Fotó terápia- áldozatok a támadójuk által mondott mondatokkal

Szokták mondani, egy fotó akkor jó, ha érzelmeket vált ki a nézőjéből, ha elgondolkodtat. Grace Brown fotósorozata e tekintettben igen erőteljes és ékes bizonyítéka annak, hogy vér és erőszakos jelenetek megjelenítése, vagy különleges effektek nélkül is lehet erős érzelmeket kelteni.  Grace, szexuálisan bántalmazott emberekről készít fotókat, kezükben egy táblára írva a bántalmazójuk mondatait vagy a közömbösen reagáló emberekét, akiktől segítséget kértek, vagy akiknek elmesélték történetüket.

Az apám hozzám: “Egy darab szar vagy” ( 11 éves voltam) fotó: http://projectunbreakable.tumblr.com/

 

“Azok után, amin keresztül mentünk miattad (az egészségügyi ellátásomra gondolnak), ez a LEGKEVESEBB, amit megtehetsz értünk” – mindkét szülőm, miután zaklattak (Fotó:projectunbreakable.tumblr.com)

 

“Nem tudok megbaszni egy síró lányt” (Fotó:projectunbreakable.tumblr.com)

 

A 444.hu oldalán lévő cikk keltette fel a figyelmem, innen idézek most pár sort.

“Hogyan lehet kifejezni egy olyan traumatikus élményt, amelynek elmesélése legtöbbször fennakad a mindennapi közönyben, a gyanúsítgató visszakérdezésekben, az önmarcangolásban és a szégyenérzetben? – ezekre a kérdésekre kereshette a választ a 19 éves Grace Brown, miután egy barátnője elmesélte neki, hogy szexuálisan zaklatták. Brown, aki ekkor, 2011-ben a New York-i Vizuális Művészetek Iskolájának volt első éves hallgatója, aznap éjjel kitalált valamit: másnap lefényképezte a barátnőjét, ahogy egy kartonlapon egy, a támadója által mondott mondatot tart a kezében. A képet feltöltötte a netre, és az lassan önálló életre kelt.”

Mára az Unbreakable projektnek több tízezer követője van, Brown több száz megtámadott és megerőszakolt nőt és férfit fényképezett már le, és több mint ezren küldték már el neki saját képeiket, a világ minden tájáról. A projekt célja az volt, hogy a fényképek szereplőinek segítse a támadás feldolgozását, és közben a kiállásukkal segítsenek másoknak is.

“Meg foglak ölni, ha bárkinek el mondod” -egy szomszéd, 7 éves voltam (Fotó:projectunbreakable.tumblr.com)

 

A “terápia” hatásosnak bizonyult legalább is Ashley Ray az egyik áldozat visszajelzése alapján:

” olyan érzés volt fényképezkedni támadójának mondatával, mintha egy ragtapaszt tépett volna le egy sebről. Amikor először meglátta nyomtatásban a róla készült képet, pánikrohamot kapott. Később mégis úgy érezte, hogy nagy tehertől szabadult meg. Olyan darabja ez életének, amit többet nem kell szégyenkezve és bűntudatot érezve rejtegetnie.”

 

“Miért nem halasztasz egy évet, és dolgozol addig a Starbucksban? Mire visszajönnél, addigra ő már lediplomázott.” – a dékán szavai a főiskolán (Fotó:projectunbreakable.tumblr.com)

A teljes cikk a 444.hu oldalán

A fotósorozat további képei: http://projectunbreakable.tumblr.com/

Szerző: Ekolesza

Oszd meg ezt a posztot