A fotózás egyik legmostohább műfajáról szólnék pár szót, a partifotózásról. Ugyanis ezt is lehet érdekesen művelni, kérdés, hogy igény van-e rá?
Pár évvel ezelőtt a fotózásnak két (vagy három) mostoha műfaja volt, amit a legtöbb befutott, menő fotós lenézett. Az egyik az esküvő, a másik a rendezvényfotózás, és hát azon belül is a partifotózás különféle klubokban.
Az esküvőfotózás renoméja azért már igencsak felfelé kúszik Magyarországon is, hála néhány tehetséges és művészi vénával megáldott esküvőfotósnak. A partifotó azonban valahogy még mindig a legalja, pedig nem kellene, hogy ez legyen. Oké egy konferenciateremben megrendezett öltönyös-nyakkendős céges rendezvényen művészkedni annyira nem jó dolog (de legalább jól fizet), viszont egy diszkóban, egy buliban, ahol mindenféle fények és önfeledten mulató emberek vannak, az kérem a lehetőségek tárháza! Kevés helyen lehet olyan őszinte érzelmeket megörökíteni, mint egy buliban. Az alanyok jórészt már a több-kevesebb alkohol elfogyasztása után nem feszengenek, mondjuk ki gátlástalanok, és előszeretettel pózolnak, hülyéskednek vagy éppen egymásba feledkeznek annak ellenére, hogy egy kamera szegeződik rájuk. Nem sűrűn járok bulikba – mégis osztom az észt muhaha! -, de amikor megyek, fél szemmel nézni szoktam a partifotósok munkáját és mindig megállapítom, hogy nem arról kellene szólnia a partifotózásnak, hogy a tinilányok 2-3-an összekarolnak, és csücsörítve peace jelet mutatnak a kamerába – persze ez a része elkerülhetetlen -, hanem a hangulat megörökítéséről…is. Kérdés, hogy van-e erre igény a megbízók részéről? Ezt nem tudhatom, de szerintem egy klubtulaj se bánja, ha a fotókról nem csak az jön le milyen csajok voltak ott előző este, hanem átjön a szombat este hangulata is. Én mindenesetre megállapítottam, hogy ha partifotóznék, lehet már másnap kirúgnának, mert a táncparketten és környékén olyan dolgokat örökítenék meg, hogy másnap csupa 18+os képet töltenék fel a netre. Hát ez múlt hét pénteken félig-meddig be is bizonyosodott, ugyanis számtalan rendezvényfotózás után életemben először beadtam a derekam, hogy partifotós legyek.
Meg kell, hogy mondjam élveztem a dolgot. Persze ha minden péntek és szombat este ez kellene csinálnom éhbérért, valószínűleg egy hónapig se bírnám, így viszont volt kedvem kreatívkodni, és mindvégig a spottr-en egyszer látott Soós Bertalan képek keringtek a fejemben, amelyek közül egynémelyük még egy Coca-Cola vagy T-Mobile reklámfotónak is elmenne.
Pár pontban összeszedném a lényeget, hogy hogyan dobhatjuk fel a szokásos pózolós partifotókat pár kreatívabb ötlettel.
1. Minő meglepetés: exponáljuk ki a meglévő fényeket
Azt hiszem ezzel a tippel nem találtam fel a spanyol viaszt, de mégis látok olyan partifotókat, ahol telibe durrantják vakuval az alanyokat, a háttér pedig töksötét. Feltehetőleg automata módban van a gépük. E helyett inkább vegyük elő azt a fix 50-est (ha nincs akkor sürgősen szerezzünk be legalább egy olcsó f/1.8-ast), állítsuk a rekeszt a legtágabbra, ISO-t fel és keressük a fényeket. A legtöbb szórakozóhelyen vannak normál fehér (vagy közel fehér) fények itt-ott. Bárpult lámpák, falon lévő képek megvilágítása, hűtőszekrények fényei a bárpult környékén stb. Próbáljunk meg egy fényerős obival ezek környékén képekre vadászni. Persze nem árt ha ISO-ban jól teljesít a gépünk, de 1600-ig talán ma már minden újabb gép tolható, és egy ISO 1600, f/1.8, 1/60s záridővel már azért tudunk mit kezdeni. Eredmény? A képekről egyrészt visszaköszön a hely sajátos hangulata, és a tág rekesznek köszönhetően szépen elmossuk a hátteret. Az aprócska fények foltokká, karikákká válnak az életlenben, és az alanyunkat kiemeljük a környezetből. Ha még perverzebbek vagyunk és szebb eredményt akarunk, keressük a klasszikus portrévilágításokat, mint alább ez a háromszögvilágítás a hölgy arcán. Kár hogy a száján lévő fényt kitakarták, dehát semmi sem tökéletes. :)
Ha jó gépünk és objektívünk van, mehetünk még tovább. ISO 3200-6400 környékén már olyan fényforrások is bejátszanak, mint egy mobiltelefon kijelzője. Mivel közel tartják az emberek arcukhoz, olyan frankó lágy fényt adnak, mint egy monitor. Ráadásul az emberek orra felől világít, tehát portréfénynek is ideális, ha úgy vesszük. Keressük a mobilozó embereket, manapság nem nehéz találni (itt jegyezném meg, hogy ez egy céges rendezvényen is be szokott jönni, ott még laptopoznak is az elvetemültek ;) ).
2. Menjünk rá a részletekre
Egy-egy mondhatni vágókép simán belefér a partifotós anyagba. Esemény van gazdagon, ilyen pl klasszikus a koccintás. Még mindig a kiexponált fényeknél tartunk, el ne rontsunk egy ilyen fotót azzal, hogy telibe durrantjuk egy vakuval! Ennél a képnél azért megjegyezném, hogy durván jól vizsgázott a Canon 6D. Az autofókusszal sosem volt gond, és az alábbi fotó ISO 12.800-on készült!
Ha nem a buliszervezőnek vagy partifotós szolgáltatónak dolgozunk, hanem maga a hely bérelt fel minket, kedveskedjünk neki néhány hangulatfotóval. Keressünk a cég logójával ellátott flyert, itallapot és készítsünk vele valami kompozíciót. Meg fogjuk látni, másnap már ez lesz a Facebook oldalukon a borítókép, és nagyon örülni fognak neki. Ne adj isten legközelebb vissza is hívnak fotózni.
3. Elkapott pillanatok a táncparketten
A buliban érzelemtúltengés zajlik, vegyük észre! Lessük a pillanatokat, egy-egy bevállalósabb csaj vagy pár olyan táncokat lejtenek, hogy vétek nem lefotózni. Akár sunyi módon is, vaku nélkül, mint ez. Tissszta romantika! :)
Persze nem csak a l’amour zajlik egy bulihelyen, hanem a vadpartizás is. Éljünk együtt a tömeggel, a táncparketten hullámvölgyek és hullámhegyek vannak, ezt minden DJ tudja, sőt szándékosan így is alakítja, ha jól végzi a dolgát (nyilván nem lehet egész este pörgetni, ugráltatni a tömeget). Ne a hullámvölgyben akarjuk megváltani a világot, amikor mindenki valami monoton tüc-tücre lötyög. Ha viszont betolják a Jump Aroundot, vagy elektro partin valami ütős zenét, akkor dobjunk el mindent és vessük be magunkat a tömegbe!
Kezek a magasban, mi is emeljük fel a gépet, és nagylátóval durrantsunk a tömegbe. Három lehetőségünk van, vagy mindenütt kezek lesznek, ennek is megvan a hangulata, a kéz a lélek tükre, vagy mi (ld fent, ha csak a kezeket nézzük akkor is üvölt a képről, hogy itt bizony kemény buli zajlik). A másik lehetőség, hogy valamelyik partiarc észreveszi a kameránkat és még bele is néz (ld. lent), ekkor még témája is lesz a fotónknak. Ha még sörrel is kínálja a fényképezőgépünket, már fel is tettük a i-re a pontot. :) A harmadik lehetőség, hogy egyik se történik és lesz egy vacak képünk, de ezzel nem törődünk, hanem nyomjuk tovább minden refrénnél az expot, előbb-utóbb összejön a nagy kép.
4. Fotózzunk felülről
Mint ahogy a fenti képeken is látszik. Igaz, ha elég nagy a tömeg, mást már nem is nagyon tudunk csinálni, de ne bánjuk. Egyrészt nem lesz tiszta sör a fényképezőgépünk, másrészt találtunk egy érdekes perspektívát, ahonnan jól mutat a tömeg. Arról nem is beszélve, hogy a diszkófények rendszerint a magasból vetülnek a padlóra, így ha a csillivilli színes fényeket viszont akarjuk látni a fotón, kénytelenek leszünk lefelé fordítani a kamerát. Ha viszont nem akarunk fejtetőket fotózni, ismételten azt tudom mondani, hogy vagy várjuk ki az olyan pillanatokat, amikor az emberek a kezüket a magasba emelik, vagy keressük azokat az arcokat, amelyek felfelé néznek. Nem nehéz ilyet találni: ha egy nőt babusgatnak és még a zene is jó, előszeretettel fordítják az arcukat a plafon felé :)
Illetve hát már mondtam fentebb is, hogy az emberek ilyenkor olyan hangulatba kerülnek, hogy szeretnek pózolni a kamerának, ezért ha meglátnak egy gépet a magasban, valaki tuti, hogy bele fog nézni.
5. Fotózzuk a DJ-t
DJ-t fotózni menő. Sőt DJ-nek lenni is menő. Ma úgyis mindenki fotós, modell vagy DJ. Vagy playmate és aztán lesz fotós vagy DJ. Node ez mellékszál. A lényeg, hogy 1-2 képben azért örökítsük meg azt aki felelős azért a hangulatért, amiből mi jó képeket varázsolunk. Lehetőleg úgy fotózzuk le őt, hogy vagy nagyon koncentrál (rutinos DJ ha meglátja a kamerát vagy mosolyog, vagy feldobja a fülest és elkezd csavargatni egy potmétert miközben vadul koncentrál), de az is jó, ha egyszerre van a képen a hangulatfelelős, és a produktuma, vagyis az önfeledten partizó massza. Sajna a helyen ahol én voltam ez nem volt igazán látványosan kivitelezhető (jobb ha a DJ magasabban van a tömegnél), de jelzés értékkel azért látszik a nép. Ha nem valami gigamega koncerten vagyunk, 1-1 fotó erejéig biztos hogy beengednek a DJ mögé, konkrétan ahol én voltam, szolidaritásos alapon (mindketten melózunk péntek éjszaka ahelyett, hogy innánk) a legjobb cimborám lett a DJ, még a cuccomat is tárolhattam nála, hogy ne kelljen a vállamon cipelni mindent.
6. Partifotós beállítás a gépen
Bizony nem kerülhetjük el, hogy vakuzzunk, hiszen nem lehet egész éjszaka fehér fényeket vadászni az 50-es obival, és nem fotózhatunk örökké zöld meg kék fejeket. Viszont ha már vakuzunk, csináljuk rendesen. Először is – szvsz – felejtsük el a TTL vakut. A TTL automatika (bár lehet csak én haragszom rá mert nem tanultam meg rendesen használni) nem érzi a buli hangulatát. Nem értékeli a csillivilli fényeket csak sötétet lát és a közepébe durrant, hogy az középszürke legyen. Persze rávehetjük, hogy a mértnél villantson 1-2-3 FÉ-el kisebbet, de amint szembetalálkozik egy fehér inges managerjelölttel, már át is lett verve és lesz egy csúnyán alexpós képünk. És akkor még nem beszéltem arról, hogy mi van ha egy diszkófény belevilágít a kameránkba a fénymérés pillanatában. Szóval no-automatika, csak manuál. Állítsuk át a vakunkat manuál üzemmódba és vegyük minimumra a fényerejét. Én még egy 1 blendés CTO (narancs) fóliát is rátettem, hogy még kevesebb fényt produkáljon és hogy jobban illeszkedjen a vaku fényének színe a környezeti fényekhez. Ezzel a kombóval kerestem egy fehér falat, lefotóztam a vakuval, és beállítottam azt a képet egyedi fehéregyensúlynak. Így amit a vaku fénye elér, az színhelyes lesz, minden más pedig egy kicsit kékesebb, ami jót tesz a kék-zöld diszkófényeknek. A vörös fények meg úgyis annyira mélyvörösek, hogy tökmindegy milyen fehéregyensúlyt állítunk be. Ha vaku megvan, még akkor is elmondhatjuk, hogy jó eséllyel sokkal erősebb a fénye, mint a környezetben lévő egyéb fények, így kénytelenek vagyunk rekeszelni. Designos beállítás a cikk elején található linken Soós Bertalané, és én is ezt a módszert alkalmaztam: nagylátószögű obi (én 17-28mm-el fotóztam fullframe-en, ez APS-C szenzoros gépeknél 10-18mm), középmagas ISO (800-3200 körül), középszűk rekesz (f/5.6-f/11) és hosszú záridő, vagyis 1/3″ – 1,5 másodperc között. Ezzel a beállítással azt érjük el, hogy megzabolázzuk a vaku fényét a rekeszeléssel, de visszahozzuk a környezeti fényt a hosszú záridővel. Így amit a vaku fénye elér kimerevedik, minden más pedig bemozdul, ám egy káoszos tánctéren ez egyáltalán nem probléma, sőt dinamizmust, hangulatot ad a fotónak. Nem egyszerű technika, nem mindig mutat jól, de ha eltaláljuk, nagyon jó lesz.
Ha meg csak sima pózolós partifotókat akarunk, akkor használjunk nyitott rekeszt (f/2.8-5.6), magas ISO-t (3200-6400) és 1/30 – 1/60-ad körüli záridőt (UPDATE: rutinos partifotós olvasóink szerint nem kell ISO2000 fölé menni, hanem 1/30-ad záridő helyett használjunk 1/4-ed körülit). Így a képünk nem fog bemozdulni, de jó eséllyel kiexponáljuk a környezeti fényeket, így nem úgy tűnik, mintha alanyaink egy fekete lyukban pózolnának. Ezek a beállítások persze nem szentírások, erősen függnek az adott hely megvilágításától.
7. Használjuk a Custom-beállításokat
Ha van a gépünkön Custom beállítás (Canonnál a tárcsán C1, C2..stb a jelölése), használjuk. A C1-re én pl. beállítottam egy olyat, hogy rekeszelőválasztás (A-mód), f/1.4 rekesz, ISO 6400, vakuvillantás letiltva, AF-segédfény engedélyezve, a C2-re pedig manuál (M) mód, f/5.6 rekesz, ISO 3200, 1/30s záridő, egyedi fehéregyensúly, vakuvillantás engedélyezve. Így a vakut nem is kellett ki-be kapcsolgatnom, ISO-t nem kellett állítgatnom, csak cserélgettem a fix 50-est és a nagylátót a gépen, és csavargattam a gépet C1 és C2 között. Ha mégsem volt jó, kiindulási alapnak minden esetben bevált, max az ISO-t kellett néha feljebb nyomni, vagy a záridőt lejjebb vinni.
+1 bónusz: hallgassunk jó zenét képválogatás közben
Ha jól éreztük magunkat a buliban, és úgy érezzük frankó képek sikerültek, másnap otthon a képválogatás közben hallgassunk valami jó partizenét. Egészen felemelő érzés lesz, visszajön az éjszakai hangulat, és hamarabb elmegy az idő! :)
