Scott Westerfeld amerikai írót idézve: “Nem az utazáshoz kell a bátorság, … Bátorság ahhoz kell, hogy elhagyd az otthonodat.”
Másfél évig éltem a kenguruk és koalák földjén Ausztrália déli részén, Melboune-ben. A hogyanról és miértekről már sokszor írtam, aki szeretne, Melbourne Life, illetve Élet külföld után blogjaimon olvashat bővebben az idegenben élés szépségeiről és árnyoldalairól. Itt és most, a kint készített felvételeimen keresztül, szeretném hozzátok közelebb hozni ezt a távoli földrészt, és megosztani veletek, fotósként szerzett élményeimet és tapasztalataimat.
- Melbourne belváros a Yarra folyóval a Swan Street hídról /Fotó: Kolesza Edit
A kontinensnyi országban rengeteg a látnivaló, Melbourne és környéke is rendkívül változatos. A földrész korai leszakadása miatt, egyedülálló állat és növényvilággal rendelkezik. Igazi fotós paradicsom.
Kengurus élmények:
Az első találkozás elég véresre sikerült, ugyan is a konyhában finom sültet készítettem belőle. (: Sötét vörös húsát leginkább a vadéhoz hasonlítanám, rendkívül ízletes és a többihez viszonyítva aránylag olcsó is.
Fél évig nem sikerült találkoznom egyetlen élő példánnyal sem. Az ismerőseim folyton kérdezték, hogy mikor lesznek már végre kengurus fotók. Hajnalban napfelkeltekor és délután naplementekor vonulnak. Hosszú várakozás után, egy közeli kerületben található parkban, sötétedéskor sikerült lencsevégre kapnom, vadon élő példányokat, de nem mertem közel menni hozzájuk, ugyan is elég nagynak tűntek (olyan magasak lehettek kb. mint én) és csupa izom volt a testük, na meg a karmaik is elég méretesek. Ráadásul egy két hím, igencsak tekintélyt parancsoló módon ágaskodott és figyelte merre sétálok.
- Vadon élő kenguruk vonulnak Preston közelében /Fotó: Kolesza Edit
Tavaly júniusban a Phillip Island –en lévő vadasparkban, sikerült közelebbről is szemügyre venni, etetni és simogatni őket. A fotóim jelentős részét még a régi gépemmel egy Canon 400D-vel készítettem, de a szigeten egy kölcsönkapott, régi típusú 5D-ét használtam.
Az első pár percben, a rólam készült képeken jól látszik a testtartásomon , hogy tartottam tőlük, mert páran túl lelkesen indultak meg felém egy kis csemege reményében és a gépet is féltettem. Egyik-másik agresszívabb volt, akár az itthoni állatkerti simogatóban a szemtelen kecskék :D.
- Kenguru etetés-menekülő üzemmódban :D
- Kenguru csapat /Fotó: Kolesza Edit
- Kukucs :) Kengurumama kicsinyével /Fotó: Kolesza Edit
Ez alkalommal végre több időm volt és a lemenő nap fényét is tudtam használni.
- Fotó: Kolesza Edit
- Fotó: Kolesza Edit
- Délen a szűrke kenguruk élnek, ezek némileg kissebb termetűek, északi, vörös társaiknál /Fotó: Kolesza Edit
- Kenguru portré /Fotó: Kolesza Edit
- Ő egy Wallaby, szintén erszényes :)
- A vadasparkot elhagyva a szabadban is találkoztunk wallabyval, bár ő félősebb volt “bentlakásos” társainál /Fotó: Kolesza Edit
- És végül az elmaradhatatlan útjelző tábla :)
