Tini fotós karrierjét lendítette fel a Maroon 5 – nem egyedi esetről beszélünk

A világhírű zenekar a Flickren fedezte fel Rosie Hardy fotóit, munkát adott a fiatal lánynak, és befuttatta őt az Egyesült Királyságban. Igazi tündérmese, ám nem egyedi dolgok ezek.

Rosie Hardy 15 éves volt, amikor elkezdte magát fotózgatni, hogy legyen normális képe a MySpace oldalára. Eztán komolyodott nála a dolog, tanulmányozta híres fotósok munkáit és a tudatos fotográfia a hobbija lett, melyet a Flickr képmegosztó oldalán tárt a nagyközönség elé. Kész szerencse, hogy amíg Rosie-nak volt egy képe, amin egy lányt négy kéz ölel át (I need to feel your hands all over me címmel), addig a Maroon 5 zenekarának marketingese 2010-ben épp “Hands all over” (magyarul “kezek mindenütt”) kifejezéssel folytatott keresést a Flickren megfelelő képek után kutatva. Mikor megtalálták Rosie-t, írtak neki levelet, amit a lányka elsőre rosszindulatú trollkodásnak vélt, így a Maroon 5-nak egy második üzenetet is küldenie kellett. Ezt Rosie már komolyan vette, utánajárt és kiderült, hogy valóban a világhírű zenekar érdeklődik a fotója iránt. Szerették volna, hogy az új, Hands all over címet viselő albumuknak ilyesfajta borítója legyen, azonban annyit kértek a lánytól, hogy fotózza újra a koncepciót belecsempészve némi érzékiességet. Rosie a szülei ágyán készített magáról néhány fotókoncepciót, amit a zenekar el is fogadott, így hát ebből lett az alábbi albumborító, melyen maga a fotós látható:

Rosie karrierje azóta az egekig szökött, fotózott már a Samsungnak, a Universal Music Groupnak, a Canonnak, amerikai könyvkiadónak, kanadai reklámügynökségnek, képei megjelentek az Elle magazinban, a The Sunban, a Telegraphban, a Metroban és számos internetes felületen. A weboldala alapján rendszeresen fotóz angol X-factoros celebeket és zenekarokat.

Nem olyan ritka egyébként, hogy az emberre rátalál a szerencse az interneten. Jómagam is be tudok számolni két hasonló esetről. Első körben a Flickren találta meg egy külföldi tulajdonú, utcai világítástechnikával foglalkozó cég magyar leányvállalata az alábbi fotómat a Szabadság hídról, mely egy fotósulis gyakorlat utáni kötetlen örömfotózáson készült (leszállt az este és a köd, a társak elmentek haza, én meg örültem, hogy végre a ködös, éjszakai Budapesten fotózhatok).

Valahogy kikutatták a telefonszámomat, felhívtak, majd nem csak megvásárolták a fotót a katalógusuk címlapjára, de 2 évig rendszeresen dolgoztam nekik, és máig is szerződéses fotósuk vagyok.

A kész katalógus

Szerencsém volt, hogy a fotón szerepel a cég összes típusú világítása, amit a Szabadság hídra ráaggattak, szerencsém volt, hogy a pár nem felismerhető a képen, mert máig nem tudom kik voltak (de nagyon szerették egymást), szerencsém volt, hogy a cég marketingese rátalált a fotómra és szerencsém volt, hogy nem ellopni akarták, hanem voltak annyira korrektek, hogy felhajtották a fotó tulajdonosát, hogy megvennék a képet. És persze szerencsém volt, hogy épp fotóst kerestek, mert az aki addig fotózott nekik fix munkahelyre váltott, így nem igazán ért rá rohangászni az országban lámpákat és utcaképeket fotózni.

A másik sztori az 500px.com-on kezdődött. Ott pedig egy deszkás srác képe szerepel, amit a visegrádi sípályán készítettem egy mountainboardos találkozón. Az oldalon lévő kép alatti kommentben a mai napig látszik egy német reklámügynökség art buyerének üzenete, miszerint megvenné a képemet. Felvettem vele a kapcsolatot, kiderült, hogy egy német alkoholmentes sör reklámjához kellene a fotó, all media licenccel, vagyis Németország egész területén óriásplakátra, webre, magazinba, TV-be, akárhová, ráadásul 5 év időintervallumra. Ez nem kis pénz annyit elmondok, pontos összeget nem írnék le, de értsd úgy hogy többezer eurós tétel…per év. Sajnos nem jött össze a biznisz, a képem bekerült az utolsó fordulóba az ügynökségnél, ahol már csak 3 vagy 4 kép közül kellett választania az ügyfélnek. Végül a legdrágábbat választotta, mert november volt és még tele volt a marketing büdzsé, amit év végéig ki kellett üríteni. Szerintetek mennyire voltam ideges (én is meg a képen szereplő deszkás srác is), hogy azért nem kerestem/kerestünk egy rakás pénzt egy hobbiból készített fotóval, mert nem volt elég drága a kép?

Egyszóval bátorítanék mindenkit, hogy persze foglalkozzon a vízjelezéssel, próbálja elkerülni a képlopást, de mindez ne rettentse el attól, hogy megmutassa a munkáját a neten, mert rátalálhat a szerencse. Mint a fenti ábra is mutatja, a komoly ügyfél nem lop, hanem vásárol. Aki meg lop, az soha nem is fog fizetni, nem ők a célközönség, de ne miattuk szalasszuk el esetlegesen életünk nagy lehetőségeit. Ez kb olyan hozzáállás lenne, mintha az életünket a lakás négy fala között élnénk le, mert nem merünk kimenni az utcára, nehogy elüssön egy autó.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Nándi

    Jó kis cikk volt, köszönjük!

  • Thoma

    Bár nem mai poszt, de nekem is lenne egy sztorim, igaz ez nem végződött nagy pénzekkel, sőt pénzzel sem: az egyik legnagyobb amerikai könyvkiadó megkeresett, hogy használnák egy képemet egy jó nevű író legújabb könyvének a belső borítójára. Így esett, hogy ma a képem ott díszeleg ki tudja, hány példányban, a nevem a könyvben…de a kép free stock volt és azóta is az.