Megőrülsz! Vagy élességet látsz, vagy expozíciót. Valamelyik kézbe harapni kell, ha nem automata a kijelző háttérvilágítása. Vagy csak én szívok ezzel?
A régi 30D-mben és 50D-mben nem volt automata a kijelző megvilágítása. A 30D-nél még nem volt olyan feltűnő, mert hobbi célokra használtam. Az 50D-vel már dolgozgattam, ott zavart a dolog. Ezt váltotta az 5D Mark II, aminek automata volt az LCD megvilágítása, fényérzékeny, vagyis napsütésben világosabb, rossz fényviszonyok között sötétebb, épp mint a mobilom. Imádtam, hamar megszoktam, olyannyira, hogy egy idő után meg is feledkeztem róla. Akkor jó egy munkaeszköz, ha már észrevételnül kiszolgál. Ezt hívják úgy, hogy működik magától, teszi a dolgát. Amikor kijött a 6D mindenképpen váltani akartam, de amikor megláttam, hogy nem automata az LCD-je, kicsit aggódtam. De úgy voltam vele, hogy üsse kő, majd állítgatom kézzel. Aha…. A legnagyobb parám a mai napig, hogy nehogy egyszer valami miatt Small JPEG-ben maradjon a gép, véletlenül nem teljes felbontású RAW-ban fotózok végig egy munkát (ilyen szerencsére még nem volt, de olyan igen, hogy pár képet HDR módban próbáltam lefotózni egy munka végén, az meg csak jpeg-ben megy a 6D-nél, és persze utána elfelejtettem visszaállítani RAW-ra. De az legalább full-size jpeg volt). Szóval erre is veszettül próbálok figyelni, már ez is problémát okoz, ezek mellett gondolhatjátok, hogy mennyire jut eszembe az LCD fényerejét tologatni. Napsütésben még csak-csak, mert nem látni semmit a sötét kijelzőn. Feltolom, látszik szépen minden, de aztán bemegy az ember egy sötét helységbe (tipikusan kreatív után a szertartás és a lagzi) és úgy marad. Egész este csak azt látni, hogy milyen szépen exponált minden kép, hogy a vaksötét teremben ahol csak projektorral festik meg a falakat, milyen szépen kiexponálja a gép a pislákoló fényeket ISO6400-on meg f/2.0-án.
Aztán persze otthon ér utol a felismerés, hogy csak az LCD vert át, mert szétvilágította a képeimet. A legtöbb fotóm alulexponált, a templomtól kezdve a lagziig. Oké, hogy a RAW-t ki lehet világosítani és szerencsére a 6D ISO-ja jól bírja az utómunkát, dehát ez csak félmegoldás és nem erre kellene támaszkodni. Majd megszokom? Lassan 2 éve használom a 6D-t, ennyi idő alatt sem tudtam megszokni. Mondják páran, hogy ez így nem túl profi, mert egy profi a hisztogramot nézi és nem hagyja magát átverni az LCD-vel. Kérdem én, a profi nem kíváncsi a képein az élességre? Nem kíváncsi a kompozícióra, a kép tartalmára? Mert ha a hisztogramot nézi, akkor magát a képet csak körömnyi méretben látja a kijelzőn, azon semmit nem lehet leellenőrizni. Rossz fényviszonyok között a fényerős optikákkal nagyon kell vigyázni, picit tévesz a gép és már nem azon az arcon van az élesség, amelyiken szerettem volna. Lehet hogy hisztogram alapján van egy nagy rakás jól exponált képem, de lehet, hogy a felénél rossz helyen van az élesség, a másik felénél belevágtam valakinek a lábába, a “harmadik felénél” meg valami más gebasz van, amit az LCD-n észrevettem volna.
Miért nem lehet minden gépvázba automata LCD világítást tenni? Miért nem lehet legalább a fényesség hisztogramot rávetíteni az LCD-n a kép sarkába, úgy mint LiveView esetén? A kettő kombinációja maga lenne a kánaán!
Nyilatkozzatok, nálatok is problémát jelent az LCD háttérvilágítás?
