Beszéljünk a Sony színekről

Annak ellenére, hogy rengeteg fotós vált mostanság Canonról vagy Nikonról Sonyra, sokan vannak akik bírálják a Sonyt. Ez lehet az EVF miatt, a méret/ergonómia miatt, a rendelkezésre álló objektívek miatt, de legtöbb esetben talán a “tipikus Sony színekbe” kötnek bele. Mondják, hogy zöldes a bőrszín, meg hogy műanyagok a színek. Foglalkozzunk egy kicsit ezzel.

Jómagam 8 hónapja használok Sonyt és nem tűnt fel, hogy ezen a téren bármi probléma lenne. Az tény – ezt leírtam a tesztekben is -, hogy a Sony A7R III RAW fálja picit kevésbé szaturált és kontrasztos, mint a Canon RAW-k voltak. Ez néha kevésbé, néha jobban feltűnik a fotózások során.

Egyébként Capture One-t használok a feldolgozáshoz, ami híresen jól kezeli a színeket, ráadásul a Sonyval partneri kapcsolata is van. Ez a program egy-egy kamerához többféle Curve-presetet (lényegében profilt) kínál, de alaphangon Auto állásban van, ami a Film Extra Shadow, Film High Contrast, Film Standard és Linear Response opciók közül a tapasztalatok alapján mindig a Film Standardet választja. Az Extra Shadow még laposabb, a Linear Response egy szürke fátyol, olyasmi mint a Flat profil vagy Log gamma videóban. Szóval ha a Standard kevés, érdemes High Contrastra állítani, és akkor kontrasztosabb, színesebb eredményt kapunk.

Egy ismerős ma átküldött egy cikket, melyben “labortesztben” mutatják ki, hogy mely kamerák mennyire élethűen produkálják a színeket. A PDN Online cikkét itt találjátok. A teszt során úgy határozták meg a sorrendet, hogy egy hitelesített tesztábrát (TE42) használtak, melynek szín-négyzeteit (96db, megegyezik az X-Rite Color Checker nagytáblájával) egy spektrofotométerrel, értsd egy meglehetősen drága színmérő eszközzel mérték be. Ezután a tesztkamerákat JPEG módra állították, a gyári alapértelmezett kameraprofilt használták sRGB módban, majd az elkészült fotókat átkonvertálták sRGB-ből CIE-Lab színtérbe, hogy az eredményeket összehasonlíthassák a spektrofotométerrel kimért eredményekkel.

Azt nézték, hogy a műszerrel mért színektől mekkora mértékben térnek el a kamera által leképzett színek a color checker ábra egyes szektoraiban. A tesztet egyébként az Image Engineering készítette, ők csinálják a teszteket a TIPA számára is, és ebben a dokumentumban többek közt leírják, hogy a tesztek az összehasonlíthatóság érdekében márkafüggetlenül azonos optikával készülnek.

A konvertálásnál nem torzulhattak a színek, ugyanis a Lab színtér teljes egészében magába foglalja az sRGB-t. Tény és való, hogy nem RAW-ban készült a teszt, ki tudja miért, talán a kezdő fotósokat akarták megszólítani ezzel a teszttel, talán az egyes gyártók JPEG-motorját is le akarták tesztelni, hogy mennyire jól végzik a dolgukat. Mondják egyébként, hogy a kamerában történő jpg-konverzió sokkal szofisztikáltabb, mint bármilyen RAW-konverter konverziója. Teszem hozzá, azért a teszt úgy lett volna az igazi, ha RAW-t használnak és előtte profilírozzák (kalibrálják) a fényképezőgépeket szintén egy Color checkerrel és a teszthez az egyes kamerák profilját töltik be azonos RAW-konverterbe.

Node ez így is több mint a semmi, és az eredmény megdöbbentő számomra. A sokat szidott Sony, karöltve a Fujifilmmel lemosta a nagyokat. Mondjuk a Fujifilm JPEG legendásan jó, ezt tudjuk.

Lássuk tehát, hogy műszerrel bemérve mely kamerák tudják a legprecízebben reprodukálni a színeket:

sona73_front_slanted sona73_Color-1-1024x724

1. helyezett a Sony A7 III

2. helyezett holtversenyben a Sony A7R III, a Fujifilm X-E3 és a Leica CL

3. helyzett a Sony A9

4. helyezett szintén holtversenyben a Fujifilm X-H1 és a Panasonic GH5s

01-Theme-Gear-Trend-Nikon-D850-24-70E-front nikd850_Color-1-1024x724

5. helyezett holtversenyben a Nikon D850 és a Canon M50 (wow!!!)

6. helyezett a Pentax K1 Mark II

7. helyezett a Canon 6D Mark II

8. helyezett a Panasonic G9

9. helyezett az Olympus OM-D E-M10 Mark III és a Fujifilm X-T100

Sajnos azt nem tudjuk, hogy milyen kamerák szerepeltek még a tesztben, a PDN Online azt írja, hogy az Image Engineering 2017 óta készít nekik kamera teszteket, de meglehetősen sok kamera szerepel a repertoárban és ahogy jönnek az újabb tesztek, mindig frissíteni fogják a listát.

Mit látunk tehát a fentiekből?

Abból amit leírtam azt, hogy a Sony és a Fuji elég jó, Nikonból csak a zseniális D850 tudott beférni a TOP 9-be (miért nem 10?), a Canontól pedig csak a legújabb kamerák.

Megdöbbentő, hogy a szinte belépőszintű Canon M50 milc holtversenyben végzett a D850-nel annak ellenére, hogy jó fél év van csak a két masina között életkort tekintve.

Azt már nem látjuk a fentiekből, csak ha rákattintunk a forráslinkre, és megnézzük a fentihez hasonló táblázatokat, hogy a kamerák gyakorlatilag mindegyike a sötétebb vörös színekkel küszködik (a tesztábrán mindig balra található a kamera által reprodukált szín, jobbra a referenciaszín). Ne csak a piros mezőket nézzük a táblázatból, jóllehet azok mutatják az erős (magas Delta-E értékű) színeltérést, ám emellett fontos a világoszöld is, ami a látható (de nem “nagyon erős”) eltérést mutat.

A fenti toplista a vörös és világosszöld mezők számának összegzésével és a vörös mezők kétszeres súlyozásával készült.

A laborteszt tehát azt mutatja, hogy a Sony színeivel az égvilágon semmi gond nincs, legalábbis JPG módban semmiképp.

Az alábbi összehasonlítást, egészen pontosan vaktesztet szintén ajánlom, bár nem néztem a végig a videót, így nem derült ki számomra, hogy a képek RAW-ban vagy JPG-ben készültek-e, de a lényeg az, hogy ugyanazokat a portrékat fotóza le a tesztelő a Canon 1DX Mark II-vel, a Nikon D5-tel és a Sony A9-cel, azonos beállítások és körülmények mellett. A vakteszt lényege az, hogy nem írja oda a képek mellé, hogy melyik mivel készült, hanem nekünk kell eldönteni, hogy a saját ízlésünknek melyik verzió felel meg. Érdemes ezt egy papírra felvésni, mert a tesztképek után egy táblázatban megmutatják a “megoldást”, így képet kaphatunk arról, hogy a mi ízlésvilágunknak melyik kamera képe felel meg leginkább. Ha csak elnagyolt eredményt akarunk, akkor a 12db tesztkép-trióból mindig a legjobbat válasszuk ki, majd a végén számoljuk össze, hogy melyik kamera hányszor produkálta a legjobb nekünk tetsző képet. Ha ennél kicsit precízebb összehasonlításra vágyunk, érdemes rangsorolni a képeket, a legjobban tetsző 3 pontot kapjon, a legrosszabb 1-et, a kettő közé sorolt pedig értelemszerűen 2 pontot. Így a végén számszerűleg látjuk, hogy hányadán állunk a márkákkal.

A videóban 29:10-től van a vakteszt, elvileg onnan indul, ha rákattintunk.

Bevallom nekem az alábbi eredmény jött ki:

Lusta-tesztben:

5x választottam a Nikon D5 fotóját,

4x választottam a Canon 1DX Mark II fotóját, és

3x választottam a Sony A9 fotóját a legjobbnak.

Precízebb tesztben:

26 pontot kapott tőlem a Nikon D5, illetve

23-23 pontot a Canon és a Sony.

Érdekes, mert az eredmény ellenére az égvilágon semmi bajom a Sony színeivel, a Canonnál viszont gyakran nem szerettem a bőrszíneket, túl rózsaszínesnek találtam, és úgy en bloc sokszor túl hűvösre készültek a képek, nem győztem színhőmérsékletet emelni. Érdekes az is, hogy a fenti videó a DPReview hasábjain jelent meg, ahol több mint 600 komment érkezett rá, benne az olvasók eredményeivel. Az első pár tucat kommentet végigörgetve azt látni, hogy abszolút Sony-dominacia van a vakteszten.

Nem akarom szaporítani a szót, de a véleményemet azért csak leírnám erről a vaktesztről. Szerintem ezt csak akkor olvasd el, ha már magad is megcsináltad a tesztet, mert nem szeretném, ha a véleményem befolyásolna. Spoiler is lesz benne! :)

Látható, hogy nálam majdhogynem egál az eredmény, ha valamelyik márka képi világa felé húzott volna a szívem/szemem, akkor nem ilyen eredmények jönnek ki (az adható minimum pontszám ugye 12, a maximum 36…a DPR kommentelők között nem volt ritka a Sonynál a 30-33-as eredmény sem). Szóval mondható, hogy nálam nagyjából egál a három márka, és van is elképzelésem arról, hogy miért.

A dolog szerintem totál képfüggő.

Vannak olyan képek, ahol a melegebb tónus áll jól a jelenetnek, valahol a hidegebb. Valahol a szaturáltabb, élénkebb színek a jók, valahol a paszteles színek, már-már kissé színtelenített képi világ. Ha az egyik kamera hajlamosabb túlszaturálni, a másik meg inkább laposabb színprofilt használ döglöttebb színekkel, akkor az egyik jelenetben az egyik kamera ad egyből jobb eredményt, a másikban a másik, tehát így nem lehet eldönteni, hogy egyik jobb lenne a másiknál. Mivel a videót készítő teszter meglehetősen változatos beállításokat mutatott – nagyon ügyesen -, ezért jött ki nálam egál. Tisztán látszik a képekből, hogy a Nikon a legtöbb beállításban sokkal szaturáltabb színeket produkál, mint a másik két márka. Ha olyan a beállítás, hogy eleve élénk színekkel operálunk, vagy épp a modell eleve sápadtabb picit, akkor a Nikon féle túlszaturáció nagyon jót tesz a képnek, mert a szaturált szín ragyogni fog, a sápadt bőrszín pedig kap némi életet. Ha viszont egy sárgás, naplementés képet készítünk, ahol a modell bőre eleve színesebb lesz a sárgás tónusoktól, ráadásul minden sárga körülötte, és van rajta egy alapvetően pasztell színű felső, akkor lehet hogy a Nikon túlszaturációja már sok lesz. Narancsos lesz a bőr, naracsos a környezet, szinte egybeolvad, a pasztell színű felső meg élénkebb lesz a valóságnál.

Teszem hozzá azt is, hogy a tesztképeken épp a Canon 1DXII gyártja a zöldes bőrtónusokat, amivel a Sonyt szokták vádolni. Érdemes megnézni. A három kép közül mindig a színes a Nikon, a zöldes a Canon, és a neturális a Sony. Zöldes a Canon…engem meg a magentás, rózsaszínes bőrszín zavart mindig…na erre varrjunk gombot. Pedig hányszor emlegettem fel Canonos éveim alatt a rózsaszínre pirult német turistákat a Balatonon…

Azt is leírnám még, hogy ha pl. egy Nikonos mondja, hogy bénák a Sony színei, az sem véletlen. Ha éveket vagy évtizedeket fotózott Nikon géppel, akkor nyilván a szaturált színekhez van szokva a szeme, ehhez mér mindent. Ha a Sony ehhez képest neutrálisabb, akkor nyilván azt fogja mondani, hogy nem olyan szép…mert nem olyan, amihez ő maga szokott.

És hát itt jön a képbe az ízlés. Nincs jó meg rossz, hanem van Canon, meg Nikon meg Sony (meg Fuji meg Pentax stb), és vannak egyéni ízlések, és vannak egyéni stílusok.

Kinek ez jön be jobban, kinek amaz, és ehhez vegyük még hozzá az épp fotózott jelenetet, hogy annak milyen színvilág áll jól. Minderre alapozva szerintem bátran kijelenthetjük, hogy nincs olyan, hogy bármelyik márka színei jobbak, a másiké meg rosszabbak lennének, és azt is, hogy a márkák képi világa bár eltérő, ám ez bizonyos körülmények között jobban kijön, néha meg alig látszik.

Hát ennyi.

Sony A7R III nyers RAW Capture One-ban megnyitva, Film High Contrast Curve-vel.

Sony A7R III nyers RAW. (Capture One – High Contrast Curve. Auto WB, ISO160, Sony FE 85mm f/1.8 @f/1.8)

UPDATE

A kommentek közt érkező kérdésekre reagálva íme egy összehasonlítás, hogy miért zöldesek a Canon színei és miért nem zöldes a Sony. Három képet ragadtam ki ahol szembetűnő a különbség, de lehetne többet. 2-3 kép van csak ahol nem ilyen látványos a különbség. Az egyik képnél CMYK értékeket is odaírtam, ott például jól látszik, hogy a Canon kevesebb magentát használ, ebből a legegyértelműbb megállapítani, hogy miután a magenta komplementer színe a zöld, így ha csökkentjük egy képen a magenta értéket, akkor egyre zöldesebb lesz az eredmény. Az RGB értékekből is jól látszik hogy a Canon kevesebb vöröset hasznl, így zöld és kék színek jobban dominálnak. Próbáltam pontosan mintát venni a bőrről, illetve az utolsó képnél a bőrről és az egyik szőke hajtincsről. 3×3 átlagot használtam a színmintavételhez, a mintavétel helyét pedig segédvonalakkal jelöltem ki.

teszt1

teszt2

teszt3

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen stúdióvilágítással foglalkozó, hazai blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • Épp a minap vettem a Sony A7II mellé egy Fuji XT-1et, hát eléggé meglepett amit a Fuji tud az APSC szenzorával a full frammel szemben…nem marad el sokkal….és vajon a DxO Mark miért nem ad ki teszteket a Fuji ujabb modeljeiről,objektivjeiről?Azért mert sok más márkatipust simán leverne az tuti…

    • BananaJoe

      Elmondásuk szerint az X-trans miatt nem lenne objektív az összehasonlítás.
      Az A7 és A7II-esben pedig már a megjelenéskor sem volt élvonalbeli a szenzor…

  • Sailer

    “Ezután a tesztkamerákat JPEG módra állították, a gyári alapértelmezett kameraprofilt használták sRGB módban”
    Ha a valósághű színek ellenőrzése volt a cél, akkor talán a standard helyett a valósághű, vagy neutrális beállításokat kellett volna használni. Így ez a teszt kb semmit sem mond semmiről, mert a standard egy módosított profil, ahogy a rawból feldolgozott képeink is virítanának a piros téglalapoktól a charton. Amúgy melyik képen láttál zöldes elszíneződést?

    • pergabb

      még én is látom a zöld szósszal leöntött trutyit a sony raw képeken :) Ami egyáltalán nem zavarna, de a váz markolattal sem állna a kezemre, nagy obival nyílt csuklótörés pár óra után, illetve azért még nem kiforrott a technika teljesen, vannak sávozódással és egyebekkel gondok, de nyilván ez a jövő. Attól pedig lever a víz, amikor a fanatikusok tolják ezerrel, hogy ha este akarsz fotózni, akkor sony. Semmivel sem bírja jobban a zajt, mint bármely márka csúcs képviselői.

      • Sailer

        A Canon képekről írta a Márk, hogy zöldesnek látja. ?? Most vagy neki kell frissíteni a monitor kalibrációt, vagy nekem. :)

    • Márk Korecz

      Betettem az összehasonlítást a cikk végére. Tisztán látszik hogy a Canon zöldesebb eredményt produkál, a Sony meg pont nem. :D A monitorom egy rendszeresen kalibrált retina iMac, de ennek nem sok jelentősége van, miután Photoshopban mintavételeztem a színeket és írtam ki az értékeket.

      • Sailer

        Az updatenél feltöltött képen hol mértél 24% cyant? Letöltöttem a képed, rámértem, a cyan úgy fele volt szinte mindenhol a bőrön. A flekkeknél sem stimmelnek az odaírt számok. A 3×3 pixel túl kicsi a mintavételezéshez. Ezeket nézd meg, láthatod, hogy nincs a bőrnek zöldes elszíneződése a színinformációk alapján:
        https://photography.tutsplus.com/tutorials/balancing-skin-tone-and-creating-skin-tone-references–cms-22231
        https://pixelationblog.wordpress.com/2009/07/22/color-correcting-when-there-is-no-neutral-gray/

        • Márk Korecz

          Hát nézd, nem szeretnék vitatkozni. Én zöldesnek látom, olyannyira, hogy a 12 képből szerintem legalább 8-nál már szemre megmondom melyik a Canoné, pedig nem magoltam be a táblázatot, és kimérve is hiányzik belőle a vörös és a magenta a többihez képest. A flekkeken megnézve némelyiknél üvölt hogy zöldebb, például a hajtincs színénél. A D5 hajszíne a flekknél narancsosabb bőrszínű kb. A Sonynál deszaturált barnás, a Canonnál meg középen szalmaszínű tehát zöldesebb, már-már frankón zöldbe hajlik. Ennél a legegyértelműbb. Én nem azt mondom, hogy ez rossz. Én azt mondom, hogy ne a Sonyt vádoljuk a zöld bőrszínnel, mert épp a Canon csinálja ezt és a Sony a közelében sincs. A 3×3 lehet hogy túl kicsi, de 5×5-tel is 24% nekem az a cián. A felkar közepén mértem, bejelöltem: https://www.dropbox.com/s/y2mavdk8pmy5rp7/zold.jpg?dl=0

          • Sailer

            Meg van miért látod zöldesnek és miért térnek el az értékeid. A képernyőmentést bedobtad egy sRGB profilba, ami szépen megnyírta a narancs és a zöld spektrumot. Ha szélesebb spektrumot tartalmazó Adobe RGB profilba teszed, akkor ezek szépen megmaradnak és az általad jelölt terület c11, m52, y74, k14 körüli. Vagyis a tradicionálisan elfogadott bőrszín értékek szépen jönnek. Nálam wide gamutos screenen ekkor ugyanaz a látvány, mint a videóban, sRGB-s képpel viszont teljesen eltér a fentiek miatt. Ha az iMac nem tudja a full AdobeRGB-t, akkor viszont csak a számokra hagyatkozhatsz.

          • Márk Korecz

            Nem egészen így volt. A képernyőmentést az iMac a saját (i1Pro Displayjel kalibrált) ICC profiljában csinálja, ezen mértem ki az értékeket (aztán konvertáltam a png-t sRGB jpg-be). Ez pedig P3 színtérben van, ami kb akkora, mint az Adobe RGB csak itt-ott eltér. Konkrétan a bőrszíneknél nagyobb kiterjedésű az Adobe RGB-nél. De ez leginkább csak a számértékekre lehet hatással, az hogy zöldesnek látom, az a videóban is így van a Youtube-on, a screenshoton is így van. Max még annyit tehetek, hogy nem Safariban nézem meg a videót, hanem mondjuk Chrome-on. Hátha az is hatással van a “történtekre”. :D

          • Sailer

            Ugyanezzel kalibrálok. Milyen cmyk profil volt beállítva, mert az még lehet az oka az eltérésnek. Európában a Fogra39 szabványon alapuló profilok használatosak, a photoshopban Europe Prepress is ezt használja. Én egy szofisztikáltabbat használok, de a Europe Prepresszel sem egyeznek a számaid. És ezek a számok nem adnak zöldes elszíneződést.

          • pergabb

            firefox az egyetlen ami tartalmazza az infót és színhelyesen fog megjelenni, a chrome alatt ez nem megy.

          • Sailer

            Én Firefoxban néztem eddig, kipróbáltam a Chrommal és itt azok az értékek, amiket te mértél Europe Prepress cmyk profillal, az általam használt profil 18-19%-ot bontana ugyanennél a cyanra. Ennyit ezekről a “tudományos” kinek mi tetszik a netről tesztekről, szart se érnek. Képeknél is találkoztam már ezzel korábban, hogy valamelyik böngésző ráerőlteti az sRGBt, hiába tudna többet a screen, van ami nem csatolja a profilt stb.

          • Sailer

            Megnéztem még a kb sRGB-t tudó IPS laptopomon is mindkét böngészőben, itt már majdnem egyformán szarul néznek ki, de még itt is egy hajszállal szebb a Firefox képe. Ezek szerint te már a böngészőből kaptad a már zsugorított színterű képet. Gyanús volt, mert nekem csak sRGB színtérnél jöttek ki a te számaid korábban, most már a Chromeból is, és egyeznek.

  • scarbantia

    Sok értelmét nem látom ennek. Ha a gépek mérhető tudása a lényeg, akkor minél több mérési pontból álló kalibráló ábra, profilozás, és igazából egy megfelelő program rögtön meg is mondja, hogy mekkora delta E értékű a kalibráció utáni eltérés a referencia értékekhez képest. Ebből lehet tudni, hogy mennyire pontos a gép, illetve mekkora színteret fed le a szenzora.

    Ha meg a hétköznapi munka oldaláról nézzük, ahol nem alkalmazunk mindig profilozást, és ahol az esetek nagy részében nem is érdekel minket, hogy mi a valóság, ott úgy is a RAW konverter profilja, meg a kismillió szubjektív beállításunk a lényeg. Egy profi kalibrált monitor, D50-es környezeti fény, szürke környezet, és rendszeresen edzett és fejlesztett színlátás, no meg jó ízlés. Az eredmény ezen fog múlni.

    Kit érdekel ha nem valós? Úgy is csak szép bőrszíneket akarunk, szép színkontrasztot, egy érzésvilágot, finom tónusokat a sötét részeken, stb.

  • E. Attila

    Egy ilyen teszt elvégzése sosem egyszerű. Így hogy JPG-et néznek rábízzák magukat a a gyártóra, akitől elvárjuk hogy elvileg a legjobb eredményt adja, hisz ismerik a saját szenzoruk. Ha RAW, akkor meg az a baj, hogy egy külső gyártóra bízod magad, aki meg más rawot másképp dolgoz fel. Így ez sem célravezető, ha meg saját magad írsz feldolgozót, akkor sokkal előrébb kerülsz, de a FUJI kiesne a tesztből, mert arra más matek érvényes. Akárhogy is nézzük, nem egyszerű feladat egy ilyen. Azért nem amatőr csapat dolgozott ezen sem. A külső fél objektív megoldása nagyon hasznos, mert egy manuális obinál nincs rekesz beugrasztás se, ami iszonyatos szórással dolgozik, és így komoly befolyásoló tényező ;)