Miért Gursky Rajna-fotója a legdrágább?

A múlt héten a művészvilág Andreas Gursky “Rhein II” fotója miatt zengett, melyet rekordáron, 4,3 millió dollárért adtak el egy aukción. Ez minden idők legdrágább fotója, közel 1 milliárd Forint. A kép egy rendkívül egyszerű kompozíció, ezért sokan vakargatták a fejüket: mi ér ezen ennyit?

Szerencsénkre azóta többen megmondták a tutit, olyanok, akik nálunk műértőbbek, ebből idéznék párat, de előtte szögezzük le, ez a kép nem akármilyen kép. Ez egy plexire kasírozott, a művész által szignózott print, mely bizony nem kicsi: kb. 3,5 méter a hosszabbik oldala! Én elviselnék egy ilyet a nappalim falán…

Andreas Gursky - Rhein II (1999. 3,5 méteres print)

És akkor a műértők:

Florence Waters a The Telegraphnál

[…] hosszú időbe telhet, mire jön egy újabb kép, ami übereli Gursky printjét. Ez a kép vibráló, gyönyörű és emlékezetes – mondhatni felejthetetlen – kortárs csavar Németország híres zsánerén és kedvenc témáján: a romantikus tájképen és az ember és természet kapcsolatán.

De ez több annál. Nyilvánvaló letisztultsága miatt. Ez a kép egy fénykép művésziessége felé való elkötelezettség nyilatkozata. A ’80-as évek vége, mikor Gursky ismertségre tett szert, az az időszak volt, amikor a fotósok először kerültek be a galériákba, és a fotók elfoglalták helyüket a festmények mellett. […] Ennek tetejében Gursky képei rendkívüli technikai kivitelezésről tesznek tanúbizonyságot, melyek többhónapi előzetes felkészülést, és rengeteg digitális utómunkálatot igényelnek, hogy igazán jók legyenek.

Ken Rockwell

Ez azért értékes, mert ez művészet, és nem csak egy fotó.
A szabályok értéktelenek. Ha ő csak egy fotográfus lenne és nem művész, megbénította volna a nemlétező “harmadolási szabály” mítosz, és a horizontot valahová máshová helyezte volna. Az ő esetében viszont a horizont épp középen húzódik, mely a nyugtalanság érzését erősíti. Az agyunk azt kérdi “mi van ezzel? Ez olyan sivár és üres, hol lehet ez a hely?”

Ugyanígy, ha ezt nem filmre fotózták volna, nem lenne műalkotás. A művészek készítenek műalkotást, nem a fotósok. A művészek ugyan választhatják azt, hogy a fotográfiában alkotnak, de ettől még a művészi lét áll mindenek felett. Nem tudok mondani olyan ikonikus fotót a történelemben, melyet digitális kamerával készítettek volna.

Jakob Schiller a Wiredtől

Francis Outred a Christie’s aukciósház európai Háború utáni és Kortárs Művészeti Osztályának vezetője elmondta, hogy a méret és a technika szintén szerepet játszott. Soha nem látott mértékben kiemelkedő nyomtatási technológiával, színekkel és felbontással készült, hogy vetekedjen a festményekkel, és ezzel művészek egy csoportját arra késztette, hogy úrjadefiniálják a médiumot a mai kultúrában.

Egy másik szempont is szerepet kapott abban, hogy ez egy kivételes alkotás. “A fénykép mindösszesen 6 példányából három nyilvános múzeumokban van (Moma, Tate, Pinakothek der Moderne – München), egy darab privát múzeumban (Glenstone – Potomac), és két darab van magángyűjtők kezében, melyből ez az egyik. Másszóval majdnem olyan ritka, mint egy hagyományos festmény.” – nyilatkozta Outred

Egy kis magyarázat Outred nyilatkozatához, azoknak akik még nem hallottak a vintage fogalmáról. A vintage egy olyan műalkotás, amelyből meghatározott számú darab létezik, és ez bizony lehet fénykép is. A fotó-vintage csak filmre készülhet, meghatározott számú nagyítás készül belőle, melyeket a művész sorszámoz és aláír, ezt követően pedig megsemmisíti a negatívot, ergo több példány nem készülhet a fotóból. Ettől válik értékessé. Gursky képe is ilyen, mint elmondták összesen 6 darab nagyítás készült belőle.

A fent elhangzottakon kívül érdemes még megfontolni Kincses Károly kommentárját, melyben leírja, hogy egyrészt van az az anyagi egzisztencia, amikor az ember megteheti, hogy drága műalkotásokkal vegye körbe magát, melyek örömet szereznek a kis lelkének, sőt esetükben mindez státuszszimbólumként értelmezhető, másrészt nem sok dolog tartja a világon úgy az értékét, mint az arany, a gyémánt és a műalkotások, egyszóval egy vintage mű megvétele bizony befektetés is.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Tamás Fónagy

    Ken Rockwell – Az a baj, hogy sötét vagy, ha nem tudsz mondani “olyan ikonikus fotót a történelemben, melyet digitális kamerával készítettek volna”. Nehogy már az számítson, hogy filmre, vagy mem. kártyára dolgozik valaki…
    “megbénította volna a nemlétező “harmadolási szabály” mítosz” igen így meg nyugodtan készíthette volna egy amatőr, aki a saját stílusérzékére hagyatkozik. Ami egyáltalán nem biztos, hogy rossz. Egyébként a kép tetszik, de ennyit nem ér.

    • Maxim

      Tamás, mondj egy ikonikus fényképet ami digitálisan készült. Tényleg nem az számít hogy mi a technika, de az tény hogy a digitális fotó még nem érte el az analóg minőséget…gondolj csak a ccd méretekre. Se színérzékenységben se felbontásban nem érik el azt a minőséget amire mondjuk egy dia képes. A fotótörténet közel 200 évéből kb 20 éve létezik digitális fényképészet, de sok fotográfus ma is inkább analóg dolgozik. (Az optikák is jobbak.) Ebben a 20 évben nem sok ikonikus kép készült, arról nem is beszélve hogy milyen válságba került a szakma a digi miatt, ami nem igényel semmilyen szakmai tudást és ezért tele van kontárokkal fotográfia, akik csak rontják a közízlést, de ez más téma.

      • Hu azert itt sok a tevhit.
        1. Az ikonikus fotok nem azert ikonikusak mert olyan marha jo minoseguek. Melyik ikonikus foton latsz kiemelkedo minoseget? Tobbseguk fekete feher ne adj isten eletlen. A minoseggel szinte csak Ansel Adams tudott kiemelkedni.
        2. A digitalis foto 10 eve nepszeru igazn. Mar a legnagyobbak is digitre dolgoznak. Az analognak volt 120-130 eve ikonikus kepeket kitermelni kozben voltak vilaghaboruk forradalmak zsenik es szineszikonok. Az igerkuszob is alacsonyabb volt konnyebb volt megdobbenteni az embereket ergo ikonikus kepeket kesziteni. Ezzel szemben az elmult tiz evben mi tortent ami ikonikus kepet termelhetett volna ki?
        3. A digitalis mar elerte az analog szintjet. Szinben dinamikaban es erzekenysegben is. Azok a ccd-k mar cmos szenzorok a meret pedig egyre tobb gepnel ugyanakkora mint a filmkockak. Ami te mondasz erveket a digit ellen azok 6-8 evvel ezelotti ervek, idejetmultak.

  • Andrea

    Aha, tehát az adja a fotó értékét, hogy filmre készült és az garantálja azt, hogy megsemmisítik a negatívot. Mint hozzá nem értő szólok a témához, így elnézést, ha esetleg butaságot mondanék, de a kapott infók alapján egészen mást szűrtem le ebből az egészből.
    Az rendben van, ha az ember filmre készít egy kivételes képet és azt méregdrágán eladja, a filmet pedig megsemmisítik. Itt viszont azt írja, hogy rengeteg és hónapokig tartó utómunka történt ezzel a képpel, hogy (-hát-) ilyen legyen. Tehát a képet digitálisan, digitális eszközökkel igazították, szerkesztették és színezték át (a mézes-mázos semmit mondó szakértők hozzászólásában is elhangzik, hogy rengeteg digitális utómunkát igényel egy ilyen alkotás).
    Innentől kezdve a film valóban eldobható, hiszen már semmi szükség rá :D és mivel a képet digitálisan átdolgozzák, innentől kezdve számomra teljesen jelentéktelen az, hogy hagyományos, vagy digitális fényképezőgéppel készített valaki képet, amelyet után nem hagyományosan előhívnak, hanem csúcsszuper nyomtatóval kinyomtatnak. Ez számomra innentől kezdve egy digitális kép, mert csak ennek a technikának köszönhette a sikerét. Ja igen, a negatívot megsemmisítették, bár az utómunkáknak köszönhetően teljesen feleslegesen mert ha valami alapján nem lehet ezt a felvételt megismételni-hát akkor az pont hogy a negatív az. Inkább úgy kérdezném, megsemmisítették a fájlt? :)
    A képről pedig ennyi a véleményem, idézem:…”mi van ezzel? Ez olyan sivár és üres”…Számomra semmit mondó akárhol is van a horizont, akármit is sugároz magából, akármilyen művész alkotta is… Ja, az pedig egyenesen szánalmas, hogy ebből a műből “csak” 6 db. példány létezik a világon és ez még inkább növeli az értékét. Az igazi remekművekből csak egyetlen példány van és azt nem egy eldobható nyomtatóval készítették. Hanem kivételes tehetséggel, külső segítség nélkül. Na ez az, ami egy festménynek, szobornak vagyis egy műalkotásnak az értékét adja. Ez a digitális dolog olyan kb., mintha egy súlyemelő versenyre beállítana az egyik versenyző egy emelővel :) Ha tévedtem valamiben, hát tessék nyugodtan felhomályosítani, már csak azért is, mert érdekel a téma és elismerem-elismerném, ha tévedtem.

    • Dániel Jóna

      Szerintem teljesen igazad van es nem tudok kifogast talalni a hozzaszolasodban. Ez a kep maximum 1 – 1,5 milio forintot erne ha nem lenne retusalva de igy ez 0!!!

  • Foldessyfoto

    Minden fórumon ezt tapasztalni, – így mondunk véleményt mi magyar polgárok – kulturáltan, színvonalasan, hozzáértően. Büszke is vagyok magunkra – sejthetitek, mennyire! :-)

  • Mikshooo

    ha nem tetszik, attól még nem vagyok se bunkó, se hozzá nem értő. túlértékelt semmi.

  • Laszlo

    Ebben a “fotóban” a marketing az érték (akik hozzá teszik a véleményüket).

  • János

    Igen, ,,van az az anyagi egzisztencia, amikor az ember megteheti” (Kincses Károly”), hogy fotóművész legyen. Mi kell a fotózáshoz: ,,pénz, pénz, pénz”! Amelyből telik rengeteg szabadidőre, útiköltségre, milliós felszerelésre és a legprofibb digitális kamerára. A művész úr csattogtathatja a gépét, míg véletlenül egyszer csak elkészül a nagy mű, megvan a világhír! Hogy valaki készített egy olyan kamerát, amellyel bár mit lehet a képen módosítani, lényegtelen. Hogy valaki készített egy nyomtatót, amely talán négyzetmétereket nyom – lényegtelen. Hogy a digitális utómunkákhoz milyen eszközöket ki készített, hányan dolgoztak rajta – lényegtelen. – Lényeges viszont, hogy a horizont pont a kép közepén van. Ilyen javításokat én valamikor ollóval készítettem – lassan ismeretlenné váló technikai eszköz. – Jakob Schiller: ,, Soha nem látott mértékben kiemelkedő nyomtatási technológiával, színekkel és felbontással készült” Mit nem láttam? Milyen színt nem láttam? Persze nem tudom, mert soha nem láttam. Értéke pedig van a képnek: 3,5 méter plexi!
    Jaaa, van itthon pár száz fényképem, a negatívját mindnek megsemmisítettem!

    • T. János.
      Sok mindenben igazad van, de 1 dologban eltér a véleményünk.
      A művész nem csak kattingat, válogat és örül!
      A művész eltervez valamit, és megkeresi rá az eszközöket, hogy létrehozza!

    • Maxim

      Szerintem úgy lenne érdemes véleményt alkotni hogy kicsit utána nézel Gursky munkásságának, annak amiről beszél. Ehhez persze kell egy kis érzékenység a világ történéseivel szemben. http://www.youtube.com/watch?v=arvIdGrErNU Talán ez segít megérteni.

  • Azért érződik a műértők szakértésein is, hogy nem volt könnyű mit felhozni a kép mellett. Persze, a horizont meg plexi… na de ez csak mellébeszélés. Valójában a sznobság áll az egész kép értéke mögött.
    Ettől függetlenül nem rossz kép. Elég sok hasonló kép van az interneten, gondolom mindenki meg akarta mutatni, hogy ő is tud egymilliárdos képet lőni… és valamiért azok mégsem olyanok mint ez. Szóval nekem nagyon tetszik, előbb 5 percen át bámultam, mert van benne valami nyugtalanító valóban. Legalább olyan jó, hogy ha WAMP-on az egyik művész képéről lenne szó (és éppen kicsit több félretett pénzem lenne) talán adnék érte 100-150 ezret.
    De mindettől függetlenül tucatszám vannak sokkal jobb fotók is a világon.

  • Ha a világ is úgy akarja, idővel én is kipróbálnám magam ebben a szerepben.
    Na nem a mrd-s műgyűjtőre gondoltam, hanem arra a személyre akinek megvan az egzisztenciája és képzettsége, hogy alkosson a foto-vintage világában.
    És akkor kiderül, hogy tehetségem van-e hozzá! :)