Manapság már nem számít luxusnak, hogy valaki rádiós kioldóval használjon rendszervakut vagy stúdióvakut. A kínaiak elözönlötték és uralják ezt a piacot, valljuk be, nem rossz termékekkel. Egy baj van velük: annyiféle van már, hogy én sosem tudtam kiigazodni, mi a különbség köztük.
Így hát beleástam magam és összegyűjtöttem a legnépszerűbbeket. A gyártói weboldalak sokszor segítségemre voltak, de sok esetben úgy kellett összevadászni a specifikációkat eBay eladóktól, tesztekből, fórumokból és webshopokból. A lényeg, hogy megvan, itt van, ne menjetek tovább, ha valaki ilyet akar venni és kutakodik, annak azt hiszem ez az EGYETLEN összehasonlító cikk a neten, amiben szerepel az összes népszerű kínai és “márkás” vakukioldó leírása és összehasonlítása. Legalábbis a net magyar és angol nyelvű oldalait tekintve.
Ha már mindent tudsz a vakukioldókról, görgess a cikk aljára az összehasonlító táblázathoz! Yongnuo, Pixel, Phottix, Pocket Wizard, Cactus, Aputure és Radiopopper szerepel a menüben.
Sokan vannak azonban, akik nincsenek tisztában a rádiós kioldók funkcióival, ezért az összehasonlítás előtt némi magyarázat következik.
Az első alapvető dolog, hogy mi ez, és mire jó? A vakukioldó arra jó, hogy kreatív világításhoz eltávolíthassuk a vakut a fényképezőgép tetejéről (vagy elsüssük a stúdióvakukat). Ezt szokás infrás és rádiós vezérléssel is megoldani. Az infrás technika régebbi, hátránya azonban, hogy a jeladónak (fényképezőgép beépített vakuja, vagy külön erre a célra szánt külső jeladó) és a vevőegységnek (rendszerint maga a vaku) “látniuk kell egymást”. Lakásbelsőben talán még nem annyira fontos, mert az infrafény visszaverődhet a falakról, így ha egy kisebb akadály van az adó és a vevő útjában, az még nem gond, de például ablakon kívülre tenni a vakut már nem lehet. A másik hátránya, hogy kültérben, napsütéses időben az infrafény gyenge, így csak pár méterig használható. Minderre megoldást jelent a rádióvezérelt vakukioldó, amiket e cikk is tárgyal a továbbiakban.
TTL/TTL-átvitel/manuál:
Háromféle rádiós kioldóval lesz dolgunk. A TTL kioldók segítségével úgy távolíthatjuk el a vakut a gépről, hogy a fényképezőgép és a vaku kommunikációja megmarad, így a vaku automatikus módban is használható, a legtöbb funkciója elérhető marad. Természetesen olyan vakukról beszélünk, melyek TTL vakuk. Ilyenek a gyártók saját vakui (Canon 320EX, 430EX, 580EX, Nikon SB-600, -800, -900 és így tovább, illetve ilyen az újabb Nissin, Metz és még néhány TTL-képes vaku a piacon). Tehát a TTL-képes kioldókkal úgy tudjuk használni egy állványra tett vaku szolgáltatásait, mintha az a gépen lenne.
A manuális kioldók nem viszik át a TTL jelet, vagyis az ilyen kioldókkal használt vakuk akkorát villannak, amekkorára kézzel beállítjuk őket. Mivel ezek jóval olcsóbb kioldók, stúdióvakukhoz is inkább ezeket használják, továbbá elég megbízhatóak, ezért ezek a legnépszerűbbek. A manuális kioldókhoz a legtöbb esetben nem is TTL vakut használnak, hanem manuális vakut melyek nem képesek semmilyen automata üzemmódra, olyan erőset villannak, amilyenre beállítják őket (pl. Yongnuo YN-460, 560). A manuális kioldók is rendelkezhetnek azonban TTL-átvitel funkcióval, amit alább tárgyalok.
TTL-átvitel: angol nevén TTL pass-through, ami annyit jelent, hogy a fényképezőgépre helyezett rádiós jeladó rendelkezik egy saját vakupapuccsal, amibe egy TTL vakut helyezve azt teljeskörű funkcionalitással használhatjuk. Ettől független az, hogy a kioldó által vezérelt távoli vaku is TTL vagy sem. Rendszerint ez néhány manuális kioldó funkciója, tehát a fényképezőgépen lévő jeladóba helyezett TTL vaku automatikusan tud működni, de a rádióvezérelt távoli vaku csak manuális módban használható. Tehát a táblázatban a TTL-átvitelre képes kioldók ne tévesszenek meg senkit, ezek nem valódi TTL kioldók, csupán csak annyit tudnak, hogy úgymond nem foglalják le a fényképezőgép vakupapucsát. A továbbiakban, ha azt írom “TTL kioldó” nem ezekre, hanem a valódi TTL-képes kioldókra gondolok.
Adó+vevő vagy adóvevő:
Kétféle megoldás létezik, az adó+vevő konstrukciókon értelemszerűen a jeladó a fényképezőgép vakupapucsában van, a vevőt pedig a távoli vakuhoz csatlakoztatjuk. Ezzel szemben az adóvevő két egyforma készülék, melyek egyszerre adók és vevők is, egy gombnyomással el lehet dönteni, hogy a két készülékből melyik legyen az adó és melyik a vevő. Ez arra jó, hogy egyrészt egyforma elem vagy akku kell beléjük, nem kell kétfélét készleten tartani, pláne úgy, hogy néhány jeladóban egészen speciális elem való, amit nem mindenhol lehet kapni. A másik, hogy nem áll meg a munka, ha egy adóvevő felmondja a szolgálatot, mert pótolható egy másikkal, míg az adó+vevő kombinációban, ha a jeladó bekrepál, akkor meg vagyunk lőve. Az angolok ezt elég egyértelműen fogalmazzák meg, van a transmitter+receiver (adó+vevő) és van a transciever (adóvevő).
Frekvencia:
Európában kétféle frekvenciájú rádiós kioldó árusítható, a 433Mhz-es és a 2,4Ghz-es. Azt mondják a 433Mhz-es a rosszabbik megoldás, mert az összes taxis CB, fotocellás ajtó is itt működik, ami bezavarhat, illetve zavarhatja még a troli, a villamos meg a bánat tudja még mi. Érdekes módon ennek ellenére a Pocket Wizard, a csúcskategóriás rádiós kioldók gyártója is ezt a frekvenciát választotta, és sajnos azt kell mondjam, hogy a 2,4Ghz-es kioldókat meg a WiFi zavarja, úgyhogy tök mindegy. A zavarás azt jelenti, hogy a vaku egyfolytában villog anélkül, hogy exponálnánk. Saját tapasztalatom szerint a WiFi csak akkor zavar be, ha közel van a router és masszív adatátvitel zajlik rajta.
Csatornák, csoportok, arányok:
A rádiós kioldókon be lehet állítani csatornákat, és némelyiken csoportokat is. A kettő nem ugyanaz, a csatorna azt jelenti, hogy ezen a “vonalon” kommunikál egymással a jeladó és a vevő. Ha nincsenek azonos csatornán, nem működik a jelátvitel. Ez akkor jó, ha több fotós dolgozik a helyszínen, külön csatornára állítva a kioldókat, nem tudják egymás vakuit elvillantani. A csoportkiosztás egészen más téma. Ez azt jelenti, hogy ha több vakut használunk rádiós kioldással, csoportokba tehetjük őket. Rendszerint A csoport, B csoport, C csoport, majd a kioldóval szabályozhatjuk, hogy mely csoportok villanjanak. Villanjon az összes, villanjon A és B, vagy A és C, csak B… és így tovább.
A TTL kioldók további előnye, hogy az egyes csoportokat nem csak ki-be kapcsolhatjuk, hanem a csoportban lévő vakuk erejét szabályozhatjuk a kioldó, vagy a fényképezőgép menüje segítségével. Egyes TTL kioldók esetén nem csak a vakuk erejét szabályozhatjuk csoportonként, hanem arányokat is megadhatunk, például A:B arány 1:2 azt jelenti hogy az A csoportban villanó (TTL) vakuhoz képest a B csoportban lévő vaku fele akkorát fog villanni. Ez azért jó mert például egy portrévilágítást könnyedén koordinálhatunk, hogy jobbról jöjjön a főfény, balról a derítés vagy egy gombnyomásra fordítva. A legtöbb TTL kioldó esetében az aránykiosztást azonban csak egy külső eszköz segítségével lehet szabályozni, ilyen például az AC3 Zone Controller a Pocket Wizardnál (ld. képen). Ezt külön kell megvásárolni és ráhelyezni a jeladóra.
Szinkronidő:
Az összehasonlításban feltüntetett szinkronidők a kioldók maximális szinkronidejét jelentik. Ez nem jelenti azt, hogy felül tudnák bírálni a fényképezőgépek gyári szinkronidejét, ami a legtöbb esetben 1/160s és 1/250s között mozog a redőnyzáras gépek esetében (legtöbb DSLR), 1/500s a központi záras gépek esetében (közép- és nagyformátum), és kb 1/1000s az elektronikus záras gépek esetében (kompakt gépek, régebbi DSLR-ek). Azt is tudni érdemes, hogy a kínaiak ebben is szeretnek lódítani, bár azért az 1/250s szinkronidőt mindegyik kioldó tudja, a fotósok 99%-nak pedig ennél többre nincs szüksége. A TTL kioldók többsége tudja a HSS (High Speed Sync) üzemmódot is, amivel átléphetjük a szinkronidőt, akár 1/8000s-ig, cserébe viszont be kell áldozni a vakuk villanási erejét. Ha nem tudod, hogy ebben a blokkban miről beszéltem, nézd meg az alábbi videót és/vagy olvasd el ezt.
Hatótáv:
A gyártók hangzatos hatótávokat adnak meg a kioldókhoz, azonban ezek nem mindig igazak. Befolyásolhatja ezt interferencia, tereptárgy, falak, elem/akku töltöttsége stb. Ettől függetlenül átlagos, hétköznapi használathoz mindegyik alkalmas, 10-20-30 méterig bármelyik kioldó biztonsággal használható. Alább látható, ahogy kipróbáltam a saját Yongnuo RF-602 kioldómat szabad térben, és fallal elválasztva. Szabad térben 10-90m-ig tudtam tesztelni, 90 méternél, egy exponálást kihagyott a vaku, utána 3 exponál rendesen működött. Beltérben először csak egy fa ajtón kívülre helyeztem el és a világítóablakon keresztül villant a helyiségbe. A következő lépésben messzebb helyeztem az ajtótól, és a földszintről fotóztam, tehát így a gépet és a vakut falak és egy ajtó választotta el. Így az elején csak a Teszt gombbal villant el a vaku, aztán egyszercsak meggondolta magát és exponálásra is elsütötte a kioldó. Mivel az RF-602-nek nincs rögzítője ezért lehet hogy elmozdult a jeladó a vakupapucsból, vagy csak simán gyenge volt már a jel a falakon keresztül. Mindebből az következik, hogy az RF-602-höz 100m-t ad meg a gyártó, akkor ehhez tudjátok viszonyítani a többit az összehasonlításban található 30 métertől 500 méterig.
- Yongnuo RF-602 távolság teszt (nagyításhoz klikk)
Ajtón és falakon keresztül:
- Bal: ajtón keresztül; Jobb: falon+ajtón keresztül
Univerzális vagy specifikus:
A legtöbb rádiós kioldó márkaspecifikus, tehát külön kapható Canon, Nikon, Sony stb. verzió, mert vagy a TTL jeleket kell továbbítaniuk az adott márkára jellemző érintkezőkön keresztül, vagy csak egyetlen dolog miatt: ez pedig az alvó (Sleep) módban lévő vakuk felébresztése. A manuális kioldók között van ugyanakkor univerzális is, ezek középérintkezősök, előnyük, hogy minden típusú vakuhoz és fényképezőgéphez használhatók, hátrányuk, hogy semmi mást nem tudnak csak elsütni a vakukat.
Kamera távkioldás:
Majd’ mindegyik rádiós kioldó képes arra, hogy egy külön kábel segítségével a fényképezőgépet is elsüsse. Ekkor megfordítjuk a készüléket, vagyis a vevőt kötjük össze a fényképezőgéppel (persze olyannal, amelyiknek van távkioldó csatlakozója) és az adót kézben tartva a Teszt gombot nyomva tudunk exponálni (az esetek többségében élesíteni is). További előnye még, hogy ezzel a módszerrel több fényképezőgéppel tudunk egyszerre exponálni, úgy hogy az adó a fotós kezében lévő fényképezőgép vakupapucsában van, a vevők meg 1-1 távoli fényképezőgéphez kötve, így a fő (Master) fényképezőgép exponáláskor kioldja a többi (Slave) fényképezőgépet. Így egy fotós egyszerre több perspektívából készíthet képet.
Na azt hiszem elég a rizsából, lássuk a “mindent eldöntő” összehasonlítást! Árak tekintetében jelenleg aktuális, körülbelüli eBay-es árakat adtam meg, a magyarországi árak drágábbak lehetnek (bocs’ nem lehetnek, drágábbak is :) szállítás, ÁFA, miegymás…). Adó+vevő esetén egy adóra és egy vevőre vonatkozik, adóvevő esetén 2db-ra.
Verziók: C – Canon, N – Nikon, S – Sony, O – Olympus, Pe – Pentax, Pa – Panasonic
Legnépszerűbb manuális kioldók (nagyításhoz katt a képre!)
Legnépszerűbb TTL kioldók (nagyításhoz katt a képre!)
PS: annyi kimaradt még talán a táblázatból, hogy az LCD kijelzős Phottix Odin kioldóval a vakuk zoomját is lehet állítani, illetve a Pocket Wizzard is rendelkezik megannyi extra szolgáltatással.
