Új Fujifilm és Sony fényképezőgépek, extra infók

Családi okok miatt sajnos kis csúszás van a blogon, ezért e két hír nem épp a legfrissebb. Cserébe próbálok némi extrát is írni ide a szimpla bejelentésen kívül. Megérkezett tehát a Fujifilm középkategóriás MILC-ének utódja, az E-X2, frissült a csúcskompaktjuk is, a Sony pedig bemutatta az első fullframe MILC-eit, ahogy vártuk, továbbá egy nagyszenzoros bridge gépet.

Kezdjük visszafelé, ugyanis időben a Sony bejelentések jöttek először. Az előzetes pletykák helytállónak bizonyultak, a Sony az A7-tel és az A7R-rel új szintre emelte a lécet a MILC szegmensben. Mindkét gép ugyan a Sony Alpha családba tartozik, de nem NEX, de mégis E-bajonettel rendelkeznek. A hagyományos E-obik is működnek rajtuk crop módban, de saját objektív szériát kaptak a gépek, eszerint ún. FE-objektívek mennek rájuk, Sony vagy Zeiss, illetve a Leica lencséi, de utóbbiak esetében nincs autofókusz. Ahogy vártuk, az A7 váz 24 megapixeles és fázisdetekciós autofókusszal érkezett, az A7R 36 megapixeles, Anti-Alias szűrő nélküli és kontraszt alapú az AF-je. Steve Huff amerikai fotósnak volt alkalma tesztelni a gépeket, weboldalán találtok róla folyamatosan frissülő információkat és képeket.

Annyi bizonyos, hogy a gépek nagyszerűek, neki speciel jobban bejött a 36 megapixeles változat, igaz a kontraszt alapú fókusza miatt ennek lassabb az élességállítása valamivel. Az RX1-nél gyorsabb, az Olympus E-M1-nél lassabb, ami persze nem meglepő, hiszen az Oly a leggyorsabb a szegmensben (tesztek szerint gyorsabb, mint a D800 és a 6D). A képek alapján bizony nagyobbacska masinák a Sonyk, nem azok a tipikusan pici MILC-ek, amiket eddig megszoktunk, nagyjából egy kategória az Olympus csúcs-MILC-ével az OM-D E-M1-el.

Steve Huff szerint jó hangos a zárhangja is (utcán ez akár hátrány is lehet), az alábbi videón hallhatjuk a sorozatot:

Alább egy promovideó a két gépről:

…és egy 15 perces tesztet is találtam:

 

Ebben speciel elmondják, hogy a gépek ugyan időjárásállók, de ne számítsunk olyan mértékűre, mint egy top kategóriás DSLR esetében, továbbá azt is hogy az akksija elég gyengusz, kevesebb mint 200 expót bír az akku (legalábbis a videóban ezt mondják, a gyári adat 340 kép LCD-vel, igaz ez sem valami sok, de EVF-vel fotózva bizonyára több).

Van itt azonban egy másik masina is a Sonytól, nem szabad elsiklani felette, ez pedig a Sony RX10 bridge kamera. Annak idején, mikor kezdtem a fotózást, nekem is bridge gépem volt, a DSLR-ek még nagyon drágák voltak, a Fuji és a Panasonic bridge kamerái voltak a kezdő fotósok barátai. Ezek azonban jellemzően pici szenzorral voltak felszerelve és csak nagylátószög esetén fényerős objektívvel, tele vége felé már rendszerint f/4 – f/5.6 – f/6.3-as rekeszértékeket kaptunk. Akkoriban ölni tudunk volna szerintem egy olyan kameráért, amilyen az RX10. A Sony úgy tűnik nem temette még el a bridge szegmenst, ugyanis az RX10 egy fix optikás, de DSLR méretű kamera. A truváj abban rejlik, hogy a szenzora a Nikon 1 szériához hasonlóan 1″ méretű (ez közel áll a 4/3-os szenzorok méretéhez), az optikája pedig ekvivalens 24-200mm-es ráadásul fix f/2.8 fényerővel. Azért egy 200/2.8-as obi nagy szenzorral már kitágítja a határokat rendesen, a beépített EVF kereső és a felső státusz-LCD pedig igazi élménnyé teszi a fotózást a kezdők számára. Nem olcsó azonban a masina, 1300 dollár az induló ára.

Fujifilm

A hét másik nagy bejelentése a Fujié volt, ugyanis előrukkoltak a középkategóriás MILC gépük utódjával, a Fujifilm X-E2-vel, melyet a leggyorsabb MILC-nek titulálnak. Hogy ez igaz-e majd kiderült, mindenesetre a gép hozott némi újítást elődjéhez képest. Ha már a gyorsaságnál tartunk, az autofókusz sebessége nőtt az X-E1-hez viszonyítva, mely egyébként sok kritikát kapott a gyengusz AF teljesítménye miatt. Ezt most úgy tűnik kiküszöbölte a gyártó. Gyorsult a sorozatteljesítménye is 6-ról 7fps-re, de ami még jobb, hogy végre korrekt LCD kijelzőt kapott. A 496ezer képpontos régi helyett 1.04millió képpontost, 3″ méretűt, ami a mai világban már alap elvárásnak mondható. A gép maradt 16,3 megapixeles, az ISO tartománya 200-6400-ig terjed, mely kiterjeszthető 100-25600-ra. A gépbe új optikai hibákat javító szoftver algoritmus is került.

A másik gépük egy kompakt, erről nem szeretnék túl sok szót ejteni, mert már tényleg a szappantartó kategória, annyiban érdekes csak, hogy az X-Q1 is megkapta a nagytesók X-Trans szenzortechnológiáját, ami felépítéséből adódan nélkülözi az aluláteresztő (AA) szűrőt, és kivételesen jó képminőséget kínál.

Íme egy példa arra, hogy mit tud az X-Trans magas ISO-n, ez az X-Pro1 mintafotója ISO 25600-on. Szerintem magáért beszél: klikk ide.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot