A Nikon ma végre bemutatta legújabb fullframe DSLR-jét, a Nikon D750-et, melyet a D610 és a D810 közé pozícionált. De vajon miért nem D710 lett a neve? Egyszer talán megtudjuk, de hogy jobban átlássátok a három gép közti különbséget, készítettem egy összehasonlító táblázatot.
Vicces, hogy a nyáron szinte alig volt miről írni, így a Photokina előtt meg gyakorlatilag ülhetnék egész nap a gépnél, annyi minden történik. Ma például a Nikon mutatta be a pletykákban már megszellőztetett D700 utódot, melyről már szinte mindenki lemondott, a D700 ugyanis 2008-ban került piacra. Mindenki azt hitte, hogy a Nikon szétválasztotta a kategóriát egy D600-ra és D800-ra, ezek már egy frissítést is megértek azóta (610/810), de a korábbi D700 tulajok egy részének a D6xx túl buta volt, a D8xx meg vagy túl drága, vagy túl nagy felbontásó, vagy túl lassú a D700-hoz képest. Most, hogy már kezdtek beletörődni az emberek a dologba, a Nikon előrántotta a fiókból a D700 utódját, mely az igen remekbe szabott D810 jónéhány tulajdonságát megkapta, de bizonyára lesznek panaszkodók is, mert a gép sorozatképessége csak közepes, és a D700-ról váltók kidobhatják a CF kártyáikat.
A Nikon D750 valójában egy kisebb vázba szerelt D810 (hiszen megkapta pl a nagytesó AF rendszerét, processzorát és fénymérő rendszerét), de kisebb felbontással és néhány extra funkcióval, melyek egy része a belépőkategóriákra emlékeztet (pl. kihajtható LCD kijelző, aminek azért sokan fognak örülni, 1/4000s max záridő), egy része pedig a mai piaci viszonyok között elvárható volt (pl. WiFi, ugyanakkor GPS nincs). A D750 viszont valamivel kisebb és könnyebb a D610-nél, így a Nikon legkisebb fullframe gépe lett.
Lássuk hol helyezkedik hát el az új masina a rendszerben:
Mit látható árban is a két másik modell közé pozícionálta a Nikon. Mint ahogy specifikációkban, úgy árban is közelebb lenne a felsőbb kategóriához, ha a D8xx széria árát nem emelték volna fel egymillió környékére a D810 érkezésével. Méretre tehát inkább a kisebbik tesóra ütött, tudásra inkább a nagyobbra. Szerintem elég szép arany középút! A szenzor egyébként AA-szűrős, nem vették ki belőle, mint a D810 esetében. A gép autofókusza csak látszatra egyezik meg a D810-ével, annál ugyanis érzékenyebb, mert -3FÉ környezeti világosságig (pontosabban sötétségig) működőképes, elérve ezzel a Canon 6D középső fókuszpontjának teljesítményét. Csakhogy itt vélhetőleg mind a 15 keresztszenzoros AF pont képes erre, nem csak a középső. A D810-et jómagam próbáltam már rossz fényviszonyok között és már azt is a Canon 6D egyébként világbajnok középső AF pontjával éreztem egyenértékűnek. A D750 fókuszrendszere tehát jó eséllyel megegyezik a D4S-ével, vagy akár még hangyányival jobb is nála. Legalábbis papíron… Koncert- és színházi fotósoknak kedvez továbbá a Csúcsfényre súlyozott fénymérés funkció, mely vélhetőleg Matrix fényméréssel társulva működik (hiszen a spotnál nemigen lenne értelme) és nem engedi, hogy az expozíció során a csúcsfények kiégjenek. A Dpreview szerint ez egy általános alulexponáltságot fog okozni a középtónusokban, amit utómunkában kell majd visszahúzni, de szerintem ez inkább megegyezik a Canon-féle Csúcsfény árnyalat elsőbbség funkcióval, ekkor a gép – persze csak JPEG módban – lecsapja a hisztogram végét, így a csúcsfények nem fognak kiégni, de a kép kontrasztja valamivel laposabb lesz.
A D750 keresője megegyezik a D810-ével, 100%-os lefedettségű és 0,7x nagyítású, vagyis a legnagyobb és legjobb keresők közé tartozik a piacon, karöltve a Canon 5D+6D kombóval. Ennél már csak a Fujifilm X-T1 elektronikus keresője nagyobb. A D750-ébe OLED panelt építettek, így komplex információmegjelenítésre is képes, nem csak simán az expozíciós adatok kijelzésére.
Fontos megemlíteni még a D750 videós képességeit is, ugyanis olyan funkciókat kapott, ami megegyezik a D810-zel, ilyen pl. a zebra, vagyis videózás közben kiégett részek valós idejű becsíkozása (kár, hogy nem az éleséget mutatja). Rendelkezik továbbá az ún. Flat videó móddal, ami a D810-et használó filmesek nagy kedvence. Ez egyfajta kilapított szín és kontrasztvilágú videó, ahol nincsenek harsány színek, és a világos és sötét részekben is sok részlet van. Egy ilyen Flat videót utómunkába befényelni, effektezni sokkal hatékonyabb, mint egy kamera által ráerőltetett Picture Mode-os videót.
Szintén filmeseknek kedvez a video módban IS elérhető Auto ISO, melyet könnyen és gyorsan aktiválhatunk. Ekkor lehetőségünk van a felvétel során fix záridőt és rekeszértéket megadni, és a kamerára hagyni az alkalmazkodást a fényviszonyokhoz, melybe az expozíció korrekcióval természetesen így is beleszólhatunk.
Egy dologra felhívnám a Nikon tulajok figyelmét, amit én is csak egy kommentben vettem észre, amit egy szemfüles netező írt: a kamerán NINCS AF-ON gomb! Aki eddig úgy használta a kamerát, hogy az élesítést levette az expogombról és hüvelykujjal működtette, az ezzel a géppel bajban lesz, bár nincs kizárva, hogy ezt a funkciót az AF-Lock/AE-Lock gombhoz lehet rendelni.
Akik tehát már megvették a D810-et, nyilván nem fognak váltani a D750-re, de a D700, D600, D610 és nagy felbontást nélkülözni tudó D800 tulajok jórésze biztos elgondolkozik majd a váltáson ezen új gép láttán.
