Kezdődött a mobilokkal, folytatódott a fényképezőgépekkel, és nem kellett sokat várni az érintőkijelzős rendszervakura, fénymérőre és stúdióvakura sem. Van ennek értelme?
A mobiltelefonok után a fényképezőgép iparba is eljött az érintőkijelző korszaka. Elsőként a Canon EOS 650D-be tettek “tapimozit”, aki próbálta, azt mondta, hogy egészen jól használható, olyan precízen és gyorsan működik, mint az okostelefonokban, és egyes funkciók elérését, működtetését egyszerűsíti, gyorsítja. Az idei Photokinára a világítástechnikával foglalkozó cégek is előrukkoltak az érintőkijelzővel. Kérdés hogy van-e ennek létjogosultsága? Első gondolatom az volt, hogy ez csak parasztvakítás, de aztán végiggondoltam a dolgot. Ezek a kütyük is egyre több mindent tudnak, egyre több funkció van bennük, amit a régi “menü”rendszerekkel már elég nehéz volt megoldani. Persze ha csak az alapfunkciókat használjuk, amire eddig dedikált gombok voltak, akkor jó eséllyel nehezíteni fogja az életünket, de ha kihasználjuk a készülékünk teljes repertoárját, akkor bizony könnyebb lesz egy jól felépített menüvel és érintőkijelzővel beállítanunk amit akarunk. Ugyanis eszembe jutott néhány sztori a Canon vakuk Cfn kódjairól, egy MegaJet stúdióvaku LCD-jén olvasható rövidítések használati útmutatóból történő kibogarászásáról, vagy éppen arról, mikor először adtak a kezembe egy komoly Sekonic fénymérőt, és örültem, hogy egy mezei villanófény mérést ki tudtam erőszakolni belőle.
Elsőként tehát a Sekonic mutatta be legújabb fénymérőjét, Lightmaster PRO L-478DR néven, melyet a piacon elsőként érintőkijelzővel láttak el. Funkcióit tekintve elég széles a skála, többek közt egy Pocket Wizard adóvevő egységet is építettek bele, így vezeték nélkül elsüthetjük vele a vakukat méréskor, sőt a Nikon és Canon TTL vakukat állíthatjuk is a segítségével. Azért az elég laza dolog, hogy a vakukat csak lerakjuk a kívánt helyre és egy fénymérő segítségével precízen be tudjuk állítani őket, anélkül hogy hozzájuk kellene nyúlni. Már várom az okostelefonhoz készített appot és a csatlakoztatható fénymérő adaptert, mert innentől kezdve az csak egy lépés. A Sekonic Lightmaster Pro az USA-ban 470 dollárért kapható.
A sorban a következő a Metz vakugyártó volt, a Mecablitz 52 AF-1-el. Az új vaku LCD kijelzője a cég elmondása szerint intuitív menürendszert kapott, így könnyebben kezelhető, mint korábbi társai. Biztos így van, de a rendszervakuknál a kardinális kérdés mindig is az áramellátás volt, ezzel most bele tettek egy másik nagy energiazabálót, amit a gyártói adatok is alátámasztanak: 90 villanással tud kevesebbet egy adag NiMh akkuval, mint az 50 AF-1 nevű társa, és 10-zel kevesebbet, mint az 58-as kulcsszámú Mecablitz 58 AF-1 típus. A Mecablitz 52 AF-1 persze mindent tud, amit egy csúcskategóriás vakunak tudnia kell, 52-es kulcsszám (ISO100, 105mm-en), 24-105-ös zoomfej, TTL/Manuál mód, modellfény, HSS, 1.-2. szinkron, master/slave mód jellemzi. Mivel 3rd party gyártó, ezért az USB-n keresztüli firmware frissítésre is lehetőség nyílik. Az ára 250 Euro lesz.
A Metz kb. ugyanezt a kezelőfelületet a Photokinán elstartolt Mecastudio vakufejeibe is belerakta, úgy ahogy a sorban harmadik, Quantuum nevű vakugyártó is.
- Metz Mecastudio stúdióvaku érintőképernyővel
A Quantuum nevű vakugyártó cég nem ugyanaz, mint az amerikai Quantum, aki barebulb rendszervakukat is gyárt, hanem az a lengyel cég, aki már évekkel ezelőtt kiadott érintőkijelzős stúdióvakukat, a mostani típusukat, a T800 II és T1200 II-t már vezeték nélküli vezérlési lehetőséggel is ellátták, így a mellékelt, szintén LCD kijelzős de nem érintőképes távirányítóval is vezérelhetjük ezeket az egyébként Kínában készülő vakukat. Hogy ennél a touch screennek van-e értelme, azt nem igazán tudom eldönteni, de a kijelzőn a jobb felső sarokban látható villanásszámláló kifejezetten szimpatikus. A két új vakut a foto-tip.pl cég forgalmazza 405 illetve 520 Euro áron.
