Befejeződött az OKJ-s tanfolyam

Az elmúlt hétvégén pontot tettünk a tavaly indult Alkalmazott fotográfus OKJ-s képzés végére. Nem volt egyszerű menet, pár szót írnék erről a magam, és a Fotósarok Oktatóközpont nevében is, hátha tanulságos lesz. De először a hivatalos tájékoztatás:

A FotóSarok Oktatóközpont tavaly a rendkívül népszerű alaptanfolyam mellett, a práter utcai Budapesti Szolgáltató- és Kézművesipari Iskolával karöltve elindította az OKJ-s szintű Alkalmazott fotográfus tanfolyamát 11 fővel, melyből tíz 2011 november 12-én sikeres záróvizsgát tett, és átvette a szakképesítést igazoló bizonyítványát, átlag 80%-os értékelés mellett. Az alkalmazott fotográfus képzés tavaly óta működik modulrendszerben inkább kevesebb, mint több sikerrel. A rendszer – a Nemzeti Szakképesítési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) általi – áttervezésének köszönhetően meglehetősen sok olyan tudásanyag került a tantervbe, mely jóval kevesebb hozzáadott értéket képvisel, mint az a tudásanyag, ami tavaly óta kikerült a tantervből. Mivel az OKJ-s képzés államilag ellenőrzött, és a tanterv is kötött, ettől nem lehet eltérni, így a FotóSarok Oktatóközpont úgy döntött, addig nem indít újabb OKJ-s fotós képzést, amíg ez a dolog nem rendeződik. Másképpen fogalmazva amíg nem lehet olyat tanítani, ami a fotográfusok hatékony szakmai előremenetelét szolgálja, addig az OKJ-s képzés nem üti meg azt a szakmai színvonalat, amelyet a FotóSarok Oktatóközpont zászlajára kitűzött és képviselni igyekszik.

Eddig a hivatalos tájékoztatás. Most jöjjön a személyes vélemény, miután jómagam is részt vettem ezen a képzésen az elmúlt évben.

Múlt szombaton tíz, papírral rendelkező alkalmazott fotográfussal bővült kis hazánk. A modulrendszerré átalakítás számos szakmai vitát eredményezett, melynek következményeképp jövő évtől úgy tűnik eltörlik az alig egy éves rendszert. Tehát mi voltunk a kísérleti nyulak (bár magunk között ennél sokkal csúnyább állatfajt emlegettünk), akik majdnem beledöglöttek a kísérletbe. Állítólag ez már nem az első eset, szinte minden évben változtatnak az oktatási rendszeren, eddig egy kitalált rendszer sem tudta kitölteni a “mandátumát”. Ritkán látott káosz uralta az NSZFI-nél az elmúlt egy évet. Csak egy példa: tavaly ősszel kezdtük meg a képzést, és december derekán derült ki, hogy egyáltalán mik az állami követelmények, mik lesznek a vizsgatételek…ergo mit kéne tanulnunk, illetve a tanároknak mit kellene tanítania. Később kiderült, hogy a vizsgakövetelmények tele vannak hibákkal, ellentmondásokkal, értelmezhetetlen, vagy épp túl tágan értelmezhető kritériumokkal.

A személyes véleményem az, hogy tisztán látszott, aki összeállította a tantervet, az a fotózással maximum elméleti síkon találkozott. 21. századot írunk és a követelményrendszer kb 70%-át az analóg technika és a művészetelméleti alapozás és ábrázolás teszi ki. Előbbi olyan, amit érdekességképp akár még lehetne is tanítani, de nem úgy, hogy az a második legnagyobb modul. Utóbbi olyan, hogy akit érint, a mai, internet uralta világban bármikor utána tud nézni a szükséges tudásanyagnak (“Gugli a barátod, Wiki a barátnőd!”). A legutóbbi – az ábrázolás – pedig nem jelent mást, mint a rajzolást, a szabványbetűtől kezdve, a szerkesztett axonometrián és kézzel rajzolt portrén át, a festésig és a kisplasztika mintázásáig. Ezt nem szeretném kommentálni.

Ami kimaradt – volna -, az lényegében a fotótechnika úgy összességében. Persze a FotóSarok lelkes tanárainak köszönhetően azért ezt is belénk sulykolták, de a vizsgán nem szerepeltek olyan kérdések, hogy mi az a rekesz, és az hogyan viszonyul egymáshoz a záridővel és az érzékenységgel. Nem szerepelt az, hogy mi az a fehéregyensúly…és még sorolhatnám. Pedig ha végiggondoljuk, ez nem egy emelt szintű oktatás kellene legyen, hanem szakmát adó alapképzés. Kőművesnek sem úgy megy az ember, hogy már tud falat állítani, hanem a szakiskolában mondják meg, hogy “ez fiam a spakli, ’emmeg a malteres vödör” (látszik hogy nem vagyok kőműves :) ).

Megtanultuk viszont, hogy a redukálószer hogyan tör be az ezüst halogenid szemcsékbe, és a bromid ionokkal és ezüst atomokkal reakcióba lépve hogyan dolgozza ki a látens képgócot. Azt is tudjuk, hogy két szeplős nőt fekete-fehér filmre(!), külön-külön hogyan kell lefotózni úgy, hogy az egyiken látsszon a szeplő, a másikon ne. Fel tudjuk sorolni az Ilford, a Kodak és a Fujifilm termékeit, érzékenység szerint rendezve (legalább tudjuk majd, hogy miről beszélnek jövő héten, amikor egyet-egyet kivonnak a forgalomból). Tudjuk már azt is, hogy mit veszítünk, ha betörnek a fotólaborba, és zsákmány híján a betörő mérgében összetöri a hőmérőt és az órát.

Megtanultuk azt is, hogy ha termelő vállalkozást indítunk, hogyan kalkuláljuk a költségeinket (a fotózás nem szolgáltatóipar?). Merthogy modulrendszer…hogy ha “termelő vállalkozót” képző OKJ-s tanfolyamra akarunk menni, akkor ott már elfogadják a Vállalkozási alapismeretek modulból tett vizsgánkat. Érzitek a modulrendszer báját remélem…!

Volt nekünk egy Darabos Gyurink, aki Magyarország egyik legjobb enteriőrfotósa, de az állam szerint egy fotósnak nem kell tudnia enteriőrt fotózni, tudnia kell viszont város- és tájképet készíteni (jól fizető üzletág!), így Gyuri a szakmája helyett inkább Szentendre utcáin okítgatott minket arra, hogy a tetők vonalai hogyan játszanak egymással. Gyönyörködtünk Jung Zseni színes-szagos, vibráló diaképein, imádtuk!, ellestük tőle az aktfotózás csínját-bínját, de az állam szerint azt nem kell tudnunk, hogy hogyan instruáljunk egy modellt, hogyan fotózzunk egy esküvőt, vagy milyen sminktípushoz milyen fény szükségeltetik. Az sem kellett tudnunk “Állambácsi” szerint, hogy hogyan dobjunk össze mondjuk egy reklámfotót…mondjuk egy megrendelőnek (minek is, ezek a dolgok a való életben nem fordulhatnak elő…).

Summa-summarum úgy tűnik, a magyar államnak más elképzelései vannak egy fotós tudásáról, mint a szakmának. Reméljük ez hamarosan változik, és akkor a FotóSarok is indíthat olyan szakképzést, ami mindenkinek megfelel, nem csak az NSZFI-nek. Addig is marad az alaptanfolyam, és az emelt szintű képzés azoknak, akikkel ne adj isten mégis előfordul, hogy reklámfotót kell készíteniük egy megrendelőnek.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Profifoto

    A fentiekkel teljesen egyetértek a tematika nagy része elavult semmire sem jó, de nem lehet rajta változtatni, még akkor sem ha nem ingyenes a képzés és a hallgatóknak a pénzükért használható tudást kellene kapni.

  • Andi

    Teljes mértékben egyetértek. Ugyan már csaknem 2 éves a cikk, de a helyzet változatlan. Ha valaki szeretne megtanulni fotózni, az nagy ívben kerülje el ezt a képzést, én is csak azért iratkoztam be, hogy “legálisan” csinálhassam azt, amit már évek óta, valóban hozzáértőktől tanulok. Sajnos ez kis hazánkban túl sok dologra jellemző, lassan már kezdem feladni, hogy valamiben logikát keressek :(