A minap jártam az intézményben nagy reményekkel, és hatalmasat csalódtam, elmondom miért, bár nem lesz nehéz kitalálni: kis pénz, kis foci.
Bizonyára sokaknak nem fog tetszeni ez az írás, de előre leszögezném, hogy nem az intézmény vezetőivel, vagy az ott dolgozókkal van bajom, hiszen már az épületet kívülről megpillantva – aztán az ajtón belépve meg pláne – lejön egyből, hogy “ez van, ennek kell örülni”. Bizonyára nincs pénz, és nincs lehetőség többre. Pedig nagyon kellene.
Szakmabeliként ezer éve szeretnék eljutuni a Kecskeméten található, híres Magyar Fotográfiai Múzeumba. Lépten-nyomon lehet olvasni róluk, hogy micsoda ereklyéket őriznek, hogy épp ki és mit adományzott az MFM-nek. Weboldalukon ezt írják:
Magyar kollekciójában teljességre törekszik, azaz minden korból, minden irányzatból, minden fontosabb szerzőtől őriz fotókat, sőt teljes hagyatékokat. Az egyetemes fotográfiából viszont, mivel financiális lehetőségei meglehetősen korlátozottak, csak véletlenszerűen tud vásárolni, cserélni kiemelkedő alkotók fotóiból,
A Wikipédián pedig ez található:
A Magyar Fotóművészek Szövetsége 1958-ban kezdte azt a gyűjtést, ami a múzeum törzsanyaga.
Kecskeméten kellett fotóznom reggeltől kora délutánig, aztán meg este, így a kettő közti időt gondoltam úgy ütöm el, hogy végre megnézhetem magamnak a híres múzeumot. Soha vissza nem térő alkalom. Gondoltam van időm bőven, mindent megnézek, amit csak tudok, sőt még el is voltam kissé keseredve, hogy fél 3 van már, és a múzeum csak 5-ig van nyitva, lehet nem is lesz időm mindenre. Hát jelentem uszkve 20-30 perc elég volt a kiállítás megtekintésére, de ne szaladjunk ennyire előre.
A múzeum Kecskemét eléggé reprezentatív részén helyezkedik el, a Katona József téren, közvetlenül a kívül-belül szépséges Katona József Színház épülete mellett. Gyalog indultam a tér másik oldaláról az épület keresésére, gondoltam valami monumentális, patinás épület vár majd rám, poénból még egy szelfit is akartam küldeni a kollégáknak a kérdéssel, hogy “na ki járt már itt?”
Ehhez képest a múzeum egy (múzeumokhoz képest) aprócska, nagyjából jellegtelen épület a tér sarkában, annyi látszik rajta, hogy “Magyar” és “Múzeum”, a “Fotográfiai” szót a bejárat fölött már benőtte egy fa. Hát ebből nem lesz szelfi, node mindegy is…
Belépve egy kedves, idősebb hölgy fogad, egy a folyosón található könyvesbolt-szerű sarokban. Elnézek balra, ott csak egy nyitott raktárajtó van, szemben a kiállítás bejárata, így tanácstalanul rákérdezek jobbra a “könyvesboltosnál” – Csókolom, itt kell jegyet venni? – Igen, 500 Ft lesz.
Kifizetem és belépek a Kondor László nevével fémjelzett időszaki kiállításra a vietnámi háborúról. Ami egyébként lenyűgöző sorozat, szó se róla. A kiállítótér kb akkora, mint egy nagyobbacska osztályterem egy suliban, egyik oldalán végig üvegvitrinnel, ami rogyásig van antik fényképezőgépekkel, nagyítógépekkel, de még laterna magica is van. Olyan ritkaságok is vannak itt, mint ősi Leica távmérős kamera, eredeti Kodak dobozos kamera, vagy az alig pár példányban fennmaradt Duflex fényképezőgép. Az első tükörreflexes gép, amit nem mellesleg egy magyar talált fel. A kiállított – szerintem többszáz – kamera és objektív közül volt mondjuk 20-30 amit magam is felismertem, a többiről lövésem se volt micsoda, pedig nagyon kíváncsi lettem volna.
Ha egy laikus érkezik ide, ő maximum a nagypapa Zenitjét és a Pajtást fogja felismerni, ha kicsit fiatalabb, mint én, akkor még azt sem. Ugyanis a gépek és optikák ömlesztve vannak a vitrinben, és semmi nincs kiírva hozzájuk. Se típus, se évjárat, se semmi.
Kijövök az időszakos kiállításról, kérdem a hölgyet, van-e még valami valahol, vagy csak időszakos kiállítás van? Mondja, hogy náluk mindig csak időszakos van, mert a helyiség mérete nem enged többet. Kérdem tőle, hogy ami a vitrinben van fekete dobozos kamera, az egy eredeti, elsőgenerációs Kodak? Szétteszi a kezét, ő nem ért hozzá.
Hm…tehát van egy fotográfiai múzeumunk egymilliós gyűjteménnyel, teljességre törekvő magyar archívummal, ritkaságszámba menő korabeli technikával és mindebből az odatévedő egy 20 perc alat szőröstül-bőrüstül végignézhető időszakos kiállítást lát??? És egy olyan ember ül ott, aki nem is ért a témához, ha kérdés van? Nem bántani szeretném a hölgyet, tényleg nagyon kedves volt velem, még azt is felajánlotta, hogy ne cipeljem a fotós táskámat, hanem tegyem le nála.
Dehát ne már!!! Lassan a 10 millió fotós országa leszünk, a fotótörténelemben egyébként is meghatározó szerepet játszottak a magyarok, és ennyire futja a Magyar Fotográfiai Múzeumnak? Egy osztályterem időszakos kiállítással és vitrinekbe ömlesztett jelöletlen kamerákkal?
Értem én, hogy van Capa Központ, meg Mai Manó ház, és hogy ez nem Budapest, hanem Kecskemét, de tényleg…ne már!!!
Ez szerintem méltatlan! Ez a múzeum olyan anyagot, olyan archívumot, olyan hagyatékot őriz, amiből több emeletnyi állandó kiállítást lehetne rittyenteni a nagyérdemű számára!
Pár éve 50 múzeumot fotóztam le egy kiadványba nem egész 2 hét alatt. Országszerte, továbbmegyek, főként Kelet-Magyarországon. Az MFM-nél sokkal kisebb jelentőségű múzeumoknak és kiállítótereknek gyakran több lehetőségük van! Nem akarok személyeskedni, de egy Lipicai Lótenyésztés Történeti Kiállítás volt kábé ezen a szinten, mint a Magyar Fotográfiai Múzeum…látszólag. Annyi a – nem csekély – különbség, hogy utóbbi jóval fajsúlyosabb, és sokkal nagyobb törzsanyagot őriz.
De jórészt hiába, ha ezt senki nem láthatja, csak az ezen a szakterületen kutatók.
