Egy ideje foglalkoztat a dolog, hogy mikor és hol érdemes stúdióvakut használni, és meddig elég a rendszervaku. Előnyök, hátrányok, teljesítmény, variálhatóság…. Ennek járok utána.
Manapság egyre jobban terjed a kreatív rendszervakus fotózás, egyre több rádiós kioldót, fényformálót, kiegészítőt árulnak a kisvakukhoz. Ugyanakkor a stúdióvakuk is egyre olcsóbbak hála a kínaiaknak és a koreaiaknak, nem csak maguk a vakufejek, de a szettek és nem utolsó sorban az hordozható akkumulátorok is, melyek révén helyszínen, hálózati áramforrás nélkül használhatjuk stúdióvakunkat.
Az első dolog amire az átlag fotós gondol, hogy a kis rendszervaku jóval gyengébb, mint bármelyik stúdióvaku. Ez azonban nem teljesen így van, de nem könnyű összehasonlítani őket, mert a rendszervaku teljesítményét kulcsszámban (GN – guide number) mérik, a stúdióvakuét pedig wattszekundumban (Ws). A rendszervakuk kulcsszámát is rendszerint kétféleképpen adják meg a gyártók, van aki szabvány ISO 100, 35mm-es zoomállásban (pl Nikon), van aki maximális zoomállásban (pl Canon). Mivel a zoom-maximumok eltérőek lehetnek (hiszen van olyan vaku aminek 80mm, van aminek 105mm, és van aminek 200mm a max zoomállása, tehát a vakufej legszűkebb villanási szöge), ezért a max zoomálláson mért érték, sokszor nem ad alapot az összehasonlításra. Azt azért érdemes tudni, hogy minél inkább szűkítjük a villanási szöget, annál több lesz a megvilágított területre eső fényünk, hiszen a vaku a rendelkezésre álló fénymennyiséget egyetlen szűk pontra fókuszálja. Ugyanez persze fordítva is igaz, minél nagyobb területet világít be a vakunk, annál kevesebb lesz az egy pontra jutó fényünk.
Emiatt találták ki a gyártók a 35mm-es szabvány zoomállást, ami egységes, így a vakuk teljesítménye összemérhető. Az már más kérdés, hogy a gyártók mennyire lódítanak a kulcsszám megadásával, de alább láthattok egy táblázatot egy független teszt eredményével. A sötét csík a műszeresen mért kulcsszám, a világoskék a gyártók által megadott. Mindezt egységes ISO 100, 35mm-es zoomállásban:
A táblázatból láthatjuk, hogy jelenleg a piacon a legerősebb vakuk a Nissin Di-866, a Nikon SB-800 és a Canon 580EX II. De mennyire erősek ezek a vakuk egy stúdióvakuhoz képest? Komoly laboreredményeim nincsenek, de összemértem egy Canon 430EXII fényerejét egy 300Ws-os stúdióvakuéval. Egy Minolta fénymérőt használtam, ami azt mutatta, hogy a 430EX 105mm-es zoomállásban ugyanolyan erőset villan, mint a 300Ws-os standard reflektor feltéttel. Ha a stúdióvakura beauty disht teszünk, az kb 1 FÉ-vel levesz a fényerejéből, ez a 430EX-nél kb a 24-35mm-es zoomállást jelenti, tehát a 430EX széleslátószögű állásban akkorát villan, mint egy 300Ws-os vaku 40cm-es beauty dish-sel. Az eredmény számomra meglepő volt, hiszen pl. a 320Ws-os stúdióvakuk meglehetősen népszerűek, holott az erejük kb pariban van a Canon 580EX vagy a Nikon SB-800 vakukéval.
Mondanák sokan, hogy a stúdióvakura rengeteg fényformálót tehetünk, de az a nagy helyzet, hogy rendszervakukhoz is gyártanak már mindenféle softboxot, ernyőt, brollyt, beauty-disht és még sorolhatnám, sőt lehet kapni olyan adaptert is, amivel Bowens bajonettes fényterelőket használhatunk rendszervakuval. A különbség annyi, hogy a stúdióvakuk villanócsöve 180 fokban szórja a fényt, a rendszervakuk feje pedig inkább előrefelé, ám ezt, ha nem is 100%-osan, de kiküszöbölhetjük a diffúzor kupakkal, ami oldalirányba is szórja a fényt.
Ezek tudatában szerény véleményem szerint kijelenthetjük, hogy 200-300Ws alatt nem igazán érdemes stúdióvakut venni, mert a kis rendszervakuk többsége nagyobb teljesítménnyel bír, és hát ne feledjük, ceruzaelemmel működnek, picik, könnyűek és olcsók (főleg a kínai manuális vakuk).
A problémák ott kezdődnek, ha a napsütést, erős környezeti fényt szeretnénk túllőni a vakukkal. Ekkor egyetlen rendszervaku már kevés lesz, ha nagyobb fény kell, meg kell sokszoroznunk a kisvakuk számát, de így már korlátozott számú fényterelőt használhatunk. De még mindig ott az ernyő, a brollybox (ernyőbox), és a derítőlapra villantás, ha lágy fényt szeretnénk. Ilyen szituációban azért már kényelmesebb megoldás egy 800-1200Ws-os stúdióvaku, amivel könnyedén túllőhetjük a környezeti fényt, és nem kell nyűglődni a fényterelőkkel, kioldókkal, felfogatással. Ugyanakkor gondolnunk kell a mobil áramforrásra, ami extra költség, így mégiscsak érdemes végiggondolnunk, hogy melyik az olcsóbb, egy nagyteljesítményű stúdióvaku külső vagy beépített akkumulátorral, vagy 3-4 manuális rendszervaku olyan adapterrel, amivel csokorba lehet fogni őket.
