A minap letölthetővé vált a Mac OS X Yosemite legújabb verziója, mely már tartalmazza a korábban beharangozott Photos appot. Gyorsteszt.
A Photos hivatalosan az Apple Aperture-t és az iPhotot váltja. A korábbi – gyakorlatilag magukra hagyott – Aperture felhasználók ezen mondat ellen bizonyára sikítozni kezdenek, jóllehet én nem használtam az Aperture-t soha, de mivel az egy Adobe Lightroom/Phase One Capture One kategóriájú szoftver volt (és kőkeményen fizetős), ezért nem gondolom, hogy a mostani pofonegyszerűnek tűnő és egyben ingyenes Photos appal egyáltalán összehasonlítható lehet. Az iPhotot próbálgattam korábban, de a Lightroom mellett igazából semmi szükségem nem volt rá, ezért nem igazán használtam, semmi szükségem nem volt rá, hogy még egy helyre be kelljen importálnom a fotóimat.
Márpedig a Photos-zal is ez történik, ebben az appban csak azok a képek jelennek meg, azokkal a képekkel dolgozhatunk és katalogizálhatjuk őket, amelyeket beimportálunk. Igaz a progi ezt már akkor felajánlja, ha memóriakártyát csatlakoztatunk a géphez. RAW fotókat is ismer.
A Photos én úgy gondolom inkább egy olyan iPhoto, amire ráhúzták az iOS8 Fotók appjának küllemét.
Ha beimportáltunk pár képet, a bal felső sarokban lévő nyilakkal tudunk lépkedni a nézetek között, az iOS-hez hasonlóan láthatunk egy-egy albumot, láthatunk havi nézetet és éves nézetet is. Ha csak egy-egy fotót nézünk (melyet a Space gombbal vagy dupla klikkel tudunk elővarázsolni), a jobbra balra nyilakkal tudunk lépkedni közöttük és lehetőség van fullscreen nézetre is, és lehetőség van a többi fotó bélyegképét egy oldalsó galériában behívni.
A katalogizáláshoz létrehozhatunk albumokat és smart albumokat is, utóbbiakhoz egész sok lehetőség társul, akár EXIF adatokra alapozva is készíthetünk smart albumot. A kulcsszavazás is megoldott a programban, ezt külön ablakban lehet elvégezni.
A Photosban arcfelismerő algoritmus is található, de sokra nem megyünk vele, csak azt ismeri fel, hogy arc van a képen, hogy ki van rajta, az már nem megy neki. Emiatt kézzel kell megadnunk a Faces albumban egy-egy személy nevét, majd ráhúzkodni a képeket a nevére. Később viszont, ha például beírjuk hogy “Bence” a keresőben, a progi kidobja a Bence szót tartalmazó fájlneveket, a Bence szót tartalmazó kulcsszavakat és a Bence nevű emberket is – és persze az ezekhez tartozó képeket.
A fotókat gyűjtő oldalon nem sok gombot találunk. Az egyik a + gomb, amivel létrehozhatunk albumokat, smart albumokat, slideshowt, illetve elvileg összeállíthatunk és rendelhetünk a neten keresztül fotókönyvet, naptárat, képeslapot és printet, ám ez Magyarországon nem működik, a legközelebbi ilyen lehetőség Ausztriában van. A könyvet/naptárt stb persze meg tudjuk csinálni így is a szoftverrel, de kimenteni belőle sajna nem lehet a kész anyagot, csak a rendelés elküldésre van lehetőség.
A Slideshow modul lényegében ugyanaz, mint az iPhotos-é, ami nem rossz, egyelőre többet tud, de legalábbis tetszetősebb, mint a Lightroom beépített Slideshow modulja, de nem igazán paraméterezhető. A Photosban ugyanis van pár téma, sajna nem túl sok, melyek szebben animáltak, mint a Lightroom-féle egyszer képváltogatás, továbbá több zenét is lehetőség van a vetítés alá rakni, így a slideshow akár hosszabb is lehet. (A Lightroom 6-ba ígérik a komolyabb slideshow készítő modult, de egyelőre nagy a csend a frissítés körül.) Az viszont nagy szívfájdalom, hogy a Photos slideshow témáiba nem lehet belenyúlni, márpedig egy-egy témában van olyan diasablon, ami egyszerre 5 képet mutat, ráadásul megvágva. Ha olyan témát akarunk, aminél mindig csak egy fotót mutat a vetítés, akkor összesen kétfajta téma marad, a hagyományos képváltogatós (mint a Lightroomé) és a Ken Burns, vagyis a belezoomolós effekt. Ott van például a tök jópofa Vintage Prints téma (mintha papírképek lennének egymásra szórva, a háttérben fekete-fehérben, az aktuális vetített fotó meg legfelül, középen színesben), ez meg hű maradt a nevéhez (Vintage) és effektet rak a képekre. Ejnye… Cserébe viszont több helyre van lehetőség szöveget beszúrni a slideshowba, nem csak az elejére és a végére, mint a Lightroomban. Lehetőség van a slideshow-t kikonvertálni videóvás, SD, HD és FullHD felbontásban, de ha csak egyszeri vetítést akarunk, ezt meg sem kell tennünk, csak simán elindítjuk a vetítést a szoftverből és úgy fog kinézni, mint egy videó.
A csekély mennyiségű gombsor végén találjuk az Edit gombot, ami a lényeget rejti, a képek szerkesztését. Ne dőljünk be a látványnak, ha rányomunk alig látunk némi szerkesztési lehetőséget: Enhance (automatikus képjavítás), Rotate (forgatás), Crop (vágás, kiegyenesítés), Filters (beépített effekt-szűrők), Adjust (módosítások), Retouch (javítóecset – Healing brush).
Az Enhance-t hagyjuk is, egygombos képjavítás, az esetek többségében úgysem ezt használjuk, többnyire világosít és növeli a kontrasztot. A Rotate értelemszerű, a Crop menü ugyanúgy néz ki, mint az iOS-en, találunk egy beskálázott forgatótárcsát, kiválaszthatjuk a kívánt oldalarányt illetve megtükrözhetjük a fotónkat. Perspektivikus korrekcióra nincs lehetőség.
A Filters funkció is elég szegényes, az első instagramos időkre emlékeztet, 8db, többségében eltúlzott effektszűrőt kapunk, ugyanazokat, mint az iOS-ben. Az lenne a jó, ha ezek bővíthetőek lennének, akár külső fejlesztők által, de erről nem tudok.
Az Adjust menü itt a lényeg, ráadásul ez az ami elsőre becsaphat minket, ugyanis első megjelenítéskor csak egy Light, Color és Black&White csúszkát találunk, amit jobbra-balra lehet húzkodni. Egyrészt azonban ezeket a kis nyilacskára nyomva ki lehet bővíteni, némelyiknél elég tisztességesen, de ami a fontosabb, fent a jobb felső sarokban van egy kék “Add” gomb, amivel további csúszkákat adhatunk az Adjust menühöz. Itt már megtalálunk jófajta hisztogramot, levels csúszkát, élesítést, vignettálást, Definition néven a Clarity csúszkát, zajszűrést és fehéregyensúlyt. Így azért már egész korrekt a dolog.
A Retouch funkció is teszi a dolgát, apróbb képi elemeket tudunk eltüntetni a fotónkról.
Az Edit menü funkciói roncsolásmentesek, tehát az eredeti képet megtartja a rendszer, az itt elvégzett módosításokhoz bármikor visszatérhetünk és korrigálhatjuk.
Három gomb található még ezen a környéken, a Share menüben megoszthatjuk a képet a levelezővel, a Facebookon, Twitteren, Flickren, beállíthatjuk asztal háttérként, stb. Az kis “i”-betűt formázó gomb az EXIF adatokat hozza elő, a szivecske gombbal pedig elmenthetjük a képet a kedvenceink közé, erre azonban az album nézetben is lehetőség nyílik a bélyegképek sarkában.
Hát mit mondjak, nem olyan rossz, de ezt a progit valljuk be azért amatőr és hobbifelhasználáshoz találták ki, szóval az Aperture-t semmiképpen nem helyettesíti. Valószínűleg az Apple se így gondolta, hiszen az Aperture felhasználóknak megpróbáltak minél könnyebb átállást intézni a Lightroomra, egy másik gyártó szoftverére, tehát bizonyára tisztában voltak vele, hogy a Photos nem lesz elég a professzionális felhasználáshoz. A progi tehát gyakorlatilag semmivel nem tud többet, mint egy ACDSee és hasonló társai, annyival van előrébb, hogy “gyárilag” érkezik a Mac gépekre, ami mondjuk egy Windowsról még mindig nem mondható el…tudtommal (egy ideje nem használtam Windowst).
UPDATE: egy lényeges dolgot kihagytam a tesztből, melyért elnézést kérek, de nekem is szembesülnöm kellett vele élőben, hiába rágja a számba az Apple az iCloud kompatibilitást. A Photos app egyik fontos tulajdonsága ugyanis az, hogy ha bekapcsoljuk az iCloud felhőszolgáltatást a progi indításakor (és a iOS-t futtató készülékeinken is megtesszük ugyanezt), akkor az app és a teló a felhőn keresztül szinkronizál, vagyis azok a fotóink, melyeket importálunk a Photosba, meg fognak jelenni a telefonunkon, tabletünkön is. A kérdés ugye a telónk memóriája. Itt nem tudok sajnos egyértelműen állást foglalni, ugyanis számomra sem tiszta a kép. Ha a Photos appba importálok képeket és azok felkerülnek az iCloudba, akkor letöltődnek a telefonomra is. Tehát foglalja a teló tárhelyét (más helyen ennek ellenkezőjét olvastam, miszerint csak a bélyegképeket látjuk, a képek nem töltődnek le automatikusan a telóra csak ha kérjük. Én nem ezt tapasztaltam, ha feltöltöttem egy 10 megapixeles képet a Photoson keresztül az iCloudba, pár perc után megjelent a telefonon. Ott ugye nem lehet megnézni, hogy mekkora a kép, de amikor emailben el akartam küldeni, kérdezte, hogy a mekkora méretben szeretném, a tényleges méret pedig szerinte 6,3 megabájt volt. Kérdés hogy a telón lévő kép is ekkora-e vagy ilyenkor a Cloudból küldené az emailbe csatolt képet?). Ugyanakkor fordítva létezik egy érdekes szolgáltatást, az iOS-ben be tudjuk állítani, hogy ha kevés a telón a tárhely, akkor a mobillal készült fotók eredeti verzióját az iCloudban tárolja a rendszer, a telefonon pedig csak egy optimalizált verzió foglal helyet és jelenik meg. (Ilyenkor viszont felmerül az adatforgalom kérdése. Minden fotónál feltölti a rendszer a 8 megapixeles fotómat a felhőbe? Vagy csak otthon WiFi-n a nap végén? Ez sem derül ki és a Beállításokban nem találtam erre vonatkozó infót. Lehet hogy ha bekapcsolom a szolgáltatást és fotózgatok, 10 nap múlva elfogy a havi adatforgalmam? A párom telefonjához csak 500Mb tartozik havonta, nála speciel ki kellett kapcsolni a korábbi iCloud szinkronizálást, mert nagyon ette a biteket.) UPDATE: mindig csak Wifi kapcsolat esetén tölti fel a fotókat a felhőbe!
A képek szerkesztése is szinkronizált egyébként, ha bármelyik felületen szerkesztjük a képünket, az adatok feltöltődnek a Cloudba és a szerkesztés eredménye az összes készülékünkön látszani fog.
Ezzel el is érkeztünk egy fontos momentumhoz, ugyanis a véleményem az, hogy komolyabb munkáinkat úgysem bízzuk csak simán egy felhőtárhelyre, ráadásul többezer RAW fotót feltölteni, kezelni neten keresztül meglehetősen idő és adatigényes dolog (pláne hogy a nagyvárosok belvárosain kívül gyakorlatilag még nincs komoly szélessávú net Magyarországon a mai napig. Én korábban Fóton laktam külterületen, ott még vezetékes se volt, most Gárdonyban lakom belterületen de itt is csak max 10Mbites ADSL érhető el telefonvonalon, melynek feltöltési sebessége kb 1-1,5Mbit. A 12. kerületben lakó ismerősömnél hasonló a helyzet). Ellenben a folyamatosan elkallódó, tonnaszám készülő mobilfotóinkhoz kiváló hely lehet egy ilyen rendszer. Megszűnik végre az a világ, hogy az ember lementi a képeket a számítógépére amikor betelt a telefon, aztán a számítógépen pár év múlva lesz egy nagy rakás mobilfotó mappa elszórva, benne ömlesztve többezer képpel és találd meg amit keresel. Az iCloud tárhely alapból, ingyenesen 5Gb méretű, havi 1 dollárért (kb nettó 280Ft-ért) kérhetünk 20Gb-osat is, havi 4 dollárért (nettó 1100 Ft-ért kb) előfizethetünk 200Gb-osra is, ami már bővel elég kell legyen a mobilfotóinkhoz, de talán még a 20Gb-os is. (egyébként az 500Gb 10 dollár, az 1TB 20 dollár /hó).
Aztán ott van még a fotómegosztás élménye. Ismerőseinknek szelektálva tudunk hozzáférést adni az iCloud fotótárhelyünkhöz vagy annak egy részéhez vagy csak 1-2 képhez, így az sincs már többé, hogy azt mondjuk a buli, kirándulás vagy nyaralás végén, hogy “majd átküldöm a képeket”, amire nem ritkán az illetőknek hónapokat kell várniuk, mire eljutunk odáig, hogy letöltjük a gépre, kiválogatjuk, ne adj isten leméretezzük és valamilyen módon átküldjük.
