Az a ritka alkalom állt elő a boltunkban, hogy egy helyen adott volt négy olyan objektív, amire sokan kíváncsiak. A négyből egy igazi ritkaságszámba megy, lévén hogy egy autó árába kerül, így “hamargyorsan” lőttem párat ezekkel. Sigma és Canon 70-200/2.8, Canon 70-200/2.8 IS II, és a szent grál, a Canon 200/2 IS.
Mivel időm nem igazán volt részletes tesztbe bocsátkozni, ezért ez megint egy amolyan hanyag gyorsteszt, mint a 40mm Pancake-é volt. Mivel a négy obi közös nevezője a 200mm-es állás, ezért ebben a tartományban hasonlítottam össze őket. Lerekeszelve tán még a kitobjektív is éles, ezért természetesen teljesen nyitva, maximális rekeszértéken próbáltam ki őket, vagyis a zoomokat f/2.8-on, a fix telét pedig f/2-n. Mivel az utóbbi, a Canon 200mm f/2L IS USM egy kuriózum, ezért ezzel több képet is készítettem, próbálva bemutatni az obi rajzát tág blendével, valamint a háttérelmosás (bokeh) minőségét.
Az alábbi képen a tesztfotók 100%-os kivágásai láthatók a kép közepéből. Teljes mérethez jobbklikk-mentés, vagy megnyitás új lapon.
A képek állványról készültek azonos beállításokkal (5DII, ISO 100, napfény WB), RAW formátumban, Lightroom 3-ból gyári alapbeállításokkal konvertálva. Sajnos a Sigma csúnyán elmarad a többiektől (azért sajnos mert nekem ilyen van :D), a Canon régi és új 70-200-a között úgy tűnhet kicsi a különbség, de higgyétek el, hogy pl egy portrénál ez bizony szembetűnő lenne. A fix 200-as pedig hozza az elvárható szintet, f/2-n van olyan, ha nem jobb képe, mint az új 70-200 IS II-nek, f/2.8-ra lerekeszelve persze még élesebb. Szükség esetén egy telekonverterrel megspékelve is még bőven jó minőségű képet kapunk vele. Ha 1,4x-et teszünk rá, akkor kapunk egy 280/2.8-as obit, ha 2x telekonverterrel tuningoljuk, akkor 400/4-est kapunk.
A fix 200/2 IS egyébként egy fura szerzet, ha nincs rajta az egyébként méregdrága napellenzője (még szerencse hogy gyárilag jár hozzá, és isten óvjon az elveszítésétől vagy töréstől), egy kis tömzsi objektív kinézetét kelti, hosszra kb akkora, mint a 70-200-ak, de jóval vastagabb, és nehezebb. Hiába az f/2-es fényerőnek kell a hely, mivel ez ugye azt jelenti, hogy az objektív gyújtótávolságán a legnagyobb rekesznyílás átmérője kétszer fér el. Egy szó mint száz, ez az üveg a 200mm ellenére nem kézből fotózásra való. Hogy mit kapunk azért a potom másfél millió forintért? Nem csak egy kiváló minőségű lencsesort fémtubusba zárva, ugyanis ezeknek a nagyteléknek már saját elektronikájuk és szoftverük van. Épp most jött ki például firmware frissítés néhány Canon nagyteléhez, de ez már nem olyan frissítés, amit otthon a júzer elvégezhet. Mit tudnak akkor ezek a fehér obik? Ha megnézitek, van egy jópár gomb rajtuk. Láthatunk pl. Focus SET gombot. Ha mondjuk focit fotózunk, beállíthatjuk az egyébként villámgyors autofókuszt a kapusra, és a SET gombbal memorizáljuk. Közben dolgozhatunk kedvünkre, fotózhatjuk a pálya többi részét, ha viszont a labda a kapus közelébe kerül, csak meg kell finoman tekerni a fókuszgyűrű mellett található, vékony, fehér, bordázott gyűrűt, és az élesség a korábban memorizált állásba ugrik. Nincs félrefókuszált gólhelyzet. Ugyanez igaz madárfotósokkal és beszállóággal is. A másik, fekete gumigyűrűn találunk szintén két gombot, ezt nyomva tartva ideiglenesen kikapcsol az autofókusz. Sportfotósoknak legtöbbször követő fókuszra van állítva a gépük, de ha a játék megáll, és pl portrét szeretnének készíteni egy játékosról, akkor a folyamatos fókusszal ráélesítenek, majd ezt a gombot nyomva tartva újrakomponálnak, elkészítik a portrét, majd a gombot elengedve mehet tovább az akció és a követő fókusz. (Ez a gomb egyébként a vázban programozható. Völgyi Attila kollégának köszönöm a kiegészítést.) Aztán kapunk itt még többféle stabilizátor módot, az egyik állásban minden tengelyen stabilizál az obi, a másik állásban svenkelhetünk, és csak a svenkelésre merőleges mozgást stabilizálja a nagy fehér ágyú. Van itt még nekünk fókusz limiterünk, ezzel megadhatjuk az obinak, hogy mely távolságban próbáljon fókuszt keresni. Ha nem közelponttól a végtelenig adjuk meg, akkor a fókuszálás gyorsabb lesz. Apropó közelpont. Ennek az obinak a közelpontja 1,9méter, ami a nagy fehér telékhez képest dicséretes, így portréra is kiváló. Ezek a nagy fehér objektívek egyébként már saját bőröndben érkeznek a felhasználóhoz, épp csak az nincs rájuk írva, hogy Mr. Samsonite. A focipálya szélén mindenki Mr. Canon. Na jó, majdnem mindenki, van pár Nikon Úr is. ;)
Na elég a rizsából, itt van még pár kép, ami a rajzot és bokeh-t mutatja. Nyálat csorgatni nem ér. Nagyításért klikk!
