Tanulságos történet: Kültéri modellfotózás

A hétvégén történt egy kis baleset, amit aztán megosztottam néhány kollégával, és a beszélgetés után úgy döntöttem elmesélem itt a sztorit, hadd tanuljon belőle mindenki. Fotós is és asszisztens is.

A sztorit, amit megéltem hétvégén, pár hónapja egy kedves cimborám ugyanígy eljátszott. A Dunán fotózott egy hajón, állványon volt neki egy Canon 580EX II vaku egy beauty dish-sel, majd egy óvatlan pillanatban egy kósza szellő az egész cuccot beborította a Dunába. A beautyra szerelt vaku ma is ott sodródik valahol a mederben, tán már ki is ért az országból.

Mi meg szombaton fotóztunk a Lupa tó partján Budapest mellett. Egy modell, egy asszisztens és én. Délután 3-kor kezdtük a fotózást, a modell leült egy vízben lévő lapos kőre. Mivel erős ellenfényben ült, ezért bekészítettem egy állványon két vakut egy visszaverő ernyőbe irányítva. Mindkettő rádiós kioldóval, az egyik egy Canon 430EX II a másik egy Yongnuo YN-560II, a két legjobb, leghasználhatóbb rendszervakum. Megkértem az asszisztensemet, hogy fogja az állványt, amíg fotózom, mert volt egy kis szellő, és az ernyős setup-ot elég hamar fel tudja borítani a legkisebb légmozgás is. Ugyan itthon anno tákoltam magamnak egy állványsúlyt, de egyrészt mivel házi készítésű, már kezd szétesni, másrészt úgy voltam vele, hogy nem viszem magammal, úgyis lesz asszisztens, aki fogja, vagy épp tartja a felszerelést. Lőttem két képet a sziklán ülő lányról, majd valami miatt úgy határoztam, hogy visszaszaladok a felszerelésemhez, talán objektívet cserélni, a fene se emlékszik már rá. Miközben matatok a cuccaim között a szemem sarkából láttam, hogy az asszisztensem is odajött a cuccainkhoz és ő is elkezdett keresni valamit. Fel sem fogtam igazán, csak utólag tudom felidézni, hogy valahogy így történt. Miközben mindketten bőszen matatunk, a modellünk egyszer csak elkezd üvölteni: “Vigyááázzz!!!” Mindezt olyan hangon, hogy azt hittem valaki késsel áll a hátam mögött. Nézek bután, hogy mi baja a lánynak, amikor látom, hogy a duplavakus felszerelés épp fejest ugrik a tóba. Még csak dőlt, amikor már ugrottam, de mivel 8-10 méterre voltam tőle, csobbant egyet, mielőtt odaértem és kiemeltem a vízből. Addigra az asszisztensem is már ott termett, majd sűrű bmegelés közepette gyorsan kivettük az elemeket a vakukból. A nap többi részét a napra kitéve töltötték. A Canon vakun nem volt látható nyoma a beázásnak, de a Yongnuo LCD kijelzőjének egyik fele bepárásodott, a másik felében pedig állt a víz, annyira, hogy aznap konkrétan vízmértéknek is használhattam volna. Akár estig, ugyanis sehogy nem bírtam kirázni belőle a vizet. A fotózást folytattuk másik két vakuval, illetve derítőlapokkal, az asszisztensem pedig elnézést kért, de nem tudtam haragudni rá. Fotós – asszisztens felállásban mindketten gyakorlatlanok vagyunk, neki ez volt a második alkalom, hogy velem jött fotózni, de én is két kezemen meg tudom számolni, hányszor fotóztam életemben asszisztens segítségével.

Vakuk szétszedve: balra a Yongnuo, jobbra a Canon

A cuccot este szétszedtem, hogy könnyebben száradjon. Teljesen nem sikerült szétbombázni őket, sőt a Canont gyakorlatilag épp hogy csak meg tudtam nyitni egy picit, úgyhogy egy hétig biztos, hogy így fognak állni az asztalon, annyi idő alatt csak kiszáradnak, aztán meglátjuk, hogy meghaltak-e. Beázott telefonnal láttam már csodát, hátha most is megtörténik. Mivel az elemeket azonnal kiszedtük, és a két vaku ki volt kapcsolva (most hogy így végig gondoltam, lehet hogy épp lemerültek az elemek, és friss elemekért mentem a cuccainkhoz, az asszisztensem pedig segíteni akart elemet cserélni, hogy haladjunk, amikor eldőlt a “cajg”), így talán nem lettek zárlatosak vakuk. De az is lehet, hogy épp a zárlat miatt kapcsoltak ki, ez már sosem fog kiderülni.

Tanulságok, amiket mindenkinek javaslok, hogy fogadjon meg:

  1. Ne sajnáld a pénzt állványra! Nekem otthon ilyen gagyi párezer forintos állványom volt, amikor még egyetlen csupasz rendszervakuhoz kellett, stabil talajon, elég volt, de egy ernyős, két-három vakus szetthez egyenetlen talajon már édeskevés. Ide már komoly stúdióállvány szükséges, vagy akár egy tripod. De talán a legbiztosabb megoldás, ha asszisztens tartja egy rúdon, ehhez viszont komoly vakutartó fej kell, mert a gagyik hamar lefittyednek, kicsavarodnak, kilazulnak a súly miatt.
  2. Használj állványsúlyt! Szerezz be egy homokzsákot, fémsúlyt, akármit, ami lesúlyozza az állványodat. Ha semmi nincs, tegyél egy követ a lábak merevítőjére. Ha megkarcolja, hát megkarcolja, inkább a festék jöjjön le az állványról, mint a többtíz vagy épp többszázezres felszerelés boruljon, jobb esetben a földre, rosszabb esetben a betonra vagy a vízbe.
  3. Legyetek többen egy fotózáson!
    • Kérj meg barátokat, fotós társakat, hogy jöjjenek veled. Több szem többet lát, több kéz többet fog, ez az egyik dolog.
    • A másik, hogy néha hirtelen ötletek jönnek, menjünk ide, menjünk oda egy-egy képet lőni. Ha kevesen vagytok, akkor vinni kell a komplett felszerelést, ami idő, és a cuccolás lehet, hogy a hirtelen jött kreatív ötleteket is megöli, a modell is kiesik a ritmusból. Ha többen vagytok, akkor egy ember ott tud maradni őrizni a felszerelést, amíg ti meglövitek azt az 1-2 képet egy közeli helyszínen.
    • A harmadik dolog pedig, hogy ha modellt fotózol, nem hagyhatod figyelmen kívül, hogy – valószínűleg – egy dekoratív lánnyal vagy nyilvános helyen, aki jó eséllyel a legjobb formáját hozza: ki van sminkelve, szép a haja, csinosan vagy épp kihívóan van öltözve, ráadásul még pózol is. Ez számos konfliktust szülhet, amibe ha csak ketten keveredtek, rosszul jöhettek ki a dologból. Nálunk a Lupa tónál két részeg pasas keveredett arra, füttyögtek és leribancozták a modellt. Nem kellemes dolog, de szerencsére a modell nem hallotta (profi modell magára, a kamerára és a fotósra koncentrál munka közben, nem a környező emberekre), ők pedig ennél nem mentek tovább. Viszont lehetett volna rosszabb is. Ők ketten voltak, akár oda is jöhettek volna zaklatni vagy a modellt, vagy az asszisztensemet, aki szintén egy csinos hölgy. Én meg egyedül voltam férfi, nem vagyok verekedős típus se, így két részeggel jó eséllyel meggyűlt volna a bajom, ha kikezdik a lányokat. Így csak meghúztuk magunkat, nem figyeltünk rájuk, de ha ott lett volna velünk még 1-2 pasi, valószínű nagy ívben elkerülnek bennünket.
  4. Ne bízz 100%-ig az asszisztensedben! Na ez némi magyarázatért kiált azért. Ha állandó asszisztensed van, akivel évek alatt már összeszoktatok, természetesen megbízhatsz benne. Ha olyan asszisztensed van, akinek effektíve ez a munkája, és van gyakorlata, akkor is bízhatsz benne. De valljuk be, a legtöbb fotósnak azért ez nem adatik meg. Haverokat, barátokat, fotós társakat kérünk meg rendszerint, hogy segítsenek tartani a derítőlapot, meg cipelni a felszerelést a kocsitól a helyszínre, és vissza, vagy épp egyik helyszínről a másikra. Egy ilyen szituációban nem várhatjuk el, hogy az asszisztensünk mindenre gondoljon, olvassa a gondolatainkat és éber legyen. Ha az asszisztensed ráadásul egy fotós társad, elkerülhetetlen lesz, hogy ő is akar majd pár képet lőni, és már rögtön fotósként lesz jelen lélekben, és nem éber asszisztensként. Ha ilyen szituációban vagy, fotósként MINDEN ami történik, a te felelősséged! Ne várjunk csodát!

Hát röviden ennyi a történet. Aki már megélte ezt, az tudja, hogy mindig résen kell lenni, ami nehéz, mert egy fotózáson rengeteg dologra kell figyelnie a fotósnak. Figyelnie kell a főfényre, a derítésre, a háttérre, az előtérre, a gyújtótávolságra, az érzékenységre, a rekeszre, a záridőre, a képkivágásra, a szögekre, a kompozícióra, a modell az arckifejezésére, a kezekre, a lábakra, a ruhára, a hajra, a kiegészítőkre, a kommunikációra, illetve a következő beállításra, amit fotózni kell majd. Közben figyelni kell, hogy a felszerelés rendesen működjön, hogy ne lépjünk rá semmire, ne rúgjunk fel semmit, ne essünk át semmin a fotózás hevében. Egy jó stáb sok mindent levesz a fotós válláról, az asszisztens figyel a felszerelésre, a stylist a ruhára és a kiegészítőkre, a fodrász a hajra, a sminkes a sminkre, egy esetleges art director pedig instruálni tudja a modellt a fotóssal egyetemben. De ekkora stáb azért elég ritkán áll rendelkezésre.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Schlemmer Curtis Attila

    Tanulságok írás és eszembe juttatott egy történetet, amit egy kollégával történt meg és tanulságként elmesélte.
    Egy pataknál fotózott, hogy hol, nem tudom, de a történet szempontjából lényegtelen is. Szeretett volna a víz felszíne felett készíteni néhány képet és egyetlen életképes megoldásnak az tűnt, hogy a gépét – Nikon D300 – felcsavarja a monopodjára és belógatja a víz fölé. Több képet is megcsinált így, időzítővel sütve el a gépet. Hogy, hogy nem, egyik képnél – értelem szerűen az utolsónál – megbillent a kezében az állvány és a gép gyönyörűen belecsobbant a vízbe. A sors fintora, hogy mindez pontosan az elsütés pillanatában történt és sikerült elkapni a csobbanást, állítása szerint jól sikerült a kép.
    Kikapta a gépet a vízből, akksit kivette, elpakolt és hazament. Majd be a márkaszervizbe, ahol megvizsgálták a gépet és közölték vele, hogy javítható. Ellenben olyan áron, hogy a szervizköltségből bőven vehet magának egy új gépet.
    Mit lehetett tenni, vett egy új gépet – akkor már lépjünk előre alapon D700-t – a D300 pedig bekerült a fiókba. Eltelt fél év, a régi barátot néha elővette, elszörnyülködött a sorsán, esetleg végiggondolta újra a történetet, levonta a konzekvenciákat, majd visszarakta a fiókba.
    Fél év múltán egy hirtelen ötlettől vezérelve behelyezte az akksit, berakott egy memókártyát, felcsapott egy objektívet. Power on, katt – és csodák csodájára: hibátlanul működött.

    Vannak hát csodák. Saját tapasztalatom az eláztatott elektronikus eszközökkel, hogy nem feltétlen kell keresztet vetni rájuk. Telefongyűjtőként nem egy elázott telefont kaptam már kézhez, amiről a tulajdonosok már teljesen lemondtak. Pedig csak egy kis józan ész, törődés, néhány basic szerszám kell és a halottnak hitt eszköz újra életre kelhet.
    Minden esetre kitartás a vakuk életre keltéséhez!

  • Szőcs Lehel

    Udv. En ez a video alapjan javitotttam az en 430 exII-met.
    http://www.youtube.com/watch?v=eXrTmvW6h3Q

    Nem minden ott van, de ez alapjan meg lehet talalni a logikajat az osszeilleszteseknek.

  • tankkiller

    A 3. ponton én is sokat tűnődtem. Súlyosbítja a helyzetet, ha valahol pl. aktot fotózol … ezért ilyenkor a viselési engedéllyel hordott gázpisztolyom is bekerül a fotós hátizsákba.

    • Kemény vagy tankkiller! :) Lehet én is újra kiváltom a viselésit a gáz-riasztóra, egyszer már visszaadtam, de akkor még nem fotóztam csajokat :D Volt egy tekintélyes méretű Walther P99-em :)