A fotós példaképeid nem jobbak nálad

Lee Morris az fstoppers.com társalapítója írt egy olyan cikket, amit végigolvasva azt éreztem, hogy ezt azonnal le kell fordítanom, és megmutatnom mindenkinek. Ajánlom figyelmébe minden fotósnak, stábtagnak, mitöbb minden embernek, aki szeretne valamit elérni még ebben az életben!

A cikket írta: Lee Morris, esküvőfotós, az Fstoppers.com fotós videoportál társalapítója

A cikk eredeti forrása angol nyelven itt érhető el: The Photographers You Idolize Are Not Better Than You

Az életünk minden területén felnézünk bizonyos emberekre. Ha más nem a szülőkre, vagy a nagyob testvérre. Arra vágyunk, hogy mi is érezzük a “megcsináltam” feelinget, mint a színészek, zenészek, vagy gazdag üzletemberek, fotósként pedig bizonyára van egy kisebb-nagyobb listánk a saját iparágunk kedvenceiről. Én most azért vagyok itt, hogy elmondjam, ők sem jobbak nálatok.

Az Fstoppers.com révén egyedülálló betekintést nyerhettem a fotográfia iparágába. Ritka lehetőségeim adódtak, hogy találkozzak azokkal az emberekkel, akiket fotós bálványaimként tartok számon. Lehetőségem nyílott feltenni nekik azokat a kérdéseket, melyket publikum előtt sosem válaszoltak volna meg, úgymint “Hogy szerezted ezt a munkát?”, “Mennyit fizetett ez a kampány?” vagy “Mivel keresel többet, a fotózással vagy a tanítással?” Sok esetben a bálványaim, a fotósok akikre mindig is hasonlítani akartam, gyakorlatilag olyanok, amilyen már én magam is vagyok, sok esetben pedig csak néhány évvel járnak előttem. Ami ráadásul közös bennük az az, hogy egyikőjük se gondolja azt, hogy “megcsináltam”. Legtöbbjük továbbra is küzd, hogy megcsípje a következő nagy melót, vagy hogy belevágjon a következő nagy üzleti ötletbe. Azt gondoltam, ha eléred a “csúcsot”, akkor hátradőlhetsz, de rá kellett jönnöm, hogy az a bizonyos “csúcs” nem létezik. Teljesen mindegy, hogy mennyire lettél sikeres, mindig vállalhatsz több munkát, gyűjthetsz több szponzort és emelheted az áraidat. Izgalmas dolog célokat állítani, majd megvalósítani őket, de amint túl vagy rajta, ideje új célokat kitalálni.

Mikor először kerültem a fotós iparba, a célom az volt, hogy annyi profinak asszisztáljak, amennyinek csak tudok, hogy ismert fotós legyek. Asszisztáltam reklámfotósoknak, portréfotósoknak, esküvőfotósoknak, ételfotósoknak és épület- és enteriőrfotósoknak. Végtelen mennyiségű információt szedtem össze mindegyikőjüktől, de konkrétan sokkolt, hogy ők maguk mennyi mindent nem tudnak. Néztem őket, ahogy olyan amatőr hibákkal küszködtek, mint például elfelejtették visszaállítani a gépet ISO 3200-ről, amikor stúdióban dolgoztak, vagy épp elfelejtették a gépük maximum szinkronidejét, és azon gondolkoztak, hogy miért nem látszik a vaku hatása a fotón. Volt aki nem értette a különbséget a fullframe vs. croppos gépváz és objektívek között. Soknak közülük lövése sem volt a Photoshop alapjairól.

Találkoztam több olyan fotóssal is, akik a ma élő leghíresebb fotográfusok mellett asszisztáltak. Mihelyst legurult néhány sör, a sztorizások elkezdődtek, és szinte mind ugyanaz volt: “Ismered azt a millió dolláros kampányt, amit XY fotózott? Na azon én is ott voltam, és annak a fotósnak gőze nem volt, hogy mit csinál. Végül nekem kellett összedobnom a világítást.” Rengeteg történetet hallottam már a világ ma élő, legnagyobb fotósainak jórészéről, miszerint nem értik a világítás, a kamera és az utómunka alapvető dolgait.

Az iparág összes mocskos kis titkát megismertem az elmúlt néhány évben, melyek inspiráltak és lehangoltak egyszerre. Inspiráltak, mert kiderült, hogy a fotósok, akikre mindig is felnéztem, semmivel sem különbek nálam. Ispiráló volt a tudat, hogy a világ legjobb fotósai ugyanazokkal a dolgokkal küszködnek, mint én, és hogy lényegében számomra is lehetséges elérni az ő szintjüket. Ugyanakkor lehangoló belegondolni abba, hogy mennyi időt töltöttem online tanulással, hogy megismerjem a fényképező felszerelésem működését, aztán meg azt hallom, hogy a legutóbbi hatalmas divatkampány fotósa azt se tudja, mi az az ISO érzékenység.

A cikk címe ugyan “A fotós példaképeid nem jobbak nálad”, ám ez egy hazugság. A fotós példaképeid lehet hogy nem ismerik jobban a fényképezőgépüket, mint te, de valójában egy csomó más dologban jobbak, mint te vagy én, és ezek számítanak igazán.

Üzlet

A legsikeresebb fotósok profi üzletemberek és üzletasszonyok. Ha ők maguk üzletileg nincsenek a topon, akkor alkalmaznak valakit, aki igen. A legtöbb ilyen fotós rendelkezik egy ügynökkel, aki nem csak segít munkát találni számukra, de lebonyolítja a tárgyalásokat is. Ha nincs személyes ügynökük, akkor egy menedzsert alkalmaznak, aki a munkájuk üzleti részét intézi. Alulárazni egy munkát néha rosszabb, mint túlárazni, és ezek a fotósok pontosan tudják, hogyan kell tárgyalni az ügyfelekkel/kampányokkal.

Ügyfél interakció és érzékelt érték

Egyszer egy híres new yorki fotós asszisztensétől hallottam a következő sztorit: a fotós 5-10db extra, szükségtelen lámpát állít fel rendszeresen a helyszínen, majd úgy állítja be őket, hogy a másodperc töredékével később villanjanak, így nem befolyásolják a kész képet. Vagyis a lámpaszett 10 vakuból áll, de ebből 1 vagy 2 befolyásolja ténylegesen a képet. Az asszisztens a saját fülével hallotta, amint az egyik art director mondja a másiknak, hogy “Nézd ezt a produkciót! Sosem kaptuk volna ezt a minőséget, ha a másik csókát béreljük fel.”

Ez a történet persze már túlzás, de az érzékelt érték egy nagyon is valódi dolog! Miért kellene egy fotósnak Hasselbladdal fotóznia egy internetes kampányhoz? Miért kellene 10 millió dolláros stúdió, hogy aztán végtelenített háttérpapíron fotózzál? Nem kell, de az ügyfeleid értékelni fogják. Egyszer beszéltem egy nagy reklámügynökség art directorával, aki azt mesélte, hogy előszeretettel alkalmaznak egy bizonyos fotóst, mert ő vagyonokat költ el arra, hogy sok embert bevonjon a munkába. Profi séfet hív a fotózásra, hogy főzzön a reklámügynökség jelenlévő képviselőire. A stúdiója hihetetlenül gyönyörű, az art directornak pedig “kifejezetten jól esik kimozdulni a vacak kis irodájából, és elmenni a stúdiójába a fotózásra”.

Termelő érték

A termelő érték a legfontosabb dolog, ami elválasztja a jó képet a nagyszerű képtől. Néztél már olyan BTS (kulisszák mögötti) videót nagy kampányfotózásról, amire azt mondtad “apám, egyetlen lámpát használnak, ezt rohadtul meg tudnám én is csinálni!”? Nos igen, meg tudnád, de a legtöbbünk egyszerűen túl lusta ahhoz, hogy jól csinálja. A high-end fotósok tökéletes képekben gondolkoznak. Lehet neked elképesztő helyszíned és ruhád a fotózásra, de ha a modelled nem néz ki professzionálisan, akkor a képed sem fog. A divatfotók 5 fő összetevőből állnak, és az átlag fotósok ebből legalább egy területen elvéreznek. A modell, a világítás, a helyszín, az outfit, és az utómunka teszi a világklasszis fotókat világklasszissá. Mint mondtam fentebb, a világ legjobb fotósai is legalább egy területen gyengélkednek mindebből, de felismerik a saját gyengeségüket, és egy olyan csapatot alkalmaznak maguk mellett, akik kezelni tudják ezt a problémát. Ezek a fotósok modellügynökségekkel dolgoznak, hogy a legjobb tehetségeket kapják minden fotózásra. Ha komplex világítás szükségeltetik, világítástechnikai specialistákat alkalmaznak, akik képesek megvalósítani a fotós vízióját. Helyszínkeresőket alkalmaznak vagy set-designereket, hogy megtalálják vagy megépítsék a legtökéletesebb helyszínt minden képhez. Haj, smink és ruhastylistokat alkalmaznak, hogy a modell olyan jól nézzen ki, amennyire csak lehet. A fotózás után pedig nagyon ritka, hogy ezek a fotósok maguknak csinálják a retusmunkát, szinte mindig van valaki a stábban, vagy akár egy külső személy, akinek elküldik a fotókat retusálásra.

A névtelen tulajdonság

Ha nagynevű fotós szeretnél lenni, minden amit fentebb leírtam rendkívül fontos, de nem hiszem, hogy bármely ezen tulajdonságok közül A Legfontosabb lenne. A legfontosabb tulajdonságot valószínűleg nem tudom teljesen elmagyarázni pár szóban. Ennek semmi köze a fotográfiához, mindinkább a sikerhez általánosságban. A sikeres emberek “cselekvők”. Ezalatt azt értem, hogy a sikeres emberek elérnek, véghez visznek dolgokat. Sok esetben tökmindegy, hogy mit csinálnak, csak csinálniuk kell valamit, bármit, újra és újra. A tehetséges emberek késztetést éreznek arra, hogy létrehozzanak, alkossanak, elkezdjenek valamit. Az átlagos emberek pedig nem igazán tesznek bármit saját indíttatásból: elmennek munkába, megcsinálják, amit mondanak nekik vagy kérnek tőlük, majd hazamennek, tévét néznek és felkészülnek a másnapi munkanapra. A sikeres emberek problémát látnak és megoldják. Van egy ötletük és létrehoznak valamit. Gondolj azokra az emberekre, akikre mindig is felnéztél életed során. Valószínűleg azért becsülöd őket nagyra, mert valami egyedit vagy valami mást alkottak, vagy épp valami specifikus dolgot kiemelkedően jól csinálnak.

Az átlagemberek szövegelők. Azt állítják magukról, hogy okosak, azt állítják, hogy tehetségesek, és azt hogy nagyszerű ötleteik vannak. De mindig van egy kifogásuk, hogy miért nem csinálnak semmit. Ismersz olyan embert, aki mindig tervez valami nagy dolgot, de a nagy ötleteiből soha nem lesz semmi? Bármikor beszélsz velük, előjönnek a legújabb nagy ötletükkel, de “EZ” a nagy ötlet most tényleg “AZ”, és ezúttal tényleg működni fog. Valószínűleg ezeket az embereket kevésbé tiszteled, mert minden alkalommal ígéretekkel jönnek, amiket nem váltanak be, és minden ilyen alkalommal veszítenek egy picit a szavahihetőségükből. Mindig könnyebb szövegelni, mint csinálni. Szintén ezek az emberek azok, akik rendszerint hátradőlnek és néznek más embereket, akik épp csinálják a dolgukat, majd szidják őket vagy a projektjüket. Ezek azok az emberek, akik imádnak olyan weboldalakat felkeresni, mint a miénk is, és belekötnek a szerzőkbe, vagy a cikkben szereplő fotósba, hogy amaz nem végzi elég jól a dolgát. Az igazság az, hogy a sikeres embereknek nincs elég idejük utálni másokat, mert túlságosan elfoglalja őket a cselekvés – például a pénzkeresés.

Ha egy dolgot megfogadsz ebből a cikkből, az a következő legyen: ne dumálj, hanem cselekedj. Az én világom tele van emberekkel, akiknek szuper ötleteik vannak, és szeretnék, hogy részese legyek. Ettől a ponttól viszont csak olyan emberekkel vagyok hajlandó közösködni, akik bizonyították, hogy valóban el tudják érni a céljaikat. Mindenkinek vannak jó ötletei, ez nem egy egyedi képesség. A tehetség abban rejlik, hogy egyesek ezeket az ötleteket meg is tudják valósítani.

Amikor Patrick és én kitaláltuk az Fstoppers ötletét, próbáltam más fotósokat rávenni, hogy csatlakozzanak a projekthez, de senkit nem érdekelt a dolog. Fordított helyzetben engem sem érdekelt volna. Két esküvőfotós egy ötlettel, hogy egy újabb fotós weboldalt készítenek? Nincs tapasztalatunk a weboldal készítésben és a videógyártásban, és egy videó alapú weboldalt akarunk indítani? Őrült ötlet. Abban az időben mi is csak szövegelők voltunk, mint bárki más. Aztán a kemény munka és a szerencse folytán az Fstoppersből lett valami, és az az egy relatíve kis siker miatt bizonyosak maradtunk abban, hogy egy egész ambiciózus ötletünk volt, és valóra is váltottuk. Ezen egyszerű weboldal segítségével bejutottam azon fotósok titkos klubjába, akik “cselekednek”. Az Fstoppers nélkül nem találkozhattam volna a bálványaimmal.

Most talán gondolkozol, hogy mi köze ennek a fotográfiához? Nagyon is köze van hozzá. Teljesen mindegy hol tartasz a fotós karrieredben, heti szinten jobb és jobb képeket kell gyártanod. Ez nem azt jelenti, hogy több képet kell gyártanod, hanem azt, hogy jobbat. Beszélsz a soron következő fotód koncepciójáról? Tervezed már, és meg is fogod fotózni pár napon belül, hogy aztán a következő ötleten törd a fejed? Ha csupán csak magadnak fotózol, mennyire vagy aprólékos a végterméket illetően? A legtehetségesebb modellekkel, stylistokkal és retusőrökkel dolgozol a környezetedben? Első körben nehéz lehet a környék legtehetségesebb embereivel dolgoznod, de amint egyszer bizonyítottál, mint ahogy mi tettük az Fstoppers-zel, a tehetség meg fog találni téged. Fogadok, hogy van egy ötleted egy képről, egy fotósorozatról vagy egy BTS videóról, amin már gyakorlatilag évek óta gondolkozol. Kapcsold ki a számítógéped és a tévéd, és csináld meg! Ha megvan, élvezd a cél megvalósítása által okozott örömöt egy napig, aztán mozdulj a következő ötlet irányába.

Az általam bálványozott fotósok nem jobbak mint én, legalábbis technikai értelemben, de jóval előrébb járnak nálam azokon a területeken, amik igazán számítanak. Még mindig azon agyalok, hogyan lehetne megugrani a szintkülönbséget az átlagos fotóstól a “top” fotósig, de amint mondtam korábban, nem hiszem hogy egyáltalán létezik olyan, hogy “top”. Az esetek 99%-ban a sikerhez vezető út nem egy ugrás, hanem egy stabil emelkedő az egyik sikeres projekttől a következőig. Nem fogsz a Model Mayhem-es (itthon Modellonline-os) lányok fotózásától közvetlenül eljutni a Prada kampányfotózásáig, de ha minden fotózásodon úgy csinálsz, mintha a Prada-nak dolgoznál, akkor nincs kétség afelől, hogy egyszer eljutsz oda. A fotósok akikre felnézünk, mind onnan kezdték, ahonnan mi.

Fejben én egy nagyon átlagos esküvőfotós vagyok, így mindig sokkolónak és hízelgőnek élem meg, ha valaki azt mondja, hogy inspiráltam őt valamilyen formában. Három évvel ezelőtt – az Fstoppers előtt – azzal küzdöttem, hogy megcsípjem a következő melót, mint bármelyikőtök, és senki nem tudta ki vagyok. Őszintén szólva ma is küzdök azzal, hogy megcsípjem a munkákat. Nem gondolom, hogy az Fstoppers valaha is azzá vált volna ami most. Egyszerűen csak volt egy ötletem, és a többi elbukott ötleteimtől eltérően ez működött. Csináltam valamit, ami kifizetődött. Őszintén szólva nem vagyok jobb nálad, legjobb esetben is csak egy pár évvel előtted vagyok.

Remélem, hogy ez a cikk inspiráló volt számodra. Remélem rájöttél, hogy épp annyira vagy képes “megcsinálni”, mint bárki más. De az igazság az, hogy ezt a cikket nem igazán neked írtam. Ezt inkább magamnak írtam, mert jó eséllyel én vagyok a leglustább ember, akit ismerek. Kellett magamnak egy hegyibeszéd 2013-ra. Sok az ötlet, amit valóra kellene váltsak.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Zro

    Köszönjük :)

  • Van benne valami…

  • Szilárd

    Valószínűleg megérte megírni ezt a cikket, mert sokan megosztják (én is facebook-ról találtam ide.. egy barátom osztotta meg a cikket) és sok ember talál rá a honlapodra! :)

  • ZOLTAN BEKEFY

    qva jo cikk….!
    Koszi.

  • Robi

    Ez egy teljesen jó kis cikk!!! :)

  • Edemz01

    Ez iszonyatosan jó, és tényleg inspiráló! :)