Ma délelőtt a Canon is bemutatta a fullframe mirrorless gépét, eljött ez a nap is.
Megszámlálhatatlan pletyka és találgatás után mostmár mindkét nagy gyártó bemutatta a saját Sony-konkurens kameráját, azt hiszem hivatalosan is elindult a mirrorless-éra, vagy inkább úgy mondanám, hogy befejeződni látszik az indulása.
Sajnos a FotóSarok Blogon a Canon gép indulásának tudósítása ma elmaradt (cserébe folyamatosan infóztam a napokban kiszivárgott részletekről), korán reggeltől délutánig fotóznom kellett egy nagy céges ügyfélnek, akkora melót csinálunk, hogy minden napra van egy fotózásunk egész héten. Délután terveztem tudósítani, de levert a láz, benyaltam valami vírust pechemre.
Igyekszem majd összeszedni magamat holnap és kerekíteni egy cikket hasznos infókkal. Addig is gondolatébresztőként tovább vinném a fenti gondolatmenetet…
Mirrorless éra.
Évekkel ezelőtt elkezdődött, de a fotósok döntő többsége nagyon idegenkedett tőle. Az elején magam is. Megkockáztatom, hogy bár az elmúlt években meglehetősen sokan váltottak Sonyra, Fujira vagy más mirrorless márkára, de még pár hónappal ezelőtt is elég sokan elutasították az új rendszert. Most, 2018 szeptemberében viszont néhány ügyes marketingfogásnak köszönhetően ott tartottunk, hogy a világ úgy várta a Nikon Z-t és a Canon EOS R-t, mint valami messiást. Kommentcsaták a világhálón mindenütt, és ha annyi húszezresem lenne, ahányszor hallottam az elmúlt hónapban a “nagyon kíváncsi vagyok” mondatot, akkor hobbiból vennék egy EOS R-t a Sony mellé. :D Iskolapéldája volt ez annak, hogy mennyit számít a marketing: a Canon és a Nikon szinte mindenkit megvett kilóra az elmúlt 1-2 hétben.
Szóval a mirrorless beérett, innentől nincs megállás. Mondhatjuk, hogy a DSLR-ek napjai meg vannak számlálva, de én ebben nem hiszek, jóideig még pörögni fognak a csattogó tükrök, ha ez a felhasználókon múlik. Abban az esetben, ha a gyártók úgy döntenek, hogy nem érdemes már pénzt tolni a DSLR fejlesztésbe, és inkább az új rendszerre koncentrálnak, akkor viszont véget ér egy szép korszak, ha a fejünk tetejére állunk is.
“Nagyon kíváncsi vagyok”.
