Az elmúlt négy napot Horvátországban töltöttem. Megfogadtam, hogy augusztusban ha lehet soha többet nem megyek, voltak olyan helyek, ahol egy fesztivál tömege is kutya füle volt ahhoz képest, amit ott láttam. De ami szemet szúrt az a turisták fotótechnikai felszereltsége. Itt valami hibádzik, és itt most nem a szokásos “szakmai féltékenységről” van szó, hanem a józan észről.
Az elmúlt négy napban megtapasztaltam, hogy mi tömeg képes összegyűlni a magyarok egyik kedvenc nyaralóhelyén. Eddig mindig kora nyáron vagy kora ősszel jártam arrafelé, így most, a főszezon közepe-vége felé megdöbbentett a hatalmas turistamennyiség. Mi lehet a közelebbi Isztrián, vagy Krk-en, ha Közép-Dalmáciában is ennyien vannak?
De ami még jobban szemet szúrt, az az, hogy rengeteg turista szaladgál minimum bridge géppel a nyakában, de inkább valamilyen DSLR-rel. Canon, Nikon és Olympus volt a jellemző, jórészt belépőszintű gépek, de láttam 5D + 24-105L kombót is valakinél, és láttam Sony a77-et is, ami már ugye középkategória. BTW utóbbi emberkével egy teljes napon át egy hajóra voltam zárva, és végig azon mosolyogtam, hogy a Sony beépített vakuja egész nap ki volt nyitva. Emberünk vakuzott az asszonyra a hajón, vakuzott a tengeren mellettünk elhaladó vitorlásokra, és a vakuzott a tovatűnő tájakra is. 18-55-ös kitobjektívvel és beépített vakuval fotózta az 5-600 méterre ugró bungee jumpingost.
Szinte kivétel nélkül mindenkinek a DSLR-je, bridge gépe zöld színű automata módba volt állítva. Nem lenne ezzel gond, miért is kellene elvárnunk, hogy minden ember megtanulja a rekesz-záridő-ISO szentháromságot, és még babráljon is vele nyaralás közben? Egyáltalán nem kell. Amit nem értek, hogy miért jó az embereknek az, hogy egy 1-1,5 kilós, tetemes méretű fényképezőgépet cipel a nyakában, vállán egész nap, rejtegeti a strandon, hogy el ne lopják, és tologatja a piciny éttermi asztalkán, mert ha kihozzák a pizzákat és az üdítőket, akkor már nem férnek el.
Egy merő kényelmetlenség teljesen feleslegesen, hiszen a gépet full-automata üzemmódban használja. Tudom, azért vesznek ilyet az emberek, mert azt gondolják, ez a gép szebb képet fog készíteni, mint a szappantartó. Van is ebben igazság, de ha automata módban, kitobjektívvel használja, akkor ez a gép auto módban ugyanúgy betolja az f/10-es rekeszt a nyári napsütésben, és gyakorlatilag pont olyan képeket fog eredményezni, mint egy kis szenzoros kompakt gép. Ez valakinek elfogadható, ezzel sincs gond. Viszont ha közel ugyanolyan képet kap, akkor minek a mérettel járó kényelmetlenség? Csak nyűg! Ha valakinek nem elfogadható, kicsit utána néz és megtanulja beállítani a gépet a saját szájíze szerint, ezzel sincs gond, de neki is felesleges az ezzel járó méret, súly és macera.
Ez viszont nem az emberek, nem a turisták hibája, ugyanis rogyásig van már a piac apró MILC-ekkel, nagyszenzoros kompaktokkal, melyek ugyanúgy szép (vagy mondjuk inkább úgy, jó minőségű) képet csinálnak, mint a DSLR-ek, csak épp az átlag ember NEM tud róluk. Nyilván a statisztikám nem reprezentatív, de nem egy laikusnak említettem már a MILC-eket, és csak néztek rám, hogy mi az, sosem hallottak róla. És a Horvátországban mellékelt ábra is azt mutatta, hogy az emberek a DSLR-t veszik, pedig a józan ész azt diktálná, hogy átlag felhasználás esetén ugyanazt a képminőséget apró, könnyen hordozható, könnyen kezelhető géppel kellene megoldani. Márpedig ezek a gépek léteznek, kint vannak a boltok polcain és nem kerülnek többe, mint a DSLR-ek. Ázsiában dübörög a piacuk, Európa fele meg életében nem hallott még róluk, és azt hiszi, hogy a méret egyenesen arányos a képminőséggel.
Nem csinálnak valamit rosszul a gyártók?
Javasolnám a milc.hu releváns cikkét a témában érdeklődőknek.
