Hanyag teszt: kézben a Canon 1DX + 24-70/2.8L II

Az elmúlt egy héten lehetőségem volt egy Canon EOS 1DX-el dolgozni, leírnám hát a gondolataimat, de részletekbe menő tesztet ne várjatok, inkább afféle összbenyomást és véleményt, hogy kell-e és kinek kell egyáltalán “minden canonos álma”?

A helyzet az, hogy úgy döntöttem 6D-re váltok, a nem túl régi 5DII-mről. Úgy voltam vele, hogy nagyot nem tévedhetek, alig van olyan paraméter, amiben a 6D gyengébb lenne az 5DII-nél, a lényeges dolgokban viszont fejlettebb. De erről majd később, még várok a masinára, amint meglesz, lesz 6D teszt is izibe’. Viszont a régi gépvázamat már eladtam, így gép nélkül maradtam. Ilyenkor jönnek jól a barátok, akiktől lehet gépet kunyizni, hogy addig is lehessen dolgozni, amíg a 6D-m valahol a hóban rekedve vesztegel egy szállítóeszközön. Viszont azt a barátot, aki ilyen szituációban egy Canon 1DX-et ad kölcsön egy 24-70/2.8L II-vel és “játsszál vele fiam”-felkiáltással, azt már nem is barátnak nevezném, hanem mecénásnak vagy jótevő angyalkának. :) Ezúton is hálámat fejezném ki érte! Még jó hogy visszaadtam már, mert éles váltás lett volna a 6D-t kézbe venni rögtön utána, így legalább volt/van pár napom rebootolni az agyamat. “format C:\AGY”

No hol is kezdjem? Talán a lényeggel: ez a gép nem mindenkinek való. Nekem sem. Ez egy igásló, pont olyan mint a pick-up terepjárók. Lehet, hogy menő egy pick-uppal és krómfelnivel hasítani a Váci úton, de azt a járgányt nem oda találták ki. Rossz hasonlat. Legyen inkább egy Ferrari. Mert árban ez inkább közelebb áll a normál gép vs. 1Dx felálláshoz. Szóval volt már a kezemben Nikon D3, Nikon D4, Canon 1Ds Mark III,  Canon 1D Mark IV és most egy hetet dolgoztam a Canon 1DX-el. A régebbi típusok még istenesek voltak, de ezek az újak – köztük az 1Dx is -, ezekről megállapítottam, hogy szépek és jók, de egy átlag fotós abszolúte nem használna ki egy ilyen csodát, akkor meg minek kiadni érte másfél-kétmillió forintot?

Hogy miért mondom ezt? Az első fotózásom az 1D-vel egy divat/portré anyag volt a Zöld és fehér magazinnak. Nap végén két gondolatom volt: “rohadt nehéz, és ez is csak kattan és képet csinál”. Persze az a kattanás az valami álom, és a képe is nagyon szép, de rájöttem, hogy ebben a gondolatban van valami mondanivaló. Ha ezt a gépet pl modellfotózásra, tárgyfotóra, enteriőrfotóra vagy hasonlóra használod, és úgy használod, mint bármelyik másik gépet, akkor az 1DX semmivel nem fog neked többet nyújtani, mint egy olcsóbb gép. Azt fogod érezni, amit én, hogy hű de jó, a Canon zászlóshajójával fotózom, este még lehet a tükör előtt is pózolni fogok vele meztelenül (csak vicc volt… :D), de végül is ez sem csinál mást csak kattan és képet ad. Nem főz kávét, és nem tesz jobb fotóssá. Kinek való ez a gép akkor? Személyes véleményem szerint sportfotósoknak, mátébencéknek és esetleg fotóriportereknek, de utóbbiaknak sem feltétlen a tudása, mindinkább a strapabírósága miatt. Ja, írtam még hogy nehéz. Tényleg az. Táskában cipelni, egész nap kézben fogni egy rendezvényen, vagy épp felülről fotózni lefelé úgy, hogy fél kézzel magasba tartod…hát nem egy leányálom.

AF beállítások garmadája

A gép autofókusza viszont már leányálom. Egy összetett, szövevényes, bonyolult álom. Ha te csak a középső fókuszpontot használtad eddig a fényképezőgépen, megteheted ezzel is, az életben nem fogsz gyártani többet fókuszhibás képet, de a fenti példánál maradva: Ferrarival mész az ABC-be. Egy hét alatt nekem nem volt félrefókuszált képem (ellentétben az 5DII-vel, ami minden fotózás alkalmával gyártott ilyet). Ez a masina még úgy is éleset talált (ráadásul a szélső pontokkal is), hogy éjszaka a szobában kerestem vele fókuszt egy sötét szegletben, sötét tárgyon, úgy hogy a villany csak kint a folyosón égett, pontosabban pislákolt a maga 40 wattjával. Az eddigi gépeimhez (Fuji s6500fd, Sony a200, Canon 30D, Canon 50D, Canon 5DII) képest egészen elképesztő! De az 1Dxnek van egy rakás autofókusz módja, sport témamódokat adhatunk meg neki (amit kis ikonokkal jelölnek, úgymint futás, tenisz, kerékpár, labdajáték, korcsolya, torna), és ezeken a témamódokon is állíthatunk a követés érzékenységén, például azt, hogy ha valaki berohan a képbe akkor az AF váltson, vagy figyelmen kívül hagyja. Azt is beállíthatjuk, hogy mi legyen a gépnek a prioritás, a sebesség, vagy az AF pontosság? Beállíthatjuk, hogy AF pontokat vagy zónákat használjon? Hogy átadják-e egymásnak az AF pontok a témát követéskor? Az olcsóbb gépektől eltérően a követő fókusz itt prediktív módon működik, ezt a legegyszerűbben úgy tudnám leírni, hogy valóban követi a témát, és nem a folyamatosan közeledő vagy távolodó téma után ugrál (hogy aztán az exponálás pillanatában készítsen egy “bekésett” fókuszú életlen képet). Ez a gép felméri a mozgó témát, és gombnyomáskor oda állítja a fókuszt, ahol a zár kinyílásának pillanatában a témánk LESZ. Sőt, még ezt a funkciót is állíthatjuk, hogy a témánk konstans sebességgel halad, vagy jellemzően gyorsít vagy lassít. Egyszóval olyan fejlett, testre szabható fókuszrendszere van, amit csak egy sportfotós vagy egy madarakat kergető Máté Bence fog rendesen kihasználni, sőt a Canon külön kézikönyvet is kínál ehhez a fókuszrendszerhez.. Mellesleg az 5D Mark III-nak szinte ugyanilyen fókuszrendszere van, és fele ennyibe kerül.

A gép ISO teljesítménye szintén lenyűgözött. A fotósulink Világítástechnikai és Modellfotó Tanfolyamán voltam asszisztálni, segédkezni, ahol egy pincerendszerbe mentünk vadulni a modellünkkel. Míg a diákok vakuzgattak, én gondoltam lövök 1-2 werket magas ISO-n, hogy lássam mit tud a masina. Az alábbi képek ISO 6400, 8000, 25600 és 32000 értékeken készültek, Canon 17-40L és 24-70/2.8L II optikákkal.

 Tehát szó se róla, nagyon jól teljesített az 1DX kevés fényben, de hasonlóan jól teljesít az 5D Mark III és eddigi külföldi tesztek alapján a 6D is.

Pár szót a kezelésről is: az 1D-k gombrendszere, pláne az 1DX-é totál különbözik a többi Canontól. Szinte minden gomb máshol van és máshogy működik, mint a kisebb gépeken. Ezt nekem 1 hét alatt sem sikerült megszoknom. Más gépeknél visszanézve egy képet, ugye a hüvelykujjunknál lévő két kis gombbal tudunk belenagyítani és kicsinyíteni/több képet látni egyszerre. Az 1Dx-nél nem így van, itt visszanézéskor először egy nagyító gombot kell megnyomni, de még utána sem a hüvelykujjunknál lévő két gombbal tudunk belezoomolni, hanem az első tárcsa tekerésével. Hát mondanom sem kell, hogy egy hétig össze-vissza nyomkodtam. Nem bújtam át semmiféle használati útmutatót, nem néztem utána a neten, így például azt, hogy több képet hogyan tudok egyszerre látni a kijelzőn, nem sikerült megtalálnom, ráadásul egyszer azt a bizonyos, ismeretlen gombot véletlenül megnyomtam, utána alig sikerült rájönni, hogyan tudok visszalépni onnan, hogy csak az utolsó képet lássam. Magyarul a jól berögződött Canon szokások ennél a gépnél nem igazán működnek. A menüje ugyanez pepitában: míg az egyszerűbb Canon gépeknél vannak ikonokkal jelzett főmenüink, azokban pedig menüpontok, és ezek között a tárcsákkal és adott esetben a joystickkal tudunk lépkedni, az 1DX-nél a főmenükön belül még 3-4-5 almenü van és az almenükben a menüpontok. Milliónyi beállítási lehetőség, alig találtam meg közöttük például a Format parancsot, hogy töröljem a kártya tartalmát, vagy azt hogy az álló képeket csak a monitoron forgassa be, az LCD-n hagyja eredetiben. Ráadásul a főmenük között csak úgy lehet a tárcsával és a joystickkal lépkedni, hogy végig kell vágtázni az almenükön is, ergo ha az első főmenüből az utolsóba akarunk menni, és az előbb említett két módszert használjuk (mert ugye ezt szoktuk meg), akkor 68 oldalon kell végigtárcsázni/joystickozni mire odajutunk. Lehet hogy van erre gyorsabb módszer is, én nem jöttem rá mi az. Persze a kezelés pusztán idő és megszokás kérdése, én csak leírtam a nyűglődésemet, annak ellenére, hogy régi canonos vagyok.

Az utolsó szempont az ára. Egy 1.8 milliós géppel rohangászni nem egy életbiztosítás. Egy hétig a táskámmal aludtam, mindenhová magammal vittem, nem mertem otthon hagyni se, sőt este meló után, nem mertem kivinni az utcára, hogy elbattyogjak a kocsiig, inkább elmentem táska nélkül, visszamenetem a FotóSarokhoz és ott raktam be a táskát. Tervben volt, hogy lövök pár magas ISO-s éjszakai képet, esetleg portrét is valami modellel, de ezek után képzelhetitek mennyire mertem volna elővenni az utcán és fotózgatni vele, ha még táskában se mertem a hátamon cipelni. Kell ez a para valakinek? Az AF csak picit jobb, ha egyáltalán jobb, mint az 5D Mark III-ban, az ISO teljesítmény valamivel jobb mint az 5DIII-é (kevesebb megapixel azonos méretű szenzoron, jobb algoritmus), de ebbe meg lehet, hogy a 6D fog beleszólni, mert annak az ISO képességeit még az 5DIII-nál is jobbnak mondják.

Jogos aggodalom

Egyszóval valahogy nem látom az okát annak, hogy egy átlag fotós erre a gépre vágyjon. Egy hét után azzal adtam vissza, hogy szép meg jó, de nem kerített hatalmába az az érzés, hogy a lelkemet is eladnám érte az ördögnek. Én speciel azon témáknál, amiket rendszerint fotózom (modellfotó, tárgy-és ételfotó, enteriőr, tájkép, vakus, megtervezett extrémsport fotók stb) nem használnám ki a gép képességeit. Azoknak lehet jó munkaeszköz, akiknek egyszerre kell a patent autofókusz, az übergyors sorozat, a kiváló ISO teljesítmény, és az elnyűhetetlen, időjárásálló gépváz, illetve azoknak, akik valóban rengeteg képet készítenek, ugyanis az 1DX zárszerkezetét a szokásos zárélettartam 2-3-szorosára tervezik. Minden másra ott a MasterCa…pontosabban a Canon 5D Mark III és a Canon 6D, kb fele és harmad áron.

A gépet egy sportfotós jóbarátomtól kaptam, ő persze imádja, és nagyon elégedett vele. Főként a magyarországi “jól világított” pályák mentén nagy segítség neki a precíz AF és a jó ISO teljesítmény.

A Canon 24-70 II-ről külön cikk lesz, mert az is megér egy misét. De előre szólok, tényleg olyan képminőségű, mint egy fixobjektív!

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen stúdióvilágítással foglalkozó, hazai blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • Frobertol

    Szerintem működik ha elvesztél a menüben. Nyomd le félig az exponáló gombot, majd utána a menü gombot és már rögtön a fő menüben vagy!

    Érdekes volt olvasni. Nem mintha eddig izgatott volna ez a gép ezek után se fog, de sok hasonlót fogalmaztál meg amin én is agyaltam már. Kevesebbért is leütik már az embert:))

    Ha meglesz a 6D majd kíváncsi leszek rá. Írd le kérlek a tesztben hogy miért a 6D és miért nem az 5dIII. Csak az ár, vagy más nyomosabb ok is. Érdekel mert én e két gép között vacillálok.
    Persze az lenne a legjobb ha az ember egy pár napon keresztül ki tudná őket próbálni, akkor könnyebb volna a döntés.

    Sok minden nem szimpatikus a száraz tényeket olvasva ha egymás mellett van a gép leírása.
    Agyban azért gyúrom magam a 6Dre, igaz azt hogy csak 100 ezerre van tervezve az zárja aggaszt, hiszen már egy 150-200 ezres gépnek is ennyi ( 550,600d)
    Kíváncsi leszek az AF rendszerére és annak pontosságára.
    Érdekel hogy a kezelést hogyan szokod meg munka közben hogy nincs dzsojsztik :)))

    Kétségtelen olvasva a teszteket és amit te is mondasz ez is és az is csak képeket csinál és ebben a 6D nem áll rosszul ahogy nézem. Picit dinamika tartományban hajszállal kevesebbet tud, isoval viszont állítólag egy picivel jobb

    Na kíváncsian várom majd a benyomásaidat róla.

    Ja a Canon 24-70 optika azon kívül hogy egy fél vagyon, vélemény?

    • Szerintem a joystick nem akkora szükséglet, 20D előtti gépeken nem volt, sőt az 1D családnál a mark3-ban jelent csak meg, és simán lehetett gond nélkül dolgozni nélküle.
      Én a mai napig nem nagyon használom a joyt még a menü használatára sem, mert a két tárcsával simán lehet közlekedni a menüben. Az egyetlen dolog, amire jól jön a joy, az a közvetlen AF pont választás, de én arra is csak néhány hónapja kezdtem el használni, szerintem a tárcsákkal az is egyszerűbb és gyorsabb tud lenni – megszokás kérdése.

    • Nem a menüben elveszés volt a lényeg, hanem hogy sokat kell lépkedni a tárcsákkal hogy eljuss valahová. De ez megoldódott azzal amit Völgyi Attila írt, hogy a Q gombbal lehet a főmenük közt lépkedni, kihagyva az almenüket.
      A 100expo-t én még sosem értem el, de még a közelében sem voltam. Az 50D-met nyúztam a leghosszabb ideig, több mint 2 évig, de azt is emlékeim szerint kb 50ezer expoval adtam el. Ezen kívül mindig azt szoktam mondani, hogy nem kell annyira félni a zárcserétől, 30-40-50ezer forint kb, ennél jóval több pénzt elkölt az ember objektívekre, kiegészítőkre az évek során, ne az a 30-50ezer forint legyen a gond X év alatt egyszer. Azért ez nem egy autós nagygenerál. Persze aki eleve ennyiért vesz gépet, és van két kitobjektíve, annak nyilván ez igenis tétel, de ők meg nem valószínű, hogy olyan sokat fotóznak, hogy belátható időn belül elérjék a zárszerkezet élettartamának végét.

      A Canon 24-70-ről lesz majd teszt, de írtam a cikkben is, hogy nagyon penge. Olyan a képminősége mint egy fixobjektívnek, képközépen és képszéleken is, és villámgyors az autofókusza.

  • Frobertol

    Ja lenyomod az expo gombot és persze elengeded, és utána a menü gomb. Kicsit félre érthetően fogalmaztam korábban, mert olyan mintha nyomva kellene tartani, de nem:))

  • Jó, hogy megírtad milyen egy stúdiófotós szempontjából! Mondjuk én első szempontként említeném, hogy az ára szinte kitermelhetetlenül magas, így ha csak nincs rá tényleg szükséged, hogy ezt válaszd, akkor kérdéses, hogy érdemes-e.
    Tetszik a megközelítésed, hogy átlagos igényekkel nem érdemes erre vágyni. Szeirntem ez minden egy számjegyű profi gépre igaz.
    Nem sok átlagos fotós van, aki kihasznál egy ilyen gépet, és mégis a többség vágyódik utána valamiért. Ebben biztosn hasonlít a Ferrarira.
    ,-))

    A kezelőszervei 98%-ban ugyanaz, mint az 5Dmk3-nak, csak a live view/videó módot kezeli máshogy, mert az 1DX-nél azt kevésbé fontos funkciónak tekintik.
    A menüjük teljesen ugyanaz. Szerintem egy nap alatt megszokható, ha figyelmesen tanulmányozod, hogyan épül fel. A fő menüpontok közt a Q gombbal tudsz lapozni, hogy kihagyja az almenüket.

    A zoomolás így működik az összes újabb komoly Canon gépen. Kezdj hozzászokni, nem csak az 1DX-en és az 5Dmk3-on van így, hanem a 6D-n is, csak ott a nagyító gomb máshol van.

    Úgy kényelmetlenebb, ha több féle, más-más kezelésű géppel is dolgozol párhuzamosan, de ez mindig is így volt.
    Használtál már egyszerre Canont és Nikont, amiken nem csak a menü tér el, hanem minden gomb máshol van, de legalább mág a bajonett és a fókusz is totál más irányba működik?
    ,-)))

    • Kétszer volt alkalom arra, hogy nem volt nálam gép, és egy kölcsön Nikonnal mentem fotózni. Az egyiknél csak pár kattintás volt (igaz verőfényes napsütésnél sikerült ISO3200-on végigfotózni a történéseket, hál istennek a D700 simán használható képeket adott), egyszer viszont egy sajtóeseményre küldtek, na ott azért volt nyűglődés, de ezt már egyszer kitárgyaltuk (amikor hazaértek a Fradi kézilabdás lányai és a fogadásukat mentem fotózni).

    • Azért kicsit furcsa egy sportkocsihoz hasonlítani a fényképezőgépeket. Hisz azokat inkább szórakozásra tervezik ezek a fényképezőgépek pedig munkára lettek kialakítva úgy, hogy minél több jó képeket készíthessen velük az ember. Bármilyen körülmények között.

      Ha párhuzamot szeretnénk állítani a gépek között szerintem jobb hasonlat lenne ha kamionokkal személyesítenénk meg őket. Mindegyiket munkára szánják. Csak van olyan ami jó, meg van olyan ami jobb. És a kamionosok is mindig a jobbat szeretnék, hisz azzal könnyebben, gyorsabban, és pontosabban lehet dolgozni.
      Ami pedig azt illeti pl. az 5D zár 150k expóra van tesztelve addig az 1Dx 400k expóra. Ami majdnem háromszor több, miközben “csak” kétszer többe kerül. Szóval az embernek több ideje is van kitermelni az árát. Söt ha elkezdünk osztani szorozni, még lehet jobban meg is éri.

  • Frobertol

    Navigálni a tárcsákkal szoktam, gyors és kényelmes. Ezekkel is ki lehet választani a fokusz pontot, de közvetlen AF-t gyorsabb volt a dzsojsztikkal. Persze lesz az a pénz amiért megszokom majd az újat.

  • Frobertol

    Azért azt ne feledjétek hogy Usában azért ezek a dolgok olcsóbban kijönnek mint nálunk, nem beszélve arról hogy ott kicsit nagyobb az átlagfizetés.
    Múltkor néztem egy fotós ajánlatait, 450 dollár alatt szóba se áll veled. Állatportrékat készít a kedvenceidről. Átlagos nem túl izgalmas képeket, amiket itt bármelyikünk elkészítene.
    Szóval mások az arányok mint itt europa segglyukában.
    Valamelyik évben bejárta a netet. A csávó gyorsulási versenyeken fotózott hobby szinten, és az egyik elszabadult kocsi letarolta a felszerelését: Csúcs Canon 1es gép, hozzá való nagyfényerejű fehér kályhacsővel. A csávó mosolygott egyet hogy jaj oda lett a cuccom, még poénkodott is, és másnap ment venni egy ugyanilyen szettet.
    5dIII 588 ezerre jön ki, erre jön még 10% áfa, mert ugy tudom az ottani árakban az nincs benne.
    És ott nem 144 ezer(685dollár) az átlagfizetés

    • Ez igaz, de ha könnyebben hozzájutsz, akkor sem változtat a tényen, hogy nem használod ki, ha csak nem vagy sportfotós, természetfotós vagy riporter. És azért odakint is 1,2 millió, az sem egy havi zsebpénz.

  • tom_67

    A 5DIII-nak igaz hogy a fókusza majdnem ugyanaz, a különbség annyi hogy az 1Dx-ben van egy külön DIGIC 5 processzor a fókusz vezérlésére míg az 5DIII-ban egy csinál mindent. Ha a kettőt összehasonlítod egymás mellett akkor a fókuszálás sebességében nagyon nagy a különbség. Legalábbis nekem kicsit mellbevágó volt amikor az 5DIII után kézbevettem az 1Dx-et.
    De ez szerintem is csak annak éri meg, akinek ez a szuper fókusz, vagy a robosztusság/elnyűhetetlenség a munkához szempont, illetve kitermelhető.

    • Igaz, sőt mitöbb az 1DX-ben dupla Digic 5+ proci felel a képalkotásért és egy Digic 4 az autofókuszért. Tehát összesen három proci van benne.

      • tom_67

        Igazad van, már régen olvastam és elfelejtettem az 1Dx proci kiosztását csak az maradt meg bennem hogy a fénymérés + AF -hez külön proci van. Ja és a brutális gyorsasága. Olyan érzésem volt mintha már akkor fókuszálna amikor az ujjam közelít a gombhoz… :)