A Panasonic tovább bővítette a fullframe lapkás mirrorless szériáját, megérkezett az S1H, masszív videós képességekkel.
Hivatalosan is elstartolt a május végén belengetett, videós fullframe Pana, az S1H. Az L-bajonetes kamera a harmadik opció az alapmodell S1, és a nagyfelbontású változat, az S1R mellett, így hasonló lett a végső termékfelépítés, mint a Sonynál (vö. A7, A7R, A7S).
A Panasonic S1H esetében egyértelműen a videóról szól minden, ugyanis számos funkciót kínál a cinematográfusok, filmkészítők számára úgy, hogy a Panasonic hagyományosan jó volt eddig is videó-fronton. Az S1H az első mirrorless kamera, ami 6K 24p videófelvételt kínál (3:2-es képaránnyal), de még 16:9-ben is 5.9K/30p-t tud. A jó “öreg” 4K-t tekintve 30 fps-t kapunk, ha teljes szenzort használunk, és 10-bit, 4:2:2 60 fps-t ont magából Super 35mm croppal. A sima S1-hez képest rengeteg választási lehetőség adott az S1H-ban oldalarányt, tömörítést, felvételi időtartamot és nagysebességű felvételt tekintve. Például az S1H tud DCI 4K formátumot 400Mbps 10bit 4:2:2-vel, az S1 viszont csak UHD 4K-t tud 150Mbps bitrátával. Sajnos azonban a szenzor ugyanaz a 24MP-es mindkettőben, ami nem a gyors kiolvasásról híres, így a tesztek alapján hajlamos rolling shutter effektust produkálni.
Az S1H támogatja az anaforfikus objektívek használatát is. Ami a szenzort illeti, mégsem teljesen ugyanaz, mint az S1-ben, ugyanis az S1H kapott anti-alias szűrőt, ami szintén arra enged következtetni, hogy ez a kamera elsősorban nem fotózásra való. Fotóban manapság már hátránynak lett kikiáltva az AA-szűrő, de videóban továbbra is áldás.
További különlegessége a Panasonic S1H-nak az ún. Dual Native ISO, amit a GH5S-nél már láthattunk. Ezúttal a Panasonic el is magyarázta miről van szó. Arról, ami sok modern kamerában megtalálható már (főként a Sony szenzorosokban), csak más gyártók ezt az infót megtartották maguknak, a dual-gainre csak a labor-tesztekből eredő ISO-teljesítmény grafikonokból lehetett következtetni. A Pana viszont a nagyközönség elé tárta a technológia csínját bínját: a lényeg az, hogy a kamerának két alap ISO értéke van, az S1H-nál alaphangon ISO100 és 640, de ez változhat a választott színbeállítástól függően (V-Log módban például 640 és 4000, hibrid log gamma módban pedig 400 és 2500). Felvétel közben a pixeleket kétféle módon olvassák ki, az egyik kiolvasás biztosítja a nagy dinamikatartományt (alacsony ISO értéken), a másik pedig a zajmentes árnyékokat (magasabb ISO értéken). Ezt a Panasonic Low Gain és High Gain módoknak hívja.
Őszintén megmondom van még tovább is, vanak olyan funkciók, amit a professzionális Varicam szériából kölcsönzött az S1H, de ez nekem már magas. Nem értek különösebben a vidózáshoz, és amúgyis ez alapvetően fotós blog, így nem megyek jobban bele a témába.
Amit fontosnak tartok még megemlíteni, hogy maradt az 5-tengelyes szenzorstabi 6.5FÉ segítséggel, a dupla UHS-II SD-kártya foglalat, és a teljesen kihajtható, forgatható LCD kijlező. A videofelvétel hosszának gyári korlátozás nem szab határt. Kapunk továbbá hanghullám monitort, time-code kompatibilitást, több kamera szinkronizálásának lehetőségét, felvételt jelző lámpát (tally light), így nem csak a kijelzőn látjuk, hogy elindítottuk a felvételt, továbbá V-Log, V-Gamma, és HDR felvételhez alkalmas Hibrid Log Gamma módokat.
A Panasonic S1H masszív időjárásálló házat kapott, és -10 fokig “fagyálló”.
A fókuszt bár megspékelték minden jóval, amit a Pana ki tudott eddig fejleszteni, de továbbra is csak kontraszt alapon működik.
A kamera ára 4000 dollár lesz, és szeptembertől kapható.
A cég bemutatott két új objektívet is, az egyik az L-bajonettes (tehát fullframe Panára való), várva várt alapzoom, a Lumix S PRO 24-70mm f/2.8, melynek különlegessége, hogy dupla fókuszrendszerrel bír. Kombinálja a lineáris fókuszmotort és a STM fókuszmotort, így gyors, precíz fókuszálást tesz lehetővé, pontos manuális fókuszálást és minimális fókuszlélegzést biztosít, ami videósoknak külön öröm. Ára 2200 dollár októbertől.
A másik obi m4/3-ra való, egy meglévő objektív frissített változata, ez pedig a Leica DG 25mm f/1.4 ASPH fixobjektív, vagyis a micro-4/3 világ “50-ese”. Elődjéhez képest időjárásálló lett, jobb fókuszrendszert kapott, és alkalmas arra, hogy együttműködjön nagy AF-sebességű kamerákkal. Ára 700 dollár lesz októbertől.
