10 fotós mumus – hibák, amik nem tesznek profivá

Íme tíz szokás, melyet rendszerint kezdő fotósok követnek el. Nem kell félni, a nagymenők is elkövették karrierjük elején, a baj nem ezzel van. A baj ott kezdődik, ha nem ismerjük fel a bakikat, és nem hagyjuk el őket inkább előbb, mint utóbb.

Sokan mondják magukat profinak. Az esetek nagy hányadában azonban, aki valóban profi, az csendben meghúzódik, aki profinak állítja be magát, annak meg igencsak van még hova fejlődnie. A profit most értelmezhetjük mindkét jelentésformában: gyakorlott vagy hivatásos…tök mindegy, mindkettőre igaz a fenti állítás. Íme egy lista a Lightstalking.com weboldal vendégposztjából, mely bemutatja, mi a 10 leggagyibb dolog, amit egy fotós elkövethet.

“Ha profinak állítod be magad, akkor muszáj lesz szintet lépned, mégpedig magasat. Ehhez van itt néhány mumusom a fotós világból, dolgok, melyeket elkövetve üvölteni fog rólad, hogy nem vagy profi, márpedig a professzionalizmus a legfőbb dolog.

Persze ez kizárólag az én személyes véleményem, de néhány ilyen fixaideámat megfogadták az emberek, és rögtön jobb munkákat adtak ki a kezükből. Röviden szólva tehát csak tartsd távol magad a kliséktől, és máris léptél egyet előre.

1. Szelektív színtelenítés

Színes vagy fekete-fehér? Mindkettő! Mindenki látott már olyan képet, amin valaki tart egy vörös rózsát (és csak a rózsa színes a többi FF), klasszikus vacak esküvői fotó. Ha egy kép nem néz ki jól sem színesben, sem fekete-fehérben, akkor a szelektív színtelenítéstől sem fog javulni. Ultra-gagyi effekt, nem véletlenül került az első helyre.

2. Túlspilázott HDR

Néhány fotós vágja csak igazán az összefűzött képek világát. Ken Kaminesky és Trey Ratcliffe HDR technikát alkalmaz, és ők jól csinálják. Az alapelv az, hogy készítesz két vagy három különböző expozíciójú képet ugyanarról a jelenetről (rendszerint tájról, ahol az ég jóval világosabb, mint az előtér), majd kombinálod ezeket a fotókat úgy, hogy legyen részlet az árnyékokban és a csúcsfényekben is. Ennek ilyen egyszerűnek kellene lennie, de ha túlzásba viszed, furcsa aurákat és poszterizálás effektet fogsz kapni végeredményül. Ez azt fogja sugallni, hogy nem vagy igazán jó a Photoshop használatában, és olyan képeid lesznek a végén, ami merénylet a szemek ellen.

3. Fotós weboldalak, melyek elcsépelt zenét játszanak…bocs’ akármilyen zenét játszanak

Ha fotós weboldalt üzemeltetsz, hagyd hogy a képeid beszéljenek. Ezt most szerkesztői nézőpontból mondom: nyilván azt szeretnéd, hogy szerkesztők, kreatívok és más szakmabeliek nézzék a portfóliódat a neten. Semmi sem fogja őket hamarabb eltéríteni onnan, mintha zene horkan fel a weboldaladból. Ráadásul senki sem akarja megtörni hirtelen jött zenei aláfestéssel az iroda csendjét, ahol éppen ül. A másik probléma meg persze a szerzői jog: nem fogsz tudni igazán jól licencelni egy zenét ahhoz, hogy a munkádat promotáld vele, így nem marad más, mint a katasztrofális bér-zeneszámok, amivel csak leégeted magad.

4. Vágyak, álmok és pillanatok fotósai

Hallgasd meg Barry White-tól az “I’m qualified to satisfy you” c. számot. Rengeteg fotós ugyanúgy írja meg a weboldalán a Rólam/Bemutatkozás szekciót – úgy mutatják be magukat, mint akik képesek “elkapni a pillanatot és megörökíteni az emlékeket”. Ez komolyan mondom kikészít, légy eredeti, légy őszinte! Inkább hallgasd meg a Beatlestől a “Why don’t we do it in the road” c. számot.

5. “Művészi” képcímek

Szóval készítettél egy tényleg ütős tájképet. Légyszi, légyszi ne rontsd el azzal, hogy olyan neveket adsz neki, mint a “naplementei hangulatok” vagy “hamisítatlan szépség”. És semmilyen körülmények között ne idézz verset, dalszöveget és egyéb költői szerzeményt a képleírásban. Ha sikeresen kommunikáltad a képpel az “igaz szerelmet”, meg fogom érteni. Tíz alkalomból kilencszer azonban az ilyen képcímek utólag kerülnek hozzáadásra anélkül, hogy a kép készítése idején gondoltunk volna rá – a leghatásosabb módszer, hogy amatőrnek mutassuk magunkat. Nézd meg Cindy Shermant! Egy teljes karriert épített fel cím nélküli portréival.

6. Kép-nem-szerkesztők

Sok fotós nem igazán jó a saját képei szerkesztésében. Általánosan elfogadott dolog a szakavatottak körében, hogy mások véleményét előnyben részesítik, amikor a képmennyiséget meg kell szabdalni. Sosem jó ötlet teleszemetelni a weboldaladat vagy  Flickredet (főbűnös) minden értékelhető képkockával, amit a focimeccsen készítettél. Egyik nyomorult kép a másik után, szétterítve, minta egy filmből lennének kivágva. A szemlélő hamar elfárad, a kevesebb több!

7. Technika-sznobság

Ez lehet a fotósok halálos bűne. Ítélted már meg egy fotós képességeit a fényképezőgép alapján, ami a nyakában lógott? Ez rendszeresen megtörténik, de legközelebb ha jártodban-keltedben más fotósokat látsz, és a szemed lecsusszan a nyakpántra, azt figyelve, hogy hány szám van a “D” betű körül, az téged minősít. Minden átlag alatti teljesítményt felmutató pro-dslr használóra tudok mondani 5 géniuszt belépőszintű fényképezőgéppel.

8. Azt mondani “jól sikerült elkapnod a pillanatot” (angolul jobban hangzik és gyakoribb is: Nice Capture)

Reszketek mikor ezeket a szavakat meghallom, vagy olvasom valahol. Ez valahogy azt sugallja, hogy az elkészült fotó nem más, mint szerencse. Mindig vannak bizonyos trendek a fotózásban, mit az emberek követnek, néha azonban jobb tartózkodni ezektől. Ha véletlenül kiejted azt a szót egy japán ember jelenlétében, hogy Bokeh és mindezt fotográfiai kontextusban, a japán csak nézni fog és nem érti majd mire gondolsz.

9. Fényképezőgépet hurcolni kiállításokra, különösen vintage típusokat.

Mindig röhögnöm kell, ha ilyet látok. Néhány hónappal ezelőtt volt egy fotófesztivál itt nálunk Perth-ben, ahol úgy terveztem több kiállítást is meglátogatok, melyeken számos elképesztő munka került bemutatásra. A helyszínen mindenki más nyakában fényképezőgép lógott fix objektívvel, mint valami kontrollálhatatlan késztetés, hogy megmutassák mindenkinek: “Én fotós vagyok és művész.” Még hierarchiát is fel tudtam állítani: a sor elején egyértelműen a Leicások voltak (ld. 7. pont). Ha így cselekednél és nincs sajtóbelépőd, tedd fel magadnak a kérdést: mit szándékozom fotózni? Nevetségesen néz ki, hidd el.

10. Digitális attitűd

Sose ringasd magad abba, hogy “majd Photoshopban megoldom”, gondolj arra, hogy mennyivel jobb fotós lennél, ha megoldanál mindent a helyszínen. Tanuld meg a fotózás csínját-bínját, mielőtt még akármilyen szoftvert beszereznél.

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen stúdióvilágítással foglalkozó, hazai blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • Ez egy tök baró bejegyzés, bár a 2. pont… khm, khm

    • hb

      talan veded az ertelmetlenul, “muveszinek” mondott giccs hdr-t?

      nagyon kenyelmetlenul hasznalhato ez a disqus komment opera minibol…

      • hb

        *ertelmetlenul hasznalt

  • Dehogy, nem, nem védem, sőt. Szerintem Trey Ratcliffe is a giccs kategóriába tartozik. Szerintem akkor jó egy hdr kép, ha nem az az első gondolatod róla, hogy ez egy hdr fotó.

  • Fmeli

    11. Írj izgalmas dolgokról, írd meg jól, hagyd meg a fejlődés stádiumait az egyénnek. A naplementén és a makró szöcske fejen át kell esni(kötelező), hibázni kell jó sokat, majd feldolgozni a hibákat. Mi az hogy profi?

    • Csaba

      Az a profi, aki akkor is fotózik, amikor az amatőr dolgozik, pihen, stb. stb. A profi, a hivatásos, függetlenül attól milyen anyagot ad le. Nem hobbifotós, megjegyzem, utóbbi nem minősítés.

  • Fmeli

    zene és kép csodás egységet képezhetnek, a munkahelyen dolgozz:) , nem csak szakma van a világhon, aki a szakmának dolgozik soha egy jó pillanatot nem élhet át, mindig lesz valaki aki jobban tudja, másként csinálta volna, sokáig folytathatnám ezt minden ponttal kapcsolatban..pl nemrég jelent meg Playboy szinkizárt technikával stb

    • Zene és kép tud jó egységet alkotni, de az egy önálló multimédia műfaj, amit jobbára videóban mutat meg a fotós (az audioslideshow is videó lényegében).
      Amikor az oldal zenél általában nem ad egységet, mert egymástól függetlenül megy valamilyen zene, és valamilyen kép(ek). Ráadásul, ahogy a posztban szerepel, vagy elcsépelt ingyen/olcsón beszerezhető tucatzenéket használnak, vagy eleve lopás, ami ugyebár szerzőjogi tartalmat előállítóktól különösen nem szép dolog.

  • Fmeli
    • választottam

      a rommá retusált arcok jobban tönkreteszik ezt a borítót, mint a szelektív színtelenítés.. a bal még szódával elmegy, de a jobboldali nagyon csúnya lett..

  • Nem lehet, minden fotóst egy kalap alá venni. Pl. nem minden fotósnak ez a célja: “nyilván azt szeretnéd, hogy szerkesztők, kreatívok és más szakmabeliek nézzék a portfóliódat a neten”

  • Bocs Fmeli, de ez a Playboy sorozat bizony szar is lett, és pont a szelektív színtelenítés teszi gagyivá. Bár a Playboy által képviselt stílus sokszor amúgy sem az ízléses kategóriát képviseli, erősen megosztó fotós berkekben, persze van néha üdítő kivétel, de legjobb tudomásom szerint Nánási Pali is azért csinálja mert ez munka, de neki sem a szívügye ez a stílus, elég csak megnézni a blogján az egyéb fotóit, köze sincs a Playboy által képviselt stílushoz. Az hogy “mi a profi”, ez egy soha véget nem érő vita, amibe én már belefáradtam. Ezt a szót mindenki használja minden nap, és mindenki tudja, hogy mire gondol az amikor azt mondja profi kőműves, profi pénzügyi szakember vagy profi fotós. A köznyelvben azt jelenti, hogy jó az amit csinál. A magyar köznyelvben. Angolban a professional azt jelenti, hogy ebből él. Ez miatt itthon állandó vitatéma, hogy jó-e az aki ebből él és jó-e az aki nem ebből él, melyikük a profi. Én ezt a vitát már unom, de mivel élő dolog, ezért beleírtam a cikkbe, idézem: “Sokan mondják magukat profinak. Az esetek nagy hányadában azonban, aki valóban profi, az csendben meghúzódik, aki profinak állítja be magát, annak meg igencsak van még hova fejlődnie. A profit most értelmezhetjük mindkét jelentésformában: gyakorlott vagy hivatásos…tök mindegy, mindkettőre igaz a fenti állítás.” Gyakorlott vagy hivatásos, vagyis lehet gyakorlott hobbista és lehet béna hivatásos és ezek bármely keveréke. Tök mindegy.

    Egyébiránt a nagy sietségben lemaradt a cikk elejéről, hogy Gergő nevű olvasónk javaslatára fordítottam le és publikáltam ezt a cikket, ő ajánlotta figyelmembe, nekem is tetszett, ezért került ki. Aki megfogadja a tanácsokat megfogadja, aki nem akarja nem teszi. Én is azt vallom hogy át kell esni a hibákon, én is bogárseggmakrókkal kezdtem, de mindig onnan tudtam meg hogy nem jó amit csinálok, ha egyenes emberek azt mondták hogy “ez fiam vacak, ne erőltesd” vagy ha több helyen olvastam róla hogy ne így hanem úgy csináld. Kipróbáltam, ha jobb lett megmaradt, ha rosszabb lett nem vettem figyelembe többet azt a tanácsot. Ennyi.

  • Fmeli

    a hsz-aim a vita létrejöttéért születnek, annak léte nélkül ez a blog is veszít az értékéből. És bizony itt sok kérdés még többet vet föl. :) És ez itt fölül nem a 10 parancsolat volt, legföljebb egy vélemény.

  • Fmeli

    Akkor elmondhatjuk úgy nagyjából hogy a magyar PB hulladék, hulladék fotókkal? “megosztó” :)

    • Azt nem mondtam hogy hulladék, ne sarkítsunk. Annyit írtam csak “sokszor nem az ízléses kategóriát képviseli a Playboy”.Időközben napvilágra került egy szintén szelektíven színtelenített sorozat az olasz Numero divatmagazinban, melynek főszereplője a magyar Pálvin Barbi. A szakmai fórumon ahová ezt feltették, szintén komoly vita alakult ki erről. A többség azt mondta hogy továbbra is gagyi a szelektív színtelenítés, és hogy nem tesz hozzá a képek értékéhez. Én azt mondtam, hogy ennél legalább kreatívan használták, nem az elcsépelt módon, hogy a kép FF a rúzs meg vörös, vagy a kép FF a szemek színesek, vagy mint a Playboyban, hogy a kép FF csak az ékszerek színesek. Itt a P. Barbis képsorozat http://fashnberry.com/editorials/barbara-palvin-by-viviane-sassen-for-numero-junejuly-2012/

      • Fmeli

        igen mindkettő vitatható, de az olasz nagyságrendekkel izgalmasabb

      • Dalnoki István

        Tudomásom szerint a szelektív színezés a “piros ruhás kislány” hangsúlyos kiemelésére szolgált eredetileg. Ha jól tévedek. Ugyan úgy, ahogy bármi mást – pl.: szépia effektet, retro hatású utómunkát, vagy a már említett hdr-technikát – ezt is lehet jól-rosszul alkalmazni… :)

  • Eifert János

    Megszívlelendő gondolatok! Zárójelben jegyzem meg, hogy ezek a gondolatok “szívemből” szólnak, és nagyon jól vannak megfogalmazva. Aki ezeket leírta, nemcsak fényképezni tud, hanem gondolkodni és írni is. Gratulálok!
    Öreg róka vagyok, mondhatnám magamat profinak is, de nem mondom, mert állandóan találok tanulnivalót, vagy találkozom új tehetség munkáival, aki még amatőr, tanulatlan, de már csodákra képes. És nemcsak a Photoshop által… Ha visszagondolunk az ezüstalapú fényképezésre, sok olyan eszközt használtunk, amit digitalizált formában a mai szoftverek kínálnak. Pl. a montázs, a rétegekkel való bánásmód, amiket korábban akár az u.n. “szendvics-technika” segítségével kiviteleztünk. Saját példámból a Marcel Marceu c. képem, amelyet 1968-ban készítettem. Akkor teljesen tapasztalatlan, tanulatlan amatőrként, csak némi ötlettel kipattant belőlem a megoldás. Azóta se tudtam jobb képet készíteni ebben a témában, hiába a több tudás, műveltség, nagyobb tapasztalat.

    Eifert János

    • Köszönöm a kommentet Eifert Úr, megtiszteltetés, hogy az olvasóim közt üdvözölhetem!

  • Csilig

    Sok igazság van abban amit írsz a blogban, de szerintem ott kezdődik a nagy kérdés, hogy mitől fotós a fotós. Mert abban valószínű egyet értünk, hogy nem mindenki fotós aki fotókat készít. Ha pedig fotósnak gondolja valaki magát akkor nem a képfelirat, meg a zene az alapkérdés. Engem személy szerint az sem zavar ha valami béna szöveg van egy szép kép alatt. Ezeket én nem fotós mumusnak gondolom, hanem esztétikai tévedésnek. Másrészt ha valaki szép és érdekes fotókat képes készíteni akkor talán van valamilyen esztétikai érzéke, s akkor előbb utóbb magától is rájön, hogy nem kell zenei aláfestés egy jól megkomponált fotóhoz.

    Ami pedig a pillanatot illeti. Ha gyakran készítesz természetben fotót akkor tudod, igenis van jelentősége annak, hogy mikor is készül el a kép. Mondjuk amikor a nap már lement vagy amikor még részben a horizont felett bevilágítja a tájat. Így azért a jól időzített felvétel (“nice capture”) szerintem fontos fotós erény!

  • Oskar666

    Most tévedtem erre, így kissé “post festam” pár gondolat: Úgy egyben jó az összeállításm de mint mindenütt, itt is a kivétel és a szabály…
    Eifert úré a pont, minden tekintetben. Egy nagyon idős,már régen vér-profi kolléga egyik véleményét még hozzá: “Lehet akármilyen egy számjegyes gépe valakinek. HA (!!) be tudja fűzni a filmet egy régi analóg gépbe, HA elő is hívja azt, és ki is nagyítja tökéletesen, ott kezdődik a fotós…” A szelektív színerzéssel kapcsolatban én azért tennék különbséget. Akkor valóban indokolt a szerző véleménye, ha egy középxar képet akar vele az illető tuningolni, ezáltal öncélú az egész. De ha tudatosan, és tematikusan ki akar vele valamit emelni pl. egy valóban éles és jól(!!!) megfotózott portrén high key+vörös ajak kombinációval valamit, miért is ne? Persze ez inkább alkalmazott grafika, stb. Völgyi Attilával kicsit vitába szállnék. A ProShow Gold és társai eleve arra vannak kreálva, hogy pl. a zene ütemére, hangzására is lehet velük “megírni” egy zenés slideshow-t. Ha együtt fut a zene és a képek, akkor az már inkább kreatív is lehet. Hogy a licensz? Hát igen. Örök probléma. De!!! láttam én már studiós, igen jó magyar művészfilmet, amelyben a visszatérő fő motivumról talán a mai napig sem tud a Pink Floyd.. (Gilmour tán meg is ölné a szerzőt ezért :)) Viszont a film jó, a zene szerves egységben, stb. Vannak egyébként szerzői jogi kiskapuk (ugyan, miért itt lenne a kivétel?) amelyekkel óvatosan bánva ki lehet fejezni dolgokat :) Persze, mint a saturációs pontnál, óvatosan… Jómagam főállásúként (de nem profiként :))egyébként úgy használom a gépem, hogy le van ragasztva minden felirat feketével :) A “flancot” tekintve meg Szipal Martin is ugyanezt állítja mint ami a cikkben elhangzik: egy “szappantartóval” is lehet…

    • C64forever

      Ez az idézet amit írtál egy hatalmas baromság “Lehet akármilyen egy számjegyes gépe valakinek. HA (!!) be tudja fűzni a filmet egy régi analóg gépbe, HA elő is hívja azt, és ki is nagyítja tökéletesen, ott kezdődik a fotós…” Ahogy pont attól sem lesz valaki jó fotós mert egy D-és gépe van, úgy attól sem mert analógra fotóz, és előtudja hívni meg nagyítani, attól még lehetnek szarok a fotói! Pont most, hogy kezd megint divatba jönni az analóg, egyre több olyan fotós tűnik fel, aki szinte csak azzal foglalkozik, hogy miben hív elő, mikor járt le a film, pushozva lesz e stb. csak azzal nem foglalkoznak, hogy mi van a képen!

  • Toportyan

    Nekem ezek a HDR-ek nem tetszenek, üresek, élettelenek. Trey Ratcliff – mert ugye így kell írni helyesen- egy kicsit jobb, de ő sem okoz vizuális kielégülést

  • Kovács György

    Igen.A fotózás egy olyan terület ahol mindig lehet tanulni és kell is.

  • Stefanie

    Lehetne még bővíteni a listát:
    – ormótlan keretek
    – kép “címe” a képre írva
    – “XY photography” a képre írva

  • Suhayda Péter

    Az én kedvencem, amikor a hibákkal teli fotónál az alkotó azzal zárja le a témát, hogy “nekem így tetszett”…

  • Géza Nagy

    4. Sose mutasd be úgy magad mint “foglalkoztatott alkalmazott fotográfus”. Egyrészt senkit sem érdekel ez a túlspilázott “csakazártismegmutatotomhogyénTANULTFOTOGRÁFUSvagyok” megnevezés, másrészt minden “alkalmazott fotográfus”-ra tudok mondani 5 géniuszt aki soha egy percig nem tanulta a fotózást.
    Sajnálom.

    • Ne sajnáld inkább tájékozódj mielőtt okosakat akarsz mondani. Az alkalmazott fotográfus egy szakma ha tanulta valaki ha nem, ha geniusznak számít benne ha nem. Az alkalmazott fotográfia az iparművészet egyik ága.