Mitől jobb a profi képe, mint a miénk?

Miért jobbak a hivatásos fotósok képei, mint a többi fotósé? Íme 5 egyszerű ok, amiből négyet azonnal elkezdhetsz alkalmazni, és a képeid látványosan javuló tendenciát fognak mutatni.

1. Ösztönösen komponálnak

Képsíkok, háromszög kompozíció

Vannak bizonyos szabályok, kompozíciós elvek, melyekről jó eséllyel már hallottál is. A hivatásosok annyiban különböznek, hogy ezeket a szabályokat már olyan szinten elsajátították, hogy ha valamilyen fotózási téma kerül eléjük, rögtön, gondolkodás nélkül alkalmazzák a témához illőt. Az az alap, hogy az esetek 99%-ban nem középre komponálnak. Ha valakit le kell fotózni, már eleve úgy emelik a gépet, hogy a téma a képkocka valamelyik harmadoló vonalára kerül (aranymetszés), és abban az irányban hagynak teret a képen, amerre az alany néz. Ez egy idő után ösztönös, magától jön. A másik ilyen fogás a képsíkok alkalmazása, tehát, legyen a képen előtér, középtér és háttér. Ettől tűnik egy kép térbelinek az emberi agy számára. A téma rendszerint a középtérbe kerül, tehát érdemes a téma elé valamilyen belógó tárgyat, embert belekomponálni, persze csak annyira, hogy a témáról ne vonja el a figyelmet, illetve figyelni kell a szép, nem kusza háttérre egyaránt. Rengeteg más kompozíciós szabály létezik, amiket persze fel lehet rúgni, de csak tudatosan és indokkal, úgy hogy az a kép javára váljon esztétikailag. Ilyen a szokatlan perspektíva, a mélységélességgel való kiemelés, a komplementer színek tudatos használata, a szemet vezető vonalak a képen, a geometriai szögek a képen, az átlós szerkesztés, a bemozdulásos életlenség, az ellenfény használata, a keretezés, a képi egyensúlyok, a ritmika és még sorolhatnánk. Erről lehet, hogy a jövőben lesz egy külön poszt. A profi attól profi, hogy ezeket a fogásokat jól ismeri, ezért eleve így látja a világot, a szeme ezeknek a szabályoknak megfelelően keresi a témát a helyszíneken. Ez csak gyakorlással, sok-sok kép készítésével, és a fenti szabályok tudatos alkalmazásával érhető el. Ezzel már el is jutottunk a következő ponthoz, de előtte a jótanács: tanulj meg néhány kompozíciós fogást, nem kell az összeset, majd kezd el alkalmazni! Ha már beléd ivódott, tanulj meg még néhányat, és így tovább. Előbb-utóbb ösztönös lesz.

2. Többet fotóznak és kevesebbet mutatnak meg belőle

Fotózzunk több kockát és utólag válogassuk ki a jókat

A hivatásos fotósok – ha más nem munkájukból adódóan – jóval többet fotóznak a hobbistáknál. Gyakorlat teszi a mestert alapon, emiatt gyorsabban fejlődnek, és ami a legfontosabb, frissen tartják a tudásukat. Ez utóbbi nem (csak) azt jelenti, hogy mindig figyelemmel követik az újdonságokat, új technikákat és trendeket. Ez azt is jelenti, hogy az ember bizony felejt, ha nem gyakorol. Ha valaki elért egy szintet a fotózásban, de egy időre leáll vele, később elfelejt bizonyos dolgokra, apró nüanszokra figyelni, és sokszor ezek a dolgok, nüanszok miatt lesz jó kép a jó kép. Még a legnagyobb fotósok is azt mondják, hogy a munka mellett időt kell fordítani a saját elképzelésekre is, és azt, hogy ha nincs munka, akkor is fotóznak legalább hetente egyszer, csak és kizárólag az agyuk, ösztönük frissen tartása végett.
A “többet fotóznak” vonatkozik arra is, hogy egy-egy témáról jóval több képet készítenek, mint egy amatőr, emiatt nagyobb eséllyel lesz meg a nagyszerű kép a “majdnem jó” helyett. Ez a filmes korszakban csak a profik kiváltsága volt, ahol a szerkesztőség/ügynökség/megbízó fizette a drága filmtekercseket. De a digitális világban bárki megteheti, hogy egy arcról több képet készít, egy témát körbejár, többféle szögből, fényekkel fotózza le. Csak példaként említeném a nemrégiben hallott sztorit: Angelina Jolie mint tudjuk Magyarországon forgat. A napokban hívtak hozzá egy spanyol fotóst, hogy készítsen róla műtermi portrékat az egyik amerikai hetilap számára. A középformátumú felszerelést és asszisztenciát a fotós nem magával hozta, hanem Magyarországon bérelték, így tudódott ki végül a történet. A sztori ide vágó része annyi, hogy Angelináról 5 képet kértek, 5 beállítást. A fotós végül 2500 kockát készített, ebből lett meg az az 5 kép, ami különbözik attól, mintha csak simán elkattintanak egy képet egy amúgy profi színésznőről, aki tud pózolni és tudja mi áll jól neki. 2500 kockába került, hogy 5 olyan kép készüljön róla, ami különleges, amiben benne van egy pici csavar, egy arckifejezés, 5 olyan kép, amit még senki nem csinált Angelina Jolie-ról. A történethez hozzá tartozik, hogy egylámpás világítással készült, magyarul a 2500 kocka nem ahhoz kellett, hogy beállítsák a fényeket, ez tényleg csak arról szólt, hogy elkapják a megfelelő arckifejezést, gesztust, ami a címlapon (vagy bárhol) vonzani fogja a célközönség tekintetét. Hogy a képet látva megálljanak egy pillanatra a rohanó életben.
Ezzel már a következő témánál is tartunk, a válogatásnál: az amatőr fotós hiszékeny, a profi viszont kíméletlen. A majdnem jó kép nem jó kép. Az a kép, amiért sokat szenvedtél, ettől még nem lesz jó kép. Az amatőr az ilyen képeket megtartja, sok esetben meg is mutatja a nagyközönségnek, ismerőseinek. A profi abban különbözik, hogy sokkal több képet készít és sokkal kevesebbet mutat meg belőle, mint egy amatőr. A majdnem jó képeket kíméletlenül törli, a jó képeket megtartja magának, és csak a nagyszerű képeket mutatja meg a nagyközönségnek. Ebben a témában nálam sokkal profibb ember írt cikket, ajánlom mindenki figyelmébe, részemről komoly szemléletváltást eredményezett.

3. Egy fotogén helyszínt díszletként és nem témaként használnak

A MüPa önmagában is szép, de sokkal érdekesebb egy zongora oldalán tükröződve

A legtöbb amatőr, ha lát egy jó helyszínt, tájat, fényjelenséget, akkor lefotózza, majd kiteszi a Flickr-re a Fotózz.hu-ra, Facebookra, háttérképnek, akárhová. Tipikus eset erre a naplemente. A szép helyszín azonban önmagában a legtöbb esetben nem elég, a legtöbb amatőr fotó azért bukik el, mert kusza a kép, nincs konkrét témája. Még a tájkép fotósok is próbálnak valami csavart vinni a képeikbe, ugyanis szép tájból láttunk már kb egymilliót, mióta internet létezik. A gyakorlott fotós ehelyett úgy gondolkozik, hogy ha lát egy megihlető tájat vagy helyszínt, azt rendszerint csak háttérnek, díszletnek szánja majd a fotón, és azon kezd el gondolkozni, hogy témaként mit válasszon hozzá. A modellfotós pózoló modellt. Az esküvői fotós szerelmes házaspárt. A tárgyfotós valamilyen tárgyat, ha azt nem műteremben, hanem környezetben szeretné fotózni. A természetfotós egy arra tévedő állatot, a tájkép fotós pedig valamilyen érdekes tereptárgyat. Mindegy ki és mit, a lényeg, hogy valami történjen a képen, de legalábbis legyen egy konkrét témája, és ne csak a helyszínt fotózzuk le a maga kusza, sokszor élettelen formájában. A képet nézve kell a szemnek egy pont amin megnyugodhat, ha túl sok az információ a képen, ez a dolog nem működik.

4. Figyelnek a fényre

Figyeljünk az érdekes fényekre

A hivatásos fotósok különösen fogékonyak a fényekre. Szórt fény az ablak előtt, beszűrődő fénycsóva, csillogó fények a háttérben életlenben, ellenfénytől megcsillanó bőr, haj vagy tárgy. Fotózzunk ott, ahol szépek a fények. Ha nem szépek a fények ott, ahol fotóznunk kell, és van rá lehetőség, menjünk vissza máskor. A mai okostelefonokra le lehet már tölteni olyan alkalmazásokat, ami megmutatja térképen, hogy azon a helyen mikor milyen lesz a napállás, ezzel könnyen lehet előre tervezni. Azt is tartsuk észben, hogy a kamera máshogy látja a fényeket, mint a szemünk, mivel a szenzor dinamikatartománya töredéke az emberi szemének. Így ha fényes foltot látunk, használjuk ki, lehet, hogy élőben nem annyira látványos a fény-árnyék különbség, de helyesen exponálva a fényképen ütős lesz a végeredmény. Ld. a mellékelt képen például.

5. Jobb a felszerelésük

Szenzor méretek

A felszerelést szándékosan utoljára hagytam. Sok amatőr azt gondolja, hogy minél jobb gépe vagy objektíve van, minél több vakuja, annál jobb képet fog csinálni. Ez már-már közhely, de még mindig igaz sajnos. Persze a profi fotót (és fotóst) segíti a profi felszerelés, de a hangsúly itt a “segíti” szócskán van. Kompakt géppel nem lehet olyan képet csinálni, amin a téma éles a háttér meg szépen elmosott, mert ehhez nagy képérzékelő és komoly, fényerős objektív kell. Éjszaka vagy rossz fényviszonyok közt csak egy komolyabb géppel lehet minőségi fotót készíteni, ehhez is minél nagyobb szenzor és komolyabb ISO teljesítmény kell, valamint fényerős objektív. Ha utólag bele szeretnénk nyúlni a fotóba, csak egy profi gép digitális negatív (RAW) képe enged meg komolyabb beavatkozási lehetőségeket, mert annak van akkora dinamikatartománya, hogy a túl világos és a túl sötét részekben is lesznek még részletek, amit utómunkával vissza tudunk hozni. De a jó fotó az esetek 90%-ban nem ezeken múlik. Eleink diára is tudtak remek képeket készíteni, pedig a diafilm dinamikatartománya körülbelül tizede kb. a fele a mai digitális szenzorokénak (könnyebben kiég a világos részeken, és könnyebben bebukik feketébe az árnyékoknál, tehát nagyon-nagyon körültekintően kell exponálni). Ott van például Steve McCurry, a világ egyik leghíresebb fotósa, ő készítette többek közt a világhírű “Afgán lány” portrét. Világ életében Kodachrome színes diára dolgozott.

A jó fotó tehát a témára fogékony szemen, a fényeken, a kompozíción, az érdekes perspektíván, a kétdimeziós kép térben való ábrázolásra törekvésen, és a jó időzítésen múlik. Van egy interneten elhíresült angol mondás:
“Amateurs worry about equipment. Professionals worry about money. Masters worry about light.” Vagyis az amatőr a felszereléssel, a profi a pénzzel, a mester a fényekkel törődik.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Keszthelyi Laszlo

    Két személyes kiegészítést szeretnék megosztani veletek. Egyáltalán nem vagyok profi, de legalább addig eljutottam, hogy egyre igényesebb vagyok magammal szemben. Általában! Majd akkor leszek “profi”, ha mindig az leszek! Egyben vitatkoznék is a cikk szerzőjével abban, hogy a rosszul sikerült kép is az enyém! És nehezen válok meg tőle! Mert időről időre át-át futok a régebben készült képeimen. Mindig tanulok belőlük!!!

    • Kedves László, örülök annak, hogy egyre kritikusabb vagy magaddal szemben, ez nagyon jó irány! Ami a képek válogatását illeti, ugyan a cikk erre nem tér ki, de értelemszerűen más vonatkozik az emlék-jellegű fotókra. Én sem mondanám azt, hogy a családi nyaralás, vagy egy jól sikerült legénybúcsú fotóinak felét dobjuk ki, mert nincsenek rendesen megkomponálva. Ami viszont a művészi jellegű vagy annak szánt fotókat illeti, én azt vallom, hogy egy idő után törölni kell azokat, amik nem sikerültek igazán. Saját tapasztalatom az, hogy ha az embernek rendszeresen vannak új képei, nem fogja érdekelni az, amit régen produkált, pláne nem a rossz képek. Ha az ember nem gyakorolja rendszeresen a fotózást, csak otthon nézegeti a régi képeit, akkor meg fog ragadni azon a szinten, ahol akkor volt, nem előre halad, hanem körbe körbe. Az én személyes tapasztalatom ráadásul az, hogy soha nem vagyok igazán elégedett a képeimmel, ha mégis az csak időleges. Ha nincs új kép, csak a régieket (akár az egy hónappal ezelőttieket) kell nézegetni, én személy szerint elkezdek őrlődni, és tele lesz a fejem negatív gondolatokkal. Azt tapasztaltam, hogy ezt csak úgy lehet kiküszöbölni, ha az ember úgymond temeti a múltat, és folyamatosan új, a képességeit egy picit mindig meghaladó célokat tűz ki maga elé, és rendszeresen újat produkál. Ebbe a filozófiába nálam nem fér bele az 1-2 évvel ezelőtti elrontott képeim nézegetése, sőt sokszor még a jó képek nézegetése sem. Azokat a képeket nézve csak felhúzom magam, hogy milyen esetleges, nem átgondolt, és mennyire másképp csinálnám most. Ha az anno fizetős munka volt, pláne idegesít, hogy azért a pénzért nem hoztam a 100%-ot. Persze ez lehet, hogy másnál máshogy működik, különbözőek vagyunk. Én biztosan tudom magamról, hogy régen miket rontottam kell, nem kell ahhoz a régi fotóimat nézegetni, hogy ráeszméljek, mivel azokat a dolgokat régen nem egyetlen képnél rontottam el, hanem hónapokon keresztül rosszul csináltam, majd tanulás és gyakorlás árán tudtam leküzdeni a hibát.

  • ColT

    Nem vagyok profi, nagyon nem :) Újságíró ismerős, akinek fotózok – akkor többen voltunk jelen fotósok – közölte egy alkalommal, hogy nagyon szeret velünk dolgozni, mert a profik csinálnak egy rendezvényen 10 perc alatt pár képet, mi meg végigszenvedjük az egészet, és sokkal jobb anyagot kap. Szóval lelkesek vagyunk.
    :) Ez is egy szempont :)

    • Squ

      Én profi fotós vagyok, és az egyik alapelv amikor rendezvényeken fotózok, hogy ha lehetséges mindenkiről készüljön legalább egy jó kép.

      Néha ez azt jelenti hogy egy nap alatt több ezer, akár tízezer fotó is készül. Természetesen utána következik az hogy ezekből ki kell válogatni azokat amelyek jól sikerültek, ami már önmagában sokkal hosszabb munka mint a fotózás.

      Szóval van egy olyan érzésem, hogy az ismerősöd vagy egy olyan fotóssal dolgozott aki nem volt otthon a megfelelő pályán, vagy egyáltalán nem volt profi.

      Ps.: Az, hogy valakinek van egy baromi nagy gépe még nem jelenti azt hogy az illető profi fényképész, csak annyit jelent hogy volt pénze megvenni a gépet.

      • ColT

        Nem, az illető(k) pont úgy lőtt(ék) meg azt a 10 képet, hogy mindenkiről volt egy jó, bemutatta a rendezvényt. Mármint azt a részét, amíg ott voltak.
        Egyszerűen ezek olyan arcok voltak, akik amúgy elég nagy helyere (Metro pl.) is dolgoztak, csak jófejségből adtak neki is pár képet. És nem értek rá egy pár órát lebzselni egy helyen, mert menni kellett máshova is. Profik voltak azok, nyugi. :)

  • István Dalnoki

    Ami kimaradt: a valós (és jogos) kritikát pedig nem szabad sérelemként megélni. Ha van igazságtartalma akkor meg kell fogadni, meg kell tanulni befogadni. Sok fotósnál tapasztalom ez az egyik gát a fejlődésénél: nincs kritika, nincs külső szemlélő, aki esetleg felhívná a cikkben is említett “apró nyűanszokra” a delikvens figyelmét… :))

  • Fotomax

    Hmmm…, ez így nagyon le van egyszerűsítve, nagyon eltúlzott általánosítás. Van benne azért igazság is.
    Nem ennyire egyszerű a dolog.
    Ellenpéldák: Ismerek profi,- és a műfajában jól dolgozó tárgy-fotóst, aki viszont egyéb fotózási területeken nagyon gyenge. “Nem lát a pályán”.
    Sok hasonló van: Pl: jó műtermi/portréfotós a sporteseményen elvérzik.
    Egy igyekvő amatőr (kellő felszereléssel,- és kitartással) “profi”-szintre érhet, “többoldalú” lehet idővel, mint az a profi, aki a fotózás területén belül egy témára specializálódott.
    Szóval; összetett a dolog.
    Meg a fotózásból jó adagot átvett a szoftveres része.
    Hogy ki is a profi; azt a munkája alapján tudnám csak megállapítani.
    A titulusokról:
    Benkő Imrével beszélgettem nemrég és szóbakerült a “fotóművész” titulus.
    Ő nem szereti, mert annyira,- de annyira devalválódott.
    És igaza is van.
    És még egy gondolat a “Fotó Sarok” észrevételéhez:
    Jól mondod: az “amatőröknél” a “családi/emlékkép”-fotó is lehet jó fotó, csak egy szűkebb közönség számára.

  • Attila kegyes

    Ki írta ezt a bődületes nagy baromságot, hogy a diafilm dinamikai tartománya csak tizede a digitális szenzorokénak?

    Az ilyen ember szerelmes levelet se írjon, nemhogy fotós szakcikket!

    12 éve fotózok és csak diára a mai napig is! Aki írta ezt a cikket valszeg életében nem is látott még közelről sem analóg fényképezőgépet, sem diafilmet!

    Kezdjük ott, hogy mindegy milyen médiára fotózunk, a látványt csak akkor tudjuk kifotózni, ha annak világosságterjedelme nem haladja meg az 5 Fényértéket (FÉ)!!!!!!!
    Ugyanis minden kép végcélja a nyomtatás, a papírkép ezért a fotópapír dinamikai átfogását kell alapul venni, márpedig a fotópapírok 5 FÉ némelyik esetleg még ennél kevesebb dinamikai átfogással rendelkezik.
    Egy diafilm 6, de akár 7 FÉ dinamikai tartományra is képes, ami vetítések során meg is jelenik! (nincs a fotópapír dinamikai korlátai közé szorítva!) Kontrasztosabb és/vagy pusholt diafilm dinamikai tartománya 5 FÉ esetleg az alá esik egy kicsivel.
    Egy digitális szenzor dinamikai tartománya bedig 3,5 – 4 FÉ!!!!!!!!!!

    Vagyis a legkisebb dinamikai tartománnyal a DIGITÁLIS Szenzor rendelkezik! Ezért égnek be a digiten a csúcsfények!
    Magyarul: a digit még akkora dinamikai tartománnyal sem rendlekzik mint egy fotópapír!

    • Kedves Attila, az lehet, hogy a diafilm dinamikatartománya 5-6 FÉ, én is ennyire tippeltem, de többen is ennél jóval kevesebbre tippelték, ezért merészeltem a 10-es osztószámot leírni. Ettől függetlenül a digitális gépeké kétszer-háromszor ennyi. Ajánlom figyelmedbe a DxOLabs tesztoldalát (Landscape /Dynamic Range fül/ http://www.dxomark.com/index.php/Cameras/Camera-Sensor-Ratings/%28type%29/usecase_landscape), melyből kiderül, hogy a mai tükrös gépek közül a legnagyobb dinamikatartománya a Pentax K5-nek van 14.1 FÉ-el, de a legtöbb korszerű DSLR 12-13 FÉ fölött van. 11 alatt csak a régi gépek vannak, mint a Nikon D40, a Canon 350D vagy az Olympus E520. A legrosszabb eredményt 9.6 FÉ-el egy Lumix kompakt gép produkálta. Nem a JPEG-et kell nézni, hanem a RAW-ból elővarázsolható részleteket.

      Amit leírtál igaz, és megkövetlek diafilm ügyben, de ugyanúgy igaz Rád is. Vagyis ha 12 éve a mai napig csak diára fotózol, nem használsz digitális technikát, akkor ne írj róla olyat amiről nem győződtél meg. Amit leírtál a digitális szenzorról, az 10 évvel ezelőtt volt igaz. Persze a csúcsfények ma is hajlamosak kiégni, viszont az árnyékos részekben több az információ. Pont fordítva, mint a negatív film esetében, ahol a csúcsfényeknél fedettebb volt a negatív, így onnan több részletet lehetett kicsalni..

  • Gergely Szabo

    “a téma a képkocka valamelyik harmadoló vonalára kerül (aranymetszés)”
    Tessek?

  • hfuzfuztuzt

    azta dejó irás, érdemes volt nagyon ezt leirni! irjatok még sok iylet!

  • Balatoni Gábor

    Amatőr- és hobbifotósként nekem még van hová fejlődnöm és megőrzök “jó gyanús” képeket is. Fejlődik az utómunka technikám, a kompozíciós érzékem is és előfordul, hogy régi képek között találok olyat, amit akkor rossznak ítéltem meg, mert nem láttam meg benne azt, amit a képből ki lehet hozni (vágás, játék a fényekkel, színekkel, stb. ) De remek a cikk, szerintem nagyon hasznos gondolatokkal!

  • Kiss János

    Szia cikk szerzője!
    Gratula a cikkhez ez így egyben van!
    Anno a tanárom azt mondta : ” Akkor leszel jó fotós ha megtalálod a delete gombot!!!!” Akkor ezt nem értettem, most, hogy betudom kapcsolni a fényképezőt(jelképesen írom mert mindig van mit tanulni) rájöttem miért mondta ezt .
    Kezdő koromban minden “szar képet” megtartottam, most ha véletlen sikerül “szar képet” löni egyböl törlöm vagyis megnöt az igényeség küszöböm!!

  • Kiss János

    Szia cikk szerzője!
    Gratula a cikkhez ez így egyben van!
    Anno a
    tanárom azt mondta : ” Akkor leszel jó fotós ha megtalálod a delete
    gombot!!!!” Akkor ezt nem értettem, most, hogy betudom kapcsolni a
    fényképezőt(jelképesen írom mert mindig van mit tanulni) rájöttem miért
    mondta ezt .
    Kezdő koromban minden “szar képet” megtartottam, most ha
    véletlen sikerül “szar képet” lőni egyből törlöm vagyis megönt az
    igényesség küszöböm!!

  • Pingback: fontos linkek – labikalandok()