Annak ellenére, hogy rengeteg fotós vált mostanság Canonról vagy Nikonról Sonyra, sokan vannak akik bírálják a Sonyt. Ez lehet az EVF miatt, a méret/ergonómia miatt, a rendelkezésre álló objektívek miatt, de legtöbb esetben talán a “tipikus Sony színekbe” kötnek bele. Mondják, hogy zöldes a bőrszín, meg hogy műanyagok a színek. Foglalkozzunk egy kicsit ezzel.
Jómagam 8 hónapja használok Sonyt és nem tűnt fel, hogy ezen a téren bármi probléma lenne. Az tény – ezt leírtam a tesztekben is -, hogy a Sony A7R III RAW fálja picit kevésbé szaturált és kontrasztos, mint a Canon RAW-k voltak. Ez néha kevésbé, néha jobban feltűnik a fotózások során.
Egyébként Capture One-t használok a feldolgozáshoz, ami híresen jól kezeli a színeket, ráadásul a Sonyval partneri kapcsolata is van. Ez a program egy-egy kamerához többféle Curve-presetet (lényegében profilt) kínál, de alaphangon Auto állásban van, ami a Film Extra Shadow, Film High Contrast, Film Standard és Linear Response opciók közül a tapasztalatok alapján mindig a Film Standardet választja. Az Extra Shadow még laposabb, a Linear Response egy szürke fátyol, olyasmi mint a Flat profil vagy Log gamma videóban. Szóval ha a Standard kevés, érdemes High Contrastra állítani, és akkor kontrasztosabb, színesebb eredményt kapunk.
Egy ismerős ma átküldött egy cikket, melyben “labortesztben” mutatják ki, hogy mely kamerák mennyire élethűen produkálják a színeket. A PDN Online cikkét itt találjátok. A teszt során úgy határozták meg a sorrendet, hogy egy hitelesített tesztábrát (TE42) használtak, melynek szín-négyzeteit (96db, megegyezik az X-Rite Color Checker nagytáblájával) egy spektrofotométerrel, értsd egy meglehetősen drága színmérő eszközzel mérték be. Ezután a tesztkamerákat JPEG módra állították, a gyári alapértelmezett kameraprofilt használták sRGB módban, majd az elkészült fotókat átkonvertálták sRGB-ből CIE-Lab színtérbe, hogy az eredményeket összehasonlíthassák a spektrofotométerrel kimért eredményekkel.
Azt nézték, hogy a műszerrel mért színektől mekkora mértékben térnek el a kamera által leképzett színek a color checker ábra egyes szektoraiban. A tesztet egyébként az Image Engineering készítette, ők csinálják a teszteket a TIPA számára is, és ebben a dokumentumban többek közt leírják, hogy a tesztek az összehasonlíthatóság érdekében márkafüggetlenül azonos optikával készülnek.
A konvertálásnál nem torzulhattak a színek, ugyanis a Lab színtér teljes egészében magába foglalja az sRGB-t. Tény és való, hogy nem RAW-ban készült a teszt, ki tudja miért, talán a kezdő fotósokat akarták megszólítani ezzel a teszttel, talán az egyes gyártók JPEG-motorját is le akarták tesztelni, hogy mennyire jól végzik a dolgukat. Mondják egyébként, hogy a kamerában történő jpg-konverzió sokkal szofisztikáltabb, mint bármilyen RAW-konverter konverziója. Teszem hozzá, azért a teszt úgy lett volna az igazi, ha RAW-t használnak és előtte profilírozzák (kalibrálják) a fényképezőgépeket szintén egy Color checkerrel és a teszthez az egyes kamerák profilját töltik be azonos RAW-konverterbe.
Node ez így is több mint a semmi, és az eredmény megdöbbentő számomra. A sokat szidott Sony, karöltve a Fujifilmmel lemosta a nagyokat. Mondjuk a Fujifilm JPEG legendásan jó, ezt tudjuk.
Lássuk tehát, hogy műszerrel bemérve mely kamerák tudják a legprecízebben reprodukálni a színeket:
1. helyezett a Sony A7 III
2. helyezett holtversenyben a Sony A7R III, a Fujifilm X-E3 és a Leica CL
3. helyzett a Sony A9
4. helyezett szintén holtversenyben a Fujifilm X-H1 és a Panasonic GH5s
5. helyezett holtversenyben a Nikon D850 és a Canon M50 (wow!!!)
6. helyezett a Pentax K1 Mark II
7. helyezett a Canon 6D Mark II
8. helyezett a Panasonic G9
9. helyezett az Olympus OM-D E-M10 Mark III és a Fujifilm X-T100
Sajnos azt nem tudjuk, hogy milyen kamerák szerepeltek még a tesztben, a PDN Online azt írja, hogy az Image Engineering 2017 óta készít nekik kamera teszteket, de meglehetősen sok kamera szerepel a repertoárban és ahogy jönnek az újabb tesztek, mindig frissíteni fogják a listát.
Mit látunk tehát a fentiekből?
Abból amit leírtam azt, hogy a Sony és a Fuji elég jó, Nikonból csak a zseniális D850 tudott beférni a TOP 9-be (miért nem 10?), a Canontól pedig csak a legújabb kamerák.
Megdöbbentő, hogy a szinte belépőszintű Canon M50 milc holtversenyben végzett a D850-nel annak ellenére, hogy jó fél év van csak a két masina között életkort tekintve.
Azt már nem látjuk a fentiekből, csak ha rákattintunk a forráslinkre, és megnézzük a fentihez hasonló táblázatokat, hogy a kamerák gyakorlatilag mindegyike a sötétebb vörös színekkel küszködik (a tesztábrán mindig balra található a kamera által reprodukált szín, jobbra a referenciaszín). Ne csak a piros mezőket nézzük a táblázatból, jóllehet azok mutatják az erős (magas Delta-E értékű) színeltérést, ám emellett fontos a világoszöld is, ami a látható (de nem “nagyon erős”) eltérést mutat.
A fenti toplista a vörös és világosszöld mezők számának összegzésével és a vörös mezők kétszeres súlyozásával készült.
A laborteszt tehát azt mutatja, hogy a Sony színeivel az égvilágon semmi gond nincs, legalábbis JPG módban semmiképp.
Az alábbi összehasonlítást, egészen pontosan vaktesztet szintén ajánlom, bár nem néztem a végig a videót, így nem derült ki számomra, hogy a képek RAW-ban vagy JPG-ben készültek-e, de a lényeg az, hogy ugyanazokat a portrékat fotóza le a tesztelő a Canon 1DX Mark II-vel, a Nikon D5-tel és a Sony A9-cel, azonos beállítások és körülmények mellett. A vakteszt lényege az, hogy nem írja oda a képek mellé, hogy melyik mivel készült, hanem nekünk kell eldönteni, hogy a saját ízlésünknek melyik verzió felel meg. Érdemes ezt egy papírra felvésni, mert a tesztképek után egy táblázatban megmutatják a “megoldást”, így képet kaphatunk arról, hogy a mi ízlésvilágunknak melyik kamera képe felel meg leginkább. Ha csak elnagyolt eredményt akarunk, akkor a 12db tesztkép-trióból mindig a legjobbat válasszuk ki, majd a végén számoljuk össze, hogy melyik kamera hányszor produkálta a legjobb nekünk tetsző képet. Ha ennél kicsit precízebb összehasonlításra vágyunk, érdemes rangsorolni a képeket, a legjobban tetsző 3 pontot kapjon, a legrosszabb 1-et, a kettő közé sorolt pedig értelemszerűen 2 pontot. Így a végén számszerűleg látjuk, hogy hányadán állunk a márkákkal.
A videóban 29:10-től van a vakteszt, elvileg onnan indul, ha rákattintunk.
Bevallom nekem az alábbi eredmény jött ki:
Lusta-tesztben:
5x választottam a Nikon D5 fotóját,
4x választottam a Canon 1DX Mark II fotóját, és
3x választottam a Sony A9 fotóját a legjobbnak.
Precízebb tesztben:
26 pontot kapott tőlem a Nikon D5, illetve
23-23 pontot a Canon és a Sony.
Érdekes, mert az eredmény ellenére az égvilágon semmi bajom a Sony színeivel, a Canonnál viszont gyakran nem szerettem a bőrszíneket, túl rózsaszínesnek találtam, és úgy en bloc sokszor túl hűvösre készültek a képek, nem győztem színhőmérsékletet emelni. Érdekes az is, hogy a fenti videó a DPReview hasábjain jelent meg, ahol több mint 600 komment érkezett rá, benne az olvasók eredményeivel. Az első pár tucat kommentet végigörgetve azt látni, hogy abszolút Sony-dominacia van a vakteszten.
Nem akarom szaporítani a szót, de a véleményemet azért csak leírnám erről a vaktesztről. Szerintem ezt csak akkor olvasd el, ha már magad is megcsináltad a tesztet, mert nem szeretném, ha a véleményem befolyásolna. Spoiler is lesz benne! :)
Látható, hogy nálam majdhogynem egál az eredmény, ha valamelyik márka képi világa felé húzott volna a szívem/szemem, akkor nem ilyen eredmények jönnek ki (az adható minimum pontszám ugye 12, a maximum 36…a DPR kommentelők között nem volt ritka a Sonynál a 30-33-as eredmény sem). Szóval mondható, hogy nálam nagyjából egál a három márka, és van is elképzelésem arról, hogy miért.
A dolog szerintem totál képfüggő.
Vannak olyan képek, ahol a melegebb tónus áll jól a jelenetnek, valahol a hidegebb. Valahol a szaturáltabb, élénkebb színek a jók, valahol a paszteles színek, már-már kissé színtelenített képi világ. Ha az egyik kamera hajlamosabb túlszaturálni, a másik meg inkább laposabb színprofilt használ döglöttebb színekkel, akkor az egyik jelenetben az egyik kamera ad egyből jobb eredményt, a másikban a másik, tehát így nem lehet eldönteni, hogy egyik jobb lenne a másiknál. Mivel a videót készítő teszter meglehetősen változatos beállításokat mutatott – nagyon ügyesen -, ezért jött ki nálam egál. Tisztán látszik a képekből, hogy a Nikon a legtöbb beállításban sokkal szaturáltabb színeket produkál, mint a másik két márka. Ha olyan a beállítás, hogy eleve élénk színekkel operálunk, vagy épp a modell eleve sápadtabb picit, akkor a Nikon féle túlszaturáció nagyon jót tesz a képnek, mert a szaturált szín ragyogni fog, a sápadt bőrszín pedig kap némi életet. Ha viszont egy sárgás, naplementés képet készítünk, ahol a modell bőre eleve színesebb lesz a sárgás tónusoktól, ráadásul minden sárga körülötte, és van rajta egy alapvetően pasztell színű felső, akkor lehet hogy a Nikon túlszaturációja már sok lesz. Narancsos lesz a bőr, naracsos a környezet, szinte egybeolvad, a pasztell színű felső meg élénkebb lesz a valóságnál.
Teszem hozzá azt is, hogy a tesztképeken épp a Canon 1DXII gyártja a zöldes bőrtónusokat, amivel a Sonyt szokták vádolni. Érdemes megnézni. A három kép közül mindig a színes a Nikon, a zöldes a Canon, és a neturális a Sony. Zöldes a Canon…engem meg a magentás, rózsaszínes bőrszín zavart mindig…na erre varrjunk gombot. Pedig hányszor emlegettem fel Canonos éveim alatt a rózsaszínre pirult német turistákat a Balatonon…
Azt is leírnám még, hogy ha pl. egy Nikonos mondja, hogy bénák a Sony színei, az sem véletlen. Ha éveket vagy évtizedeket fotózott Nikon géppel, akkor nyilván a szaturált színekhez van szokva a szeme, ehhez mér mindent. Ha a Sony ehhez képest neutrálisabb, akkor nyilván azt fogja mondani, hogy nem olyan szép…mert nem olyan, amihez ő maga szokott.
És hát itt jön a képbe az ízlés. Nincs jó meg rossz, hanem van Canon, meg Nikon meg Sony (meg Fuji meg Pentax stb), és vannak egyéni ízlések, és vannak egyéni stílusok.
Kinek ez jön be jobban, kinek amaz, és ehhez vegyük még hozzá az épp fotózott jelenetet, hogy annak milyen színvilág áll jól. Minderre alapozva szerintem bátran kijelenthetjük, hogy nincs olyan, hogy bármelyik márka színei jobbak, a másiké meg rosszabbak lennének, és azt is, hogy a márkák képi világa bár eltérő, ám ez bizonyos körülmények között jobban kijön, néha meg alig látszik.
Hát ennyi.
UPDATE
A kommentek közt érkező kérdésekre reagálva íme egy összehasonlítás, hogy miért zöldesek a Canon színei és miért nem zöldes a Sony. Három képet ragadtam ki ahol szembetűnő a különbség, de lehetne többet. 2-3 kép van csak ahol nem ilyen látványos a különbség. Az egyik képnél CMYK értékeket is odaírtam, ott például jól látszik, hogy a Canon kevesebb magentát használ, ebből a legegyértelműbb megállapítani, hogy miután a magenta komplementer színe a zöld, így ha csökkentjük egy képen a magenta értéket, akkor egyre zöldesebb lesz az eredmény. Az RGB értékekből is jól látszik hogy a Canon kevesebb vöröset hasznl, így zöld és kék színek jobban dominálnak. Próbáltam pontosan mintát venni a bőrről, illetve az utolsó képnél a bőrről és az egyik szőke hajtincsről. 3×3 átlagot használtam a színmintavételhez, a mintavétel helyét pedig segédvonalakkal jelöltem ki.