Még mindig verhetetlen a film felbontása a digitálissal szemben

a dátum: 2020. március 20. | 16 hozzászólás

Ki gondolná, hogy manapság, amikor már 150 megapixelek röpködnek a középformátumban, még mindig előfordulhat, hogy a film többet tud? Pedig naná, hogy többet tud, legalábbis a nagyformátum. 

A PetaPixelen jelent meg egy poszt, ami összehasonlítja a jelenlegi topkategóriás, 150 megapixeles középformátumot egy 8×10-es nagyformátumú kamerával. Az alanyok egy Toyo 810MII, Schneider 110mm Super Symmar XL optikával, és Fujifilm Velvia 50 filmmel, illetve egy Phase One XT kamera IQ4 150MP hátfallal, és 23mm Rodenstock Digaron HR lencsével.

A különbség magáért beszél, a 8×10-es film klasszisokkal több képi részletet őriz, igaz az összehasonlítás nem teljesen fair, hiszen két különböző formátumról van szó. A tesztelők szerint a nagyformátumú film körülbelül 300-600 megapixeles digi felbontásnak felelhet meg, míg a középformátumú film kb. 200+ megapixelesnek, tehát utóbbit már elérte a digitális.

További összehasonlító képeket ide kattintva találtaok.

comparisonphoto

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen stúdióvilágítással foglalkozó, hazai blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • Alfréd Lehoczky

    Ez így. ebben a formában csúsztatás. A síkfilm extrém nagy. Mondjuk ha deigitális oldal beveti a több képes és összerakott expozíciót, akkor a digi rész győz. Akkor az analóg beveti az 1mx5m-es negatívot. Aztán elszabadul a pokol.

    • Nem csúsztatás, csak egy összehasonlítás. Az elérhető maximum digitálisban és az elérhető maximum filmen. Egy expóból. Ebből legjön, hogy a film még mindig tudhat olyat, amit a digitális még mindig nem. Ennyi a történet, nem több.

      • Alfréd Lehoczky

        Az analóg technológiának nem ez a csúcsa. Csináltak már olyan fényképezőgépet, aminek a képfelfogója egy egész hangárfal. A pénzen kívül semmi sem akadályozza azt meg, hogy egy ekkora negatívat gyártsunk. Viszont a digitális technika lehetővé teszi a Brenizer panorámát. Ez végül is az érzékelő megnövelése. Így simán össze lehet pakolni 400 MPixelt egy sima APS-C géppel (egyszer már én is elcsúsztam idáig). Ezen kívül Hasselblad is tudja a 400 MPixelt pixel eltolással.

        • Való igaz, de ezek már “mókolások”. Natív felbontásról beszélünk, kereskedelmi forgalomban kapható cuccokkal. Szerintem egyedileg digitálisból is csináltak már nagyformátumot, valami ilyesmi rémlik. De itt most nem erről van szó, hanem az alapokról. Változtat-e a cikk alapvető mondandóján az a tény, hogy sok munkával és sok pénzzel bármit le lehet gyártani? Szerintem nem.

          • Alfréd Lehoczky

            A Hasselblad pixeleltolása nem mókolás. Be van építve, egy kereskedelmi forgalomba kerülő gépbe. A Brenizer panoráma egyébként semmókolás. Amikor a marsszonda képeit nézed, azok is 2 MPixeles képekből vannak összerakva. A cikk mondanivalója a cím:”Még mindig verhetetlen a film felbontása a digitálissal szemben”. Nos nem. A digitális technológiának olyan eszközei vannak, amilyenek a hagyományos kémiainak (A kémiai képrögzítés tulajdonképpen digitális, hiszen vagy van vagy nincs szemcse) nincsennek. Nem az volt, hogy “A szuperspéci gépeim mit tudnak”.

          • De ezek már nem egy expóból készülnek (tehát mókolás, trükközés, tuning, speciális technika nevezzük ahogy akarjuk) korlátozott a felhasználásuk, csak teljesen statikus témára alkalmazhatók stb. A cikk továbbra is normál egy expos fotozasrol szól.

          • Rufi

            Ez így van, a mókolás csak statikus témánál használható, tájkép esetén mondjuk a hegyekben felhőmentes időben, de bárhol, ahol felhők, növények, vagy valamilyen vízfelület is van a képen, lényegében egy exponálásból kell megoldani. Egy-két éve Ben Horne egyik 8×10-es fotójából egy dobszkennerrel 709 megapixeles képet digitalizáltak és az még mindig nem a maximuma egy 8×10-es film részletezőképességének, csak ennél tovább menni már túl sok munka lenne és nyilvánvalóan felesleges is. Az a kép 3000 dpi-vel lett szkennelve, miközben a film valós felbontása kb. 4000, mások szerint akár 6000 dpi is lehet, tehát a 709 megapixelnél még akár 2-3-szor többet is ki lehet hozni egy ekkora méretű filmből.

          • Alfréd Lehoczky

            No azért egy benga síkfilmes gépet is tekinthetünk mókolásnak a mai világban. Sportfotóra nem igazán alkalmas. Nekem úgy 7 kép/3 óra sebességgel működött.

          • Rufi

            Sportfotóra a középformátum sem igazán alkalmas, akár digitális, akár filmes, de nem is akar senki sportfotót akkorára nagyítani, hogy 35mm-nél nagyobb filmre, vagy szenzorra legyen hozzá szükség. Ettől még tény marad, hogy a mai legnagyobb, legfejlettebb digitális technika még nem érte el azt, amit egy 8×10-es, vagy akár “csak” egy 4×5-ös film tud. Az persze teljesen más kérdés, hogy van-e többre szükség, mint amit egy 150 megapixeles középformátum tud. Itt már inkább csak elméleti feszegetésről van szó, de ettől még szerintem érdekes. :)

          • Nem Tom

            Jo multkor befotoztam nehany regi 4×5-os kepemet egy Phase One iXG-vel (ez tenyleg regen volt, mert ez csak 100MP-es, azota mar publikus az iXH 150MP-es verzio is). Az orto filmektol eltekintve en nem lattam lupe alatt lenyegesen tobb reszletet az analogon, mint amit a digitalizalt felvetel tartalmazott.
            Valo igaz, hogy nem a legutolso generacios lencsekkel fotografaltam filmre, de nem is levetett utott kopott ruszki objektivekkel (g-claron, symmar, tele-xenar, super-angulon vonal). Ektar/Velvia/Foma 100/Efke 25 filmet hasznaltam tobbnyire.

          • Rufi

            Azért lupéval nem fogsz annyit látni, mint amit egy dobszkenner “lát”, persze lehet, hogy a 4×5-ös képeid valóban nem tartalmaznak több részletet, hiszen nyilván egy csomó tényezőtől függ, hogy mi kerül a filmre. Egyébként meg 100MP környékén már mindegy is, hogy elméletben van-e még több. :)

      • Nem Tom

        Mondjuk az elerheto maximum az enyhe tulzas – a film tekinteteben. 8×10 nem a vege. Praktikussag szempontjabol persze mar egyre meredekebb a tortenet, hiszen egeszen mas korulmenyek kozott lehet fotozni egy harmonika kihuzatos geppel, mint egy merev vazzal. En tobbszor fotoztam 100+ km/h-s szelben is a fent emlitett digitalis geppel, de negyed akkora szelben sem indulnek neki egy harmonikas vazzal.

      • TeslaB100stereo

        A csúsztatás ott van, hogy hasonlítsd össze a képpont méreteket mondjuk egy kínai mobiltelefon kamerájával.
        Ahogy filmből is lehet bármekkorát gyártani, digitális érzékelőből is lehet, és szoktak is, főleg csillagászatban.
        Ott pont a felbontó képesség verhetetlensége és nagy érzékenysége miatt népszerű a CCD.

  • scarbanatia

    Ez a cikk úgy 9 éves. Tim Parkin tájfotós tette közzé még réges régen a saját oldalán.
    A filmes fotózás ma elsősorban azon múlik, hogy van-e egy igazán jó dobszkennered, vagy csak valami síkágyas EPSON szkennerrel játszunk. A jó dobszkenner viszont milliós tétel, és nagyon macerás, az egész fotózás egy kézműves termékre hasonlít vele a legjobban, viszont mindent visz, nem csak felbontás terén.

    • Nem, ez új teszt. De hivatkozik a 8-9 évvel ezelőttire, ahol még egy 80MP-es Phase One IQ280-at hasonlítottak össze a 8×10-zel. Most megismételték a legújabb 150MP-el, azt kiderítendő, hogy mennyire tudott a digitális felzárkózni közel egy évtized alatt. Mint látható még ennyi év után sem tudott teljesen.

      • scarbanatia

        Bocsánat tényleg, neked van igazad. Felületesen belescrolloztam, aztán itt osztom az észt, mikor csak az első 4 szót kellett volna elolvasnom hozzá… Na megyek is olvasni, mert izgi a téma. :-)