A múlt héten a művészvilág Andreas Gursky “Rhein II” fotója miatt zengett, melyet rekordáron, 4,3 millió dollárért adtak el egy aukción. Ez minden idők legdrágább fotója, közel 1 milliárd Forint. A kép egy rendkívül egyszerű kompozíció, ezért sokan vakargatták a fejüket: mi ér ezen ennyit?
Szerencsénkre azóta többen megmondták a tutit, olyanok, akik nálunk műértőbbek, ebből idéznék párat, de előtte szögezzük le, ez a kép nem akármilyen kép. Ez egy plexire kasírozott, a művész által szignózott print, mely bizony nem kicsi: kb. 3,5 méter a hosszabbik oldala! Én elviselnék egy ilyet a nappalim falán…
Andreas Gursky - Rhein II (1999. 3,5 méteres print)
És akkor a műértők:
Florence Waters a The Telegraphnál
[…] hosszú időbe telhet, mire jön egy újabb kép, ami übereli Gursky printjét. Ez a kép vibráló, gyönyörű és emlékezetes – mondhatni felejthetetlen – kortárs csavar Németország híres zsánerén és kedvenc témáján: a romantikus tájképen és az ember és természet kapcsolatán.
De ez több annál. Nyilvánvaló letisztultsága miatt. Ez a kép egy fénykép művésziessége felé való elkötelezettség nyilatkozata. A ’80-as évek vége, mikor Gursky ismertségre tett szert, az az időszak volt, amikor a fotósok először kerültek be a galériákba, és a fotók elfoglalták helyüket a festmények mellett. […] Ennek tetejében Gursky képei rendkívüli technikai kivitelezésről tesznek tanúbizonyságot, melyek többhónapi előzetes felkészülést, és rengeteg digitális utómunkálatot igényelnek, hogy igazán jók legyenek.
Ken Rockwell
Ez azért értékes, mert ez művészet, és nem csak egy fotó.
A szabályok értéktelenek. Ha ő csak egy fotográfus lenne és nem művész, megbénította volna a nemlétező “harmadolási szabály” mítosz, és a horizontot valahová máshová helyezte volna. Az ő esetében viszont a horizont épp középen húzódik, mely a nyugtalanság érzését erősíti. Az agyunk azt kérdi “mi van ezzel? Ez olyan sivár és üres, hol lehet ez a hely?”Ugyanígy, ha ezt nem filmre fotózták volna, nem lenne műalkotás. A művészek készítenek műalkotást, nem a fotósok. A művészek ugyan választhatják azt, hogy a fotográfiában alkotnak, de ettől még a művészi lét áll mindenek felett. Nem tudok mondani olyan ikonikus fotót a történelemben, melyet digitális kamerával készítettek volna.
Jakob Schiller a Wiredtől
Francis Outred a Christie’s aukciósház európai Háború utáni és Kortárs Művészeti Osztályának vezetője elmondta, hogy a méret és a technika szintén szerepet játszott. Soha nem látott mértékben kiemelkedő nyomtatási technológiával, színekkel és felbontással készült, hogy vetekedjen a festményekkel, és ezzel művészek egy csoportját arra késztette, hogy úrjadefiniálják a médiumot a mai kultúrában.
Egy másik szempont is szerepet kapott abban, hogy ez egy kivételes alkotás. “A fénykép mindösszesen 6 példányából három nyilvános múzeumokban van (Moma, Tate, Pinakothek der Moderne – München), egy darab privát múzeumban (Glenstone – Potomac), és két darab van magángyűjtők kezében, melyből ez az egyik. Másszóval majdnem olyan ritka, mint egy hagyományos festmény.” – nyilatkozta Outred
Egy kis magyarázat Outred nyilatkozatához, azoknak akik még nem hallottak a vintage fogalmáról. A vintage egy olyan műalkotás, amelyből meghatározott számú darab létezik, és ez bizony lehet fénykép is. A fotó-vintage csak filmre készülhet, meghatározott számú nagyítás készül belőle, melyeket a művész sorszámoz és aláír, ezt követően pedig megsemmisíti a negatívot, ergo több példány nem készülhet a fotóból. Ettől válik értékessé. Gursky képe is ilyen, mint elmondták összesen 6 darab nagyítás készült belőle.
A fent elhangzottakon kívül érdemes még megfontolni Kincses Károly kommentárját, melyben leírja, hogy egyrészt van az az anyagi egzisztencia, amikor az ember megteheti, hogy drága műalkotásokkal vegye körbe magát, melyek örömet szereznek a kis lelkének, sőt esetükben mindez státuszszimbólumként értelmezhető, másrészt nem sok dolog tartja a világon úgy az értékét, mint az arany, a gyémánt és a műalkotások, egyszóval egy vintage mű megvétele bizony befektetés is.
