Palacsinta gyorsteszt: Canon EF 40mm f/2.8 STM Pancake

Egy igen rövid időre magamévá tettem a Canon új Pancake, vagyis palacsinta-objektívét. Na mármint úgy technikailag…mostanság vigyáznom kell miket írok le. :P Mindenre sajnos nem terjedhetett ki a teszt, de amit így gyorsba’ kipróbáltam, az meggyőző volt. A próba alatt egy 5DII-re pattintottam fel a fémpalacsintát.

Először is kezdjük ott, hogy az obi pici…nagyon pici. A vázra téve úgy néz ki, mintha egy fura vázsapkát tettünk volna fel. Kolléga reakcióját idézve: “egy kis vízzel be lehet venni”. Ellenben masszív, jól összerakott kis obi ez, fém házzal, fém bajonettel, nem kotyog, nem lötyög, nem zörög, teljesen egyben van. Nem hogy az 50/1.8II-höz képest masszív, de az 50/1.4-nél is jobb felépítésű.

Canon 40mm f/2.8 STM vs. Canon 50mm f/1.4 USM

STM motor

Ez az egyik legnagyobb újdonság a lencsében, az ún. Stepping Focus Motor, magyar nevén léptetőmotor. Ezt a Canon a régi-öreg DC mikromotor, és a közkedvelt ultrahangos (USM) motor közé pozicionálja, és elmondásuk szerint a videósok nagy barátja lesz. Mindezt tanúsíthatom, olyan csendes, mint az USM motor, gyorsaságra meg kb egy jobbfajta mikromotor szintjén van, talán picit jobb annál. A nyüszögését csak egy csendes irodában lehetett hallani, olyan helyiségben, ahol már volt valami alapzaj (pl. klíma, város zaja stb), már teljesen hangtalannak tűnik az obi. A fókuszálás pontosságát sajnos nem volt módom tesztelni, de az elkészült tesztképek alapján nem hibázott. A fókuszgyűrűje kialakításra olyan, mint az 50/1.8II-é, de a látszat csal, valójában köze sincs hozzá. Egyrészt nem kotyog, nem lötyög, precízen forgatható, másrészt a 40/2.8 STM Full-Time Manual fókusszal bír, ami azt jelenti, hogy a fókuszgyűrű végtelenítve körbeforog, és autofókusz esetén is van módunk kézzel utána korrigálni. Még egy érdekesség feltűnt az STM fókusszal kapcsolatban: csak akkor működik a fókuszgyűrű, ha az obi áramot kap. Vagyis levett, vagy kikapcsolt vázon lévő STM obinak hiába forgatjuk a fókuszgyűrűjét, nem fog történni semmi. Amint bekapcsoljuk a vázat, az obi életre kel, és reagál a fókuszgyűrűre. Csináltatok már olyat, hogy a közelre állított fókusz miatt az átlagosnál hosszabb volt a obi tubusa, így kézzel visszatekertétek a fókuszt, hogy kényelmesen beférjen a táskába? Na ezt tekergethetitek! Ezt sajna vissza kell pattintani a vázra, bekapcsolni a gépet, és akkor lehet alapállásba tekerni a fókuszt. A kis 40-es egyébként közelre fókuszáláskor kb 1cm-rel hosszabbodik meg.

Apropó közelre fókuszálás. A 40mm Pancake közelpontja 30cm, ellenben mondjuk az 50/1.4 45cm-ével, és ez bizony dicséretes, és néha jól jön afféle fél-makrózáshoz.

Vázon egyébként így néz ki a kicsike, az 50/1.4-hez képest:

Canon 40mm f/2.8 STM vs. Canon 50mm f/1.4 USM

Képminőség

Egy külföldön élő ismerősöm vett már ilyen obit és ódákat zengett róla. A már meglévő Canon 50/1.4-el vetettem össze a képminőséget. Azt kellett megállapítsam, hogy azért nem veri meg az 50-est, de nem rossz. Igaz, 2.8-on a 40/2.8 STM teljesen nyitva van, ennek megfelelően elég lágy is, és találkozhatunk kromatikus aberrációval, az 50/1.4 meg ezen az értéken már jócskán lerekeszelt, így nem teljesen fair a dolog.

Íme egy gyors összehasonlítás, semmi komoly, csak kézből, azonos értékeken lőtt képek az üzletportálunkról. Először a képközép, aztán a képszélek összehasonlítása, illetve az alábbi képen látható, hogy mely kivágások vannak a tesztben. Kattints a képekre a teljes méretért, vagy jobb klikk – mentés másként. A nagyítások képkockái 100%-os, 21 megapixeles RAW képekből vannak kivágva alap CameraRAW beállításokkal.

Canon 40mm f/2.8 STM vs. Canon 50mm f/1.4 USM

Canon 40mm f/2.8 STM vs. Canon 50mm f/1.4 USM

Canon 40mm f/2.8 STM vs. Canon 50mm f/1.4 USM

Azért nem használhatatlan a nyitott rekesz, ez a kép 2.8-on készült,klikk a nagyobb mérethez, a nagyított része 100%-os lesz:

Az alábbi kép a kromatikus aberrációt (színi hibát) hivatott megmutatni, teljesen nyitott rekeszen. Persze van CA, azért ne várjunk csodát egy 100ezer Ft alatti obitól, de ez még azt hiszem bőven az elviselhető határon belül van, és rekeszeléssel a probléma megoldható.

Tehát élesség tűrhető, CA elmegy, torzítást most nem volt módom mérni, de ezt az obit azonban más miatt fogjuk szeretni…

Bokeh

A háttérelmosás, szakzsargonban bokeh az, ami a 40mm STM bukéját adja…bokébuké….ez de sz*r volt. :D A pancake obiba 7 lamellás, lekerekített blendét szereltek, valamiféle elektromágneses írisszel (EDM EMD), fogalmam sincs igazából mi ez, de azt látom, hogy az obi mesterien mossa a hátteret, és lerekeszelve sem lesznek az életlenben lévő fényforrások szögletesek! (Update: Azóta kiderült, hogy az EMD egyszerű elektronikus vezérlés a rugós rekeszbeugrasztás helyett, nem új találmány, és semmi köze a bokeh-hez, annyi csak hogy precízebben mozognak a rekesz-lamellák.)

Íme a példa: fentről lefelé haladva f/2.8 – f/4 – f/5.6

EF 40/2.8 STM – f/2.8 bokeh
EF 40/2.8 STM – f/4 bokeh
EF 40/2.8 STM – f/5.6 bokeh

Összehasonlításképpen itt a Canon 50/1.4 bokeh-ja, f/1.4-es nyitott rekeszen, és f/2.8-ra lerekeszelve:

EF 50/1.4 USM – f/1.4 bokeh
EF 50/1.4 USM – f/2.8 bokeh

Látható, hogy az 50-es obi lerekeszelve már szögletes fényköröket produkál, míg az új pancake még 5.6-on is szabályos kört rajzol a pontszerű fényforrásokból.

Íme még néhány példa a Canon EF 40mm f/2.8 STM háttérelmosásához, mindkét kép teljesen nyitott rekesszel készült. Nekem nagyon tetszik! :)

Az obi 68.000 Ft körüli bruttó kisker áron kapható, így azt mondanám, az árát maximálisan megéri! Ugyan ár/érték arányban nem veri meg az 50/1.8II-t, minőségben pedig nem veri az 50/1.4-et, de talán nem is ez a dolga. Ha valaki elrugaszkodna a zoom-kényelemtől, akkor egy low-budget fix-sorba ott a helye ennek az obinak! Nem beszélve arról, hogy a Canonnál enyhe nagylátó fixben, hasonló árfekvésben csak az őskövület 35/2-t találjuk, azt is már csak használtan. De őszintén reménykedem benne, hogy piacra kerül valamikor is egy 35/1.8 STM, mert ebből a palacsintából én csak a fényerőt hiányolom.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Peter Oroszvari

    Kis pontosítás:
    EMD (és nem EDM) – Electro-Magnetic Diaphragm – az 1987-es EOS rendszer startja óta minden EF-objektívben megtalálható. Más rendszerekkel ellentétben itt a rekeszvezérlés nem mechanikus, hanem teljes egészében elektronikus (EOS-rendszer “filozófiája”).

    • Ez ok, azért nem értettem csak, mert a sajtóanyagban ezt írták: “A hétlamellás, kör alakú rekesz precíziós vezérléséről az EMD technológia gondoskodik, amivel gyönyörű bokeh effektusok érhetők el”.
      Nem értettem hogy az elektronikus vezérlésnek mi köze van a bokeh-hez, azt hittem valami más truváj is van benne.