A magyar forgalmazó volt olyan kedves, és átküldött némi extra infót a Sigma új 50mm f/1.4 DG HSM Art objektívéről. Köszönjük szépen, közzéteszünk majdnem mindent.
Merthogy azért a sajtóközleményt nem fordítom le magyarra helyettük (ejnye-bejnye!), így a szépen megírt marketingszöveg ezúttal kimarad, de a fontos részletekből természetesen szemezgetek.
Először is lássuk a szokásos ábrákat:
A felső ábra a végtelenbe állított lencserendszert mutatja, az alsó ábra pedig a közelpontra, vagyis a miniális tárgytávolságra állítottat, ami egyébként 40 centiméter az új Sigma 50/1.4 esetében, így 1:5,6 nagyítási arányt érhetünk el vele.
Ahogy a képen láthatjuk, 3db SLD vagyis különösen alacsony színszórású lencsetagot találunk az objektívben, mely révén a gyártó szerint igen jól tudják kezelni a kromatikus aberrációt. Ezen lencsetagoknak köszönhetően éles és magas kontrasztú leképzést kapunk.
Apropó élesség. A Sigma sajtóközleményében azt írja, hogy saját MTF analízis módszert fejlesztettek ki, melyet egy 46 megapixeles Foveon szenzorral készítenek, és szerintük olyan nagyfrekvenciájú részleteket is vizsgálni tudnak általa, amire a korábbi, hagyományos MTF módszer nem adott lehetőséget. Az új módszert A1 (Aizu 1) tesztnek keresztelték el és szállítás előtt minden új Sigma objektív átesik rajta.
Az MTF ábra értelmezéséről itt.
Az alábbi ábrán a torzítást láthatjuk…vagyis nem láthatjuk, mert nem igazán van. Megeszem a kalapom, ha ez igaz, ugyanis például a Canon 50/1.4 ennél lényegesen jobban hordósít, a Lenstip oldal mérése szerint 1,98%-ot (a Nikon 50/1.4G 2,01%-ot). Ha a lenti táblázat igaz, akkor a Sigma torzítása 0,2-0,3% körüli.
No és mi a helyezet a perem alatt szélén? A vignettálást három rekeszállással az alábbi ábrán láthatjuk. f/1.4-en még jócskán számolhatunk vele, 2.8-tól viszont lényegesen csökken, 5.6-nál szinte ugyanaz, mint 2.8-on. Mindezért a tekintélyes méretű, 77mm-es frontlencse a felelős. A legszűkebb rekesz egyébként f/16.
A szép háttérelmosásért 9db lekerekített rekeszlamella felel, így ha rekeszelünk, a fényfoltok nem lesznek szögletesek. A fókuszrendszer az 50-esnél is ultrahang alapú, algoritmusán csiszolgattak, így még finomabban működik, mint elődje esetében. Full-Time-Manual fókuszt kapunk, tehát autofókusz esetén is bármikor beavatkozhatunk kézzel. Ha mégis bármi probléma adódna az élességgel, lehetőségünk van a Sigma piacon egyedülálló USB-dokkolójával és a Sigma Optimization Pro szoftverével finomhangolni az objektívünket, otthon saját magunk. A dokkoló persze opcionális tartozék, de minél több új generációs Sigmája van valakinek, annál inkább megéri beszerezni egyet. Márpedig egyre több az ezzel az eszközzel kompatibilis objektív. Lásd:
- Sigma 18-35mm f/1.8 DC HSM Art (APS-C),
- Sigma 17-70mm f/2.8-4 OS DC HSM Contemporary (APS-C),
- Sigma 30mm f/1.4 DC HSM Art (APS-C),
- Sigma 35mm f/1.4 DG HSM Art (FullFrame),
- Sigma 50mm f/1.4 DG HSM Art (FullFrame),
- Sigma 24-105mm f/4 OS DG HSM Art (FullFrame),
- Sigma 18-200mm f/3.5-6.3 OS DC HSM Contemporary (APS-C),
- Sigma 120-300mm f/2.8 OS DG HSM Sport (FullFrame)