és szaturált lesz a magenta is. Az alábbi összehasonlításban felül a Landscape profil, középen a Vivid, alul pedig a Lightroom képe Adobe Colorban (mindhárom fotó ARQ, tehát pixel shift). Az zöld színt mindenképp túltolja a Sony szoftvere, a háttérben jobboldalt kikandikáló zöld nadrágöv a valóságban olyan színű, mint az alsó Lightroom fotón, ellenben a magentát szépen kezeli a Sony szoftvere, ugyanis az úszószemüveg a valóságban a felső Imaging Edge Landscape fotón láthatóhoz áll legközelebb.
Szóval hiába a legélesebb a Sony szoftverben előhívott pixel-shift fotó, ha közben kevésbé plasztikus, kevésbé 3D, és még vacakok is a színei. Külső kameraprofilt meg nem lehet betölteni a Sony szoftverébe sajnos, hogy kalibrálni lehessen a színeket.
Egy dologban mégis jobb a Pixel-Shift
Ez pedig a dinamika és a zaj. Bárhol, bármiben nyitjuk meg a Pixel-Shiftes ARQ fájlt, annak valami elképesztő dinamikája van, ugyanis a sötét részeken ISO 100-on 0, azaz nulla zajt találunk. +3-4 FÉ-et kivilágosítva a fotókat a normál RAW-hoz képest még mindig szinte semmilyen zajt nem találunk az árnyékos vagy alexpós részeken. Én nem tudom, hogyan kell dinamikatartományt számszerűen mérni, de
ha a normál RAW a DXO szerint 14.7EV, akkor a Pixel-Shift RAW szerintem elkerüli a 16-ot.
Az alábbi fotók +3 fényérték világítosítást kaptak, balra a normál RAW, jobbra a Pixel-Shift RAW, mindkettő ISO100.
Összegzésül tehát nem hülyeség a pixel-shift, de nem is akkora ász, mint azt a szaksajtó állította, hiszen sokáig ők is csak a Sony saját szoftveréből kapott eredményekre támaszkodhattak, ott pedig valóban nagy a különbség a normál RAW és a pixel-shift RAW között, de azért, mert a normál RAW valamiért le van butítva. Ha ugyanezeket a fájlokat egy Lightroomban vagy Capture One-ban nyitjuk meg, sokkal szebb eredményt kapunk a normál RAW esetében is, a pixel-shift RAW meg csak annyiban lesz jobb, hogy kevésbé zajos még extrém fényelésnél is. Amivel viszont az a gond, hogy tárgyfotónál nincs rá szükség, olyan esetekben pedig, ahol nagy tónusátfogás lenne szükséges (tájkép, enteriőr például), elég ritka az az eset, hogy a téma annyira statikus, hogy 3mp-ig (ennyi ideig tart minimum a pixel-shift alapképek elkészítése) pixelpontosan minden a helyén marad és a kamera se mozog. Kültérben elég egy kis szellő, ami bemozdítja a fákat, vagy akár a kamerát is egy nagyobb teleobjektívvel, és akkor ott vannak még a felhők is, amik 3mp alatt mozdulhatnak annyit, hogy a végeredményen már meglátsszon a hiba. Talán az enteriőr lehet még erre alkalmas.
Egy szó mint száz, Lightroomban és Capture One-ban hihetetlenül jó képminőséget produkál a Sony A7R III pixel-shift nélkül is, és ugyan ki lehet hozni ennél egy hangyanemiszervnyi mértékkel élesebb verziót is, de ez már csak 200%-on látszik és a színek rovására megy, szóval abszolút nem éri meg. Pixel-shiftet – mondjuk ki – csak a nagyobb dinamikatartomány miatt érdemes használni, de ehhez meg nagyon statikus téma szükségeltetik.
