Rangsorolta a DxO a Canon 70D-t

a dátum: 2013. szeptember 3. | 12 hozzászólás

A fotográfiai tesztlabor elhelyezte a 70D-t a szenzorértékelési listájában. A legjobb APS-C Canon lett.

A DxO évek óta teszteli a gépeket laborkörülmények között, és egyedi pontozás alapján rangsorolja azokat. Sokan ezt fenntartásokkal fogadják (ugyanis erős Nikon dominancia lelhető fel a teszteredmények között), nem tudni mi az igazság, sőt még többen azt állítják, hogy még ha igazuk is van, a laborkörülményeknek nem sok köze van a való életben történő használathoz.

Akárhogy is legyen a Canon 70D szenzorát a legjobb Canon APS-C szenzorként ítélték meg, ám ez csak addig hangzik jól, amíg nem tudjuk a pontszámot. Ez ugyanis 68 pont, ami két ponttal haladja meg a korábbi 18 megapixeles Canon szenzorok pontértékét, messze elmarad a Sony a77-től ami 78 pont, és még messzebb a Nikon D7100-tól, ami 83 pontot kapott. A DxO szerint a Nikon D7100 mindenben veri a Canon 70D-t, magasabb értékelést kapott a dinamikatartomány, a színmélység és a ISO teljesítmény is, a Sonyhoz viszonyítva pedig csak az ISO teljesítménye jobb a Canonnak.

Nem fogadnám fenntartásokkal a DxO tesztjeit, ha néha nem olyan eredmények jönnének ki, hogy egy Sony MILC jobb eredményt produkál, mint egy Canon top kategóriás fullframe DSLR, vagy épp olyan, hogy a Nikon középkategóriás gépei verik a középformátumú Phase One hátfalakat.

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen stúdióvilágítással foglalkozó, hazai blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • Anti

    Pont ezért vicces bármilyen formában ennek az oldalnak az eredményeit figyelembe venni…

  • X

    No igen, Nikon dominancia… furcsa számomra, hogy mivel a Nikon Sony szenzort használ, akkor hogyan lehet ennyivel jobb a Sony saját gépeinél? Több mint valószínű, hogy a Sony magának gyárt “rossz” szenzorokat, míg a Nikonnak a jót… Mellesleg furcsa lenne ha APS-C -n a legjobb dinamika tartomány a legnagyobb felbontású szenzoré lenne…

    • Levente

      Szerintem ebben nagy szerepe van a jelfeldolgozásnak is. nem csak a szenzoron múlik a képminőség, hanem pl. a processzoron is.

    • Nem mindegyik Nikonban van Sony szenzor, a d800-ban pl úgy tudom a Nikon saját szenzora van.

  • XXX

    Én még nem találtam a Canon 6D-nél magasabb pontszámú gépet :D csak 1-et…

  • A Canon gépek azok nem lehetnek rosszak, mert azt írja rajtuk, hogy Canon. És különben is. :D
    Amúgy nem értem azokat, akik szerint a Sony jobb szenzorokat gyárt a Nikonnak, mint saját magának. A Sony szenzorú gépek MIND, egytől egyik kimagasló képminőségűek, legyen szó Sonyról, Olympusról, vagy a panasonic GH3 modelljéről. Utóbbi kettő amúgy a kisebb, négyharmados szenzor ellenére is jobb BÁRMELYIK Canon APS-C-nél. De lehet persze, hogy ez is csak globális összeesküvés. Ha viszont talán mégsem, a Canonnak ideje lenne már belehúzni és nem csak a nagy márkanéven ülni.

    • scarbantia

      Szerintem sokkal inkább ül a 60+ darabos saját objektívrendszerén, mint a márkanéven. És akkor ott van még számtalan külső gyártó, konverterezett optika, stb. Gyakorlatilag a legszélesebb a választék, és úgy, hogy a saját profi rendszere is igen komoly.
      Számomra sokkal komolyabb érv egy-egy igen komoly/speciális lencse a rendszerben, mint egy akármilyen váz. Még akkor is, ha nem veszem meg a legextrémebb darabokat, a lehetőség adott, ha speciális munkaterületre téved az ember. A vázak jönnek-mennek, az áruk zuhan, de egy igazán jó optika 20 év múlva is érték.

      Mellesleg ezeket a szenzorokat méregetni… 5D(classic, mark I) óta nem érzem azt, hogy akkorát fejlődött volna a világ, hogy rá lennénk szorulva a legújabb vázakra. Természetesen jobbak az újabbak, de lényegében bármilyen munkát meg lehet csinálni azzal is a lehető legprofibb minőségben.
      Vannak nyilván kisebb kitárulkozó lehetőségek az újabb vázakkal, de nem ez fogja megváltani a világot. Ha valamiért sz@r lett a kép, akkor ott nem a szenzorban van a hiba.

      Persze fontos a fejlődés, de nem érzem arányosnak azzal, ahogy ránk akarják nyomni, elhitetve velünk, hogy akkor már igazából használhatatlan a régi, mer az újabb fél fényértékkel nagyobb dinamikát, meg negyed fényértékkel jobb jel/zaj arányt, és +2MP-el többet tud.(mellesleg sokkal nagyobb a szoftveres fejlődés, mint a hardveres, ha végignézem a RAW konverterek fejlődését, néhányszor már alaposan “szenzort cseréltem”, nem is olyan rég, még a Lr3-Lr4 váltásnál is jött “ajándékba” +1Fé dinamika, előtte a Lr2-Lr3-nál +2Fé előrelépés zajban, és még mehetnénk visszafele a RawShooter, meg DPP programokig)

      Attól, hogy a SONY akármilyen szenzort gyárt épp, attól még nem lesz rosszabb a Canon, csak mert 1-2 generációnál nem lett olyan, mint a konkurencia, csak éppen bőven frankó.

      • kesztió

        Tény és való, hogy a felsőkategóriás Canon gépek kifejezetten jók. Az EOS-M-et nézve viszont például már egyértelmű, hogy a márkanév viszi a gépet. Érdekelne ugyanis egy racionális érv arra, hogy a rossz fogású, rossz kinézetű, rossz ergonómiájú, lassú, egyértelműen a gagyi kategóriába lőtt Canon mirrorlessek miért fogynak ennyire. Amikor ugyanennyiért sokkal jobb tükörnélkülit bármelyik másik gyártótól kaphatsz, még a Samsungot is ideértve.
        Amúgy, ha 10-15 éven belül a tükörnélküli gépek minden szempontból jobbak lesznek már a tükrösöknél (erre kvázi 100% az esély), a 60+ objektív roppant hirtelenséggel fog elavulni. (Gondolj csak arra, mekkora, majdnem hordozhatatlan monstrum a nem is olyan vad, 200–400/F4-es telezoom, és mennyivel kisebbre lehet megszerkeszteni mikronégyharmadra egy teljesen ekvivalens 100–200/F2-est.) De addigra már a versenytársaknak is meglesz a 60+, már a vadonatúj mikronégyharmad is 40 körül jár az idén bejelentett objektívekkel együtt.

        • scarbantia

          Hát az EOS M tényleg nem egy nagy eresztés, és valószínű azért veszik, mert van mellette egy komolyabb rendszer, illetve az utóbbi időben meglehetősen olcsó lett. Szerintem az a gép akkor lett volna igazán jó, ha a G1 X vonalát viszi tovább, cserélhető objektívvel.
          Attól, hogy esetleg a jövőben kiveszik a tükör, attól még nem fog leesni a profi objektívek értéke. Full Frame váz akkor is lesz, akárhogy is halad a technológia, méretéből adódóan minőségben mindig jobb lesz mint egy kisebb rendszer.
          Amúgy nem csak a nagytelék az izgalmasak, hanem pl. a TS-E 17mm-es, az MP-E 65mm 5:1 macro, stb., és a nagy fényerejű portréobjektívek(135/2, 85/1.2, 50/1.2, 50/1.0). Amikből m43 esetén is igazán lehetne több, igazán nagy fényerővel.

          Ha majd komoly, jól használható tükör nélküli Full Frame gépek lesznek jó áron, komoly rendszerrel, akkor majd érdekes lesz ez a téma.
          Jelenleg, ha az ár/érték arányt nézem, akkor mindenképp egy FF DSLR.

          Az meg hogy egyesek szerint nagy és nehéz? Hát ez viszonyítás és elpuhultság kérdése. Szerintem igen kényelmes és könnyű a legtöbb, nyilván az extrém teléket leszámítva. A nagy és nehézről a Mamiya RB/RZ jut eszembe, meg a Pentacon Six 180/2.8-as Zeiss portréobjektívvel. No, azokat én se vállalnám be, max műterembe.
          Másoknak egy 4×5″-es fagép is is lehet kompakt és összecsukható, aztán mennek vele magashegységbe Velviázni.

        • scarbantia

          Hát az EOS M tényleg nem egy nagy eresztés, és valószínű azért veszik, mert van mellette egy komolyabb rendszer, illetve az utóbbi időben meglehetősen olcsó lett. Szerintem az a gép akkor lett volna igazán jó, ha a G1 X vonalát viszi tovább, cserélhető objektívvel.
          Attól, hogy esetleg a jövőben kiveszik a tükör, attól még nem fog leesni a profi objektívek értéke. Full Frame váz akkor is lesz, akárhogy is halad a technológia, méretéből adódóan minőségben mindig jobb lesz mint egy kisebb rendszer.
          Amúgy nem csak a nagytelék az izgalmasak, hanem pl. a TS-E 17mm-es, az MP-E 65mm 5:1 macro, stb., és a nagy fényerejű portréobjektívek(135/2, 85/1.2, 50/1.2, 50/1.0). Amikből m43 esetén is igazán lehetne több, igazán nagy fényerővel.

          Ha majd komoly, jól használható tükör nélküli Full Frame gépek lesznek jó áron, komoly rendszerrel, akkor majd érdekes lesz ez a téma.
          Jelenleg, ha az ár/érték arányt nézem, akkor mindenképp egy FF DSLR.

          Az meg hogy egyesek szerint nagy és nehéz? Hát ez viszonyítás és elpuhultság kérdése. Szerintem igen kényelmes és könnyű a legtöbb, nyilván az extrém teléket leszámítva. A nagy és nehézről a Mamiya RB/RZ jut eszembe, meg a Pentacon Six 180/2.8-as Zeiss portréobjektívvel. No, azokat én se vállalnám be, max műterembe.
          Másoknak egy 4×5″-es fagép is is lehet kompakt és összecsukható, aztán mennek vele magashegységbe Velviázni.

  • jenoapu

    Elég butuska dolog egy kisfilm méretéből, és egy kb. 90 éves konstrukciós technikából kiindulni ha a “jó gépség” titkait vizsgálgatjuk! Persze szép dolog a tradíció!
    Semmi kétség a tükörreflex, a 24*36 mm, a pentaprizma, a mattüveg előbb vagy utóbb meghaladott dolog lesz a gépkonstrukciókban, mint ahogy a redőnyzár is.
    Érdekes dolog a számomra, hogy 20 év digitális éra után is ezekben a képalkotás minőségében semmilyen relevanciával nem bíró fétisekben gondolkodva értékeljük a gépeket!
    Emlékszem, micsoda zsigeri tiltakozás volt a livewiew, a video a kamerában, ma pedig ezek nélkül el sem lehetne adni egy gépet.
    Jó lenne eljutni végre a képalkotás minőségének a megértéséhez. Az hogy ehhez nem elemi szinten kellene ismerni a fizikát, az nagy baj!
    De sebaj!
    A gépek pontozgatása pedig felejtős! Semmi másról nem szól, mint a pontozó értékrendjéről. A fotózáshoz marha kevés köze van! Fotózni kamera, szenzor, objektív nélkül is lehet! Akinek a fotózás az igénye, az jól tudja mindezt. Akinek pedig a kattogtatás és a gép paraméter kurkászás a fontos ebből, annak jó szórakozást!

  • jenoapu

    Arra a kérdésre, hogy egy Sony szenzoros Nikon miért jobb, mint egy Sony, arra ott a válasz, hogy amiért a RedBull ugyanazzal a Renault motorral jobb, mint a többi Renault motort használó és gyári csapat (volt).