a dátum: 2016. június 18. | 2 hozzászólás

10 napig lehetett nálam a Fuji jelenleg kapható legjobb fényképezőgépe, a mirrorless X-széria zászlóshajója, az idén télen piacra dobott X-Pro 2.

Ez egy nagyon várt legendás gép, ezt szögezzük le. Az X-Pro 1 volt az első Fuji X-szériás fényképező, ezzel váltott arculatot, koncepciót, paradigmát a Fuji, ezzel lépett új korszakába, mely jelenleg is dübörög. Az X-széria legnagyobb erőssége az, hogy fotós szíveket dobogat meg retro designjával. Az X-Pro 1 fölött azonban eljárt az idő, további sikeres gépek követték ugyan, és kiszélesedett a Fuji X kínálat, ámde az X-Pro 1-nek nem akadt utóda. Hosszú éveket kellett várni az X-Pro 2-re, mely azonban idén megkérkezett és elbitorolta a koronát az X-T1-től. (Hogy a napokban várhatóan érkező X-T2 visszaveszi-e, az egy jó kérdés.)

Az X-Pro 2 kétségetelenül egy remekbe szabott kamera lett. Nem titok, hogy ez a gép a távmérős és méregdrága Leica M gépek “imitációja”. Azért tettem idézőjelbe, mert ez már jóval több, mint imitáció. Ahogy a beharangozó cikkben leírtam már, konkrétan – szerintem – a Leicának kellene már minimum ott tartania az M-szériával, mint ahol a Fuji tart az X-Pro 2-vel. Lehet hogy ez nem német, lehet hogy nincs akkora presztízse, lehet hogy nincs benne annyi fém, mint a Leicában (emez egyébként full magnézium), de ahogy a régi gyerekkori találóskérdésben szerepelt…”Miért jobb a Trabant, mint a Ford? Mert a Trabant meg tud fordulni, de a Ford nem tud megtrabantulni.” No itt is ez a helyzet. A Fuji X-Pro 2 tud úgy kinézni és viselkedni, mint egy Leica M (értsd ha akarod, pont ugyanolyan feeling használni…tudom, mert próbáltam mindkettőt), de olcsóbb, és ami a sokkal fontosabb, hogy tud úgy is viselkedni, mint egy high-end MILC.

Nem szeretném agyonajnározni a gépet, egyrészt azért mert nem akarom, hogy olyan szaga legyen a cikknek, mintha megmondták volna a Fuji Magyarországtól, hogy mit kellene írnom, ugyanis szó sincs ilyesmiről, másrészt azért sem, mert sajnos ez a gép sem tökéletes. Ennek ellenére egyértelműen szeretnivaló, és… nem tökölök, kimondom az ítéletet rögtön az elején: igen, ez a gép alkalmas akár komoly fotós munkára is. Nem minden munkára természetesen, de kiváló képminősége, nagy felbontása, átlag feletti autofókusza, és dedikált kezelőszervei lehetővé teszik, hogy professzionális munkára is befogjuk szükség esetén. A hangsúly itt a “szükség esetén” van, ugyanis elsőszámú gépnek nem biztos hogy ajánlanám. Na nézzük sorjában, és a cikk végére meg fogjátok érteni, mit miért mondok.

Felépítés, gombok, ergonómia

Ez a gép gyönyörű. Ez kétségtelen. Pont mint a Leica M vagy az Olympus OM-D. A távmérős kamera design megdobogtatja a fotós szíveket, a full fekete festés és a retro forma miatt szépen be lehet olvadni az emberek közé, és szinte észrevétlenül fotózni. Egy Fuji-fan esküvői fotós ismerősömtől tudom, hogy egy ilyen kis MILC-cel teljesen máshogy lehet esküvőn fotózni, és ezt pozitív értelemben kell érteni (az illető egyébként azon gondolkozik, hogy a Nikon rendszerét teljes egészében lecseréli Fujira, a döntés lényegében az X-Pro 2 tudásán múlik jelenleg…nameg a pénzen :D). A retro távmérős designnak azonban ára van, mint ahogy a MILC-ekre jellemző kis méretnek is. Miért?

Fujifilm X70 – Fujifilm X-Pro2 – Canon EOS 5D Mark III

– A gép fogása közel sem olyan kényelmes, és stabil, mint egy DSLR fogása. Félsz, hogy elejted, én legalábbis nem éreztem biztonságosnak, bár ebben biztos közrejátszott, hogy kölcsöngép volt nálam, és aláírtam az anyagi felelősségről szóló nyilatkozatot :D Ha nyakpánt van a gépen, választhatunk, hogy az ujjaink között kandikál ki, ami nem túl kényelmes, vagy kivezetjük a hüvelykujjunk irányába, de akkor eltakarja az egyébként is nehezen hozzáférhető AF-L és Q (gyorsmenü) gombokat. C verzió pedig hogy egész egyszerűen hozzáfogjuk a “markolathoz”.

– A gombkiosztást nem nagyon értem. Fogalmam sincs, hogy hány ember használja az AE-Lock és az AF-Lock gombokat (én nagyjából sosem, max az AF-Lockot, ami AF-On-ként van aposztrofálva a Canon gépeken, itt viszont borzasztó kényelmetlen helyen van, ugyanis a megnyomásához megemeljuk a hüvelykujjunkat és megszűnik a gép biztos fogása), pedig ezek viszonylag előkelő helyet kaptak a gépen. A fénymérés gombja /[O]/ is kiemelkedő helyre került. Ellenben a fehéregyensúly meg sehol, max egyénileg tehetjük ki valamelyik gombra, ami persze nem rossz, csak kicsit érthetetlen a koncepció, pláne egy olyan gépnél, ahol a JPG motor világhírű (ld. Provia, Velvia, Astia, Classic Chrome stb.), emiatt a fehéregyensúly állítása kardinális lenne (miután jpg-ben ugye nem lehet utólag állítani). Kihangsúlyozom azonban mégegyszer, hogy a gép gombjai elég jól testreszabhatók. A fénymérés gombot is átvariálhatjuk, az expogomb mellett is van egy Fn gomb amit beállíthatunk tetszőlegesen, a négyirányú vezérlőgomb 3 gombját is testreszabhatjuk, illetve a gép elején is találunk egy Fn gombot, amit egyénre szabhatunk. Szóval WB-nak van bőven hely annak ellenére, hogy a gyárban kevésbé fontosnak érezték, mint a fénymérés vagy az AE-Lock funkciók elérését.

– A gombok, tárcsák nem esnek annyira kézre, mint egy DSLR esetén, bár látszik, hogy próbált mindent megtenni a Fuji, hogy ez ne így legyen, de a fizika az fizika. Az első vezérlőtárcsát például mutatóujj helyett középső ujjal kell tekerni, ami picit szerencsétlen megoldás, és bizonyosan meg kell szokni. A gép tetejére került záridő+ISO tárcsa minden csak nem ergonómikus és/vagy gyorsan használható, ugyan ez a design adja gyakorlatilag a gép báját, de a múlt században nem véletlenül hagyták el ezt a megoldást. A záridő állításához minimum fogást kell váltanunk a gépen, de aki nem elég ügyes/rutinos (vagy nem elég hosszúak az ujjai), annak még a gépet is kell vennie a szeméről és ránézni a tetejére, hogy záridőt állítson. Jóllehet T-állásban átadhatjuk a záridő állítását az első vezérlőtárcsának, ám az meg túl könnyen jár, és könnyű véletlenül belenyúlni.

UPDATE: a fenti sort benne hagytam a cikkben, de kis gyakorlással rájöttem, hogy bár némileg valóban fogást kell váltani a gépen, mégis egész gyorsan van lehetőség záridőt állítani a gépen, akár anélkül, hogy levennénk a keresőt a szemünkről. Még tán gyorsabb is lehet, mint egy DSLR esetében, itt ugyanis egész fényértékeket tudunk ugrani a tárcsa tekerésével (és egyharmadot az első vezérlőtárcsa tekerésével), míg a DSLR-en 1/3 értékenként ugrik a záridő, így ha például kimegyünk egy sötétebb helyiségből a szabadba, jó sokat kell tekerni a záridőn, míg a Fujin meg csak egy rövid mozdulat.

– Az ISO tárcsa is meglehetősen fura, egybeépítették a záridő tárcsával, állítani úgy tudjuk, hogy megemeljuk a tárcsát és úgy forgatjuk. Először is tuti, hogy sok esetben a záridőbe belenyúlunk, mert nem emeljük meg eléggé (nálam 10-ből 8x ez történt), másrészt ha a zárdiő tárcsa alsóbb értékeken áll, akkor az ISO skálát fejjel lefelé látjuk (ld. képen fent), harmadrészt sötétben jóformán csak találgatni tudunk, hiszen nincs megvilágítva. Nem véletlenül van státusz LCD a komolyabb fényképezőkön. Persze ezen a gépen is megoldható, hogy a hátsó LCD alapesetben státusz LCD-ként működjön, de ezek a gépek nem a végtelen akkuidejükről ismertek, szóval jobb ezt hanyagolni, hacsak nem vagyunk ellátva akkuval, de rendesen. Nyilvánvaló, hogy a keresőben is lehet látni az ISO értéket, csak tanuljunk meg egyszerre a keresőbe nézni, és jobbkézzel megemelni és tekerni az ISO tárcsát. A fenti “update” dacára, az ISO-t valóban nehéz úgy állítani, hogy a keresőt a szemünkön tartjuk.

Egy szó mint száz, semmi sem lehetetlen, csak nem épp ergonómikus. De legalább imádnivalóan szép.

– Sajnos elég könnyű véletlenül megnyomni egy-egy gombot a gépen, hiszen az ujjainknak a pici ház miatt alig van mozgástere, és jellemzően a gombok/tárcsák is könnyen működnek. Különösen igaz ez például a Drive gombra, amit nekem a 10 napos teszt alatt többször is sikerült véletlenül megnyomnom és ott valamit elállítanom.

– A gépen van első-hátsó vezérlő tárcsa és egy joystick is, ami felettébb örvendetes. A joystickot nagyon hatékonyan lehet használni AF pont választásra, navigációra. A két tárcsa viszont túlzottan könnyen jár, először arra gondoltam hogy azért mert picik, kicsi a felületük, ezért muszáj hogy könnyen járjanak, de rájöttem, hogy pont ugyanakkorák, mint a Canon 6D első tárcsája, utóbbi mégis határozottabb működésű.

A gép egyébként egy profi vázhoz méltó módon dupla kártyafoglalattal szerelt (amire menthetünk túrcsordulásos, backup vagy RAW+JPG módon), két db SD kártyát tehetünk bele egy gumírozással szigetelt kártyaajtó mögé. Merthogy ez a gépváz időjárásálló, ahogy a Fuji nemrégiben bemutatott objektívjei is, így már ez sem szabhat gátat a professzionális felhasználásnak. A WR jelölésű Fuji obik az időjárásállók egyébként.

Az X-Pro 2 mellesleg kellemes tömegű, nem túl nehéz, de nem is pillesúlyú, hogy gagyinak tűnjön. Pont jó. És a zárhangja az valami fenomenális. Én imádtam. Finom, diszkrét, mint kés a vajban úgy exponál, de mégis van hangja, van rezgése, érezni a tenyérben, hogy megtörténik az expozíció. Vannak az embernek ilyen berögződései, hogy ha valamit lehet csettegtetni (búcsúban kapható csettegő) vagy pukkantgatni (buborékfólia), akkor azt nyomkodja. Csak úgy, a hangja miatt, mer’ az olyan jó… Na ilyen a Fuji X-Pro 2 zárhangja is, csak nem olyan hangos…de jó hallgatni. :)

Kereső és LCD

EVF/LCD

Itt villantja meg a Fuji X-Pro 2 a foga fehérjét! A gépbe ugyanis hibrid optikai kereső (OVF), tekintélyes felbontású és frissítési rátájú (értsd pengeéles és nem szaggató) elektronikus kereső, vagyis EVF egyaránt került, a hátulján pedig egy fix, 3″ méretű LCD kijelző található. Utóbbi egy hangyányival kisebb, mint a ma megszokott 3,2″, továbbá az EVF se a Fuji palettáján létező legnagyobb, de ez abszolúte nem zavaró. Végre úgy működik már az EVF+LCD párosítás, ahogy azt mindig is kellett volna, mert az egy dolog, hogy egy gombbal tudunk váltani az EVF és az LCD, illetve a szemérzékelő automata váltás között – ezt korábban is lehetett -, de a gép végre már van olyan okos, hogy ha csak EVF-et használunk, de szeretnénk visszanézni a fotókat, akkor nem az EVF-ben mutatja őket, hanem az LCD-n. Ott még mindig nem tartunk, hogy ilyen esetben a menüt is az LCD-n hozza be és a keresőt tényleg csak fotózáshoz használjuk.

Az EVF-et és az LCD-t össze lehet hangolni, mindkettő színezete egy skálán állítható a menüben, ha esetleg színeltolódást érzékelnénk a kettő között. Ami a fényerőt illeti, nekem picit fura volt a megoldás. Az LCD és az EVF fényerejét is lehet állítani a menüben, az EVF-re viszont kérhetünk automata beállítást is, vagyis a környezet fényétől teszi függővé az elektronikus kereső megvilágítását. Azt, hogy az LCD esetében miért nincs ilyen, na azt nem tudni. Pedig kellene, mert a gép, pontosabban ezek a kijelzők átverősek, és sokszor csak találgatni tud az ember szélőséges fényviszonyok között, hogy milyen lesz az expoja (már ha nem a hisztogramra hagyatkozik). Ugyanis, ha az EVF-et automatára állítom, akkor sötétben alulvilágított lesz. Ami egyrészt jó, mert nem vakítja el az ember szemét, másrészt rossz mert nem a valós expozíciót mutatja. Ami az LCD-t illeti, az meg hajlamos túlvilágított képet mutatni, ha este a nappali megvilágításon hagyjuk, az első sorozat amit készítettem vele rögtön át is vert ilyen téren. Egy bringás portrét fotóztam naplemente után két vakuval, az egész cuccot, vakut, expót a Canon gépemmel állítottam be és lőttem meg. Kísérleti jelleggel elővettem a Fujit is, beállítottam rajta ugyanazokat a paramétereket mint a Canonon, meglőttem a képet, de nekem túlexponáltnak tűnt. Nem sokkal, de nem volt olyan drámai a vakuvilágítás, mint amilyenre a Canonnal beállítottam. Picit rekeszeltem a Fujin és jó lett az eredmény. Otthon persze mi derült ki? Az hogy csalt az LCD, túl erős volt a háttérvilágítása, és a Canonnal megegyező beállítás volt jó a Fujin is (amiből persze mindössze egyetlen képem volt), az összes többi alulexponált lett, mert lerekeszeltem a gépet. Én a 6D-vel is ezzel szenvedek, az 5DIII-nál viszont imádom a fényérzékeny LCD világítást.

A baloldali kép a – viszonylag – helyes expo, viszont a helyszínen az LCD-n a jobboldali tűnt jónak.

Plusz pont viszont az EVF-nek (és ilyet bevallom még nem láttam MILC gépnél, még a Sony A7s-nél sem), hogy egyáltalán nem szaggat sötétben. Egyszerűen nem. Illetve egyszer sikerült rávennem szaggatásra, meglehetősen sötét körülmények között úgy, ha félig lenyomtam az expogombot, élesített a gép és így tartottam a fókuszt. Így elég durván elkezdett szaggatni az élőkép a keresőben, de később ezt egyszer sem sikerült reprodukálnom.

OVF

Nade az az optikai kereső a Fujiban! Az viszi a prímet! A Leica emelheti az összes kalapját, mert így kell ezt csinálni. Az OVF a gépben ugyanis hibrid, annak is egy felturbózott változata, vagyis az X-Pro1 keresője vegyítve az X100T hibrid keresőjével, és még picit megsózva, megborsozva. Az átnézeti kereső alaphangon picit nagyobb mint 35mm gyújtótávolságot fed le, ám ez nem ekvivalens érték, hanem értelemszerűen a gépre tett objektív gyújtótávolsága. Az átnézeti keresőre a gyártó rászerelt egy áttetsző LCD-t, ami rengeteg extra információt képes mutatni nekünk. Ha például egy 35-ös obit teszünk a gépvázra (ami ekvivalens 50mm kb), akkor a kereső képében látunk egy, a szélekhez közel húzódó fehér keretet, ez a 35mm-es gyújtótáv látószöge. “Távmérős” géphez méltó módon azért van némi ráhagyás, vagyis láthatjuk mi történik a képhatáron túl, és hogy a téma mikor érkezik be az obi látómezejébe. A gép ráadásul figyelembe veszi a parallaxis hibát, vagyis azt az eltérést, amit a kereső és az objektív közötti távolság okoz (különösen közeli témáknál), így amikor élesítünk, ez a fehér keret arrébb ugrik a kép jobb alsó sarka irányába, és mutatja a valós képkivágást, amit az objektív lát cirka 5cm-rel arrébb. (Mondjuk nem tudom miért csak élesítéskor ugrik át, maradhatna a valós pozícióban állandóan is). Értelemszerűen távolabbi témánál alig változik a keret, közelinél meg jó nagyot ugrik a keret lefelé és oldalra.

A középső képen a mini-EVF és a AF pont közti eltérést az parallaxis hiba okozza, melyet a gép csak akkor mutat (korrigál), ha fókuszálunk. Emiatt a kép-a-képben mini-EVF inkább távoli témáknál hasznos.

Ha 35mm-nél szélesebb látószögű objektívet rakunk a gépvázra, akkor a váz elején lévő kart hosszan húzva átvált a kereső nagylátó üzemmódba, így kb 18mm-nek megfelelő lesz a látószöge (ekv. 27mm). Hallod ezt, Leica? Nem ám nagylátó kiegészítőt kell méregdrágán venni a vakupapucsba, hanem egy elektromotor behúz egy optikai lencsetagot a kereső elé! Ez nekem annyira tetszett, hogy levideóztam, hogy ti is lássátok. Beszarásjó! :)

Szintén távmérős gépekre jellemző módon az optikai kereső csak bizonyos gyújtótávig használható. Mint említettem az aktuális obi által rajzolt képmezőt fehér keret mutatja a keresőben. Attól függően, hogy milyen obit rakunk a gépre, ez a fehér keret kisebb, vagy nagyobb lesz az átnézeti keresőben. Egészen 90mm-ig (ekv. 135mm), annál kisebbet már nem mutat, hanem a fehér keret átvált vörösre és megjelenik egy felkiáltójel, tehát pl egy 100-400mm-es objektívnél már elfelejthetjük az optikai keresőt. Ugyanígy ha 18mm-nél szélesebb obit teszünk a gépre, akkor is érdemes már EVF-re kapcsolni, mert az obi olyan területeket is lát, amit mi nem látunk a keresőben. Az alábbi fehér kereteket képes mutatni/kezelni a gép az OVF-ben:

• Nagylátó állás fehér keretei: 18 – 23 – 27 – 32mm
• Normál állás fehér keretei: 35 – 56 – 60 – 90mm

Persze a keresőképbe jobb alul belóg az optika, attól függően hogy mekkorát rakunk rá, és hogy használunk-e napellenzőt. A 35/1.4-es obinál a Fuji ezt próbálta egy szögletes napellenzővel ellensúlyozni, ami csak ott takar ki a képből, ahol feltétlenül szükséges (obi képsarkai), a vízszintes és a függőleges oldalakon egyenesre le van csapva. Régen ezt lyukas (ún. vented) napellenzővel oldották meg, olyannal amin a kereső irányából át lehet látni, de a Fujitól ilyet még nem láttam, csak a Leicától meg a Voigtlandertől.

Az OVF-ben az áttetsző LCD a fehér kereten túl rengeteg adatot képes még nekünk mutatni. Fehér négyzettel mutatja az aktív fókuszpontot, ami zöldre vált ha élesre állítottunk, továbbá a joystick nyomására megmutatja zölddel azt a területet, ahol a gép képes fázisdetekciós AF-re is. Erről majd még később lesz szó. Ezek a kijelzések fényérzékenyek, tehát napsütésben erősebben látszanak, sötétben pedig kevésbé világítanak. Miután fehér színűek, ezért nagyon világos téma esetén nem lehet látni őket sajnos, ilyen esetben érdemes EVF-re váltani. Szerencsére ez csak egy mozdulat a karra a gép elején.

Csak emlékeztetőül mondom, hogy még mindig a hibrid optikai keresőről beszélünk, nem az EVF-ről. Az OVF-ben egyébként mi állíthatjuk be a menüben, hogy mit szeretnénk látni. Ha mindent bekapcsolunk, akkor a következő adatokat vetíti rá a kamera az átnézeti kereső képére (ezeket egyébként az EVF-en is ugyanígy be lehet állítani):

1. Aktuális képkivágás
2. AF pont
3. Kompozíciós segédrács
4. Elektronikus horizont
5. AF/MF távolságskála mélységélesség jelzéssel
6. Záridő, rekesz, ISO érték
7. Expozíció korrekció skálával kijelezve
8. Expozíció korrekció számmal kijelezve
9. Élő hisztogram
10. Fénymérés módja
11. Autofókusz módja
12. Zár típusa (mechanikus/elektronikus)
13. Vaku állapota
14. Fehéregyensúly
15. Filmszimuláció
16. Kamera üzemmódja (P, A, S, M)
17. Dinamika tartomány korrekció mértéke (DR100, 200, 400)
18. Aktív SD kártya kijelzése
19. A kártyán még elférő fotók száma
20. Képformátum (RAW, JPEG, RAW+JPEG)
21. Akku töltöttség

A képmező jobb alsó sarka, amit jellemzően az obi kitakar mindig üresen marad, oda nem vetít a gép semmit, és erre jó oka van. Ugyanis az X-Pro2-ben ide kerül a kép-a-képben EVF. Ha az OVF/EVF váltó kart a gépváz elején előre toljuk, akkor a kamera beugraszt a kereső jobb alsó sarkába egy aprócska kijelzőt (ezt lehet látni a fenti viewfinderes videón is), ami EVF képet mutat 100%-os nézetben, mégpedig azon a területen, ahol az AF pontunk áll. Itt tehát az átnézeti kereső használata ellenére láthatjuk az élességet és láthatjuk az expozíciót is, így a gép egyesíti az OVF és az EVF előnyeit. Az alábbi videón láthatjuk az optikai keresőben kapcsolható nagyítást, illetve a beugró kép-a-képben EVF-et.

Még talán annyit, hogy a kereső van olyan nagy, hogy nem is olyan zavaró a sok adat rajta. Nyilván mindenki annyit kapcsol be, amennyit szükségesnek tart, de ha a kompozíciós segédrácsot, meg mondjuk az AF-skálát kilőjük, akkor egész letisztult keresőképet kapunk, mégis minden rendelkezésre áll.

Ha a gépet portréállásba forgatjuk, akkor az optikai keresőben csak a virtuális horizont alkalmazkodik, de EVF használata esetén az adatok is elfordulnak/áthelyeződnek, így ami adatot landscape-ben a képernyő alján a hosszabik oldalon láttunk, az portré állásban is a képernyő aljára (ez esetben a rövidebbik oldalra) kerül.

Még egy hátrányát tudom mondani az X-Pro 2 optikai keresőjének, de ezt a Leica M tesztben is elmondtam. Azt, hogy könnyű összetapizni, és hát zsírrétegen át nézni a képet nem túl jó, így muszáj figyelni rá és olykor megtisztítani.

Szemüvegesek egyébként nem fogják túlzottan szeretni a keresőt, mert nagyon bele kell nyomnunk a szemgödrünkbe, hogy minden szélét lássuk a keresőképnek. Igaz az X-Pro 2-re már került dioptriakorrekció, az 1-es elődnek ez nagy hiányossága volt.

Működés, használat

Menü

Állítólag ez jobb, mint volt. Hát nem tudom. Én eleve utálom a kamera menüket, és ezzel se tudtam kibékülni. Persze itt is van My Menu, ahová a leggyakrabban használt funkciókat tudjuk eltárolni, ráadásul ezt segíti a testre szabható, gombnyomásra behívható Q-menü (Quick menü) és a 6db testre szabható funkciógomb is a gépvázon. Szóval ha rászánunk egy félórát és mindent kiteszünk saját menübe, gyorsmenübe meg gombokra, akkor nagy bajunk nem lehet. De ezt muszáj megtennünk, mert például a kártyaformázás egy katasztrófa. Értsd Menü gomb, lenavigálás az utolsó főmenüpontra ami a beállítások (Csavarkulcs menü), ott be kell menni a Felhasználói beállításokba, ott a Formázásba, ott kiválasztani az első kártyát, majd OK-t nyomni a formázásra. Ezután a kamera nem hogy visszaugrana egy menüponttal feljebb, hogy le tudjuk formázni a második kártyát is, nem, hanem kilép a menüből teljesen, így a fenti sort újra végig kell nyomkodni. Szóval a formázást például muszáj kitenni My Menube. (Utóbb kiderült hogy a képvisszanézés során is elérhető a formázás, de ott se sokkal kevesebb gombnyomásba kerül). Mellesleg úgy néztem, hogy bármit ki lehet tenni saját menübe, míg a Canon ilyenkor csak egy viszonylag hosszú listát ajánl fel, amit kitehetünk, addig a Fuji behozza a teljes menüt csak kék színben, és ott bárhová navigálhatunk, és menthetünk bármilyen ott található funkciót.

A menünek egyébként is vannak olyan pontjai, hogy hajjaj! A magyar fordítás egy katasztrófa, én átváltottam angolra, hogy értsem mi micsoda, mert a magyar menü tele van rövidítésekkel, amikről fogalmunk nem lehet első alkalommal, hogy micsoda. Csak néhány példa: Frame-et keretnek fordították. Ami persze lehet keret is, de ha azt mondom, hogy 8 frame per secundum (fps), akkor nem arra gondolok, hogy 8 keretet tudunk másodpercenként legyártani, hanem 8db fotót. Ez tipikusan az a szitu, amikor egy excel táblában átküldik a fordítónak az összes szót meg kifejezést, ami a gépváz menüben szerepel, és a fordítónak lövése sincs a szövegkörnyezetről. Csak azt látja hogy Frame, akkor az Keret. Vagy ott van a Felhasználó beállítása. Nem kérem, itt nem magát a felhasználót állítjuk be (értsd mondjuk felhasználói profilokat, ha többen használják a gépet), hanem itt felhasználói beállításokat (User settings) találunk, úgymint pl. nyelv és saját menü beállítás. Ámde ide került a formázás, a dátum-idő, és a szenzortisztítás is…de hogy ezeknek mi köze a felhasználói beállításokhoz…?

Aztán van olyan, hogy “Képernyő beállítása”. Ez egy hatalmas kétoldalas menüpont, de még ebben is találunk olyat, hogy “Saját beáll.megj.”. Na ez szerintetek micsoda? Saját beállítások megjegyzése? Nem, ez a “Disp. custom settings” angolul. Ebből már lehet következtetni, hogy az EVF/OVF és az LCD egyedi beállításait találjuk itt, ami gyakorlatilag még egy almenü és itt találjuk az összes, keresőképben ki-be kapcsolható funkció-kijelzést.

Egy szó mint száz, nekem elég átláthatatlan a menü még így is, hogy állítólag jobb lett. Szerencsére valóban sokmindent ki tudunk tenni könnyen elérhető helyekre. Lehetőség van testreszabni a Quick menüt is, ami régen fix volt, a saját menüt szintén említettem már, ahogy a 6 variálható funkciógombot is.

Automatika

A gép természetesen használható full manuál, félautomata és full automata módokban egyaránt, illetve ezek sokfajta kombinációjában. A rekeszt ugye mindig az obin állítjuk a Fujinál, de mind a rekeszgyűrűn, mind pedig a záridőtárcsán van “A” azaz Automata mód. Értelemszerűen ha csak az egyik van A betűn, akkor az a záridő-prioritás, vagy épp a rekeszprioritás mód, ha mindkettő, az a P, mint Programautomaika üzemmód. Félautomata módban természetesen az Expozíció korrekció tárcsával tudjuk befolyásolni a képünk megvilágítottságát. A dedikált tárcsa +/-3FÉ tartományban mozog, ám van rajta egy C-állás, ahová ha állítjuk +/-5FÉ tartományban tudunk mozogni a hátsó vezérlőtárcsával (hogy miként arra nem sikerült rájönnöm, azt láttam a kijelzőn, hogy a skála ki lett terjesztve 5FÉ-ig, de a tárcsatekerésre érzéketlen maradt a gép).

Az Auto ISO-ról említenék még pár szót, mert ebben is odateszi magát a gép. 3-féle automatikus ISO módot tudunk ugyanis elmenteni, és az ezek közötti váltást kitehetjük funkciógombra vagy Q-menübe, hogy gyorsan elérjük. ISO mód alatt értsük a minimum és maximum ISO érték meghatározását, illetve a leglassabb záridő beállítását. Ezáltal külön Automata ISO beállítást tudunk létrehozni a nagylátó, a normál és a teleobjektívünk számára, ahol a teléhez gyorsabb minimum záridőt kell beállítani vagy akár úgy is szétválaszthatjuk, hogy külön Auto ISO beállítás a színes és a fekete-fehér üzemmódhoz, ahol mondjuk a fekete-fehér jobban elbírja a képzajt.

Sorozatlövés és bracketing

A gép kétféle sorozatlövést tud készíteni, a gyors 8fps, a lassú 3fps. Kevés dolog van, amire a 8fps ne lenne elég, raádásul a kamera egy gyors kártyával elég sokáig tud lőni sorozatban. A teszt alatt dupla Sandisk Extreme kártyát raktam a gépbe, a formátumot RAW-ra állítottam, a kártyára írást pedig Backupra állítottam, vagyis a gép mindkét kártyára RAW fotót mentett szimultán módon. Így kb 25-26 képig tudtam folyamatos 8fps sorozatot lőni, utána lassult le a kamera a betelt buffer miatt. Ekkor kb 10mp míg teljesen kiürül a buffer, de nem muszáj ezt megvárni, ha egy picit hagyjuk írni, egyből folytathatjuk a sorozatot, persze ismét csak addig míg be nem telik újra a buffer. Ami a legdícséretesebb, hogy sorozatlövés közben gyönyörűen dolgozik a követő fókusz.

Van még itt nekünk multiexpo módunk (sweep-panorama nincs), és van kismillió bracketing módunk, bár ezek jórésze csak JPEG-ben érhető el. A sima expo bracketing természetesen RAW-ban is, nyers formátumot választva viszont az ISO bracketing, a filmszimuláció bracketing, a fehéregyensúly bracketing és a dinamikatartomány bracketing inaktív marad. Fuji szakemberei nem voltak restek az amatőr filtereket is beletenni a gépbe, van itt játékkamera effekt, tilt-shift miniatürizálás effekt, élénk színek, high- és low-key effekt, soft fókusz és szelektív színtelenítés effekt 6 színre lebontva. Khm… A gáz az, hogy ez a Drive menüben leledzik, amit mint említettem már könnyű megnyomni. Nekem volt olyan a teszt alatt, hogy észrevétlenül aktiválódott egy kreatív filter, abból is persze a legelső, a toy camera, én meg csak néztem hogy miért sárgás az összes képem brutál vignettelással. Persze ez csak a JPG-re hat.

Zárszerkezet

A masina 150.000 expora lett tervezve a gyártó szerint, 1/8000s a leggyorsabb záridő mechanikus zárral, de lehetőség van ennél gyorsabbra is elektronikus zárral. A vakuszinkron idő 1/250s.

Ami a shutter-laget illeti, azért azt érteztem, hogy itt se jön a DSLR szint, alapvetően gyors a gép, de a gyereket fotózva több esetben is lecsúsztam egy-egy pillanatról, és ekkor azt éreztem, hogy DSLR-rel a tapasztalatok alapján azért 100% hogy meglett volna.

A kádban játszó gyerek alig akart felnézni. 4 rövid felpillantásból a Fujival egyet sem sikerült elkapni, midegyiknél lecsúsztam róla, pedig előre élességet állítottam, hogy ha felnéz a kamerába csak lőni kelljen. Egy jobb DSLR-rel ez azért ment volna.

Autofókusz

Hát jöjjön aminek jönnie kell, az AF. Minden DSLR vs. MILC hitviták alapja. A MILC fanboyok most biztosan megorrolnak rám, és a Sony és Panasonic hívők biztosan legyintenek majd, hogy “áh ez csak egy Fuji”, de azt kell mondjam, hogy ez itt a Fuji legfrissebb, legújabb és legjobb gépe, a top of the line kamera, a Pro kategória, tehát ennél nem hiszem hogy jobb lenne bármelyik Sony vagy Pana…na jó ebbe ne menjünk bele inkább, most beszéljünk a Fujiról. Tehát ez a top gép, ehhez hasonlíthatjuk a többi Fujit, és ezt kell hasonlítanunk a DSLR-ekhez, ha méricsgélni, viszonyítgatni akarunk. Így azt mondanám 10 nap tesztelés után, hogy nagyon jó, brutál jó ahhoz képest, ahol pár éve tartottak a MILC gépek, de még mindig nem DSLR szint. A DSLR AF középkategóriától felfelé biztosan veri még gyorsaságban ezt a mirrorlesst.  Nem pontosságról beszélek, hanem gyorsaságról, reakcióidőről, AF-vadászásról. Jó fényben jó obival kétségtelen, hogy a Fuji X-Pro2 azt tudja AF-gyorsaságot tekintve, mint egy DSLR. Gyengébb fényeknél viszont vannak bajok. Az AF belassul, hajlamos vadászni és nekem sikerült azért elég sok fókuszhibás képet készítenem. De nem úgy fókuszhibásat, mint a DSLR-nél, hogy csak picit van elmászva, hanem olyan isteneset, olykor olyat, hogy a háttér éles, nem a téma. Az is tény, hogy egy első generációs fuji 35/1.4-es obival használtam, aminél azért ma már vannak jobbak is. Az is igaz, hogy próbáltam a legeslegújabb, ultrasonic motoros XF 100-400 obival is (erről is lesz külön tesztcikk), de az meg fényerőtlen és nagytele, tehát megint nem annyira mérvadó. Megnéznék egy ultrasonic, fényerős alapobit mit tud, de csodát nem várnék. Ne gondoljunk azért használhatatlan AF-re sötétben, mert bőven használható még a gép a belassult AF-fel is, de érezhetően nincs meg pl szobai lámpafénynél az a “nyomom és pákk!” feeling, ami például egy 5D Mark III-mal, vagy egy 6D középső ponttal megvan. Az alábbi videó nappal, de lehúzott redőnynél készült.

A PDAF (fázisdetekciós) AF pontok egyébként csak a képmező középső felét fedik le, mellettük jobbra-balra még van egy-egy sáv kontraszt alapú pont, de az egész képmező nincs lefedve, jóllehet nincs is szükség rá. Választhatunk egyébként, hogy 77 vagy 273 AF ponttal szeretnénk dolgozni, és választhatunk automata pontválasztás, single pontválasztás, vagy zónaválasztás között. Mint már említettem az AF pontok közötti váltást a joystickal tudjuk megoldani, ami nagyon gyors és kényelmes. Ha csak tilitolizzuk, mozog az AF-keret a mezőben, ha megnyomjuk a joystickot, akkor a gép mutatja az alábbi módon az AF pontokat. A joy-jal kiérve az AF-pontok szélére a képszélen túlhúzva átmegy az AF pont a túloldalra szóval, ha arra rövidebb, mint áthúzni keresztbe az egész képernyőn (vagyis egyik oldalról átugrani a túloldalra az AF ponttal), akkor működőképes ez a verzió…kérdés hogy ezt hány ember szokja meg és veri a fejébe.

Látható, hogy kevesebb AF pontra váltva az AF-keret (pont) nem lesz kisebb, ugyanúgy 3×3-at fed le, csak nem látjuk

Nekem egyébként az volt a szívfájdalmam, hogy még a singe point választásakor is egy 3×3-as pont”csomagot” tudunk csak kiválasztani, ami pl egy f/1.4 obi kis mélységélességnél még túl nagy szerintem (ld. képen fent). A DSLR AF pontjai kisebbek, jobban lehet őket pozícionálni pl a szemre, vagy egy virág bibéjére vagy akármi. (Ezen a gépen persze van arcfelismerés, mitöbb szemfelismerés is, ami egy egész jópofa dolog, ha az ember csak úgy lövöldözget, mivel elég érzékeny, ámde érezhetően lassítja az AF teljesítményt, munka közben nem szabad használni, ráadásul ha nem portréról beszélünk, akkor semmire nem megyünk vele. Én egy polgári szertartásra vittem el harmadik gépként az X-Pro2-t és ott még be volt kapcsolva az arcfelismerés. Szerencsére semmilyen fontos momentumot nem bíztam a gépre, különben bajban lettem volna. De gondolom ismerjük a momentumot, amikor a menyasszony egy pillanatra oldalra néz a szertartáson és rámosolyog a vőlegényre. DSLR-rel ez egy szemvillanás alatt el van kapva, a Fuji meg az arc- és szemfelismeréssel a gyenge fényben mire észhez tért, a menyasszony már elfordult.)

A követő fókusz viszont remekül működik ahhoz képest, amiket a múltban lehetett látni. A lakásban nyüzsgő gyerek a legjobb teszt erre, és ott megfelelt a kamera. Persze azért ne egy Nikon D5-höz, vagy egy Canon 1DX-hez hasonlítsuk, de még egy 5D Mark III-hoz se, amiben AF témamódok találhatók, a Fujiban (de megkockáztatom, hogy a többi MILC-ben sem) semmi esély olyan dolgokat beállítani, hogy a tárgy elé beugró tárgyra milyen hamar váltson át, vagy hogy mennyire gyorsan gyorsuló/lassuló témánk van és hogy mennyire legyen érzékeny a követés, nem beszélve továbbá a prediktív AF-ről (vagyis arról az esetről amikor a kamera oda teszi a fókuszt ahol téma az expo pillanatában lesz), és egymással összedolgozó AF pontokról, vagy a fénymérő szenzor és az AF szenzor összedolgozásáról (iTR) szóval madárfotósok, sportfotósok nem ezzel a géppel fognak dolgozni, de egy gyereket, egy kutyát, vagy egy templomfolyosón bevonuló menyasszonyt le fog tudni követni a gép szerintem.

Naplemente utáni fényben a közeledő vonat nem okozott problémát a követő AF-nek

A manuális fókuszálást is remekül segíti a masina. Kérhetünk belenagyítást kézi fókuszáláskor, ezt megteszi nekünk a gép EVF-fel, és OVF-fel is (utóbbinál a fókuszálás idejére átvált EVF-re, vagy ugye be tudjuk ugrasztani a kép-a-képben EVF-et a sarokba állandóra), illetve kérhetünk többféle színű élkiemelést az EVF/LCD-n és kérhetünk digitális törőéket is színesben és fekete-fehérben egyaránt.

Előfókuszálást is kérhetünk az X-Pro2-től, vagyis ahogy a szemünkhöz emeljük a gépet az már megpróbál élességet állítani amolyan követőfókusz módjára, és az expogomb félig lenyomásakor véglegesíti a fókuszt és rögzíti.

Ja még egy dolog eszembe jutott itt az AF-szekció végére. A gépben van elég erős AF-segédfény, amit azért ne felejtsünk el. Én ezt élből kikapcsoltam a legelején, hogy megtudjam valójában mit tud az AF, de sok esetben lehet használni azért, és ez nagy segítséget nyújt az autofókusznak gyenge fényben.

Energiatakarékos módok (Fontos!)

A visszavitel előtti napon olvastam az energiatakarékos üzemmódokról az X-Pro2-ben, de el is feledkeztem róla. Azt olvastam, hogy a gépben van energiatakarékos, standard és nagyteljesítményű üzemmód, és ezek az EVF felbontására és képfrissítési rátájára, valamit az AF teljesítményére vannak hatással. Konkrétan egy órával a visszavitel előtt vettem észre, hogy a nálam lévő gép nem High Performance módra volt állítva, hanem Standardre. Sajnos azonban az AF teljesítményt ez nem érinti, ugyanis az AF csak az Economy módban lassul, a Standard és a High Performance módokban azonos. Ellenben az EVF képfrissítési rátája változik. Sajnos mostanra nem találom már a számszerű adatokat, de emlékeim szerint a masszív 85fps képfrissítési ráta High Performance módban működik csak, Standard módban 50-60 közötti fps-re emlékszem (de mivel nem találom ezt az infót, így megerősíteni nem tudom az adatokat). A gép használati útmutatója azt írja, hogy Economy módban a gép energiatakarékossággi okokból lecsökkenti az EVF framerate-jét, de csak a tétlen időszakokban. Amint megnyomunk vagy megtekerünk valamit a gépen, a framerate visszaáll normálra. Az a durva egyébként, hogy ezek szerint én alacsonyabb fps-sel használtam a keresőt és még így sem szaggatott sötétben. H.P. módra állítva a 85fps-sel még kisebb az esély erre, csakhát gyorsabban merül tőle a gép.

Akku

A gép sajnos nem tudta levetkőzni a MILC-ek egyik nagy hiányosságát, a kisméretű akkumulátort. Már az sokat elárul, hogy a Fujifilm Magyarország két akkut nyomott a kezembe a teszteléshez. Én kb 300 képet tudtam készíteni egy akkufeltöltéssel, de úgy, hogy sokat próbálgattam az EVF-et, az LCD-t, rengeteget babráltam a menüben és sokat használtam a 100-400-as obit, amiben ugye tekintélyes optikai stabilizátor és autofókusz motor van, amit szintén a gépváz akksija táplál. Szóval el tudom képzelni, hogy egy egyszerűbb obival, kevesebb chimpinggel és menüben bogarásszással, továbbá az optikai kereső priorizálásával ezt azért feljebb lehet némileg tornázni, de hogy mennyivel azt nem tudom. Azért egy esküvőre tuti elvinnék vagy 4-5db akkumulátort, csak hogy baj ne legyen. A hivatalos adatok szerint a két véglet a 250 és a 380 kép egy töltéssel. High Performance üzemmód + LCD használattal a 250, Economy mód OVF-fel a 380. Ezeket az adatokat tapasztaltam kb én is. Ha egy esküvőn lősz 2000 képet, az kb. 7db akksi és akkor még esélyes, hogy kicentizted a dolgot. :/

Az se sokat változott a gépben a korábbi verziókhoz képest, hogy az akku ikonja 15%-nál pirosra vált és onnantól villámgyorsan lemerül a bekapcsolhatatlanságig. Érdemes nézni, ahogy pár mozdulattal és expoval a 15% 10-re változik, majd 8-ra és végül kikapcsol a gép, mi meg ez idő alatt 10 percnél és pár képnél többet biztosan nem tudtunk fotózni.

WiFi

Az X-Pro 2-ben találunk Wifi csatlakozási lehetőséget, mellyel okostelefonhoz vagy tablethez tudjuk kötni a gépet. Ha valaki gyakran használja ezt a funkciót, akkor hasznos dolog a wifi csatlakozást kitenni egy gombra. Ha ezt megnyomjuk, utána nincs más dolgunk, mint a telefonnal csatlakozni a kamera wifi hálózatához, majd elindítani a Fuji appját. Ezután még a kamera jóváhagyást kér, amit egy OK-val elintézünk és mehet a móka. Az appal távirányítani tudjuk a kamerát élőkép mellett, geotagelni tudjuk a fotókat (a teló GPS-e segítségével gondolom), böngészni tudjuk a képeket a kamerán, át tudunk küldeni képeket a telefonra. Ssajnos azonban csak jpeg-et enged, RAW esetén nem működik. A Canon pl ekkor a RAW előnézeti jpegét küldi a telefonra, a Fuji ezt sajnos nem teszi meg.

A csatlakozás elsőre megy és stabil (nem úgy mint a Canon, ami gyakorta megszakad, nem látja a kamerát a telefon, stb), ám ha belépünk valamelyik üzemmódba (pl képáttöltés) onnan kilépni és másik üzemmódba lépni nem tudunk, ugyanis vagy nincs Vissza gomb, vagy ha van azt megnyomva rákérdez a telefon, hogy szeretnénk-e bontani a kapcsolatot a kamerával. Ha igen, akkor megszakad a kapcsolat és kezdhetjük elölről, ha nem, akkor visszalép ugyanoda ahol eddig voltunk. Kétféle módon tudunk egyébként képeket nyerni telefonnal/tablettel a kamerából. Ha a böngészés módot választjuk, akkor a telón jönnek be a kamerán lévő képek, ha a Receive nevű képküldési módot választjuk, akkor a kamerán tudjuk irányítani a képáttöltést, vagyis lépkedni a képek között gombokkal, tárcsákkal, joystickkal, és gombnyomásra átküldeni egyet-egyet a telefonra.

Képminőség

RAW

A gép immáron tud tömörítetlen és veszteségmentesen tömörített RAW (.RAF) formátumot egyaránt. Emlékszem a régi Fujifilm X-E1-em még csak tömörítetlent tudott és az összes RAW file egyforma méretű volt (és hatalmas). Ennél a gépnél átlag 23 megabájt egy RAW fotó, ahogy néztem, és ugye 24 megapixeles (az X-E1 is ennyi volt kb de az csak 15MP-es volt). Azt mondják a régi Fujisok, hogy az Adobe szoftverei nem igazán kezelik jól a Fuji X-Trans szenzorból érkező fájlokat. Én ezt nem tapasztaltam, de biztos igazuk van, ők többet használták mint én. Állítólag a zöld színt maszatolja az ACR és a Lightroom és kevésbé éles a kép. Én anno csináltam összehasonlítást a Capture One-nal és nem tapasztaltam eltérést.

Dinamikatartomány

Jó! Nagyon jó! Amennyire meg tudtam állapítani egy házi tesztben, azt mondom hogy megveri a Canon 6D-t dinamikában. A sötét részek felhúzásakor is talán jobban kezeli valamivel a zajt, de ez nem annyira látványos, viszont a kiégett részek visszahúzásakor a Fuji többet tud. Alacsony (ISO200) és magas ISO-n (ISO3200) egyaránt. A tesztem után megnéztem, hogy mit ír erről a DPreview, és ők is azt mondják, hogy veri a Canont, de annyira azért nem jó, mint a Nikon/Sony páros. Ugyanakkor ne feledjük, hogy ez egy APS-C gép, amit egy fullframe-mel vetettem össze! (meg azt se, hogy egy idei gép, amit egy 3 évessel vetettem össze).

Push

Pull

A képekre kattintani is lehet, de javallott a jobb-klikk+megnyitás új lapon és teljes méretben nézni. Ez 1:2-es nagyítást mutat az eredeti 20-24MP-es mérethez képest.

ISO teljesítmény

A gép hagyományosan elég jó ISO teljesítményben, bár a natív érzékenység ISO 200, így ISO100-at csak kiterjesztve tudunk elérni (L-mód), ISO50-ről meg ne is álmodjunk. Felfelé 12800 a natív plafon, ezt még riportfotó esetén bátran használhatjuk, simán fullframe szintet képvisel. Az ISO tárcsán találunk még egy H-jelű módot, ami 25600-nak felel meg. Elvileg a gép tud 51200-at is, de egyrészt semmi értelme, mert ott már durva elszíneződések láthatók, másrészt fogalmam sincs hogyan lehet előcsalni belőle, se menüben nem találtam és a tárcsákat is hiába tekergettem. A régi X-E1-em ugyanakkor kiterjesztett ISO-t csak jpg módban tudott, az X-Pro2 25600-ig RAW-ban is fel tud menni. Ami a zajszűrést illeti, JPG-ben már ne próbálkozzunk tizenezres ISOkkal mert zajt ugyan nem fogunk találni a képünkön, de részleteket se nagyon, mossa rendesen a cuccot. Viszont sajnálattal kell közöljem, hogy a RAW képen is van egy adag zajszűrés. Mondjuk ki, masszatol. :( Ez csak 100%-os nagyításon jön ki, és ott is inkább akkor látszik, ha egy kis élesítést nyomunk a képünkre, de például nagyméretű printnél ez problémát okozhat. Ez esetben a tévedés jogát fenntartom, jó lenne más RAW-feldolgozó szoftverben is megnézni mi a helyzet, de a gépemen lévő Capture One nem ismeri az X-Pro2 RAW-ját, a Photo Mechanic meg csak előnézeti JPEGet mutat, nem a valódi RAW-t, tovább meg nem próbálkoztam.

Az alábbi kép SOOC RAW fájl, további mintafotók a cikk végén lévő Flickr galériában EXIF adatokkal.

ISO 6400 – XF100-400mm @ 400mm f/5.6

Filmszimulációk

A régi Fujiknál még csak a Provia, Astia, Velvia, Pro Neg. Hi és Lo, és Monochrome volt porondon, ennél a gépnél már a sokat dícsért Classic Chrome is elérhető, illetve az ebben a gépben debütált fekete-fehér Acros, különféle színszűrőkkel kombinálva. Ezek a filmszimulációs módok elvileg csak JPEG kép lövésekor érvényesülnek, ám RAW esetén is megtalálhatjuk őket a Camera Calibration fülön a Lightroomban, vagy az ACR-ben (az Adobe Standard profile-t kell átváltani), jóllehet az Adobe progikban lévő profilok valójában csak a filmszimulációk szimulációi, ami azt jelenti, hogy a Fuji látványvilágot az Adobe próbálta leutánozni. Ergo egy Classic Chrome-ban lőtt JPEG nem lesz teljesen ugyanolyan, mint egy RAW fájl, amire a Lightroomban húzzuk rá a Classic Chrome kamera-profilt. De azért közelít…

Az Acrost bevallom őszintén nem volt időm próbálgatni, amúgyis egyre kevesebb képemből csinálok fekete-fehéret, valamiért kezdek leszokni róla, pedig régen nagyon szerettem. Viszont a Classic Chrome-ra voltam nagyon-nagyon kíváncsi, anno a PetaPixelen David Hobby (a Strobist mozgalom atyja) egy egész cikket szentelt ennek a filmszimulációnak. Azt azért tudni kell a Fujiról, hogy ezek a filmszimulációk elég komoly innovációk a cégtől, nem csak afféle tessék-lássék filterek vagy képeffektek. Komoly kutatás és filmemulzió-gyártási múlt van mögöttük. D.Hobby egyenesen azt állította, hogy a legendás Kodachrome dia (Steve McCurry alap filmtípusa) szín- és látványvilágát hozza el nekünk. Én szinte a messiást véltem látni a Classic Chrome-ban mikor megjelent, gondolván, hogy ez egy nagyon finom kontrasztú, picit tompa színvilágú, művészibb filmszimuláció, ami pont arra jó, hogy a képeink egy kicsit ne legyenek olyan tökéletes digitális fotó-szerűek, és ennek köszönhetően majd elég lesz a családi eseményeket, utazásokat stb jpg-ben fotózni. Hát sajnos nem. Nem azért mert a Classic Chrome nem jó, hanem azért mert nem mindenre jó. Például a narancs színeket hajlamos picit tompa vörösbe, bordóba húzni, ami portrénál nem mindig szerencsés. Ha késő délutáni narancsos napfényben készítünk valakiről portrét, akkor elkezd a bőrszíne a bordóhoz közelíteni. Fehéregyensúly állítással bizonyára lehet ezen segíteni, de jobban meg kell húzni a WB-t, mint egyébként tennénk. Ellenben egy borús időben készült képet nagyon szépen prezentál a Cl. Ch., szinte hozzá sem kell nyúlni.

Színkezelés

A Fuji nagyon jól kezeli a bőrszíneket, de egy picit rá kell segítenünk amennyiben RAW-ban dolgozunk és vacak fényeink vannak (értsd pl gyenge energiatakarékos világítás). Ekkor elég vöröses tónusúak tudnak lenni a bőrszínek (mint a Classic Chrome-nál), de semmi pánik, csak át kell állítanunk a Camera Calibrationben Adobe Standardről mondjuk Proviara, Astiára vagy valamelyik Pro. Neg. profilra a képet és helyreáll a világ rendje. Ha Velviát választunk egy tájképhez, szinte hozzá sem kell nyúlnunk a többi csúszkához olyan kontrasztos és szaturált lesz.

Videó

Mint tudjátok, nem vagyok egy videó guru, be se kapcsoltam a gépen ezt a funkciót. Azt tudom, hogy a Fuji videóban sereghajtó volt, azt is olvastam, hogy az X-Trans szenzor nem épp a legalkalmasabb videózásra. Az X-Pro 2-nél azt láttam, hogy a menüben a videóra vonatkozó oldal mindössze három menüpontból áll, úgymint felbontás (max 1080p 60fps), mikrofon szintállítás, illetve egy Mic/Remote Release menüpont, ami gondolom a gépváz oldalán lévő jack csatlakozóra vonatkozik, itt tudjuk megadni, hogy mikrofont dugunk-e bele vagy távkioldót. Azt is tudom más tesztekből, hogy az X-Pro 2 nagyott lépett előre videózás témában és végre lehetőség van felvétel közben is expozíciós paramétereket állítani, akár auto ISO-t is használni. Hát ennyit a videóról ezen a helyen, sorry.

ÖSSZEGZÉS

Nehéz ítéletet mondani erről a gépről. Második váznak, hobbigépnek, utazós masinának, szerelemnek bármikor…kérdés nélkül. Instant get, ahogy mondani szokás. Hogy munkára kellene-e, hogy le merném-e cserélni a teljes cajgot egy, vagy adott esetben két X-Pro2-re egy kafa objektív sorral…hááát…talán igen. 100%-ig nem győzött meg, hogy minden helyzetben vakon rábízhatom-e magam, hogy bírja-e a strapakanca és/vagy csataló szerepét. Ehhez 10 nap nem elég. A képminőség hibátlan, a kezelést meg lehet szokni, bár nem olyan ergonomikus, mint egy DSLR, az objektívek jók, a kereső zseniális, van dupla kártya, van hatékony vakuszinkron, pici, könnyű, csendes. Van stílusa, ám aki nem ért hozzá, és/vagy nem műkedvelő, hanem a minőséget centiben méri, az lehet hogy ki fog röhögni vele. Értsd úgy, hogy nagypapának komolyabb gépe van az esküvőn mint neked…legalábbis látszatra mert az övé nagy, markolattal meg fehér kályhacsővel, a tiéd meg kicsi, szinte eltűnik a tenyeredben. Cserébe viszont papának mindenki pózol és színészkedik majd, te meg igazi arcokat és érzelmeket fotózhatsz. Közben meg azt érzed, hogy picit csupasz van, ugyanis nem tudsz elbújni a gép mögé. Ott vagy te is a jelenetben.

Az AF itt az egyedüli kérdés. Ha nem fotóznék esküvőt, talán nem is gondolkodnék ezen. De amikor ISO3200-zal és 6400-zal fotóz az ember f/2-f/2.8-on, ott jellemzően nem sok fény van, ámde ott is el kell tudni kapni egy pillantást, egy mosolyt stb. Itt nem vagyok biztos, hogy helyt állna a Fuji, de nem tudom egyértelműen kijelenteni, mert nem a legjobb objektívekkel teszteltem. Picit sokat szidom a Fuji AF-jét pedig bitang jó, de valamiért mégis kérdőjeleket hagyott bennem. Az tény, hogy a legrosszabb akkor volt, amíg pár napig be volt kapcsolva rajta az arc és szemfelismerés. A funkció maga szépen működött csak lassította a reakcióidőt. Ez kikapcsolva nagyon sokat javult az AF, lehet hogy most nem kárognék, ha már az elejétől fogva így használom.

Aztán persze azt se feledjük, hogy elég sok kiegészítő csak Canonra meg Nikonra van, Fujira nem gyártják, ami szintén hátrány lehet (ilyen pl. egy komolyabb TTL-képes stúdióvaku akkumulátorral, vagy egy rádiós vakuvezérlő szett, stb).

Hejj, mennyibe is kerül ez a gép? Most nézem, kb 520, de inkább 560ezer Ft itthon. Nem kevés. Drágább, mint egy Canon 6D, vagy egy Nikon D610, és majdnem annyi, mint egy Nikon D750. De egy kicsit úgy érzem, hogy almát a körtével hasonlítom. A Canon és a Nikon egy-egy fullframe gép, de ez jelen állás szerint maximum a mélységélességben bukik ki, képminőségben pariban vannak, sőt. Ellenberger a 6D középső AF-pontjára bármikor rábízom magam, (meg gyanítom, hogy a D750-ére is) a Fujiban viszont egy csomó okos high-tech dolog megvan, olyan igazi 21. századi gép, ami a Canonról/Nikonról nem mondható el igazán. Egyik nagy, nehéz és feltűnő, a másik pici könnyű és észrevétlen.

Egy szó mint száz, 4 csillag az 5-ből, mivel fél csillagot nem lehet adni, egyébként 4,5 lenne. A mirrorless még mindig nem tökéletes, de nagyon-nagyon közel van hozzá. Nagyon  közel… Pár év és csuda gépek lesznek itt, és nem csak a Fujitól, hanem mindenkitől. Még ennél is 21. századibb. Basszus el kéne kérni egy Leica SL-t is a Leitz Hungáriától kipróbálni… :D Kezdek belejönni, bár baromi melós a géptesztelés.

A galériát teljes felbontású mintafotókkal az alábbi képre kattintva éritek el, ezek feldolgozott RAW fotók (a képeket szerzői jog védi!)

Az alábbi képek pedig SOOC fotók (nyers JPEG-ek egyenesen a kamerából, webes felbontásra leméretezve), és mint a Classic Chrome filmszimulációval készültek. Ezek inkább a Classic Chrome színvilágát hivatottak bemutatni. A fenti Flickr galériában a futós képek is Classic Chrome-mal készültek, de utólag RAW-ra ráhúzva.