Megérkezett a Canon eddigi legkomolyabb mirrorless gépe, ami bizonyítja, hogy a Canon se veszi teljesen félvállról a MILC piacot. Igaz ez csak egy ún. enthusiast (komoly amatőröknek – magyar piacon értsd kispénzű dolgozó fotósoknak szánt) gép, ami kb egy 80D-vel teszi egy kategóriába, de ez már elég jó kezdet egy ígéretes folyatáshoz. Felkészül a Nikon…
Az EOS M5 neve ellenére negyedik az EOS M sorban, az M3-at váltja (bár szvsz nem váltja hanem mellé kerül). Alább látható egy méretösszehasonlítás, amin látszik, hogy hogyan nőtt a mérete az M-szériának az M2 óta, és hogy a mostani M5 mekkora a 80D-hez és a fullframe 5D Mark III-hoz képest.
Balról: EOS M2, M3, M5, 80D, 5D Mk III
Itt pedig az látható, hogy a gép kisebb, mint a Sony A7 széria (a képen az A7II szerepel), és kb egy méret a Fujifilm X-T10-zel:
Az összehasonlító képek forrása a Camerasize.com weboldal.
Ami azt illeti, szerintem a Fuji X-T10-hez áll a gép a legközelebb, de a méretén kívül nem igazán hasonlítanám most össze, mert az X-T10 egy kifutott modell, épp most derült ki a gyártásának megszüntetése, így vélhetőleg hamarosan jön az X-T20, majd azzal lesz érdemes összevetni a Canont.
Annál inkább érdemes mondjuk a Sony a6300-zal. Ekkor kiderül, hogy az EOS M5 inkább csak a Canon line-upban vagány, a piacon erős közepes. A Sony a6300 leveri az objektív kínálattal, a 4K videóval, a jobb akkuidővel (400 kép v. 295 kép), a gyorsabb sorozattal (11 vs 9 fps), és a magasabb ISO-val (51200 vs. 25600). Ezek közül mondjuk a sorozat és az ISO kevésbé fontos, mert vélhetőleg se a Sony-féle 51.200 se a Canon-féle 25.600 nem használható már érdemben, itt a kérdés inkább az lenne, hogy mondjuk egy ISO3200-6400 körüli tartományban mit tud produkálni a két gép. Az akksi fájó pont sajnos, a 4K videó szintén annak aki videózna vele, és hát EF-M objektív kínálatban is van még hova fejlődnie a Canonnak. Jóllehet ezzel a géppel megint kiadtak két újat, de ugyanazokat a köröket futják egyelőre. Csak hogy egy példát említsek, eddig volt EF-M 18-55mm f/3.5-5.6 IS STM, most emellé kiadtak egy EF-M 15-45mm f/3.5-6.3 IS STM obit. 45/6.3 egy APS-C gépen…zseniális. Egyetlen előnye (eddigi ismereteink szerint) hogy némileg kompaktabb méret, mint a 18-55, ami azért furcsa mert a gép meg nagyobb lett mint elődje, vagyis egy egyáltalán nem zsebben hordásra szánt géphez bemutattak egy kompaktabb objektívet. Na mindegy. Van még egy szintén fényerőtlen 11-22mm-es ultranagylátó obi ehhez a rendszerhez, egy szintén fényerőtlen 18-150mm-es utazó zoom, egy szintén fényerőtlen 55-200mm-es telezoom kitobi, meg ugye a 22/2-es palacsinta és a nemrég bemutatott 28mm f/3.5-ös makró, amibe világítást is tettek a lencse köré. És hát ennyi sajnos, minden más EF és EF-S obi egy adapterrel tehető rá a gépre.
Jó hír viszont, hogy a remek Dual-Pixel autofókusz belekerült ebbe a gépbe is, tehát az adapterrel ugyanúgy jó AF-ünk marad a nagyobb obikkal. Rossz hír, hogy hiába ugyanolyan Dual-Pixel AF van ebben a gépben, mint az 5D Mark IV-ben, mégsem ugyanolyan, az 5DIV ugyanis élőképes élességállítás esetén -4FÉ-ig marad működőképes, addig az EOS M5 csak -1FÉ-ig, ami hát valljuk be édeskevés (becsületére legyen mondva hogy közeli képek esetére legalább van benne AF-segédfény). Mármint a nagy gépekhez képest, de nem is tudom miért várom el ettől a géptől, hogy azt tudja mint a nagyok? Talán mert szívesen látnám a táskában másodváznak, amit családi kirándulásra is el lehet vinni, mert egy kisebb obival befér a kistáskámba is? Nem tudom. Fura egy szerzet ilyen szempontból ez a masina. Mert a kezelőfelület ugye a nagy gépekre hajaz, 4 azaz négy kezelőtárcsát kapott a masina. Kettő vezérlő a tetején (ebből a Dual Func. gombnak köszönhetően az egyik tárcsa két funkciójú), továbbá ugyanott egy dedikált expokorrekció tárcsa, illetve a kamera hátulján is találunk egy tekerhető és négy irányba nyomkodható tárcsát. Ezen kívül van itt még dedikált AE-Lock gomb és AF-pont választó gomb, van programozható M-Fn gomb a gép tetején, van funkciógomb (blendebeugrasztó, de valszeg programozható) a bajonett mellett. Szóval ez amolyan kis-nagy gép.
Aztán ott van még az érintőkijelző, ami touchpadként is funkcionál. A kijelzőt ugyanis úgy is tudjuk használni AF-pont állításra, hogy közben a keresőbe nézünk. Zseniális megoldás, hiszen egy ekkora kamerát tartva szinte önkéntelenül is ott lesz a hüvelykujjunk az LCD közelében, így azt, mint egy laptop tapipadját tudjuk használni AF-pont vezérlésre. Természetesen kikapcsolt állapotban, tehát – az egyértelműsítés kedvéért – ilyenkor a sötét kijelzőn taperálunk és a keresőben látjuk a hatását.
Ami a szenzort illeti, ugyanaz került bele mint a 80D-be vagyis már most tudható, hogy 13FÉ fölött lesz a kamera dinamikatartománya (az EOS M3-é 12 alatt volt), vagyis a Nikonokat nem veri meg, de a Sonyktól hangyányival marad csak el, így a kamera kevésbé lesz ISO invariáns, mint a korábbi gépek, vagyis egy 3-4 FÉ mozgástérig mindegy lesz, hogy a helyszínen emelünk ISO-t a jó expohoz, vagy alulexponálunk és utómunkában húzzuk fel a képet, ugyanis egyik sem lesz zajosabb a másiknál.
Megemlíteném még a kamerában található digitális 5-tengelyű képstabilizálást. Vegyük észre a szót, hogy digitális tehát ne szenzoreltolásos stabilizálásra számítsunk, hanem inkább olyasmire, mint ami az iPhone-ban is van. A kamera ekkor szoftveresen stabilizálja az elkészült videót (és értelemszerűen csak a videót, tehát fotó módban ez nem érvényesül), vagyis a videó készítése során nem is fogjuk látni a stabilizáció hatását, csak a végeredményben. Annyi a truváj a dologban, hogy ez a digitális stabi nem csak önmagában képes működni, hanem hatékonyan össze tud dolgozni az objektívekbe épített optikai stabival is, tehát a kettőt együtt használva a kapjuk a leghatásosabb eredményt (sőt a Canon szerint a két, újonnan bemutaottt EF-M obival kapjuk a legjobbat egy obi-firmware update-et követően, hogy ez mi, meg hogy, azt ne kérdezzétek, a Canon USA oldalán láttam az infót az apróbetűsben).
Van még sokminden mondandó az EOS M5-tel kapcsolatban, de beszéljenek inkább a videók helyettem. Az viszont tisztán látszik már, hogy a Canon gyújtja a rakétákat, mert amíg pár éve még egyetlen árva (és valljuk be gagyi) EOS M2 létezett, azóta ma már van belépőszintű, aprócska EOS M10, belépőszintű de komolyabb EOS M3 valamint egy középkategóriás EOS M5. Szerintem csak idő kérdése, hogy kijöjjön a még profibb változat komolyabb autofókusszal, akár fullframe szenzorral és dupla kártyafoglalattal. Hogy minek fogják hívni azt nem tudom, mert ha mondjuk ezek után EOS M7 meg M9 jön, akkor pont megfordult a számozás a DSLR-ekhez képest. Na de ne szaladjunk ennyire előre, inkább várjuk kíváncsian hogy mit lép minderre a Nikon az elkövetkező hetekben vagy hónapokban.
A végére néhány speckó:
- 24.2MP APS-C szenzor
- 14bit RAW
- 30mp – 1/4000s záridő
- 1/200s vakuszinkron
- Digic 7 processzor
- 2.36mio képpontos EVF
- Touch and Drag AF vezérlés (kikapcsolt LCD-n ujjal tudjuk mozgatni a keresőben az AF pontot)
- 3.2″ 1.62mio képpontos kihajtható LCD
- FullHD videó 1080p @ 60fps (35Mbps, MP4, H.264, AAC), @30fps, @24fps; 720p @ 60fps
- Mikrofon bemenet
- HDMI kimenet
- USB 2.0
- Time-Lapse mód
- Beépített Wifi (max n-es) + NFC + Bluetooth Smart
- Dual-Pixel CMOS AF (-1 FÉ-ig működőképes)
- Beépített AF segédfény
- Beépített vaku
- SD-kártya foglalat
- Max 9fps sorozat
- ISO100 – 25600 (érdekes hogy kiterjesztett ISO értékről nem találtam sehol adatot, lehet hogy nincs a gépben Hi1 és Hi2?)
- Ár: 980 USD a váz (itthon tehát 350.000 Ft körül várható)
Kéne?
