Egy múltkori fotós összejövetelen – nem, nem azon, amikor feltöröltem a járdát a Mark II-vel – fogyogatott a jóféle Portugieser, és az egyik kolléga hirtelen felindulásból megmutatott egy Agassi portrét. Azt kérte, hogy próbáljuk meg reprodukálni. Mivel egy műteremben voltunk, nem gondolkoztunk sokáig…
A kép André Agassi Open című önéletrajzi könyvének borítóján látható. Hát nem retusálták túl annyi szent, de most nem is ez a lényeg, hanem a világítás. A szem ugye nem csak a lélek tükre, de a fotós világítástechnikáé is. A legtöbb esetben a szemekben lévő csillanásból látni lehet, hogy mivel és honnan világítottak. Rendszerint a pötty a rendszervaku, a pici kör a beauty dish, a szem közepén lévő kör a körvaku, a négyzet a softbox, a csík a stripbox és így tovább. Ezen a képen két csíkot látunk, mintha zárójelbe tették volna Agassi pupilláját.
Tehát valószínűleg két softbox vagy stripbox (vékony, hosszú softbox) a ludas, egy jobbról, egy balról. De azt is megfigyelhetjük, hogy ugyan az arc helyesen exponált, a fülek felé már erősen fogy, szakzsargonnal szólva “leesik” a fény. Ezt a hatást úgy érhetjük el, hogy nem direktbe fordítjuk a softboxot az alanyra, hanem elé villantunk, így a box fényének a szélével világítjuk meg a portrét. Magyarul két softboxot vagy stripboxot egymásnak szembe fordítunk és mögéjük állítjuk portréalanyunkat.
Azt is láthatjuk, hogy a fotó kis mélységélességű (az arc hátsó része, a fülek már életlenbe mennek), tehát a stúdióvakunak jó eséllyel csak a beállítófényét használták, vagy kis teljesítményű vakuval készült minimum fényerőre állítva.
Tehát akkor teleobjektív, f/2.8-as vagy 4-es rekesz, és valahogy így állítsuk be a szettet (ja és ahogy írtam, beállítófénnyel fotózzunk, ne vakuval!):
Nekünk ezt sikerült produkálni enyhe vörösborizált állapotban (tényleg csak enyhe! :) ). Persze nem pont ugyanaz, persze nemkicsit több utómunka van a képen, mint az eredetin, úgymint tonális kontraszt növelés, speckó fekete-fehér konvert pár százalékos átlátszósággal…meg ilyenek. ;) A szemeket elnézve tolhattam volna közelebb is egymáshoz a két softboxot, és egy hangyányit ráfordíthattam volna Attilára őket. Ekkor fényben ugyanott lennénk, vagy még inkább leesett volna a fény a füleknél, illetve a csillanás is jobb lenne a szemekben. Attila szemét nem sikerült zárójelbe tenni…