A Zeiss a fényképezőgép objektívek egyik, ha nem A non-plus ultrája. Ezt tudjuk. Voltak eddig is szép, elegáns és jó minőségű Zeiss obik Canonhoz és Nikonhoz is (többek közt), és illették őket ilyen nevekkel mint Distagon meg Planar… aztán jöttek ilyenek, hogy Otus, meg Batis, Touit, meg Loxia, most meg a Milvus. Mit jelentenek ezek? Mi a különbség? Elmagyarázzuk.
Először is kezdjük azzal, hogy a Distagon, Planar, Makro-Planar, Sonnar, Vario-Sonnar nevek nem típust jelölnek, hanem lencserendszert. Optikai felépítést, melyeknek fantázianevet adtak gyakorlatilag évtizedekkel ezelőtt (a Planar például 1896-ban született, a Distagon 1953-ban!). Tehát például a Zeiss Otus 55mm f/1.4 (vagy ahogy ők jelzik 1.4/55), vagy a Milvus 35/2 felépítésükből adódóan egy-egy Distagon optika, míg a 85/1.4-es Otus egy Planar, a Sonynak gyártott autofókuszos zoom objektívek pedig Vario-Sonnarok és Vario-Tessarok. Az, hogy melyik hogyan épül fel, milyen lencsetagok kombinációjából áll, egy külön cikket is megérdemelne, ezért most nem foglalkozunk ezzel, ráadásul halandó fotósnak nem is biztos hogy feltétlen tudnia kell.
A Zeiss gyárt többféle bajonettel obikat, de a nagy többségük manuális fókuszú. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs bennük elektronika, mert kommunikálnak a gépvázzal (az EXIF-be bekerülnek az objektív adatok) és a rekesz is elektronikusan működik vagyis használhatunk velük M, A/Av és S/Tv módokat is (ellentétben mondjuk a legtöbb Samyang objektívvel, amikben egyáltalán nincs elektronika). Az élességállítás viszont kézzel történik, ám a Zeiss meglehetősen precíziós, lassú (hosszú) működésű élességállító gyűrűvel látja el ezeket az obikat, hogy finoman lehessen velük fókuszálni.
A Canon EF bajonettel gyártott Zeiss obik jelzése ZE, a Nikon F-bajonetteseké ZF.2. Míg régen nem adtak fantázianevet az optikáiknak, ma már megkülönböztetik őket, néhány régebbi típust azonban még mindig gyártanak, ezek neve – legalábbis a weblapjuk szerint – Classic, de ezt így nem annyira szokás megkülönböztetni.
Vannak azonban a sorban napvilágot látó új családok, melyekről nem árt ha tudjuk, melyik micsoda:
- Zeiss Otus: a Zeiss top-end objektívei, jelenleg a világ legélesebb, legjobb képminőségű optikái a kisfilmes piacon, csak a Canon/Nikon legjobbjai és a Sigma ART kategóriás obijai közelítik(!) meg …esetleg az új Tamronok, de ezekről egyelőre keveset tudunk. Az első volt az Otus 55/1.4, ezt követte az Otus 85/1.4 és a pletykák szerint idén jön a 24/1.4-es Otus. Méregdrága, ámde kompromiusszummentes objektívek Canonra és Nikonra.
- Zeiss Milvus: nemrégiben mutatták be ezeket, és a napokban jelentette be a Cosina, hogy megszünteti kilenc “Classic” Zeiss optika gyártását, ám ezek utóda Milvus fantázianév alatt már megjelent (ja igen, “német minőség” ide vagy oda, a Zeiss objektívek jórészét a japán Cosina gyártja, jóllehet az anyacég német, a licenc továbbra is a német Carl Zeiss AG-é.). A Milvust is úgy mutatta be a Zeiss, hogy ez a válaszuk a rohamosan növekvő szenzorfelbontásra, lévén, hogy ezek az optikák képesek arra, hogy kiszolgáljanak 30-40-50 megapixeles DSLR szenzorokat és kiváló képminőséget produkálnak képsaroktól képsarokig. Ezt mondják az Otusra is, ám azt tudni kell, hogy míg az Otus a top-end, a Milvus amolyan “junior-Otus”, kiváló minőség ugyan, de olcsóbb az Otusoknál és teljesítményben valamivel gyengébb is nála, bár egyes vélemények szerint normál használat mellett ez nem észrevehető difi. Gyakorlatilag a Milvus optikák váltják le idővel a Classic vonalat, ez a folyamat már el is indult, és előbb-utóbb a Classic obik eltűnnek a kínálatból. A Milvus és az Otus lencsék is elképesztően szép designnal megáldottak, főleg napellenzővel együtt néznek ki úgy, mintha egy szélcsatornában tervezték volna őket. Ne gondoljuk azonban, hogy a Milvus csak egy átdesignolt Classic, elmondásuk szerint belsőleg is sokat fejlesztett a Zeiss. A Classic obik még akkor készültek, amikor a jellemző szenzorfelbontás 8-10-15 megapixel volt. A Milvusokat már a 30-40-50 megapixel kiszolgálására készítették fel. Érdekesség, hogy a Milvusok bejelentésekor egyszerre hat objektívet mutatott be a Zeiss, ez szinte páratlan a fototechnika világában. A legtöbb gyártó egy, max két objektívet szokott egyszerre bemutatni.
- Zeiss Classic: ez a régi vonal, jellegzetes ezüst gyűrűvel a frontlencse körül. Szintén kiváló minőség, de ezeket váltják sorban a továbbfejlesztett Milvusok. A Zeiss szerint a Milvus alkalmas arra, hogy kiszolgálja a megnövekedett megapixelek okozta igényeket, ugyanakkor tudni kell a Classic obikról is, hogy magasan verik a Canon és a Nikon átlagos objektívjeit. Márpedig, ha a Canon azt nyiltatkozza, hogy a 35/2 IS USM vagy az 50/1.4 USM objektíve is megfelelő az 50 megapixeles 5Ds R-hez, akkor a Zeiss Classic optikái többek mint elegendők…messze többek. Képminőségük a Canon L-es és a Nikon felső kategóriás obijaival vetekszik…csak hát manuális fókuszúak ezek is, amit inkább a videósok szeretnek. Kicsit itt az a érzésem, hogy voltak a régi Canon/Nikon obik, amiknél a Zeiss (Classic) jobb volt. Most a Canon, a Nikon és a Sigma kezdenek felzárkózni, így a Zeiss szintet lép a Milvusokkal és az Otusokkal…csak a miheztartás végett. :)
- Carl-Zeiss Sony: ezek az optikák csak és kizárólag a Sonynak készülnek, nem is Zeiss, hanem Carl-Zeiss névvel illetik őket, továbbá rájuk biggyesztik a klasszikus, kék Zeiss logót. A- és E-bajonettel készülnek és szintén olyan pro minőséget képviselnek a Sonynál, mint a Canonnál az L-széria. Nagy különbség a fenti Zeissekhez képest, hogy a Sony számára készült Carl-Zeiss lencsék autofókuszosak.
- Zeiss Batis: kizárólag Sony MILC gépekre (E-bajonettre) készülő objektívek (jelenleg egy 25/2 és egy 85/1.8 képviseli), melyek a fullframe képkört is kirajzolják és rendelkeznek autofókusszal.
- Zeiss Loxia: kizárólag Sony MILC gépekre (E-bajonettre) készülő objektívek (jelenleg egy 21/2.8, egy 35/2 és egy 50/2 képviseli), melyek a fullframe képkört is kirajzolják, de inkább videós felhasználásra optimalizáltak, nincs bennük autofókusz, és a rekeszállító gyűrűjüket fokozatmentesre lehet kapcsolni, ami a videósok egyik alapvető elvárása.
- Zeiss Touit: kizárólag Sony MILC (E-bajonett) és Fujifilm MILC (X-bajonett) gépekre készülő objektívek (jelenleg egy 12/2.8, 32/1.8 és 50/2.8 Makro képviseli), és csak APS-C képkört rajzolnak ki, tehát például a Sony fullframe-es a7 szériájával nem használhatók. Mindegyik Touit autofókuszos objektív.
Remélhetőleg mostmár tiszta mindenkinek a Zeiss felhozatal. Persze ettől még nem lett több korpa otthon, hogy méregdrága Zeiss üvegeket vegyünk, hogy aztán nyűglődhessünk a manuális fókusszal, de legalább tudjuk mi micsoda. Sajnos azt kell mondjam, hogy a csak APS-C szenzort kirajzoló Touit üvegeken kívül az összes többi Zeiss méregdrága, hiába MILC vagy DSLR obi, nagy átlagban 1200 és 1800 dollár körül vannak, ami átszámolva bruttó 430-650ezer Ft…az Otus meg 1,5 millió. Számomra teljesen érthetetlen, hogy a Zeiss fotográfiára épülő üzletága hogy tud ezekből az obikból megélni. A mai DSLR-ek jóformán alkalmatlanok manuális fókuszálásra (Samyanggal próbáltam a 6D-n, kb 50%-os sikerrel tudtam élességet találni a keresővel), egy esetben lehet könnyebb dolgunk, ha kicseréljük a mattüveget precíziósra, de erre nem is minden DSLR-nél van lehetőség. Videósok persze kedvelik, mert LCD-n, pláne nagyobb méretű külső LCD-n már könnyebb a helyzet…de videóhoz meg szvsz nem kell ennyire csúcsszuper képminőség, még a 4K-hoz sem. A MILC gépek már más tészta, mert ott olyan segítséget nyújt a technika a kézi élességállításhoz, mint az élkiemelés, a digitális törőék vagy az automatikus belenagyítás.
