Megakadt a szemem nemrégiben egy poszton a Nikonrumorson. Egy szabadalomról volt szó, amit a Nikon nyújtott be a Japán szabadalmi hivatalhoz. Persze ezek a szabadalompletykák sokszor nem készpénznek veendők, a létezésüket ugyan nem vonnám kétségbe, de hogy valaha gyártásba kerülnek, az már kétséges. Ám rendszerint lehet belőlük következtetni, hogy merre csordogál éppen a technológia szabályozatlan folyója.
A jelenlegi Nikon szabadalom lényege egy…hát hogy is mondjam, “bioszenzitív” technológia levédése volt. A objektívet ugye a fotós fogja a kis kezeivel – persze tegyük fel, hogy nincs mínusz 15 fok és nem kesztyűben fogja azt. Az objektív fókuszgyűrűjébe épített szenzorok figyelik a fotós testhőmérsékletét, izzadását, vérnyomását, pulzusszámát stb, és ehhez mérten az automatika megváltoztathatja a gép beállításait, vagy akár exponálhat is. Sokszor van az (sőt gyakorlatilag minden esetben), hogy a fotós egy bizonyos nagy pillanatot vár, amit meg akar örökíteni. A pillanat bekövetkezte előtt az adrenalin az egekben. Ezt érzékelheti a technika. Izgulunk és remegni kezd a kezünk? A gép ezt érzékeli, és lerövidíti a záridőt. Vagy épp nagy pillanatban fog exponálni, amikor a vőlegény és a menyasszony kimondja az igent és megcsókolják egymást, vagy Obama és Putyin kezet ráznak, vagy amikor Angelina először mutatja meg a nagyvilágnak 226. gyerekét, akit a Marsról hoztak.
Ha piacra is dobnak ilyen technológiát, a összes keményvonalas, konzervatív fotós háborogni fog – ahogy én is -, hogy ez már nem a fotózásról szól, és megöli a szakmát és különben is… Igazuk is van, csak leírtam…mert megakadt a szemem a Nikonrumorson. Amit egyébként canonosként nézek….mert muszáj, hogy ne csak Canon tulajok olvassák ezt a blogot.
PS: azóta piacra dobta a Nikon az 1-es szériát, ahol a gép előbb elkezdi a fotózást, mint ahogy mi szeretnénk…ijesztő…
