A munkád publikálása vs. Képlopás

Matt Cohent a biglensfastshutter.com weboldaltól megkérdezték, hogy mi a véleménye a képlopásokról, és mit javasol, hogyan érdemes védekezni ellene. Tanulságos írás, lefordítottam nektek:

„(…) A képlopás egyidős az internettel. Addig amíg emberek tudnak klikkelni és áthúzni, addig a te fotóid az övék is. Persze be lehet kódolni egy weboldalt, ami megnehezíti a képlopást: készítheted az egészet flash alapon, vagy használhatsz scriptet, ami megakadályozza a jobb-klikket, vagy üres fájl réteget helyez a képek fölé. De a flash nem működik iPad-en (már Androidon sem – a szerk.), a scripteket pedig  már egy 12 éves gyerek is meg tudja kerülni. Még a fentiek ügyes kombinációját is át lehet verni egy egyszerű screenshottal. Röviden szólva tehát nem is érdemes bajlódni ezzel. Muszáj láttatnod a fotóidat, és ez a lényeg.

Mit tehetsz, hogy megvédd a képeidet? Vízjelezheted őket. Sok ember hatalmas, zavaró vízjeleket használ minden fotón. Ryu kollégám egyáltalán nem vízjelez. Én egy kis vízjelet teszek bizonyos képeimre a blogomon és a facebookon, de a portfóliómban lévőkre nem teszek vízjelet. Az hogy hogyan jutottam erre, meglehetősen egyedi dolog, de az én logikám megismerése talán segítséget nyújt számodra, hogy a te helyzetedben mi a legjobb megoldás.

Először is, a képeid majdnem biztosan kevesebbet érnek (tisztán anyagi szempontból), mint azt te gondolod. A Serena Williams örömmámoráról készült zseniális fotómat a Sports Illustrated internetes felülete mindösszesen 25 dollárért vette meg. Ez még azelőtt volt ennyi pénz, hogy az ügynökségem levette volna belőle a saját sarcát.

A printbe kerülő fotók drágábban mennek, de annyival nem drágábban, hogy túl nagy különbséget tegyünk a kettő között. És a Sports Illustrated (és más nagynevű médiumok) jogszerűen vásárolják a képeiket. A kereskedelmi felhasználás még inkább megnyomja az árat, és a komoly cégek jó része inkább fizet egy fotóért, minthogy szerzői jogsértésre alapozzon egy reklámkampányt és megháromszorozza a bajt, ha ez visszaüt. Nem földtől elrugaszkodott dolog tehát azt gondolni, hogy ha a fotódat a legjövedelmezőbb formákban használják fel, te igen szépen leszel kompenzálva. A nagy piaci szereplők jól tudják, hogy olcsóbb képekért fizetni, mint megkockáztatni egy bírságot később. Hibák persze előfordulnak, mint mikor például tapasztalatlan gyakornokok bakiznak egy cégnél stb, de egy email általában megoldja a problémát.

Mi maradt tehát? Nekem speciel csak a középiskolai meccsek, amiket a helyi lapnak fotózok, és persze a rodeók, melyek a munkám nagyrészét teszik ki. Sajnos a fiatalok (értsd az összes középiskolást és a rodeo cowboyok többségét) mind a Napster/Tumblr érában cseperedtek, tehát számukra minden igyenes, és a szerzői jog idegen fogalom. Ha fiatalokat fotózol, akik rá is találhatnak a fotóidra, akkor azok a képek tuti, hogy a Facebookon és a más közösségi médiában fognak kikötni, és ebbe akár bele is nyugodhatsz, mivel úgysem leszel ezért megfizetve. Ha csak a fent említett Sports Illustrated modellt (többmillió oldal-látogatóval) vesszük alapul, akkor vajon mennyit érhet egy 18 éves lány/srác Facebook falán megjelenő fotó? Szerintem érted mire gondolok…

Igen, frusztráló, ha azt látod, hogy egy munkádat felhasználják az engedélyed nélkül, mindannyian átéltük már ezt.  De el kell különítened az emóciókat a tényektől. A főiskolás és rodeo-s képeimre vízjelet teszek, mert ezeket a képeket tudom, hogy felkapja a közösségi média, és azt szeretném, hogy az emberek tudják, ezek a képek honnan jöttek, így a vízjelem ©mattcohenphoto.com, évszám. A végére hagytam a legrosszabb esetet, mert szerencsére ez azért ritka: kisebb vállalkozások, ahol egy ember kezében van a döntés mindenféle jogi osztály és jogi tanácsadók támogatása nélkül, akik értenének a szerzői jogokhoz, szintén néha lopnak képeket, és felhasználják azokat mindenféle célból a közösségi médiától kezdve a premier-plán hirdetésekig. Én megjártam ezt jó néhány rodeoval kapcsolatos kisvállalkozással, és általában felhívtam őket és közöltem, hogy vagy fizetniük kell nekem, vagy beperelem őket. Elég ritkán kellett ebbe ügyvédet is belevonnom, de előfordult. De a lényeg az, hogy az okozott kár (a jogosulatlan használatból eredő kiesett bevétel) kisebb ahhoz képest, amennyit jogos felhasználásból kerestél volna, másképpen fogalmazva: azok az emberek, akik többet fizetnek neked, ők pontosan tudják, hogy fizetniük kell.

A fentieket összegezve, csak magadnak ártasz, ha a képlopásoktól félve tartod vissza magad attól, hogy egy nagyszerű portfóliót építs, ami bemutatja a legeslegjobb munkáidat.”

Forrás: Matt: Showcasing Your Work vs Image Theft

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Nem tudom eldönteni, hogy irónia, vagy cinizmus, hogy egy olyan blogbejegyzésből képet lopni, ami arról szól, hogy komoly cégek úgyse lopják el a képeket – de hogy még meg is vágtátok…

    • Ok jogilag akár még képlopás lehet. De egy cikket más nyelvre fordítani és dupla forrásmegjelöléssel publikálni, majd egy olyan fotót betenni mellé, ami az eredeti cikkben is benne van, ráadásul a cikk hivatkozik is arra a bizonyos fotóra, tehát kihagyni nem lehet belőle…így szerintem teljesen más a gyerek fekvése. A blogmotor vágja a képet automatikusan, de ezen segítek, ha ekkora probléma. :)

      • érdekes érvelés – szóval ha az egész könyvet lemásolod, nem csak a képeket, akkor már nem is lopás?

        • Nem vagyok biztos benne, hogy értem miről beszélsz. Ha a más munkáját felhasználod de megjelölöd a forrást, akkor az nem lopás. A diplomamunkák, kisdoktorik 99.9%-a így készül. Nem beszélve arról, hogy ha pl hírt adsz mondjuk egy kiállításról, és a kiállított képet beteszed a cikkbe mint illusztrációt, az sem lopás. Ilyen erővel Gursky Rajna fotójáról szóló cikkben is elloptam Gursky fotóját? Sőt egy képet oktatási céllal felhasználni is jogszerű.
          De sztem ne itt folytassuk ezt a vitát…pláne hogy neked a cikk mondanivalójával van valójában bajod nem a képillusztrációval.

          • Ha a szerző engedélye nélkül felhasználják a művét az lopás. Ha nem tünteted fel a szerzőt, az csak súlyosbító tényező – ha feltünteted, az még nem enyhítő tényező. Ha sajátodként tünted fel, az plágium.
            Az iskolarendszerű képzésben történő felhasználásról a szerzőjogi törvény külön része rendelkezik, de mivel ez itt nem egy tankönyv, nem vonatkozik az írásra sem ez a jogszabály.

          • A szabad felhasználás esetei

            34. § (1) A mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti.

          • Képet nem lehet idézni, mivel ha az egész képet közlöd az felhasználásnak minősül, ha csak egy részletét, az meg átdolgozásnak. Mindkettőhöz kell a szerző hozzájárulása, ennek hiányában szerzői jogsértést követsz el.

  • Tamas Varga

    Teljesen egyetértek a cikkel, a képlopást nem lehet megakadályozni, a némelyek által használt hatalmas vízjelek meg teljesen élvezhetetlenné teszik a képeket. Ha az a fotós célja, lelke rajta, én pl. meg sem nézem az ilyen munkákat, az mostanra a középszerű fotósok jellemzője, az igazán “menők” max egy kis logót használnak – vagy még azt sem.

    Azt meg teljesen betegesnek tartom hogy az itt hozzászóló rohant az eredeti cikkhez hozzászólni, “feljelenteni”…

    “I don’t agree about watermarks. But your opinion already got you a thief:
    http://blog.fotosarok.hu/2013/01/a-munkad-publikalasa-vs-keplopas
    January 15, 2013 at 9:47 pm”

    a szerző válasza viszont tetszett. :)

    “Maybe you could add something to the topic by sharing your strategy…”

    • A vízjel méretén lehet vitatkozni, sőt érdemes is. Szerintem pályázatot fogok rá kiírni, hogy ki tudja a legszebb, mégis értelmes vízjelet kidolgozni, hátha lesznek jó ötletek. Egyetértek, csúnya. Engem is zavar.
      Viszont a szükségességét és hasznosságát számomra igazolja, hogy még a jóhiszemű és nagyon kedves emberek se képesek kiírni a fotós nevét, gyakran még akkor se, ha megigérik….újságokról nem is beszélve.

      Az elmúlt években, mióta használok vízjelet, kevesebbet kellett reklamálnom, mint ahányan csak az elmúlt két hétben fordultak hozzám, hogy segítsek megoldani a szerzőjogi problémáikat.

      Az összes hírügynökség agyon vízjelezi a képeit, hogy még az előfizetett szerkesztőségekben is csak vízjeles képeket látnak, és csak a letöltés gombra adja ki a vízjel nélküli képeket. Nyilván azért, mert a jól fizető újságok annyira megbízhatóak és mivel tudják, hogy csúnya dolog lopni, meg a legális utat akarják önként is járni.

      Nem feljelentés volt. A magyar szerzővel megbeszéltem, ő azt mondta, hogy oké, én meg kíváncsi voltam, hogy amerikai barátunk tényleg olyan nagyvonalúan lemond-e az “aprópénzről”, mint írja. Pedig simán többet kaphatott volna ezért a képért, mint amit a Sports Illustrated fizet neki egy szerződés miatt.

      • Tamas Varga

        Azért az érdekelne, hogy a vízjelezés hatására a bevétel/megrendelések száma növekedett vagy csak a reklamálások száma csökkent? Szerintem szép vízjel nincs, csak olyan ami esztétikailag tönkreteszi a képet, de sok szerencsét vele.
        Én a képaláírás vagy logó híve vagyok de azt is inkább képen kívül hozzáadott keretbe, a többi adat pedig az exifben. Ha a kép annyira jó akkor csak keringjen az a 800×600 as kép a blogokban vagy FB-on, ami a fotósnak ismertséget, közvetve megrendeléseket hozhat. Egy vizjeles kép kevesebb érdeklődőt vonz, egész egyszerűen azért mert ronda.

    • Való igaz. Én még nem láttam egy kép sarkában sem, hogy Peter Lindbergh Photography, vagy Annie Leibovitz Studios, de még csak azt sem, hogy Copyright by Tombor Zoltán, Nánási Pál Photography vagy épp © Darabos György, 2012. Akik sikeresek, azok nem foglalkoznak a képlopásokkal. Miért nem? Mert az olyan fotóik amik elég jók ahhoz, hogy fel lehessen használni, reklámértékkel bírnak, azok mind megrendelésre készültek, amiért őket kifizették, onnantól meg szvsz pont tojnak rá, hogy hogy ki hol miért használja azokat a fotókat. Azok a fotóik, amik nem ilyen célból készültek, ld. pl Nánási fotóblogján leközölt életképek, az meg megint olyan, hogy csak kattintgatás, ha valaki felhasználja őket az valószínűleg nem különösebben érdekli Nánási urat.

  • Tamas Varga

    Azért az érdekelne, hogy a vízjelezés hatására a bevétel/megrendelések száma növekedett vagy csak a reklamálások száma csökkent? Szerintem szép vízjel nincs, csak olyan ami esztétikailag tönkreteszi a képet, de sok szerencsét vele.
    Én a képaláírás vagy logó híve vagyok de azt is inkább képen kívül hozzáadott keretbe, a többi adat pedig az exifben. Ha a kép annyira jó akkor csak keringjen az a 800×600 as kép a blogokban vagy FB-on, ami a fotósnak ismertséget, közvetve megrendeléseket hozhat. Egy vizjeles kép kevesebb érdeklődőt vonz, egész egyszerűen azért mert ronda.

    • Alapvetően egyetértenék veled, csak a képaláírással a kutya nem foglalkozik, mindegy mit írsz a kép mellé/alá, a képet lementik, ha a szélén van a vízjel levágják – külön vicces, mikor arra hivatkozva nem írják ki a fotós nevét, hogy gyorsan kellett valamit kitenni – de azért a kép szélén levő vízjel levágására még volt idő a nagy kapkodásban…

      Igazad van benne, hogy a vízjel nem olyan szép, talán kevesebben is nézik meg, ez lehet. De egy forrásmegjelölés nélkül, “Fotó: Internet” vagy “Fotó: Facebook” forrásmegjelölésű, vagy egyenesen más neve alatt futó kép nem szerez sem ismertséget, sem megrendelőket. Legalábbis a kép szerzőjének biztosan nem.
      Számomra teljesen felfoghattlan dolog, de még fotósokról is tudok, akik egész egyszerűen más fotósok oldaláról lementett képekkel hirdetik magukat a weben – és nem mind magyar.

      Hogy üzletileg melyik megközelítés mennyire kifizetődő, azt még ha lennének is konkrét és (össze)mérhető adatok, akkor se lenne könnyű egyértelműen kiértékelni. Nagyban függ a képek jellegétől is és az üzleti terved célcsoportjától is.

  • Tomi

    Ezt kell kipróbálni, képlopás ellen:
    Image Watermark Studio
    http://fm-pdf.com/image-watermark.html