Canon 6D munkakörülmények között

Nem bírom ki, hogy ne írjak még egy kicsit a 6D-ről. Nem terveztem, sokan lehet unják is már a témát (főleg a Nikon pártiak :) ), de hetente kéthetente egyszer még most is betalál valaki, hogy milyen az új Canon, így gondoltam hátha vannak még dilemmázó emberek odakint. Canon EOS 6D tartósteszt…

Azt írtam nem terveztem, de azt is, hogy nem bírom ki. Az a helyzet, hogy a gép annyira a szívemhez nőtt, hogy nehéz volt megállni, hogy ne zengjek még ódákat róla itt a blogon, de győzött a hidegvér. Egészen egy ismerős mai megkereséséig, ami kb így zajlott le:

“- Hi, úgy döntöttem lehet benevezek én is egy 6D-re.
– Hallod…imádom! Hétvégén nyomtam le vele egy esküvőt, besz*rás! Ilyen jó gépem még életemben nem volt.
– Eeeeezt akartam hallani :)”

Hát most hallja ország-világ! Január közepe óta van nálam a gép, azóta fotóztam vele stúdióban, fotóztam szabadtérben modellt, kocsmában modellt, fotóztam próbaképpen jégkorong meccsen, fotóztam partin és végig nyomtam egy esküvői sessiont a kreatív képektől a szertartáson át a lagziig. A héten meg viszem víz alá… ;)

Nem akarom bő lére ereszteni a dolgot, röviden a gép egy ISO bajnok. A partifotós cikkben is látható a képeken, hogy magas ISO mellett is gyönyörű fotókat csinál. Azt mondom ISO 12.800-ig bátran lehet tolni, nyilván itt már jócskán zajos lesz, de bőven maradnak részletek, és kontrasztos lesz a kép. ISO 6400 fölött persze vagdosni azért már óvatosan szabad a képből, minél többet vágunk annál inkább nagyobb lesz a “szemcsék” mérete a kép arányaihoz képest. ISO 25.600-on is használható még, de a sötét részeken már lesz némi fátyolosodás, nem lesznek olyan mély feketék, szóval veszít a kontrasztból, de utómunkában talán még ezt is kezelni lehet. A ISO-boost szekcióban (aka kiterjesztett ISO51.200 és 102.400) még nem jártam, de ott már jó eséllyel sávosodás és foltosodás is megjelenik (102ezres ISOnál már biztosan, ez kiderül a januárban írt tesztből), amit utómunkában már nem lehet kezelni.

Fókusz: röviden – nagyon jó. A középső pont fenomenális, még az f/4-es 17-40-nel is lehet fotózni vele sötétben. A hétvégi esküvőn menyecske tánc helyett ún. szívtánc volt. Ez azt jelenti, hogy teamécsesekből kiraktak egy nagy szívet a tánctéren, és abban táncolt a pár éjfélkor. Fotós szempontból ez annyiból rosszabb, mint a gyertyafénykeringő, hogy míg utóbbinál szemmagasságban vannak a gyertyák így megvilágítják az arcokat, könnyebb fókuszálni rájuk, addig a szívtáncnál a földön vannak a pislákoló mécsesek így a párra csak némi kósza diszkófények vetültek. A 6D viszont ilyen körülmények között sem vérzett el, mind a 17-40/4 obival, mint pedig az 50/1.4-el szuperül fókuszált gyertyafényben is, és a buli alatt a diszkófényekben is. Egyedül a Sigma 70-200/2.8-cal vadászott néha a buli alatt, még 70mm-en is, amit inkább az obi hibájának tudnék be. De az azért elgondolkodtató, hogy igaz, hogy ez teleobjektív, jóval kevesebb bejutó fénnyel, viszont f/2.8 fényerejű, aminek javítania kellene a gép fókuszképességein. Ebből arra tudok következtetni, hogy az a plusz egy AF szenzor, ami f/2.8 vagy jobb fényerejű obik esetén segíti a középső keresztszenzor munkáját valójában sokat nem oszt nem szoroz, már ami az AF érzékenységét illeti. De még így is kimagasló a teljesítménye a rendszernek. A szélső AF pontokat a buliban 1-2x használtam csak, akkor is csak úgy, hogy magasról fotóztam, inkább a szertartáson a bevonuláskor jöttek jól. Ekkor a közeledő koszorús lányokat és a menyasszonyt egy-egy szélső pont követte és nem volt velük gond. Igaz napsütésben. Pozitívum viszont, hogy a követőfókusz ideiglenes aktiválását ki lehet helyezni a DOF gombra, így nem kell állítgatni ilyen helyzetben, csak nyomva kell tartani a blendebeugrasztó gombot addig amíg követő fókuszt akarunk. De mondok mást: próbáltam jégkorong meccsen is fotózni: összes AF pont aktív, követő fókusz. Azért nem egy 1D kategória, de lazán tudtam fotózni vele ilyen körülmények közt is, simán követte a játékosokat, néha tévedett csak, illetve akkor volt hajlamos megkergülni, ha valaki bejött a képbe és átugrott rá a fókusz. Ezt ugyan lehet állítani, hogy ilyen esetben maradjon-e a fókusz az eredeti témán vagy inkább hamarabb ugorjon át a közelebbi témára, de nem sikerült megtalálnom az arany középutat. Ha érzékenyre állítottam, akkor minden játékos aki a képbe került megzavarta a fókuszt. Ha kevésbé érzékenyre állítottam, akkor megint csak bajban voltam, mert a jégkorong pörgős sport, ha lepasszolták a korongot, és másik játékost akartam követni, nagyon nehezen állt át a gép fókusza az új témára.

Kezelés: Továbbra is azt mondom, hogy a gép jó könnyű, valószínű pont emiatt nem fogok rá portrémarkolatot tenni soha. A gombok közül az újfajta zoomolást nagyításkor nagyon nehezen tudom megszokni, illetve néha nem akaródzik nagyított állásban váltani a képek között. Néha meg csinálja, nem jöttem még rá az igazságra. A dedikált fehéregyensúly gomb azért hiányzik, persze Q menüből elérhető, de ehhez egyelőre még ugyanúgy gondolkozni kell, mint az újfajta nagyításhoz. Az embert igaz csak egy pillanatra, de megakasztja a munkában ez az agyalás, hogy át kellene állítani a WB-t, uh..ööö…Q menü, lépkedés. Az is igaz, hogy a Q-menüből mást nem nagyon állít az ember, mert az egyéb, gyakran használt funkciókra van dedikált gomb, így a menü aktív pontja utána ott marad a fehéregyensúlyon, tehát legközelebb nem kell már lépkedni csak rányomni. Persze egészen addig amíg valamilyen okból el nem mászunk onnan, ha más nem otthon miközben b*zeráljuk a gépünket.

Fénymérés, auto WB: a gép félautomata módban véleményem szerint jól dolgozik, de mivel az LCD kijelző nem környezetifény-érzékeny (mint az 5DII-ben és 5DIII-ban), ezért ezt sokszor nem látjuk a helyszínen. Ami fényerő jó beltérben, az kint csak jónak tűnik, de verőfényes napsütésben alexpósnak látjuk a fotókat. Korrigálunk, otthon meg azt látjuk majd, hogy minden képünk túlexpós lett. Szerencse, hogy kitűnő a dinamikatartománya a szenzornak, így ezek a képek RAW esetén gond nélkül megmenthetők. Ugyanez igaz fordítva is, ha bármikor rávettem magam, hogy feltoljam az LCD fényerejét kültérben (még My Menube is kiraktam ezt a funkciót), akkor tuti hogy úgy maradt, és legközelebb beltérben csupa jól exponált felvételt készítettem, legalábbis ebben a hitben voltam amíg haza nem értem a monitor elé, ahol kiderült, hogy minden kép alexpós. Szóval sokan apróságnak tekintik ezt a változó fényerejű LCD-t, de én már a 30 és 50D-mmel is küzdöttem ezzel, az 5D Mark II-nél nem volt ilyen jellegű problémám mert automata volt az LCD világítása, és hát a 6D-vel ismét megy a nyűglődés. Mivel az LCD fényerőt rendszerint a gyári 50%-os, közepes beállításon hagyom, ezért ez rendszerint verőfényes napsütésben szokott problémát okozni.

A 6D automata fehéregyensúlya továbbra is Canonos. Napsütésben alálő, általában 4600-5100 Kelvin között készít képeket, szóval hideg tónusúak, kicsit olyan stockos. Izzó (tungsten) fénynél nagyjából el szokta találni a fehéregyensúlyt, illetve felhős időben is jól vizsgázott, nem lett se túl hideg, se túl sárgás a kép, ha borult időben készítettem. Ez is amolyan stockos, kicsit hűvös. De alapvetően a gép nagyon szép, telített színeket produkál, a szaturáció csúszkához nem igazán kell nyúlkálni RAW esetén sem.

A gép sorozat teljesítménye nem egy nagy szám, például a csokordobáskor a lendítés és az elkapás pillanata van meg, a repülő virágoké nincs. Ennyit tud a 4,5 kép/mp. Frankó viszont a csendes expo, a gép amúgy is halk exponáláskor, a silent shuttert beállítva meg még halkabb, így csendes helyeken bátran kattintgathatunk vele, senkit nem fogunk zavarni. Csak jusson eszünkbe átállítani, ez megint egy olyan dolog, ami ha eddig nem állt rendelkezésre, idő kell hozzá, hogy ráálljon az ember agya.

Bevallom őszintén én elég mostohán kezelem a gépeimet. Olyan értelemben, hogy például nem szoktam kikapcsolni őket objektív csere esetén, de a legtöbb esetben még kártyacserekor sem. Eddig egy gépem se reklamált emiatt, a 6D-nél egyszer volt némi anomália egy ilyen obicserénél, a blende – elvileg – beugrott és úgy maradt. Aztán az is lehet, hogy csak nem vettem észre, hogy az ujjammal véletlen benyomtam a DOF gombot, a fene tudja, minden esetre nem javaslom ezt a módszert senkinek. :)

Hát röviden(?) ennyi. A gép nem tökéletes, de nagyon jó. A 1/180s vakuszinkron idő is meg tud lepni néha, de nem okozott még különösebb fejfájást. Imádom a vasat és mindenkinek csak ajánlani tudom.

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen stúdióvilágítással foglalkozó, hazai blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot