A microstock királya: Yuri Arcurs

Rengetegen ismerik a világ legbefolyásosabb fotósának titulált Yuri Arcurst, de talán nem mindenki. Az alábbi cikkben megismerhetitek őt, aki milliókat keres egydolláros képeivel, és láthattok egy videót is elképesztő stúdiójáról. Ha ebédelni mentek a mamához, készítsétek be az alapozót, mert a sárga irigység fog az arcotokon ülni, miközben hörpintitek a húslevest! :)

Várjunk csak. Mi is az a microstock, ismertebb magyar nevén stockfotózás? Sokan tudják, jópáran művelik is Magyarországon és még kevesebben keresnek is vele. Ez egy relatíve új ága a fotózásnak: a stockfotósok futószalagon gyártják a világ legfelkapottabb témáit érintő zsánerfotókat, úgymint üzlet, irodai munka, egészség, gyógyászat, wellness, szépség, fiatalság, család, szabadidő, kirándulás, utazás továbbá ételfotók, tárgyfotók, egyszóval minden olyan illusztráció ide tartozik, amik a magazinok cikkei mellett vagy az utcák óriásplakátjain köszönnek vissza. A képlet pedig a következő: a stockfotósok feltöltik ezeket a képeket a stockfotókat értékesítő weboldalakra (pl. Shutterstock, iStockphoto, Dreamstime, hogy csak a legnagyobbakat említsem), ahonnan a világ minden részéről marketingesek, szerkesztők, grafikusok, reklámügynökségek, webdesingerek, magazinok, hírportálok egyszóval bárki letöltheti őket, akinek a munkája során kép-illusztrációkra (vagy épp vektoros grafikára, videósnittre, hanganyagra) van szüksége. A truváj abban rejlik, hogy ezek a képek (és más microstock anyagok) átszámítva párszáz forintba kerülnek – persze a felhasználói licenctől függően -, de még a legkiterjedtebb, legkomolyabb licenc esetén se kerülnek többe pártízezer forintnál. Ám mivel a világ minden tájáról idetéved a felvevőpiac, ezért a képletöltések száma olykor többezer, kivételes esetekben többtízezer, így a centek, dollárok szépen lassan összeadódnak, így a fotós is jól jár és a stockoldalt se kell sajnálni. Ehhez persze rengeteg munka és kitartás kell, állandó jelleggel új képeket kell feltölteni, csak így lehet benne maradni microstock vérkeringésben. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Leginkább azért nem egyszerű, mert egyrészt – ahogy írtam – folyamatosan kell dolgozni és nagy a konkurencia, többmillió fotó van már fent ezeken az oldalakon és nehéz kitalálni újat (kérdés hogy kell-e), másrészt a stockoldalak kínosan ügyelnek arra, hogy csak minőségi fotók kerüljenek fel a portfóliójukba, így a képeket kikerülés előtt szűrik…ráadásul elég keményen. Csak egy példa: sokszor még az ISO100-on készült fotót is zajszűrni kell, mert visszadobják azzal, hogy zajos. Vagy épp ha megszalad a kezed retusálás vagy a fotó effektezése, színezése közben, azt is visszadobják azzal, hogy túl sok az utómunka. Ezeknek a képeknek rendszerint már a gépből kijőve is közel tökéletesnek, helyesen exponáltnak, és pengeélesnek kell lenniük. Ez pedig hozzáértést és felszerelést kíván. Ráadásul a téma megválasztása mellett nem árt figyelni a kompozícióra is, ugyanis a képek mellett gyakran szöveget helyeznek el, ez is egy koncepció, hogy úgy komponáljuk a fotót, hogy a téma mellett, fölött, alatt maradjon elég homogén terület (pl. kék égbolt), ahová szöveget lehet elhelyezni.

Ennek a műfajnak kétségtelenül a legnagyobb királya egy Yuri Arcurs nevezetű srác, aki ugyan dán származású, de a munkája miatt ideje nagyrészét Hawaii-on tölti. …vagy Thaiföldön, vagy a Maldív Szigeteken, vagy Norvégiában, vagy bárhol máshol, ahová a fotóinak körülményei szólítják. Csak a miheztartás végett: írtam, hogy folyamatosan kell dolgozni –  Yuri jelenleg kb 10 millió licencet ad el évente a microstock oldalakon, vagyis mire felkel és megreggelizik, annyi pénzt keres, mint más stockfotósok jó esetben egy nap alatt. Persze ezt már rég nem egyedül csinálja, ugyanis több mint 100 alkalmazottat foglalkoztat világszerte, akiknek kitanította a stockfotózás csínját-bínját. És jelenleg is folyamatosan tart workshopokat, illetve több évre hozzá szerződött gyakornokokat foglalkoztat, ahová bekerülni szintén nem egy egyszerű dolog (de hogy kézzelfoghatóbb legyen a történet, már Magyarországról is sikerült valakinek).

Yuri egyébként pszichomókusnak készült, de a fotográfiát, a fényképek tökéletesre csiszolását mindig is szerette. A stockfotózás persze hobbinak indult, de az első sikeres letöltések után elkezdte elemezni a képeit, és kezdett rájönni, hogy mitől lesz felkapott egy-egy fotó, így ezen logika alapján dolgozott tovább. Az első 6 hónapban már 800 feltöltött képe volt, és a pénz bizony komolyan csöpögött. Elmondása szerint az első évben annyit keresett, mint egy plasztikai sebész. Persze akkoriban a microstock fotózás még új volt, és nem volt komoly konkurencia. Saját bevallása szerint ma már türelmesebbnek kell lennie egy kezdőnek, és 800-nál jóval több fotója kell legyen a weben ahhoz, hogy elérje a bűvös, napi 100 dolláros bevételt. Becslése szerint kb háromszor annyi fotó és háromszor annyi hónap szükségeltetik ehhez. De ne feledjük, a stockfotózás még mindig nem egy régi, elcsépelt dolog, sőt látva a tendenciát, hogy a cégek egyre kevesebbet hajlandóak fizetni a fotósoknak, és egyre kevesebbszer kérnek fel profit egy-egy munkára, azt hiszem kimondhatjuk, hogy a stockfotózásé a jövő, lévén hogy egyre több cég, kisvállalkozás jön rá, hogy ez egy megfizethető minőséget nyújtó alternatíva, már amennyiben általános képekről van szó, és nem valami specifikus témáról.

Ez a Yuri gyerek most már elég jól keres, de nem volt ez mindig így. Abban az időben, amikor már kikiáltották a legfelkapottabb stockfotósnak és rengeteg pénzt termelt, még akkor is azt nyilatkozta, hogy a bevételeit szinte teljes egészében visszaforgatja, stúdiót épít, felszerelést vásárol és törleszt, és alkalmazottakat vesz fel. Gyakorlatilag az első négy év ezzel telt, magára nem sokat költött, amit az is megkönnyített, hogy akkoriban még tanuló volt és eléggé a minimumon élt…ahogy az egyetemisták általában szoktak. Az első négy évben gyakorlatilag észre sem vette milyen gazdag lett, mert annyira arra koncentrált, hogy jobb és minőségibb fotókat adjon ki a kezei közül, amik aztán egyre nagyobb letöltésszámot generálnak. Négy év után jött rá, hogy valójában mekkora birodalmat épített, de ezt a “mindent visszaforgatunk, hogy egyre jobbat csináljunk” filozófiát ma is vallja és követi. Olyannyira, hogy sok fotója bizony többe került, mint amennyit hozott, de őt inkább az érdekli, hogy ezek nagyszerűen néznek ki. Na ezt hívom én elborult elmeállapotnak, de nem tagadom, a sikerhez ez kell! Yuri rendszeresen tanulmányoz könyveket és több mint 50 magazinelőfizetése van. Ezekből merít ihletet, és az ötleteit azonnal papírra veti, hogy ne merüljenek feledésbe. Szerinte bármi inspirálhat: egy mozifilm, zene, beszélgetés a kollégákkal, barátokkal, családdal, az időjárás vagy a természet. A telefonján többezer pillanatfelvétel sorakozik, melyek egy-egy ötletet dokumentálnak.

Nem rejti véka alá ugyanakkor azt a tényt sem, hogy ahhoz, hogy valaki ebben az üzletágban sikeres legyen és sok pénzt keressen, több dolog is szükségeltetik: teljes munkaidőben kell művelni, kreatívnak kell lenni, és irdatlan időt és energiát kell szentelni az előkészületeknek, az utómunkának és a kulcsszavazásnak, továbbá kell hozzá tehetség, fotográfiai tudás és üzleti véna. (kulcsszavazás: a stockfotó oldalakon a vásárlók kulcsszavak alapján keresik ki a kívánt fotókat, így ez döntő jelentőségű, hogy megtalálják a képeidet) Végül, de nem utolsó sorban el kell kerülni a kezdők legnagyobb hibáját, miszerint beleszeretnek a képeikbe és azt hiszik, hogy már elég jók. És még így is azt vallja Yuri, hogy nehezére esik kimondani, de aki ma kezdi a stockfotózást, annak sokkal-sokkal nehezebb lesz sikerre vinni, mint azoknak, akik 6-8 éve kezdték, mivel már olyan minőségű fotók vannak odakint, hogy nagyon komoly fotófelszerelés és profi utómunka kell ahhoz, hogy megközelítsék ezt a színvonalat. Sajnos idő és pénz kérdése is a dolog.

Nem ritka, hogy egy fotózáson 4 asszisztenssel dolgozik, 1000 dollárba kerül egy fotózás, amit az elkészült 100 kép egy év alatt hozna vissza, így arra a kérdésre, hogy pénzügyileg megtervezi-e a fotóit, kiszámolja-e hogy egy fotó bekerülési költsége mennyi idő alatt térül meg, a következőt válaszolta: “Egy év alatt nem lehet profitot termelni. Az átlagos megtérülési időm 30 hónap, mindezt úgy hogy én vagyok a világ legjobbja. Mindig figyelembe veszem a pénzügyi vonatkozását egy fotózásnak, bár néha megengedek némi ‘freestyle-sessiont’ is. Mivel ilyen hosszú ideje vagyok ebben a szakmában, jó rálátásom van arra, hogy mely fotók kifizetődőek, így ha egy fotózást tervezek (különösen a tengerentúlra), mindig megszabom, hogy hány képpel kell hazajönnöm, hogy megérje. Ha például a Maldív szigeteken fotózom, a teljes bekerülési költség 80.000 dollár (18millió Ft), amiből lesz 1500 fotóm, és elmondhatom, hogy 20 napon keresztül dolgoztam éjjel-nappal, 6-7 fős stábbal és modellekkel. Vicces, hogy hazajövök a Madívokról, és el kell mennem vakációra.”

És hogy mégis mennyit keres emberünk jelenleg? Azt nem árulja el pontosan, csak annyit mond, hogy 2009-ben évi 3 millió dollár volt a bevétele, jelenleg pedig a 8 számjegyű összeg a target. Igen ám, de egy ekkora céget működtetni szintén milliókba kerül, a több mint 100 alkalmazottat kifizetni világszerte a legnagyobb költsége.

Végül az utolsó keresztkérdés: ha van egy ember 50-60ezer saját stockfotóval, mi a következő lépés amit megtehet? Hát persze, hogy az első dolga megszabadulni az ügynökségektől, és azok 80%-os jutalékától és saját microstock oldalt alapítani. Logikus lépés. Az általa fémjelzett, és saját fotóival elárasztott peopleimages.com oldal ráadásul olyan előnyöket kínál, amit mások nem. Vannak fent exkluzív tartalmak, amik más stockoldalakon nem találhatók meg, az árak a jutalékrendszer hiánya miatt természetesen alacsonyabbak, továbbá olyan extraszolgáltatásokat kínál, mint a feláras egyéni utómunka (pl. jó a kép de túl szűk a vágás, kérnék ugyanebből egy szellősebb kompozíciót), illetve az intelligens képkeresés, ahol megadhatjuk a képkereső robotnak egy mintafotóval, hogy pl. ilyen pózban ülő férfit keresek, és kidobja az összes képet, ami arra hasonlít. Zseniális! Csak nehogy Yuri elbitorolja a teljes microstock piacot!

Képeivel a világ minden táján találkozunk. Itt Magyarországon is. Legutóbb, ha jól tudom a kormány Nemzeti Konzultáció 2012 plakátján volt látható egy Arcurs-fotó, de ugyanígy megtalálható például az ügyfélszolgálatok, telekommunikációs cégek weboldalain a baloldalt található illusztráció. Vagy ennek valamelyik variánsa. “Hívjon minket, kollégáink készséggel állnak rendelkezésére!”

Akkor hát lássuk azt a híres stúdiót, ahol Yuri dolgozik, ha épp nem külsőben van. Kicsit olyan, mint az IKEA, kisebb fülkéket rendezett be, amik szabadon alakíthatók: pl. konyha gurulós sütővel és mosogatóval, iroda, labor, tervezőasztal, kórházi szoba stb. De mégis hogyan csinálja ezeket a ragyogó, jól világított, szellős fotókat? Hát úgy, hogy az egész stúdió teteje üveg, és árad be a fény! Meg persze egy jó kis Hasselblad, néhány fényerős objektív, és komplett Profoto világítás, ami még rendelkezésre áll. Persze, mindenből a legjobb…

Ha megnézitek az alábbi két videót, egy mondat fog csak eszetekbe jutni a nagyi felé indulva: “Yuri Arcurs, mennyé’ te a p***ba!” ;)

Eredeti angol nyelvű interjú itt.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Elég röviden összemostad a stock és a microstock fogalmát, pedig van köztük némi különbség….nem véletlenül van rá két külön kifejezés…

    • Hogy Te mindig kötözködsz… :D Első mondat: “Mi is az a microstock, ismertebb magyar nevén stockfotózás?” Mindenki stockfotózásnak, stockoldalaknak hívja itthon. Senkitől nem hallod, hogy microstock-fotózás, vagy “ez a fotó microstockra készült”. Tudom, hogy van különbség, de ez a blog igyekszik köznyelven megszólalni, ami nem mindig sebészi precízséggel jár. ;)

    • Kiegészítettem a kedvedért :)

  • Zangiel

    Körübelül 4-5éve töltöttem fel az eslő képemet istockphotora és akkor még nem volt ilyen kemény szűrés. Igaz senki se vette meg a képemet azóta se :D :D

  • Sandor Varszegi

    januárban 3 hetet töltöttem Yurival Fokvárosban. bekerültem a boot camp programjába egy pályázatán keresztül. zseniális a csóka. fegyelmezett, eltökélt, céltudatos. be is válogattak, hogy a következő 3 évben tovább tanulhassak nála, de sajnos személyes okokból itthon kellett maradjak. ezekből a cikkekből nagyon kevés derül ki amúgy, csak soknak látszik. oldalakat tudnék amúgy teleírni erről, de most nem teszem. inkább leválogatom végre a fokvárosi képeket :)

    • Sanyi Rád céloztam a cikkben, és köszi hogy ha röviden is de megosztottad az élményeidet. Egyszer mesélhetnél bővebben is erről. :)

    • Pali

      Sanyi gratula! Tényleg mesélhetnél egszer a sarokban én is kíváncsi vagyok rá. Apropo mi volt a felvételi lényege? üdv Pali