Méltatlan a szakmához a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum

A minap jártam az intézményben nagy reményekkel, és hatalmasat csalódtam, elmondom miért, bár nem lesz nehéz kitalálni: kis pénz, kis foci.

Bizonyára sokaknak nem fog tetszeni ez az írás, de előre leszögezném, hogy nem az intézmény vezetőivel, vagy az ott dolgozókkal van bajom, hiszen már az épületet kívülről megpillantva – aztán az ajtón belépve meg pláne – lejön egyből, hogy “ez van, ennek kell örülni”. Bizonyára nincs pénz, és nincs lehetőség többre. Pedig nagyon kellene.

Szakmabeliként ezer éve szeretnék eljutuni a Kecskeméten található, híres Magyar Fotográfiai Múzeumba. Lépten-nyomon lehet olvasni róluk, hogy micsoda ereklyéket őriznek, hogy épp ki és mit adományzott az MFM-nek. Weboldalukon ezt írják:

 Több mint egymilliós gyűjteményében a legelső dagerrotípiát még 1840-ben fényképezték, a legutolsó kép tegnap került gyűjteményünkbe. (…)

Magyar kollekciójában teljességre törekszik, azaz minden korból, minden irányzatból, minden fontosabb szerzőtől őriz fotókat, sőt teljes hagyatékokat. Az egyetemes fotográfiából viszont, mivel financiális lehetőségei meglehetősen korlátozottak, csak véletlenszerűen tud vásárolni, cserélni kiemelkedő alkotók fotóiból,

A Wikipédián pedig ez található:

 A múzeum több százezer pozitívot és negatívot őriz. Emellett dokumentumok, fényképezőgépek, fotós felszerelési tárgyak, laboratóriumi eszközök is gazdagítják a gyűjteményt.

A Magyar Fotóművészek Szövetsége 1958-ban kezdte azt a gyűjtést, ami a múzeum törzsanyaga. 

Kecskeméten kellett fotóznom reggeltől kora délutánig, aztán meg este, így a kettő közti időt gondoltam úgy ütöm el, hogy végre megnézhetem magamnak a híres múzeumot. Soha vissza nem térő alkalom. Gondoltam van időm bőven, mindent megnézek, amit csak tudok, sőt még el is voltam kissé keseredve, hogy fél 3 van már, és a múzeum csak 5-ig van nyitva, lehet nem is lesz időm mindenre. Hát jelentem uszkve 20-30 perc elég volt a kiállítás megtekintésére, de ne szaladjunk ennyire előre.

A múzeum Kecskemét eléggé reprezentatív részén helyezkedik el, a Katona József téren, közvetlenül a kívül-belül szépséges Katona József Színház épülete mellett. Gyalog indultam a tér másik oldaláról az épület keresésére, gondoltam valami monumentális, patinás épület vár majd rám, poénból még egy szelfit is akartam küldeni a kollégáknak a kérdéssel, hogy “na ki járt már itt?”

Ehhez képest a múzeum egy (múzeumokhoz képest) aprócska, nagyjából jellegtelen épület a tér sarkában, annyi látszik rajta, hogy “Magyar” és “Múzeum”, a “Fotográfiai” szót a bejárat fölött már benőtte egy fa. Hát ebből nem lesz szelfi, node mindegy is…

IMG_2656

Belépve egy kedves, idősebb hölgy fogad, egy a folyosón található könyvesbolt-szerű sarokban. Elnézek balra, ott csak egy nyitott raktárajtó van, szemben a kiállítás bejárata, így tanácstalanul rákérdezek jobbra a “könyvesboltosnál” – Csókolom, itt kell jegyet venni? – Igen, 500 Ft lesz.

Kifizetem és belépek a Kondor László nevével fémjelzett időszaki kiállításra a vietnámi háborúról. Ami egyébként lenyűgöző sorozat, szó se róla. A kiállítótér kb akkora, mint egy nagyobbacska osztályterem egy suliban, egyik oldalán végig üvegvitrinnel, ami rogyásig van antik fényképezőgépekkel, nagyítógépekkel, de még laterna magica is van. Olyan ritkaságok is vannak itt, mint ősi Leica távmérős kamera, eredeti Kodak dobozos kamera, vagy az alig pár példányban fennmaradt Duflex fényképezőgép. Az első tükörreflexes gép, amit nem mellesleg egy magyar talált fel. A kiállított – szerintem többszáz – kamera és objektív közül volt mondjuk 20-30 amit magam is felismertem, a többiről lövésem se volt micsoda, pedig nagyon kíváncsi lettem volna.

Ha egy laikus érkezik ide, ő maximum a nagypapa Zenitjét és a Pajtást fogja felismerni, ha kicsit fiatalabb, mint én, akkor még azt sem. Ugyanis a gépek és optikák ömlesztve vannak a vitrinben, és semmi nincs kiírva hozzájuk. Se típus, se évjárat, se semmi.

Kijövök az időszakos kiállításról, kérdem a hölgyet, van-e még valami valahol, vagy csak időszakos kiállítás van? Mondja, hogy náluk mindig csak időszakos van, mert a helyiség mérete nem enged többet. Kérdem tőle, hogy ami a vitrinben van fekete dobozos kamera, az egy eredeti, elsőgenerációs Kodak? Szétteszi a kezét, ő nem ért hozzá.

Hm…tehát van egy fotográfiai múzeumunk egymilliós gyűjteménnyel, teljességre törekvő magyar archívummal, ritkaságszámba menő korabeli technikával és mindebből az odatévedő egy 20 perc alat szőröstül-bőrüstül végignézhető időszakos kiállítást lát??? És egy olyan ember ül ott, aki nem is ért a témához, ha kérdés van? Nem bántani szeretném a hölgyet, tényleg nagyon kedves volt velem, még azt is felajánlotta, hogy ne cipeljem a fotós táskámat, hanem tegyem le nála.

Dehát ne már!!! Lassan a 10 millió fotós országa leszünk, a fotótörténelemben egyébként is meghatározó szerepet játszottak a magyarok, és ennyire futja a Magyar Fotográfiai Múzeumnak? Egy osztályterem időszakos kiállítással és vitrinekbe ömlesztett jelöletlen kamerákkal?

Értem én, hogy van Capa Központ, meg Mai Manó ház, és hogy ez nem Budapest, hanem Kecskemét, de tényleg…ne már!!!

Ez szerintem méltatlan! Ez a múzeum olyan anyagot, olyan archívumot, olyan hagyatékot őriz, amiből több emeletnyi állandó kiállítást lehetne rittyenteni a nagyérdemű számára!

Pár éve 50 múzeumot fotóztam le egy kiadványba nem egész 2 hét alatt. Országszerte, továbbmegyek, főként Kelet-Magyarországon. Az MFM-nél sokkal kisebb jelentőségű múzeumoknak és kiállítótereknek gyakran több lehetőségük van! Nem akarok személyeskedni, de egy Lipicai Lótenyésztés Történeti Kiállítás volt kábé ezen a szinten, mint a Magyar Fotográfiai Múzeum…látszólag. Annyi a – nem csekély – különbség, hogy utóbbi jóval fajsúlyosabb, és sokkal nagyobb törzsanyagot őriz.

De jórészt hiába, ha ezt senki nem láthatja, csak az ezen a szakterületen kutatók.

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen stúdióvilágítással foglalkozó, hazai blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • Ádám Molnár

    Szomorú :( sajnos egyre inkább így lesz mert a mai fiatalokat nem érdekli a múlt csak a jelen es egy kicsit a jövő :(

  • Tert

    Érdekes, hogy az ilyen fontos témákhoz nincsenek olyan vehemens hozzászólások mint egy új vázzal kapcsolatban… Hát nyilván ezek olyan dolgok amikhez kicsit többet kell látni/érteni mint a DXO számai…

    • C64forever

      +1 egy ilyen véleményt már én is kifejtettem egyszer itt korábban, hogy a technikai jellegű cikkeknél mekkora viták meg anyázások tudnak kialakulni azon, hogy kinek van a tükör a gépében vagy kinek nincs.

      • Tert

        Igen, pont nekem céloztad azt, és akkor el is gondolkodtam rajta mert bizony igazad volt… :-)))

    • Raiden HUN

      Illetve talán az ilyen téma kevésbé is érdekli a köznépet.

    • Alfréd Lehoczky

      Vackok a régi gépek. Még zumjuk sincs. Jó képet meg csak új zummal lehet csinálni…..

  • Alfréd Lehoczky

    Miskolcon volt egy időleges fényképezőgép kiállítás, de nálunk nem becsülik meg az ipari múlt relikviáit.
    Különben nem akarok kukacoskodni, de nem a Duflex volt az első tükörreflexes fényképezőgép. Az első vízszintes betekintésű tükörreflexes gép volt. Az is óriási dolog. Ezen kívül még egy csomó újítást alkalmaztak benne (visszacsapódó tükör, beugró rekesz).
    Más nemzet féltéglával verné a mellkasát, ha egy ilyen alkotással büszkélkedhetne. Nálunk meg a fotósok nagy része sem ismeri :(

    • Tert

      Azta, ezt találtam a Wikin:

      „A Duflex a szinte egyáltalán nem létező magyar fényképezőgép-gyártásból bukkan elő, technikailag maga mögé utasítva a Leicát, a Contaxot, az Exaktát, hogy csak a németeket említsük. A Szovjetunió végleg lemarad, meg hát kitűnően el van a Leica- és Contax-másolatokkal, illetve a háborús jóvátétel Exactákkal, Contaflexekkel. A japánok (Canon, Asahi – Pentax, Miranda, Nikon, Olympus…) még csak álmodoznak, szövögetik világmegváltó terveiket, részben éppen Dulovits tanár úr találmányaira alapozva.”[2]

      Ennek ellenére hamar leállítják nagy valószínűséggel szovjet nyomásra a sorozatgyártását gazdaságtalanságra hivatkozva. Nem tudni, pontosan hány Duflex készült a Gammában. Az egyik legkeresettebb gyűjtőobjektum. Működőképes és közepes esztétikai állapotú gép nem marad a milliós határ alatt ma az árveréseken. A különös műgonddal összeszerelt prototípust a Gamma Optikai Művek kötelességszerűen átadta a Műszaki Múzeumnak. Az összes többi magyar fényképezőgép társaságában itt volt a 001-es Duflex kiállítva a kilencvenes években, mígnem a múzeumba betörtek, és a teljes magyar kollekciót elrabolták. Kifürkészhetetlen utakon jutott el a lopott proto-Duflex Japánba és került egy dúsgazdag gyűjtő tulajdonába. Felmerült az Országos Műszaki Múzeum részéről a visszavásárlás gondolata is, de még a négymillió forintos ár sem elég kecsegtető az új tulajdonos számára.

      • Nekem azt mesélték még a suliban hogy ezeket a magyar rendőrség használta es amikor leselejtezték őket, bezúzták az összeset, ezert nagyon keves példány maradt fent. Ezert mennek milliós arban az árveréseken.

    • Igen igazad lehet. A Wikipédia a Contaxot jelöli elso SLRként, de ugyanezt írják a Duflexnél is. Nekem is így tanították anno, ebbol indultam ki.

      • Alfréd Lehoczky

        Egy aknás tükörreflexes gép már a XIX. században is volt. Az első tükörreflexes kisfilmes gépet az oroszok csinálták, csak most nem jut eszembe a neve. Úgy egyébként az Exakta Varexet tartják az elsőnek, aminek rollfilmes elődje már korábban megszületett. Ezek természetesen tüköraknát használtak.

    • Na most utánanéztem mert bennem csak annyi maradt meg a suliból hogy “az első tükörreflexes”. Nyomozásom alapján az derült ki, hogy a Duflex terveit már 1943-ban bemutatták, ami világelsőként olyan újításokat tartalmazott, mint a szemmagasságból használható, oldalhelyes képet mutató optikai kereső, az exponálás után automatikusan visszacsapódó tükör, a fémfóliás redőnyzár és az automatikusan szűkűlő fényrekesz. Nem mind Dulovits Jenő érdeme, bár szerette azt állítani, hogy egyedül, fél kézzel is megcsinálta volna, de nem kevés érdeme volt ebben a Gamma Műveknek is. Annyi újítás volt a gépben, hogy állítólag a világ fel se fogta igazán a jelentőségét, nem tudták hova tenni.
      Viszont az első darabok gyártása csak 1949-ben indult, eddigre már a Contax is bemutatta a Contax S-t, ami szintén pentaprizmás SLR volt, ezért szeretik ezt emlegetni elsőként hiszen ez terjedt el a világon ugynais a Duflexszel ellentétben ezt meg lehetett venni és a marketingje is jobb volt. Pedig az olaszok is beleszóltak a játékba, a Contax S előtt pár hónappal ők már bemutatták a Rectaflexet, ami ugyanezt tudta. Érdekesség, hogy a Duflex 3500 Ft-ba került ha valaki be tudott szerezni egyet, akkoriban 6-700 Ft volt az átlag havi fizetés. Emiatt a legtöbb Duflex közintézményekhez került. Mai árakon nézve pont ott vagyunk, mint a mostani gépekkel, ha egy átlag 200.000 Ft-os fizetést nézünk és 1milliós kamerát. Sőt, a Duflex még olcsónak is számított, mert a nyugati HASZNÁLT kamerákért ennek dupláját is elkérték anno.
      Szóval a pentaprizmás tükörreflex itt létezett először de a Contaxban vált ismertté. Hasonló optikai keresőt legközelebb a Leica használt 1954-ben (máig ezt használják), az automatikusan visszacsapódó tükröt pedig a japánok “találták fel újra” 1958-ban.
      Így a Duflex volt sok tekintetben az első, de bukásra ítélt kamera lett, ám minden ami utána jelent meg, az ennek a “továbbgondolása” volt már, legalábbis az erről szóló cikkek szerint. 550db készült a Duflexből. Az hogy milliós áron megy az árveréseken bizonyára úgy van, bár ha rákeresünk a Google-ben, a Soósnál taláni néhány lezárt aukciót 280-420ezer Ft környékén, bár ezek látszólag hibás darabok, javítás és tisztítás nélkül nem használhatók. Gondolom a működő, hibátlan darabok mennek milliós áron.

      • Az Exakta előszőr betekintős keresőt használt, de a Varexnek lett cseréhető pentaprizmás keresője is csak ennek dátumát nem találom sehol.